Ősi ​Magyarország 1 csillagozás

A Kárpát-medence és a Selyemút népeinek felemelkedése
Grandpierre Attila: Ősi Magyarország

Hogyan ​lehet a valóságnak megfelelő képet alkotni egy nép őstörténelméről? Az őstörténelemről képet adó krónikákat a 19. század óta hiteltelennek minősítették, s ezzel a népek eredeti önazonosságának történelmi alapját hivatalosan megszüntették. Az új képet rendszerint az összehasonlító nyelvészetre alapozták. Csakhogy a nyelvészeti adat-együttesek történelmi adatok híján számtalan önkényes értelmezésre adtak módot. Hasonló a helyzet a régészeti és a genetikai adatokkal is.

Ebben a helyzetben a történelem társ-tudományainak teljeskörű figyelembe vétele a követendő út, a természetföldrajzi, az embertani, genetikai, régészeti, vallástörténeti, népzene- és népmese-kutatási, nyelvészeti eredmények összesítését, a vizsgált körzet népeinek máig fennmaradt nemzeti eredettudatát és a legmegbízhatóbb történelmi források adatait összevetve. Könyvünkben e tudományok eredményeit annak az új, átfogóan ökológiai tudománynak az alapján értelmezzük, amely lényegében megegyezik az ősi… (tovább)

>!
Titokfejtő, 2019
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637707117

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

tiborszerintabor P>!
Grandpierre Attila: Ősi Magyarország

Grandpierre Attila: Ősi Magyarország A Kárpát-medence és a Selyemút népeinek felemelkedése

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy romlatlan Ősi Világ. Ebben a történelem előtti világban a Kárpát-medence kulcsfontosságú szerepet játszott: ebben a térségben találták fel az íjat, itt háziasították a lovat, innen indult a rézkor, a bronzkor.. A magyarok elődei kapcsolatban álltak az akkori világ minden fontosabb népével az Ősi Selyemút révén. Ez a Jó Világ azonban megszűnt, és jött a helyére az elnyomó és materialista Nyugati Civilizáció. Az Új Rend tönkretette és meghamisította a múltat, a magyarokat periférikus néppé változtatta. Évezredek múltán azonban azonban a Selyemút népei ismét egymásra találhatnak, és létrehozhatják közös erővel az Örökké Tartó Jó Világot, ami biztosíthatja minden ember és nép boldogságát és kiteljesedését. Itt a vége, fuss el véle – aki nem hiszi, járjon – és gondoljon – utána..”

A csillagász és fizikus végzettséggel rendelkező szerző amolyan „ultranacionalista” (azaz túlzóan, betegesen nemzeti) természet- és történelemfilozófiai prekoncepcióra építi fel gondolatvilágát, amit komplex tudományos ismeretanyag felhasználásával igyekszik igazolni, a tényeket a saját prekoncepciója szolgálatába állítva. Grandpierre Atilla világában minden út a magyaroktól – és a Kárpát-medencéből – indul, és oda is érkezik – a magyar „az alfa és az omega”. A civilizáció bölcsője szerinte a Kárpát-medencében ringott és (szinte) minden fontos találmány a Kárpát-medencéből ered. Nem mellesleg pedig, ebben az időben a magyarok természetvallásban hívő ősei lényegében úgy látták a világot, mint Grandpierre Atilla a 20-21. században. Az ultranacionalizmus egyébként nem „magyar sajátosság”, nagyon jellemző például a törökökre..

Az alapvető probléma, hogy ha valaki valamely szakterület szakértője, az nem azt jelenti, hogy mindenhez ért, illetve mindenhez ugyanúgy ért. Grandpierre Atilla számára a civilizációt megelőző őstörténelemmel való foglalkozás hobbi, ehhez kapcsolódóan nincsen végzettsége – amije van, az egy „ultranacionalista” prekoncepció, amit megpróbál adatokkal alátámasztani, azaz „tudományosítani”. A könyv címében egyáltalán nem szerencsés a „Selyemút” kifejezés szerepeltetése, mert egyrészt abban a korszakban, amiről ír, még nem volt Selyemút, másrészt a Selyemút nem az eurázsiai kontinens északi részén húzódott, ahogy ez a címlapon is szerepel, hanem annak „déli” részén, nagyjából (ismert városneveket alapul véve) a Nanking – Bagdad – Kairó vonalon, Konstantinápoly felé történő leágazással. A Selyemút alapvetően egy luxuscikk-kereskedelmi útvonalhálózat volt. Amiről Grandpierre a könyvében ír, az az eurázsiai pusztai lovasnépek közlekedőútja volt – amire a „Sztyeppei Sztráda” lenne a szerencsésebb elnevezés.

