Ami ​elhasadt 73% 30 csillagozás

Az életmű teljes ismeretéhez elengedhetetlenül hozzátartoznak ezek a korai versek is.
https://gaboolvas.blogspot.com/2022/04/ami-elhasadt.html

POKET verseskötet, Grecsó kötet, egyszerű lélek vagyok, nekem ennyi elég volt, hogy érdekeljen ez a könyv.
Amikor a megjelenése idején olvastam a Magamról többet című kötetet, akkor azt éreztem, hogy ez nagyon intim, hogy benne vagyunk a költő életében, és hogy ettől függetlenül mennyire érthető, és mennyire könnyen olvasható a versek között. Ez a kötet viszont számomra mindenben teljes ellentéte a Magamról többet-nek.
Ami már első látásra látszott, hogy ezeket a verseket nehéz olvasni. Bár nehéz időszakban olvastam, mégis volt, amikor egy verset kétszer, háromszor is elolvastam, mert nem értettem, mi van benne, miről szól, mi, mire utal. Úgy éreztem, hogy ezek a versek sokkal inkább merítkeznek a klasszikusabb költészeti nyelvből, mint a valódi, élő nyelvből, így amit akár egyszerűen is ki lehetne fejezni, azt is túlbyonyolítja sokszor az archaikusnak ható nyelvvel, vagy a túlságosan szépirodalmi kifejezésmóddal.
A másik amit észrevettem benne, hogy egy-egy versben mindent is bele akart préselni egy versbe (amitől legalább egy kis részében mondhatni klisés, másrészről meg néha giccses is lesz). Sokszor úgy értem, ha mindent letisztázna, és tényleg a versnek egy fókusza lenne, akkor valahogy tisztább és érthetőbb lenne az egész. Viszont az is igaz, hogy a versek nem negednek nagyon közel a szerzőhöz: kicsit közel engednek, de nem olyan hevességgel, mint a Mgamaról többet.
Bár számomra a kötet negatív élmény volt, azért az mindenképpen pozitív, hogy közben azért a szerző fejlődött: első ciklusban szerintem borzalmas versek vannak, míg a végén azért látható a fejlődés, sok tekintetben.
Ez egy első kötet, és emiatt nyilván nem lehet azt várni, amit már megszoktunk a szerzőtől (bár talán jobb lett volna, ha ezek a versek elsüllyednek a feledés mocsarában). Én nem feltétlen ajánlom, inkább csak rajongóknak.

Az elmúlt évekban elolvastam Grecsó Krisztián életművét, ezzel a molyos plecsnit is megszereztem. Korai versesköteihez könyvtárközi kölcsönzéssel jutottam hozzá, ezért is örültem, amikor megláttam hogy az új Poketben három ilyen kötet olvasható.
Még mindig jobban szeretem a szerző prózáját vagy akár a Magamról többet kötetet, a korai verseit nem érzem közel magamhoz, de egy-egy mondat vagy felsejlő történet megfogott. Teljesen más világot mutat be ebben a kötetben, amiben én felnőttem, vagy amiről hallottam.

Érdekes volt Grecsó kezdeteit, fejlődését nyomon követni.
Külön tetszett a költő magyarázó előszava, valamint a 3 kötet borítója a belívben, markáns elválasztóként.

Verseskötetet (akárcsak novellákat) értékelni, főleg csillagosan, nehéz. Mert mi alapján tegye meg ezt az ember? X versből mennyi tetszett és mennyi nem? De mi van, ha akadt olyan vers, ami annyira magával ragadott, hogy feledtette az előző 10 gyengeségét? Vagy nézzem az összbenyomást?
Végül maradtam a három csillagnál, talán ez adja vissza a legjobban, hogy én ezt a kötetet eléggé közepesnek tartom, viszont mivel korai versek, meg minden, ezért egy picivel a közepes felé lőttem be. Nekem leginkább a Vízjelek a honvágyról kötet művei tetszettek, azok ragadtak meg leginkább, egy-kettőt helyben újra is olvastam, de a kötet többi műve számomra felejthető, helyenként nagyon művészkedő. De mindettől függetlenül örömteli dolog, hogy G. K. engedélyét adta, hogy ezek a versek újra nyomtatásba kerüljenek, így téve teljessé az eddig életművet.

Nyers. Nagyon nyers és kiforratlan, ugyanakkor ott van a sorok között az a Grecsó, akit ma többszázan olvasnak és szeretnek. A szerző különböző korai kötetei vannak összesűrítve ebben a könyvben, mégis átjárja az egészet egyfajta egységesség, mind a tematikát, mind a hangvételét illetően.
Grecsó elhozza verseiben az egyszerű hétköznapok szépségeit és viszontagságait, a felemelő gyermeki naivitást, a fiatalság bohókáját, ugyanakkor az elmúlást is belecsempészi verseibe.

Érdekes volt olvasni a korai verseit úgy, hogy egyébként nagy rajongója vagyok a jelenlegi munkásságának. Ezek még kiforratlan, kissé egyszerű, néhol túl egyszerű versek, de látni lehet már bennük azt a szerzőt, amivé Grecsó Krisztián vált.
Nyilván mindenkinek el kell kezdenie valahol. Örülök, hogy megmutatta a verseit, örülök, hogy kötetben összefoglalva olvashatjuk.