Az ​éjszaka fénye 87 csillagozás

Graham Moore: Az éjszaka fénye

1888, ​New York. Ugyan az utcákat még gázlámpák világítják meg haloványan az éjszakában, de az elektromos fény csodája már megszületőben van. Hatalmas vagyon ütheti annak a markát, aki elsőként fog egész városokat fényárba borítani, a verseny pedig igencsak kiélezett. Paul Cravath, a Columbia Egyetemen frissen végzett, tapasztalatlan ügyvéd váratlanul kerül e csatározások kellős közepébe: George Westinghouse bízza meg egy megnyerhetetlen üggyel. Westinghouse Thomas Edisonnal áll perben, a tét egymilliárd dollár, a kérdés pedig, hogy ki találta fel az izzólámpát, és kinek áll jogában az egész országot meghódítani vele?

Az ügynek köszönhetően Paul betekintést nyer a társadalom legfelsőbb rétegébe – a rongyrázós partikba, a Gramercy Park nemesi villáiba és a zárt ajtók mögött történő sötét üzelmekbe. Edison ravasz és veszélyes ellenfél, saját kémhálózatot működtet, a zsebében vannak az újságok és maga J. P. Morgan támogatja. Ezzel szemben Westinghouse-nak szinte semmije sincs… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196426 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
358 oldal · ISBN: 9789634196792 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
358 oldal · ISBN: 9789634196549 · Fordította: Orosz Anna

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Nikola Tesla · George Westinghouse · Paul Cravath · Thomas Edison


Kedvencelte 14

Most olvassa 6

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Mi mással tudott 1888-ban Európa, az öreg hölgy válaszolni Amerika áramháborújára, mint a whitechapeli gyilkosságokkal. Ha morbid is a párhuzam, talán annyiban megalapozott, hogy egyik ügy sem került a mai napig valós nyugvópontra. Ahogyan Hasfelmetsző Jack valódi arca azóta sem vált ismertté, úgy Az éjszaka fényéért vívott küzdelem sem zárult az egymással harcoló feltaláló óriások egyikének egyértelmű, átütő győzelmével. Amint azt, a párhuzamosan olvasott Humboldt és Gauss romantikus tudáshajszája kapcsán már előre bocsátottam, a két regény között eltelt 60-80 év során az emberiség a találmányok terén is végleg elvesztette azt a bizonyos ártatlanságát. Mi sem reprezentálja ezt jobban, mint hogy az áram (avagy a tudósok) háborúját is a pénz, vagyis JP Morgan maga dönti el, illetve zárja le.
Pedig rajta kívül szinte minden fontos szereplő feltalál valamit… Edison feltalálja az iparszerűen működő feltalálást, gyakorlatilag találmánygyárat hoz létre. Tesla „feltalálja” az önmagáért való permanens feltalálást, a zseni agyában folyton izzó, onnan szikrákat lődöző, soha ki nem hunyó parazsat. Westinghouse megalkotja a találmányok csiszolásának, finomításának szisztematikus, kitartó, céltudatos munkára épített, innovációs üzemét, amíg Paul Cravath feltalálja a jövő ügyvédi irodájának működését.

Kezdetben úgy tűnik, mintha a regény az izzólámpa, a váltóáram, vagy az áramtovábbítás különböző lehetőségeinek feltalálásáról, az egymástól sokszor csak apró részletekben eltérő műszaki újdonságok versenyéről szólna. Pedig dehogy.
Ez a regény végső soron arról szól, hogy eddig hogyan lehetett és a jövőben miért kell máshogy, és miképpen…
…kell majd hozzáállnunk az emberiség tudományos-technikai fejlődéséhez. Nikola Teslával talán végképp kimerül a humán génkészlet ösztönös zsenitartaléka? Nem lehet véletlen, hogy a fejezeteket bevezető mottók sorában egy idő után döntő súlyúvá válik a teoretikus Gates vs. Jobs dialógus, mintha csak a szerző az olvasó szájába akarná rágni, hogy bizony a modern kori innovációt már egy ideje nem a feltaláló géniusza, hanem a kereslet piaca és JP Morgan pénztárcája mozgatja fegyelmezetten.

