Bűnösök 86% 76 csillagozás

A múltbéli vád: előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés. A tanúvallomások elhangzottak, a tények adottak: egy fiatal lány meghalt. De most egy másik élet a tét. A könyv két külön elbeszélésből áll: a múltból – a 15 évvel ezelőtti gyilkossági perből, és a jelenből – Rick halálának körülményeiből. Miközben Maya (a gyilkossággal gyanúsított) azt vizsgálja, hogy Bobby valóban ártatlan volt-e barátnője eltűnésében, illetve meggyilkolásában – rendkívül sokkoló felfedezéseket tesz. Ezért a szereplők kénytelenek újra felidézni a múlt állításait. Amint a mai gyilkossági nyomozás összefonódik a volt esküdtek tanácskozása során valójában történt eseményekkel, (amelyet az esküdtek sorra elmesélnek, a titkok, melyeket mindannyian őriznek, azzal fenyegetnek, hogy kiderülnek) – drasztikus következményekkel járnának minden érintett számára. Kiderül, hogy nem csak a vádlott sorsa áll az események középpontjában, hanem az esküdtek közötti viszony alakulása, az előítéletek, a szenvedélyek és indulatok eluralkodása. A regény összes eseménye tökéletesen össze van kötve. A befejezés sokkoló és drámai. spoiler elveszett. Sokkal több, mint a tárgyalótermi vérsport izgalma: mély és provokáló kérdéseket vet fel az esküdtszék rendszerével, és egyben vizsgálat az amerikai igazságossággal (igazságtalansággal) a huszonegyedik században.

Alapból a kedvenceim közé tartozik a krimi, de a tárgyalótermi krimiket egyszerűen imádom. Sajnos kevés ilyet találtam, olvastam eddig, pedig szerintem ennél izgalmasabb, érdekfeszítőbb olvasmány nem létezik. Már ha jól van megírva. És ez erre a kötetre felettébb igaz.
Graham Moore fordulatos,csavaros regényt írt, ami végig fenntartotta a figyelmem és nehezen raktam le. A történet maga két szálon fut: egy a múltban, egy pedig a jelenben. A múltbéli dolgokat mindig más esküdt szemén keresztül olvashatjuk, az egyéni történeteiket és gondolataikat ismerjük meg a tárgyalás időszakából és azelőttről. Az is kiderül, hogy mindnyájan bűnösek valamiben, hiába is akarnak mások felett ítélkezni, nekik is van mit takargatniuk egy rossz döntés miatt. Márpedig mindenki életében voltak olyan szituációk, amikor nem helyes utat választották. Az író ezenkívül a rasszizmus kérdését is boncolgatja. Egy dolgot a közepén már sejtettem, de igazából még így is kétség gyötört néha, mint Maya-t. A vége azért tudott okozni meglepetést és igazából nem is ilyen befejezésre számítottam.
Összességében nagyon élveztem ezt a könyvet olvasni, gördülékenyen ír ezek után pedig biztos, hogy Graham másik regényét is el fogom olvasni.

Kicsit tartottam a könyvtől, azt gondoltam száraz lesz, ezért halasztottam az olvasást. Ja, hát kár volt. Egy érdekes, kerek történetet kapunk, ami boncolgatja az igazságszolgáltatás lassan és néha csikorogva őrlő malmait.
Esküdtek szemszögéből egy tárgyalásba pillanthatunk be, szerintem ez okos húzás volt az írótól, hisz ritka.
10 év is eltelt már a hírhedt ügy óta, mikor újból találkoznak.
Nem szoktam fülszöveget olvasni, így engem meglepetésként ért sok minden amit már ott leírtak. spoiler
Annak azért örülök, hogy kapunk egy normális lezárást, mert tartottam attól, hogy ránk bízzák és a sok sugalmazott, elejtett félmondatokból kell majd nekünk kitalálni, de nyugi, mindenre fény derül.
@hcs23 Neked akár még tetszene is a könyv:)

Szeretem a több idősíkon játszódó történetmesélést, szeretem tudni az előzményeket, amik segítenek abban, hogy a jelenbéli szál folyamatosan tisztuljon. Mintha kapnánk egy olyan fotót, aminek le kell vakarni a felső rétegét, hogy lássuk a teljes képet. Kaparós sorsjegy, fénykép formában. Valahogy így volt ez a Bünösök kapcsán is. A fekete Bobby Nock tíz évvel ezelőtt egy gyilkossági ügy vádlottja volt; egy tizenöt éves lány, Jessica megölésével vádolták. Ismerjük az ügy végkimenetelét, látjuk, milyen életet élnek az esküdtek a döntés meghozatala után tíz évvel. A visszatekintések pedig segítenek megérteni, milyen kapcsolat állt fennt azon tizenkét ember között, akik valószínűleg sosem találkoztak volna egymással, ha nincs Bobby Nock tárgyalása. És ha nincs Bobby Nock, valószínűleg az egyik, Bobby bűnössége mellett kitartóan kardoskodó esküdt, Rick még mindig élne.

