Angyalkacsinálás 17 csillagozás

Grecsó Krisztián: Angyalkacsinálás

Dokumentje ​kell, hogy legyen az embernek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak.
Dokumentet.
Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk.
Mindent pontosan, ahogy volt.
De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK-füzetek

>!
József Attila Kör / Kijárat, Budapest, 1999
70 oldal · ISBN: 9639136417

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

kolika>!
Grecsó Krisztián: Angyalkacsinálás

Grecsó egyszer azt nyilatkozta, hogy a prózaírást jobban élvezi, mint a versírást. Az első szárnypróbálgatásai szerintem nem is sikerültek olyan jól, mint a későbbi novellái, történetei, amelyekkel végül ismertséget szerzett.
Verseiben is történeteket mesél el, megismertet környezete szereplőivel, de ezek csak szösszenetek. Hiányérzetem támad, mert töredékes a felvillantott helyzet, vagy szereplő. A lírai én túl rejtőzködő, élénk tárja a látottakat, de nem nagyon látjuk, hogy mit gondol az ábrázolt helyzetről.
A cím alapján valami karácsonyi hangulatú dologra (nagy hóban kéz és láb mozgatásával készíthető hóangyal) gondoltam, s csak a fülszöveget elolvasva jutottam el a cím valódi értelmezéséig.
Érdekes volt olvasni, hogy milyen verseket írt a szerző, de én inkább maradok a prózája mellett.

tengshilun I>!
Grecsó Krisztián: Angyalkacsinálás

Grecsó Krisztián. Versek. De nagyon korai versek.

Először is a cím. Kiváló és egyszerre nagyon rossz választás, mert nagyon jól hangzik, hogy Angyalkacsinálás, másfelől meg bosszantó, mert (legalábbis az én agyam) az agy bizonyos sémák alapján hajlamos némely szavakat összemosni, így nálam ez a cím tíz alkalomból hétszer Angyalkacsintás lett. Lehet, hogy Grecsó uraságomnak javasolnom kellene egy címcserét.

A versek. Na igen. Sokfélék vagyunk, nem egyezik az ízlésünk, én eztet tudom jól, de a kötet első felénél végig a következő érzés motoszkált bennem: ezt a Grecsó írta? (Egy másik kifejezés is eszembe jutott, de az túl intimnek bizonyulna ide).
Rájátszás koncertek, közbeni felolvasások, meg azért pár oldal után, amit a regényeiből összeolvastam (ugye milyen alapos, nagyszerű kritikus vagyok?), mást vártam volna tőle. Hál' istennek a kötet második felében azért volt pár olyan vers, ahol megvolt a grecsófíling (menjetek el Rájátszásra, zseniális, reklám vége), ott föllélegeztem. A korai időpont viszont felveti a hangkeresés lehetőségét is, és igen, költő uraságom itt még valószínűleg keresi a hangját. (Azóta megtalálta, biztos a sufniban felejtette).
Összességében: egy erősen hullámzó színvonalú alkotás (mondjuk itt bennem fölmerül a szerkesztő szerepe/felelőssége a kötet összeállításakor), amit azonban annak, aki Grecsó uraságomat ismerni akarja, el köll olvasnia. Uff.

shannaro_head>!
Grecsó Krisztián: Angyalkacsinálás

Hangulatos, vidékies, elgondolkodtató, random szellemes gondolatok felbukkanak, vigyázz.

vamti I>!
Grecsó Krisztián: Angyalkacsinálás

Egy nagy hiányosságom, hogy még nem olvastam Grecsó Krisztiántól, de ha már versszerető vagyok, úgy gondoltam érdemes egy verseskötetével kezdenem. A kötet számos pro-kontra érvelést hagyott maga után, de az biztos, hogy prózát is fogok olvasni a szerzőtől, mert az Angyalkacsinálásra jellemző vidékfeldolgozásra, vidékemlékezetre és vidékreflektálásra kíváncsi lettem.
A vidék leírása számomra egy olyan téma, amit könnyű elrontani. Vagy túl van misztifikálva, vagy nagyon le van sajnálva, főleg ha anakronisztikus elemekkel tarkítják. Sajátos vidéki motívumok ma is vannak, csak ez a közeg is átalakult, modernizálódott, és a közhellyel ellentétben ma már más dolog vidékinek lenni, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt.
A kötet 1999-ben jelent meg, és a vidékre akkor még jobban vonatkozott a kötet versei által bemutatott atmoszféra, érzésvilág és körülmény. Így mondhatni, hogy egy lírai útikalauzban lehetett részem, még ha az olykor túl irodalmi is volt. És igen, lehet, hogy nem ez a legidőtállóbb gyűjtemény, de vannak benne olyan versek, amelyek kifejezetten központi és elévülhetetlen kérdéseket vetnek fel.