Ahogyan maga a regény is rendkívül fegyelmezett írás. Úgy próbál ízig-vérig amerikai bestsellerré válni, hogy roppant becsülendő módon, az ábrázolt karakterek utolsó porcikájáig, az elbeszélt események legapróbb rezdüléséig igyekszik magát tartani a valós történésekhez. Magyarán, Graham Moore úgy kísérel meg egy olvasmányos, történelmi fikciós regényt alkotni, hogy a csupasz tényeket megspékeli a szépen megrajzolt, háromdimenziós karakterekkel, az élettel teli, izgalmas akciójelenetekkel, így alkotva egyfajta sajátos keveréket, tulajdonképpen egy dokumentumregényt, amit Alex Haley, a műfaj klasszikusa úgy határozott meg, hogy faction. A szerző a regény végén a tényektől (fact) való eltéréseket részletesen feltárja az olvasó előtt, ezzel is tisztítva a valós kép irodalmi eszközökkel elmázolt kontúrjait.

Nagyon érdekes, olvasmányos, de számomra kissé túlságosan is „amerikai” kortárs irodalom. Az általam mögé képzelt mondanivaló (nyilvánvalóan az, amit nekem súgtak a sorok) viszont igen erőteljes, fajsúlyos téma.
Nem érdemtelenül vált sikerregénnyé, természetesen ajánlom.

10 hozzászólás
robinson P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Az ősz egyik legjobban várt könyve. A három főszereplő Edison és egykori munkatársa Tesla, és Westinghouse. Zsenik és riválisok is lehetne a könyv alcíme. Az „áramháború” története, háttere a tudósok portréjával és a világ fejlődésére gyakorolt máig tartó hatással.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/10/az-ejszaka-fenye.html

smetalin>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Igazán jól ír. Sokat okosodtam olvasás közben, egyen-áram, váltó-áram és ilyenek, eltudta úgy magyarázni hogy megértsem. Bele sem gondoltam, hogy ekkora harc ment a sok szabadalomért, és volt olyan hogy „áramháború”?
Ki gondolta volna, hogy Bell feltalálta a telefont, de Tesla már azon agyalt, hogy oké, telefon, de lehetne vezeték nélkül is? Mennyi minden járhatott már akkor a fejükben, amik csak később valósultak meg.
Érdekes olvasmány volt, ajánlom azoknak, akiket érdekel az ember akik e találmányok mögött vannak, mert egy jó regényben foglalja össze ezt az író, és nem száraz és unalmas.