Graham Moore olyan kérdéseket feszeget, amiket sokan még halkan sem mernek kimondani. Van-e olyan, amikor valakit a bőrszíne miatt nem ítélnek el? A pozitív diszkrimináció is rasszizmusnak számít? És ha igen, ez mennyire sérti az adott csoport érzéseit? Az ember igyekszik óvatosan fogalmazni, minden téren politikailag korrektnek maradni, de van-e egy olyan pont, amikor átcsúszunk a ló túloldalára?

Azok a történetek, ahol a karaktereken van a hangsúly, egy kicsit mindig közelebb állnak a szívemhez. Márpedig Graham Moore pontosan ezt húzta ki a kalapból, szereplő központú krimije üdítően érdekes volt. Minden esküdt életébe betekintést nyerhetünk múltbéli fejezetek során. Graham Moore felfedi, ki miért döntött úgy, ahogy. Izgalmas belelátni az amerikai igazaságszolgáltatás rendszerébe, végigkövetni a döntési folyamat fázisait. Elképzelhetetlen felelősség nyugszik annak a tizenkét embernek a vállán, akiknek dönteniük kell arról, a vádlott bűnös, avagy ártatlan. Hétköznapi emberekről beszélünk, akik normál esetben iskolába járnak, dolgoznak, gyermekük van, párkapcsolatban, házasságban élnek, frusztráltak, boldogok és nap mint nap próbálják megoldani a mindennapi problémáikat. Az amerikai jogrendszer a kezükbe adja a döntés jogát. Sok esetben élet és halál felett döntenek. Nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék rá. És te?

https://csakegypercre.hu/eskudtnek-lenni-nem-mindig-kif…

Szinte napra pontosan egy éve írtam Graham Moore előző kötetéről, Az éjszaka fényéről, ami a tavalyi év egyik meghatározó olvasmánya volt számomra. Amikor egy szerző ilyen magasra teszi a lécet, mindig izgulok kicsit, hogy a következő regénye is akkora élményt fog-e nyújtani, pláne, ha ennyire más a téma a két történet esetében. Míg az első könyvben valós történelmi szereplőkkel és a tudományos élet egy nagyon izgalmas korszakával foglalkozott az író, addig a Bűnösökben az amerikai tárgyalótermek világába csöppenünk. Mielőtt a részletekbe belemennék, előrebocsátom, hogy bármiféle aggodalmam teljesen alaptalannak bizonyult: ha lehet, ez a regény még jobban is tetszett, és egyértelműen repült 2020 legkiemelkedőbb olvasmányai közé. (…)
(…) Számomra most már végérvényesen bebizonyosodott, hogy Graham Moore fantasztikus történetmesélő, aki mind az események kidolgozásában, mind a karakterek ábrázolásában nagyon igényes és tehetséges. Maga a téma is nagyon jó választás volt, hiszen a bűnügyi rejtély mögött nagyon sok erkölcsi és filozófiai kérdés húzódott meg azzal kapcsolatban, mit jelent bűnösnek vagy ártatlannak lenni, hány színű az igazság, vagy éppen milyen előítéletek befolyásolnak minket abban, hogy egy helyzetet vagy személyt megítéljünk. A karakterek nem puszta sablonok voltak, hanem hús-vér emberek saját történettel, különböző motivációkkal, habitussal, akik a hosszú tárgyalás ideje alatt sajátos csoporttá váltak, az annak megfelelő sajátos dinamikákkal. Mind a feszültség adagolása (ami főleg abból eredt, hogy egyre többet tudunk meg, mégsem tudjuk eldönteni, kinek higgyünk), mind az elbeszélés stílusa tökéletes volt számomra, ráadásul olyan befejezést kaptam, ami minden szempontból elfogadható és nem is túl kiszámítható. Moore nagyon képszerűen mesél, így titkon reménykedek benne, hogy a regény egyszer meg fog élni egy filmadaptációt, ahogyan abban is, hogy sok hasonlóan színvonalas történetet olvashatunk még a szerzőtől. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/11/bunosok-ertekel…

