Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Batman: Arkham Elmegyógyintézet 71 csillagozás
Az Amadeus Arkham által alapított intézet fogadja be az elmeorvosok által beszámíthatatlannak ítélt bűnözőket, akiket többnyire éppen Batman juttatott rendőrkézre. Egyelőre tisztázatlan körülmények között az ápoltak átvették az irányítást a bolondokházában, és túszaikat csak akkor hajlandók elengedni, ha ősellenségük, Batman önként bemegy közéjük. A lázadók vezetője Joker, de köztük van Kétarcú, Agyagpofa, Madárijesztő, a Kalapos és Gyilkos Krok is. Az Arkham Elmegyógyintézet nem egy szokványos szuperhősös történet, a szivárvány minden színében csillogó, testhez álló jelmezekkel, domborodó izomzatokkal és látványos verekedésekkel. Grant Morrison egyik első amerikai képregényével a pszichothriller műfajába vezette be a Denevérembert, amihez ideális szerzőtársra akadt Dave McKean világhírű illusztrátor, számos könyv és hanglemez borítójának tervezője személyében. Az Arkham Elmegyógyintézet minden idők egyik legkülönlegesebb, egyben legnépszerűbb Batman-kötete, Amerikában 500 ezer… (tovább)
Enciklopédia 2
Kedvencelte 19
Most olvassa 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 57
Kölcsönkérné 6

Kiemelt értékelések


Ez a kötet számomra, mint olvasó igazán érdekes, mert az Arkham Asylum videójáték lényegesen merít ebből a történetből, de mivel én előbb játszottam, mint olvastam, a játék is hatással volt az olvasmányélményemre. A történet két szálon fut, 1920 környékén Amadeus Arkham története elvenül meg előttünk, míg a másik szálon Joker Batman-t kényszeríti egy elmetúrára az Arkham Elmegyógyintézet folyosóin. Amedeus monológjai és napló részleteinek közben szinte hallottam a játékból ismert rekedtes hangot, Batman utazása alá meg tökéletesen beillett a játékhoz komponált zene. Szinte tényleg képtelen vagyok különválasztani a két médiumot egymástól, mivel spoiler mind csak erősíti a kapcsolatot.
A kötet erőssége nem is a történetben keresendő, hanem a hangulatban. Dave McKean több technikát alkalmazó, már-már követhetetlen, tébolyt idéző illusztrálása remekül illik a jelenkori pszicho-horrorhoz és a viktorináusi stílusú naplóbejegyzésekhez is. Két dolgot azoban kiemelnék, amivel adós a kötet. Számomra hiányzott Batman belső monológja, úgy érzem, az még adhatott volna az őrület átérzéséhez és talán a történet könnyebb követéséhez is. A másik problémám kicsit a Képes Kiadóhoz köthető, mivel Joker szövegeinél sokszor nagyon kis betűméretet használtak, így vannak szavak amiket szinte nem lehet kivenni.
Összességében ez egy nagyon különleges történet, a legtöbb Batman történetekkel foglalkozó listán méltán szerepel. Számomra nem vált kedvencé, de élvezettel olvastam.


ZSENIÁLIS, így csupa nagy betűvel. Régóta nálam vendégeskedik a képregény, @Lilith jóvoltából – akinek a türelmét itt is köszönöm – sokféle hangulatban olvastam, és mindig találtam benne valami újat. A grafika bekúszik az ember szeme mögé, és azt veszed észre, hogy már 10 perce egy oldalt bámulsz, de nem akarsz lapozni, mert mindig van olyan részlet, amit eddig nem láttál. A végén Joker utolsó mondatai szerintem mindig az emlékezetemben maradnak: „Érezd magad jól odakint. A tébolydában.”


Nagyon távol áll tőlem a képregény, mint olyan; de ez inkább képes-regény, zseniális rajzokkal, amelyek nagyon jól visszaadják a történet sötét világát.
[Batman az egyik kedvenc szuperhősöm, amikor ő is esendő, fél és gonoszkodik…a mellette lévő negatívok közül azonban Joker, aki mindent visz nálam!]