wzsuzsanna P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Ezt a regényt kifejezetten azért választottam, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból. Eleve viszonylag kevés történelmi (vagy történelemmel kapcsolatos) könyvet olvasok, ráadásul a híres feltalálók, tudósok életéről is szerény ismeretekkel rendelkezem, azokat is főleg az iskolai emlékeim teszik ki. Ugyanakkor ott volt az a szempont, hogy az Agave Kiadó neve évek óta garanciát jelent számomra arra, hogy az ő gondozásukban alaposan megválogatott, minőségi regényekkel találkozhatok. Graham Moore neve a legtöbb embernek a Kódjátszma című film kapcsán lehet ismerős, ami nekem nagyon tetszett annak idején, így azt vártam, hogy Az éjszaka fénye is visszaadja majd azt a feszültséget és izgalmat, amit ott tapasztaltam. Szerencsés vagyok, mert már megint sikerült egy olyan könyvhöz nyúlnom, ami messze felülmúlta a várakozásaimat, és ami felkerülhetett az év kedvenc olvasmányainak képzeletbeli polcára.
A cselekményünk helyszíne az 1800-as évek végi New York, főhőse pedig egy fiatal ügyvéd, Paul Cravath, aki tapasztalatlansága ellenére a történelem egyik leghíresebb szabadalmi perébe keveredik. Ügyfele, George Westinghouse a kor egyik legbefolyásosabb emberével, Thomas Edisonnal áll konfliktusban, aki az izzólámpával kapcsolatos szabadalma megsértésével vádolja a férfit. Paul, bár nem érti, hogy egy ekkora téttel rendelkező ügyben hogy lehetséges, hogy éppen őt kéri fel jogi képviseletére Westinghouse, kellőképpen lelkes és ambiciózus ahhoz, hogy elvállalja az ügyet. Persze akkor még ő maga sem sejti, hogy az eljárást számos olyan körülmény fogja befolyásolni, aminek sokkal több köze van az intrikához és hatalomhoz, mint az egyszerű törvényekhez és jogszabályokhoz. Ha azt gondolnánk, hogy a regény egy száraz és unalmas bemutatása annak, hogy mi zajlott a per során, és melyik oldal éppen mivel rukkolt elő, hogy bizonyítsa igazát, az tévedésben van. Ugyanis Moore képes volt a létező történelmi alakok és események köré olyan (részben fiktív) cselekményt építeni, ami izgalmak és feszültség terén sok krimin és thrilleren túltesz, mindezt úgy, hogy indirekt módon rengeteg érdekességet és háttérismeretet megtudjunk a korabeli viszonyokról, hatalmi játszmákról, tudományos felfedezésekről és személyekről. (…)
(…)Ha már Paulnál tartunk, nagyszerűen ábrázolta a szerző az ő karakterének fejlődését, illetve azokat az erkölcsi dilemmákat, amikkel szembe kellett néznie a per folyamatában. Kezdetben egy kicsit naiv, óriási bizonyítási vággyal rendelkező fiatalembert ismerhetünk meg, aki az olvasóval együtt próbál lépést tartani az eseményekkel, és kiigazodni abban a csatában, amit az „óriások” vívnak. Hatalmas szenvedéllyel veti bele magát az ügybe, ekkor még a fő motivációját az igazságszolgáltatásba vetett hite jelenti. Kiválóan látható, ahogy a fejezetek során ez a motiváció szépen formálódik és alakul, egészen addig, amíg már Pault szinte kizárólag a győzni akarás hajtja előre. Mivel hamar megkedveltem nyitott gondolkodása és tisztességessége miatt, végig nagyon drukkoltam azért, hogy az átláthatatlan hatalmi harcokban és cselszövések hálójában ne adja fel igazi önmagát, és képes legyen mindvégig felismerni, mikor mi a helyes döntés. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/11/az-ejszaka-feny…

hcs23>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Sokatmondó cím, érdekes témaválasztás, lélegzetelállító borító – csupa olyan dolog, ami vonzza a tekinteteket és kíváncsivá teszi még azokat is, akik nem igazán vannak otthon a fizika világában. A kiadó és a marketinesek jó munkát végeztek, és abban a minőségében Moore is, h egy valóban mindenki számára fogyasztható történelmi regényt tett le az asztalra, ami nem hemzseg a tudományos kifejezésektől, és pont az akar lenni, aminek látszik: egy a XIX. század végén játszódó történelmi regény, ami egyszerre elvarázsol, tanít és szórakoztat.
Ezekből többnyire az utolsó sikerült, köszönhetően erősen cselekményközpontú történetvezetésének (már ha vkit ez szórakoztat). Habár a szerző kísérletet tesz az egyenáram és a váltakozó áram közötti különbség leírására, több hasonlóval nem próbálkozik, és azzal sem foglalkozik, h egy átfogó, részletes korrajzzal tegye élvezetesebbé regényét. A fülszöveget olvasva utólag meglepően kevés a tárgyalótermi jelenet, és a szereplők is leginkább csak hellyel-közzel vannak kidolgozva, kicsit arra számítva, h történelmi alakok révén nyilván mindenki rendelkezik előismeretekkel. A neveket tekintve valószínűleg igen, de ez nyilvánvalóan nem elég ahhoz, h egy átlag olvasó az események sűrűjébe képzelhesse magát. Az áramháborút övező intrikát azonban megfelelően visszaadja, kár, h nem hazudtolja meg önmagát: amerikanizmusa meglátszik azon, ahogyan kimondva-kimondatlanul is állást foglal a harcban.