Népszerű idézetek

shannaro_head>!

Dokumentek

[…]
nappal alvás nélkül fekszi el a haját,
de reggel fésülten ébred,
[…]

35. oldal

shannaro_head>!

Fontosabb állomások

[…]
A tegnapból ennyi fért a mába,
mától más a nap holnapig,
ha virágzik az akácfa,
mézízű lesz az este tízig
(lelkem rajta:
számításod megtalálod),
forró kemence lesz a szerelem,
de amíg fűtöd,
lángjánál más is melegszik.

63. oldal

tengshilun I>!

meszes héj

most akkor tojástartókkal zsákomban
utazom keresztül-kasul ezt a főzelékes
déli országrészt Szegedtől Csabáig
nem retúr de este mégis vissza közben
belecsontosodik az üres göröngyös
papírba valami lágy talán vízből van
a fehérje és húgyból sajnos a sárgája
meszes héjban tehát minden mi nincsen
éppen most nem akarom tudni hogy
alhattunk el így az éjjel egyszerűen
így nem lehet nem érni hozzám
értsd meg hogyan üssem föl mondd
jószerencsénk meszes héját

42. oldal

tengshilun I>!

Ellenkező nem

Tizenhét napja nem láttam
ellenkező nemű lényt.
(Ó, hazugság, az vagyok én,
aki a biciklit hajtja, mellettem
jobbról anyám, az idő előtti nő!)

A faluból jövet a sínekig
csupa kámforos barna íz.
A sorompó népmesei motívum.
Véget ér a lakott terület:
számba veszem a
rám leselkedő veszélyeket.

Nem lehet véletlen, jut eszembe,
hogy egyetlen magánhangzó vezet
a lényből a lányba.
Közben figyelem, milyen óvatos,
csecsívű a téeszkanyar.

Mikor hazafelé tekerünk,
már farkasok ólálkodnak,
a diósgyőri öntöde vasrúdjait
nyaldossák, szemük kopog,
még szürkülni se kezd,
a pályaudvarig merészkednek.
A pesti gyorssal négy utas érkezik,
férfiak mind.

64. oldal

shannaro_head>!

Ami tulajdonképpen nincs

[…]
a hazajövő csak másra tudnak gondolni,
combokról, mellekről szeretnek beszélni,
és személyes sértésnek veszik,
ha egy néni tyúkkal száll fel a buszra,
mert nénik veszik meg a nénik tyúkjait,
ezerarcú – egylényű nénik a tyúkjaikkal
oda-vissza, oda-vissza,
megismeri a kotlósokat az ember;
[…]

32. oldal

shannaro_head>!

Reggel valójában

[…]
A hüvelykujjam folytatása voltál,
vagy én a te tenyeredé, ha úgy tetszik,
[…]

40. oldal

tengshilun I>!

[…]
kóstolgatná bokánk a köd,
egyszer csak a fineszes kisablakot behajtanám,
cuppana rá a rostély,
[…]

70. oldal

shannaro_head>!

Dokumentek

[…]
csak ahhoz értenek, hogy valami legyen,
a nem kell semmihez nincsen affinitásuk,
hallgatni csak akkor, ha nincs szavuk,
nem menni csak akkor, ha nincs miért,
eső: ha esik,
szél: ha fúj.

35. oldal

vamti I>!

Álmomban csak ágyában vergődő.
Vastag húshegy vagyok.
Reggelente ugyanazzal az akarással.

41. oldal

shannaro_head>!

Reggel valójában

[…]
Jó, hogy veled lehet lustának lenni,
révedeztél, észrevettem: este van.
Sejtem, hogy a hasadon át
ilyenkor átszökdösöl belém.
Egyedül vagy, amik ketten lennénk.
Gyanakodsz, ez az este reggel, valójában.

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után