Imádom a tárgyalótermi krimiket, úgyhogy hatalmas lelkesedéssel kezdtem olvasni ezt a könyvet. Szerencsére nem is okozott csalódást, végig fenntartotta az érdeklődésemet, a történet csavaros és fordulatos, miközben részletes képet mutat az amerikai igazságszolgáltatásról minden pozitív és negatív jellemzőjével együtt, és komoly társadalmi kérdések is felmerülnek.
Nekem nagyon tetszett a regény szerkezete, hogy felváltva olvashatunk a jelenről Maya szemszögéből, valamint Bobby Nock tárgyalását is követhetjük, mindig más esküdt szemén keresztül. Érdekes volt látni, kire miként hatottak a bíróságon elhangzottak, és hogyan jutottak végül döntésre.
Jessica ügyével kapcsolatban végig volt egy jó kis elméletem – valójában kettő, de aztán az egyiket elvetettem –, és végül be is jött, aminek nem is tudom, hogy örüljek, vagy sajnáljam, hogy nem okozott nagyobb meglepetést az igazság. spoiler
Ha már itt tartunk, örülök, hogy tényleg mindenre fény derült, és magyarázatot kaptunk minden bűnre. És az is csak a végén állt össze igazán, méghozzá roppant ironikus módon, hogy mi a cím jelentősége. Egyébként nekem valahogy nem az igazi a befejezés. spoiler Hiányzott az igazi „Győzött az igazság”-pillanat.
A karakterizálással kapcsolatban vegyesek az érzéseim, mert Maya, Rick, Wayne, Bobby és Lou Silver jól kidolgozott, hús-vér szereplők, addig a legtöbb esküdt job esetben is csak halovány, rosszabb esetben meg egész felejthető. Persze ha mindenkire csak egy-két fejezet jut, akkor nehéz maradandót alkotni, de tényleg lehettek volna emlékezetesebbek.
Bár a végével nem vagyok egészen megelégedve, és némi keserű szájízt hagyott bennem, azért határozottan tetszett. Remélem, tényleg megfilmesítik egyszer, mert biztos nagyon izgalmas lenne.

Rafinált kis könyv, ami tárgyalótermi és gyilkossági ügyben is nyomozó krimi, sok-sok titokkal és ahogy a cím is mondja, bűnösökkel.
A jelenben évforduló közeleg, 10 éve mentettek fel egy fekete fiatalembert egy 15 éves, szőke gazdag lány meggyilkolásának vádja alól. A közvélemény szerint hibáztak. Most egy műsorban fednék fel, mi történhetett Jessicával, hova lett a felmentett Bobby. Az utolsó esküdt, aki Bobby bűnössége mellett érvelt, Rick állítólag megtalálta a megoldást. Ám mielőtt felfedhetné, meggyilkolják. Maya, aki kiharcolta a felmentő ítéletet, már maga is ügyvéd és most első számú gyanúsított. Ahhoz, hogy tisztázza magát, Jessica ügyébe kell újra beleásnia magát.

Két idősíkon haladunk a történetben. A jelenben Maya van a fókuszban, aki igyekszik rájönni, ki ölte meg Ricket, mire jöhetett rá a férfi. A múltbeli jelenetekben pedig mindig egy másik esküdt szemszögéből követjük a tárgyalást, majd ahogy Maya a 11 bűnösre szavazót átállította a maga oldalára.
Mindkettőben van feszültség és meglepetések.
A végét még most sem hevertem ki teljesen. Nem is maga a személy sokkolt, az alap tévedés – ahogy most visszagondolok, ki volt hangsúlyozva a védelem érveiben is, hogy mi az, ami nem került elő és ami miatt kérdéses is, mi történt. De az, hogy kiket és hogyan hagytak szenvedni, mennyi halál kellett és nem tettek semmit… Valahogy rossz érzésem volt a végén, és nem éreztem úgy, hogy valóban igazság született volna.

Az is benne van, hogy a végére tényleg kiderül, hogy mindenki bűnös valamiben. Emberi, hibázó szereplőket kapunk, és bizony némelyiknek mocskosabb titkai vannak, mint a többieknek. Maya a legtisztább, a naiv igazságkereső, és neki is be kell mocskolnia magát és bűnössé válnia. Mert a végére bizony azt látjuk, hogy az igazság legfeljebb úgy érvényesül valamennyire, ha megszegik a szabályokat és maguk irányítják a látszatot. És még így sem fizet meg mindenki. Csak megtalálom, mi esett annyira rosszul a végén: bőven van olyan karakter, akinek szerintem fizetni kellene, de nem történik vele semmi. Az emberek, mindenki bűnös, és gyakran mások fizetnek nem a maguk bűnéért.