gizad>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, már megjelenése előtt várólistáztam, és úgy kellett előjegyezni a könyvtárban, hogy ne két év múlva jussak hozzá. 2019 nagy dobása történelmi regény frontján – olvastam több helyen is. Nem csoda, ha ezek után voltak bizonyos előzetes elvárásaim. Lehet, hogy emiatt, de nem tudok beállni az egekig magasztalók táborába.

A kiadás gyönyörű! Szép, tartós kemény fedeles kötés (én amúgy is jobban preferálom ezeket). A fejezetek rövidek, talán emiatt is könnyen olvasható, úgy tűnik, csak úgy szaladnak a lapok, a fejezetek elején pedig egy-egy témához kapcsolódó idézet híres emberektől. Szóval kívül-belül szép lett a könyv.

A történet szempontjából kicsit másra számítottam. Sok érdekesség akadt, végre letisztult bennem pár dolog, legfőképpen, hogy mi az az egyenáram és a váltóáram, és mi a különbség köztük. Mindig csodáltam a tudományokat, de a fizika valahogy megtanulhatatlan maszlag volt számomra, én ehhez nagyon szőke vagyok és külön öröm volt, hogy a könyv nincs teletűzdelve érthetetlen tudományos okfejtésekkel. Akit emiatt riaszt a könyv, az nyugodtan a kezébe veheti, a hangsúly nem a tudományon van. Érthető minden az utolsó szóig, annál is inkább, mivel főszereplő ügyvédünk is hasonlóan áll az elektromossághoz, így aztán neki is el kell magyarázni sokmindent.
A korrajzzal nem sokat teketóriázott a szerző, ahogy a szereplők bemutatásával sem, ezek miatt akadt egy kis hiányérzetem. A karakterek egysíkúak. Edison maga az ördög, Westinghouse olyan semmilyen lett, Tesla bár különc, de már-már idiótának van feltüntetve (és itt most nem az agyi kapacitására gondolok), Paul pedig okosnak van leírva, de nem érzékelteti. Inkább az eseményekre helyezte a hangsúlyt, bár néha úgy tűnt, azokon is csak végig robogott. Ezek adottak voltak, lévén megtörtént eseményekről van szó, így a végkifejletet, mely nagyon ötletes, mégis csak az élet írta. A szerzői jegyzeteket elolvasva azt is meg lehet tudni, hogy mi volt a fikció és megdöbbentő, hogy mi nem.
Tetszett, érdekes és gyorsan olvasható könyv, meg merem kockáztatni, hogy hiánypótló mű, de nem tökéletes.

theodora >!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Nagyon tetszett ez a könyv, bár ez az időszak, New York a szívem csücske, de Graham Moore könnyed stílusa, ügyes narrálása tökéletes olvasmánnyá tette számomra ezt a történetet. Érdekes volt a sztori, örülök hogy egy kicsit módosítva, de megismerhettem ezt az izgalmas időszakot ami teljesen megváltoztatta a következő évtizedeket.