A szerző részletesen ír arról, hogy mennyivel kedvezőbbek az éghajlati, földrajzi és egyéb viszonyok a Kárpát-medencében a Termékeny Félhold térségéhez képest, arról a lényeges körülményről azonban elfeledkezik, hogy itt a Kárpát-medencében hosszú időn keresztül át, nagyjából októbertől áprilisig hideg van – és ha „igazi” tél van, akkor pedig nagyon hideg van, és ha sok hó esik, akkor nagyobb térségekben hosszú időn keresztül közlekedni sem lehet.. Az időjárás ráadásul nem stabil és nem „kiszámítható” – előfordulhat jégeső, vihar, tartós esőzés, tartós szárazság, évről-évre változó módon. A klímatikus viszonyok a mediterrán, illetve a kis-ázsiai térségben az ottélésre és a termelésre kedvezőbbek voltak, mert ott egész évben „kellemes" az idő. Az más kérdés, hogy évezredek alatt mi minden változott, a természet kizsákmányolása miatt is.. A Termékeny Félhold térsége ráadásul közel van Dél-Európához, Észak-Afrikához és Kelet-Ázsiához is, azaz három kontinenshez, nem olyan zárt közeg, mint a Kárpát-medence.

Belegondolva, ha a civilizáció előtti időkben élnék, akkor a „népemmel” / „törzsemmel” vándorolnék, oda, ahol aktuálisan a kedvezőek a körülmények, és addig maradnék ott, amíg az idő kellemes, és továbbállnék, amikor hidegre fordulna az idő – hasonlóan a költözőmadarakhoz. A vándorláshoz könnyen építhető-bontható-szállítható lakhelyekre van szükség (lásd jurta), szállítóeszközökre és nem túl sok, nem túl nehéz holmira. Vándorlás közben különböző népekkel lehet kapcsolatba kerülni, ilyen esetben a két csoport szavai, esetleg tagjai is vegyülnek, illetve keveredhetnek egymással. Ebben az időszakban luxuscikkek kereskedelmi célú, meggazdagodást szolgáló szállításáról szó sem volt, ez az időszak másról szólt – nem sokak nyomoráról, és kevesek luxuséletéről.. Aztán egy idő után bekövetkezett a letelepedés a Kárpát-medencében, és így a térség „hazává” vált. Én ezt így logikusnak gondolom.

A magyar történelemmel kapcsolatos probléma, hogy a középkori krónikák (Gesta Hungarorum, Kézai Simon) a hun rokonságot hangsúlyozzák – ugyanakkor teszik ezt politikai okokból, mint ahogy a 19. században is politikai okokból kezdték el hangsúlyozni először ezt a mitikus koncepciót, majd később jött helyére az osztrákok által erőltetett finnugor rokonság. Az eredet vonatkozásában a kép sokkal színesebb, hiszen a sumér-szkíta eredettől kezdve az ótörök származáson át mindenféle, kizárólagosságra igényt tartó elképzelés van. Az egyik oldal a magyarok vonatkozásában egy marginális, periférikus származást tart helyénvalónak, a másik oldal pedig világtörténelmi jelentőségű népnek állítja be a magyart – utóbbiak közé tartozik Grandpierre Atilla is. Ha valaki „lenyomottként”, „kisebbségként” grandiózus háttérről, dicső múltról vizionál, azt a pszichológiában úgy hívják, hogy túlkompenzáció.

A könyv a fent leírtak ellenére tanulságos, érdekes és gondolatébresztő olvasmány, elgondolkodtató felvetésekkel és kutatási eredményekke, lilletve „kissé elszállt” filozófálgatással.

A témához kapcsolódó további értékeléseim:
Bácsfi: Aranykormítoszok és visszatérés https://moly.hu/ertekelesek/3048696
Szálasi Ferenc naplói https://moly.hu/ertekelesek/3113956
Baranyi: Fejlődő létrontás.. https://moly.hu/ertekelesek/2842838
Canduci: A történelem nagy hazugságai https://moly.hu/ertekelesek/4404634
Lao-ce: Tao Te King https://moly.hu/ertekelesek/3321609
Pinker: Az erőszak alkonya https://moly.hu/ertekelesek/3126443
Szent-Györgyi: Az őrült majom https://moly.hu/ertekelesek/3305493


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Izabella (szerk.): Harcosok Vértanúk Boszorkányok
Vécsey Aurél: A huszárok
Obrusánszky Borbála: Szkíta tájon pata dobog
Kósa László: Hagyomány és közösség
Szabó József (szerk.): Győr-Moson-Sopron megye települései képeslapokon
Tóth Zoltán József: Élet a Szent Korona jegyében
Molnár V. József: Az emberélet fordulói
Lackfi János: Milyenek a magyarok?
Békés István: Hazádnak rendületlenül
Tamási Izabella (szerk.): Oratores Bellatores Laboratores