Nagyon régóta kergetőztünk. Az igazat megvallva kicsit úgy voltam vele a végén, mint az Első évvel. A sok szaladgálás utána, meg várás, meg szitkozódás, hogy " a *******, megint az orrom elől vittek el egy tisztességes áron kínált darabot etc bizony nem tett jót az lelkesedésnek. Ennyi várakozás után szinte mitikussá növekedett maga a könyv, és nyilván nem tud megfelelni az elvárásaimnak.
Szó se róla, a sztori is tetszik, a képi világ egészen brutálisan-borultan zseniális. (Sőt, ez a kaotikus festményszerűség engem néhol már zavart a történet megértésében), de nem tudok szabadulni a „kicsit többet vártam” érzéstől.


Régóta nézegettem már ezt a képregényt, kacérkodtam a vásárlásával, az olvasásával. Végül egy kedves molyocskától kaptam kölcsön. A képregény nem a szokványos fajta, mind a szövege, mind a rajztechnikája különleges. Rajzolója ugyanaz, mint a Sandman képregényeké, de a stílusa ebben az esetben valamivel nyersebb, szürreálisabb. A történet tökéletes példát mutat arra, hogy egy elnyomott, nagyon mélyre elrejtett, kellemetlen emlék bizonyos környezet és ingerek hatására áttöri a köré vont gátat és elszabadulnak az érzések.
Az egész sztori enyhén beteges, ugyanakkor elgondolkodtató és mélyen az ember lelkébe rágja magát. Örülök neki, hogy elolvashattam.
A rajzok illettek ugyan a történethez, de többször elég követhetetlenek és néhány inkább élvezhetetlen volt a számomra. A Sandman képregény rajzai azért jobban tetszettek. Az is igaz, hogy az a történet nem is ennyire elvont, nem ennyire mélyen lélektani.


Mindezeket összegezve tehát elmondható, hogy Grant Morrison Batman története a felnőtt képregények felé kacsingató olvasók egyik alapműve Gaiman Sandman sorozata mellett. A történet viszonylagos egyszerűségét kárpótolja az elménk titkos zugából előbúvó démonok Batman ellenségeiként való manifesztálása (Agyagpofa, Zeus, Kétarcú, Croc), s külön piros pontot érdemel a keretek szabta lehetőségek mellett maximálisan hihető őrület ábrázolása is. Aki nem rest vagy sznob kikacsintani a szuperhősök által kreált univerzumok felé, és nyitott az elvontabb dolgok felé, azoknak mindenképp érdemes legalább egyszer próbát tenni a Denevérember ezen kalandjával, ugyanis az nélkülöz mindenféle ipari klisét, s egy elgondolkodtató, szórakoztatónak egyáltalán nem nevezhető alkotással lesz gazdagabb az olvasó.
Értékelés: 10/10
(Később blogban)
Népszerű idézetek




Van az úgy, hogy előbb rombolni kell, és csak utána lehet építkezni. A pszichiátria így működik.




Megkérdezem tőle, miért vagdossa borotvával a karját.
– Hogy érezzem. Hogy legalább valamit érezzek.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Todd McFarlane: Spawn: Kezdetek 1. 90% ·
Összehasonlítás - Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 2. 91% ·
Összehasonlítás - Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő 88% ·
Összehasonlítás - Mark Millar – J. Michael Straczynski: Polgárháború – A háború kezdete 87% ·
Összehasonlítás - Mark Millar: Marvel Lovagok: Pókember – Túlhajszolva 85% ·
Összehasonlítás - Mark Millar: Marvel Könyvek: Pókember – Holtak között 85% ·
Összehasonlítás - Garth Ennis: Prédikátor 1. 95% ·
Összehasonlítás - Robert Kirkman: The Walking Dead: Élőhalottak 22. – Új kezdet 86% ·
Összehasonlítás - Jordie Bellaire: Buffy, a vámpírok réme 1. – A gimi maga a pokol 85% ·
Összehasonlítás - Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek 87% ·
Összehasonlítás