Feldobta a szerkesztés, ahogy az idősíkok váltakoznak.
Olvasmányos a stílusa, és vannak megkapó mondatok is benne.
Talán a jelenben kicsit sokalltam Mayát, nekem a tárgyalótermi rész jobban tetszett.
A végét meg még emésztem kicsit magamban…

Mindenki bűnös a maga módján. A probléma az, hogy sokszor mást és máshogy gondol bűnnek a jog, mint az ember igazságérzete.
Izgalmas tárgyalótermi krimi, ami elég súlyos kérdéseket feszeget. Mennyivel nagyobb esélyed van kedvezőtlen ítéletre, ha sötétebb a bőrszíned? Ha gazdag és „társadalmilag nagyon hasznos” vagy, akkor mennyivel egyszerűbb elkendőznöd a kisebb bűneidet? Elnézőbb veled a társadalom? Ha jogilag nem vagy bűnös, de mindenki annak tart, az mennyire teszi tönkre az életed? Milyen sokat számítanak a sztereotípiák, amikor véleményt formálunk valakiről, vagy a tetteiről?
A jogrendszer és a társadalom lehet, hogy igazságos, de a valódi egyenlőségtől még messze vagyunk…

Szépen elspoilerezte pár Agatha Christie mű végét, szóval aki pont e könyv után gondolta olvasni őket, az így járt… Szerencsére én nem terveztem, mire eljutok odáig, szerintem 100x is elfelejtem. Vagy nem. :D

Na, komolyabbra fordítva a szót, Moore mondhatni maradt a kaptafánál (bíróság, ügyvédek), ám mégis egészen más lett ez a műve, mint Az éjszaka fénye.

A fülszöveg kellően felkeltette az érdeklődésemet, így kíváncsian vártam, mi is lesz ebből, ráadásul 2009–2019 között ugrálunk a két eset részleteinek megismeréséért, így napjaink technológiája, kényes ügyei (konkrétan a BLM) és a(z) (ál)hírekre vadászó média is fontos szerepet kapnak, remekül szemléltetve, hogyan is spoiler.

Merthogy ez is fontos része a történetnek, elég csak Maya esetére gondolni, aki spoiler.

Aztán itt vagyunk a jelenben, az ügy tizedik évfordulója, ahol Ricket még azelőtt megölik, hogy spoiler.

Természetesen egyik ügy megoldása sem egyszerű, mi pedig párhuzamosan ismerhetjük meg azok hátterét és szereplőit. Így tudhatunk meg többet az esküdtekről, mindegyikük szemszögéből láthatunk bizonyos eseményeket, valamint kiderül számunkra, hogy spoiler.

A nyomozást tovább nehezíti, hogy spoiler

Hiába kerül elő egyre több dolog, mind a két ügy bonyolódik, ám végül kezd összeállni a kirakós, a java pedig a végére maradt!:D

Olvasás közben nekem is voltak elméleteim, azt már spoiler.
Ekkor vált egyértelművé számomra a spoiler…
Így spoiler.

Nekem nagyon tetszett, végig lekötötte a figyelmemet, nem éreztem, hogy lassan csordogálnának az események, folyamatosan kaptunk újabb információmorzsákat, amikkel aztán jó darabig mi magunk okoskodhattuk ki a saját elméleteinket, míg végül spoiler.

Adott egy bűncselekmény és tíz ismeretlen ember, akiknek állampolgári kötelességük ítéletet mondani benne. Ráadásul hónapokon keresztül össze vannak zárva, el vannak vágva a külvilágtól, a családtól, ez pedig eléggé kikezdi az idegeiket.
Az ítélet nem egyöntetű, de Maya meggyőzi a többieket az ő igazáról. Azonban Rick ebbe nem tud belenyugodni és a tizedik évfordulóján az ítélethirdetésnek ismét összegyűlnek egy tévé műsor miatt. Csakhogy Rick meghal, mielőtt egy -szerinte- mindent megváltoztató tényt feltárna. Innen aztán bonyolódnak a dolgok.
A történet a jelen és a múlt között ugrál, így kapunk képet az esküdtekről és a köztük levő kapcsolatról, hogy mi is történt velük akkor és azóta. Na és az ügyről, ahol még mindig senki nincs meggyőzve teljesen, hogy ki is a tettes.
Mindannyian bűnösök vagyunk. Ki ebben, ki abban. A mi szereplőink több dologban is azok voltak. Személy szerint sajnáltam Bobbyt és spoiler