Jelmezbál ​előtt 82% 25 csillagozás

Engem is átvertek ezzel a kiadással, csak azért olvastam el (újra, mert a novellát már olvastam a Jelmezbálban), mert kényszeres becsületes vagyok nem árt teljes figyelemmel fordulni minden sorához, ami először nem sikerült maradéktalanul.
A csillag nem a tartalomnak, hanem a trükknek szól, valójában csillagoznom sem kellene.

Ha az ember vonattal utazik, visz magával egy csomó (e-)könyvet. :)
Most erre esett a választásom.
    És bár a @worsi-tól ellesett módon kötöttem is meg olvastam is, egy idő után – nagyon hamar – letettem a körkötőtűt.
    Aztán csak olvastam.
    Szeretem az olyan történeteket (is), amelyeknek – nagyjából – tisztában vagyok a helyszíneivel, számomra is valóságosak – legalább is egy részük. Na, a Lehel tér éppen ilyen.

    Megdöbbentő, nagyon erős szövegek ezek.
    Úgyhogy jöhet a folytatás.

Lehel piaci életképpel indul ez az e-book előzetes (a szerző nevezi így ezt a rövidke írását). Ez még jó is lehet, gondoltam, egy piac mindig jó találkozóhely, ott érdekes és jellegzetes figurák tűnnek fel, és mindig történik valami említésre érdemes. (Én is laktam két évig a piac szomszédságában még a felújítás előtt.)
Aztán jöttek a két főszereplő villanásszerű emlékképei, és kezdtek bennem összekeveredni a valóság és az emlékek. Néhol csak jó pár mondat után esett le, kivel is történik, amit éppen olvasok. Ez még nem lenne probléma, mert egy idő után belejön az ember. Legalábbis ebben reménykedek, de ez az írás túl rövid ehhez. A vége felé már nem is tudtam, ki álmodik és honnan jönnek elő azok a képek.
Egy előzetesnek jó lett volna, bár én inkább egy kis vázlatos előtörténetet vártam a cím alapján, vagy valamiféle előismereteket a Jelmezbál c. regényhez. Ehhez képest leesett az állam, és csak bámultam, amikor kinyitottam a fő regényt: azt láttam, hogy ez az előzetes egy az egyben a fő regény első fejezete, csak fejezetcím nélkül. Hát ez nagy csalódás volt!
Nem tudom elhinni, hogy egy jó tollú, érett regényírónak nem tellett többre, mint hogy betű szerint leadja a már elkészült első fejezetét beharangozónak. Vagy ez inkább a kiadói marketinges nem túl szimpatikus ötlete volt? Az ilyet jobb helyeken úgy vezetik be, hogy „részlet a készülő regényből”. A figyelem felkeltésére és az olvasási kedv felcsigázására az is megfelelt volna, és nem éreztem volna magam becsapottnak.
Remélem, nem kell ehhez hozzászoknunk az új Magvetőnél!

Amikor ezeket a sorokat írom, már elkezdtem a Jelmezbált is, és túl vagyok egy sokkon. Ugyanis ez egy az egyben a Jelmezbál eleje. Én meg azt hittem, előzménynovella vagy valami kiegészítés. Nem az. Miért kell ilyen eszközökhöz nyúlni a kiadóknál? Én konkrltan becsapva érzem magam.

Az egy dolog, hogy egy viszonylag kerek történetet kapunk. Két idős ember találkozik, emlékezik, és felvillan egy régi korszak és régi bűnök emléke. A maga módján zárt, de ez akkor sem egy kiragadható novella vagy egy külön történet.

Ki lehetne emelni, hogy mennyire működik a hangulatépítés, és az egészet áthatja a fájdalmas nosztalgia.
Ki lehetne emelni, hogy életszerűek a szereplők. Mindennapi emberek, nem hősök vagy gonosztevők.

De nem akarom, mert az egész csak kiragadott rész egy nagyobb történetből. De ennyi elég is, Grecsó stílusát tudom értékelni, de ezt a kiadói döntést nagyon nem.

Imádtam az első szótól az utolsóig. Nagyon régen olvastam már ehhez hasonló stílusú könyvet, pedig annak idején teljesen meg voltam veszve a magyar paraszti, vidéki léttel foglalkozó, a múltban, vagy akár a jelenben játszódó történetekért. A nagy regényre még nem kerítettem sort, de ez teljesen beszippantott, mindent hozott, amiért én ezt a keserves világot úgy kedvelem.

Ígéretes :)

Nincs mit értékelni, ha egyszer csak látszólag külön mű. Nézzük akkor a teljes művet – jöhet a Jelmezbál.

Abba a helyzetbe kerültem, hogy először olvastam a Jelmezbált, utána került a kezembe a Jelmezbál előtt című novella. Úgy gondoltam, valami új történetet olvashatok, ami szorosan összefügg a Jelmezbál szereplőivel. Valami mást, mint, ami a Jelmezbálban van. Sajnos óriásit csalódtam. Nem gondoltam, hogy a kiadó elköveti azt a húzást, hogy kiadja egy előkészületben lévő könyv első fejezetét, első novelláját.

Lyukra futottam, azt hittem ez egy kigészítő kötet a Jelmezbálhoz, de csak annak az első fejezete.