A fejezetek rövidek, pörgősek – Graham Moore remekül megszerkesztette a történetet, ami első hallásra unalmasnak tűnhet. A regényében az emberi sorsok, a vágyak, a tervek kerülnek előtérbe – a történelmi hűség kis módosításával. A kötet végén egy hosszabb utószóban megismerhetjük mit változtatott a tényekből, ill. azokra miért volt szükség. Szerintem remekül megoldotta ezt a feladatot, jól kitöltötte a réseket. A főbb szereplők mind valós személyek, Paul Cravath és családja, Agnes Huntington, a tudósokat nem is említve.

Ivenn P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Mindig is utáltam a fizikát. Ez az utálat nagyrészben a gimnáziumi tanárnőmnek köszönhető, aki mindent megtett annak érdekében, hogy ne is legyen más választásom, de alapvetően sem volt soha affinitásom hozzá, ami mindig is sértette a büszkeségemet. Matekból én vagyok az egyik legjobb, a fizikát meg nem vagyok képes felfogni? Ezt a vereséget soha nem bírtam igazán feldolgozni. De hiába is próbálkoztam, ahogy elkezdtünk tanulni az áramról, a feszültségről, a soros és párhuzamos kapcsolásokról, valahogy úgy éreztem, hogy az agyam egyszerűen leblokkolt és olyan sötétség lett hirtelen a fejemben, mint az éjszaka. A tekercsek és generátorok működésének megértésével már nem is próbálkoztam igazán, ott sikerült végleg elvesztenem a fonalat – amit a mai napig nem sikerült aztán felvenni.

Amint láthatjátok, Graham Moore könyvének témája olyan messze áll tőlem, amilyen messze csak állhat valami egy embertől. Miért akarnék az áramról és a nagy „áramháborúról” olvasni, amikor pont ezt a tudományt értem a legkevésbé?
Talán pont azért, mert ezt értem a legkevésbé. Kíváncsi voltam, hogy ez a komfortzónámon kívül eső téma tényleg olyan idegen lesz-e és érthetetlen, mint amilyennek mindig is éreztem azt a fizika órákon. Thomas Edison vagy Nikola Tesla is inkább távoli űrlényekként éltek a fejemben, mint emberi lényekként, akik mind-mind feltalálták valami csodásat és maradandót – amiért tökre hálás vagyok –, de úgy voltam vele, hogy engem csak hagyjanak ki a technológiai részletekből.
Most azonban beláttam végre a kulisszák mögé, és hála Graham Moore-nak a kusza, kissé megfoghatatlan téma rögtön egy izgalmas, kalandos és abszolút földi tudományággá és történetté szelidült.
Az éjszaka fénye igazából emberi játszmák története (kiegészítve egy kis áramtannal), ahol megismerhetjük a tizenkilencik század végének nagy feltalálóit, köztük az említett Edisont, Teslát, illetve Edison nagy riválisát, George Westinghouse-t. Mindnyájan elismert tudósok a maguk módján, mindnyájan szenvedélyesen küzdenek a céljaikért, és mindnyájan feltalálták az izzólámpát. Már csak annyi a kérdés, hogy kié lesz az izzólámpa szabadalmi joga? Edison és Westinghouse is úgy érzik, hogy őket illeti meg a szabadalom, Teslát pedig nem érdekli, csak hagy fedezzen fel új találmányokat – a férfi azonban akaratlanul is részese lesz a két másik tudós nagy háborújának.
A kicsit sem békés csatározás lényegében Westinghouse fiatal ügyvédjének szemszögén keresztül bontakozik ki, akinek teljes jogi kálváriáját végigkísérhetjük a regény folyamán és vele együtt tanulhatjuk (ismét) meg az áramtan alapjait.
Meg kell mondjam, hogy habár nagyon szórakoztató Graham Moore írásmódja, azért mégsem tudtam a sztorival annyira gyorsan haladni, mint szerettem volna, ennek pedig végül egyáltalán nem a fizika lett a hibája, hanem inkább a jogi hercehurca. Ugyan abszolút izgalmasan van tálalva minden egyes jelenet és fordulat, de néha kicsit soknak éreztem az ügyvéd szemszögét, és úgy éreztem, hogy szívesebben olvasnék többet Edisonról – akit ugyan elég részletesen megismerünk, de a gondolataiba mégis kevés betekintést kaptunk.
Talán a könyv közepe tájékán volt is egy nagyobb elakadásom, mert annyira megcsömörlöttem a jogi harctól, de az utolsó negyede a történetnek annyira izgalmas és pörgős lett, hogy onnantól fogva már képtelen voltam egyszerűen letenni. A vége pedig teljesen lenyűgözött!

Nagyon remélem, hogy elkészítik belőle a tervezett filmet. Igazából az egész könyv olvasása alatt az volt az érzésem, hogy ennek a történetnek a mozivásznon lenne a helye, annyira filmszerűek voltak a jelenetek. Aztán megtudtam, hogy Graham Moore a Kódjátszma c. film forgatókönyvírója és meg is értettem ezt az érzésemet. Ez a fajta dramaturgia, a parázs párbeszédek, rövid snittek, drámai fordulatok mind-mind egy mozifilmhez illenek igazán, és a szerző le sem tudta volna tagadni forgatókönyvírói múltját. Szóval szurkolok a projekthez!
Addig is nem bántam meg, hogy ezt elolvastam, mert habár fizikából nem lettem sokkal okosabb, de történelemből annál inkább, és nagyon jó volt jobban megismerni ezt a korszakot, főleg a General Electric létrejöttének történetét. (Ki gondolta volna, hogy eredendően Edison General Electric volt a vállalat neve?)
Graham Moore nagyon részletes kutatómunkával, valósághűen megelevenítve a szereplőket tett tiszteletet a nagy tudósoknak, és az olvasóhoz is közelebb hozott egy olyan múltat, aminek mi már csak a pozitív végtermékeit élvezhetjük. Ugyan rájöttem, hogy az áramtan szakértője már soha nem leszek, de szinte kedvet kaptam újra fellapozni a fizika tankönyveimet… ki tudja, talán nemsokára végre azt is megértem, hogy hogyan is működik az a fránya tekercs! :)

Benedek_Eszti>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Kifejezetten tetszett az alapos munka és az, hogy sikerült a fizikát úgy beleültetni az egészbe, hogy az ne legyen unalmas és az ember ne is érezze magát hülyének, miközben olvassa. Ugyan ez volt a joggal, Agnes és Paul segítségével, illetve a többi szereplő beszélgetésével alaposan elmagyarázta nekünk a szerző az okokat, indokokat és a problémákat. Egyáltalán nem vettek el a sztori lendületéből, sokkal inkább erősítették azt.
Edison és Westinghouse mellett pedig feltűnt még Bell, a telefon feltalálója, valamint Ford és Nikola Tesla is. Utóbbihoz köthető szerintem a legtöbb megmosolyogtató jelenet, többek között azért, mert a tudós nem igazán beszélt jól angolul, minek következtében igen érdekes mondatokat alkotott. Azonban nem csak ez az egy érdekesség volt kapcsolható a férfihoz. Rettentő sok hóbortja volt, mind a tisztaságot, emberi kapcsolatokat és az étkezési szokásokat illetően is.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/graham-moore-az-ejszaka-fenye/

Rémálom P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Hatalmas csalódás lett ez a könyv. Azért kezdtem el olvasni, mert valami Teslásra vágytam, és hát… igazán elolvashattam volna a fülszöveget. A problémáim:

– Művi párbeszédek és narráció, látszik, hogy az író forgatókönyves, drámai jelenetek akar, amit az idézetekkel teletűzdelt nyúlfarknyi rövid fejezetekkel még jobban nyomatékosít. Olyan iszonyatosan áldrámai dolgok vannak benne, mint hogy főhősünk felkiált „tudja kiről beszélek,” majd a narráció elmeséli, hogy elmondja a nevet a többieknek, nekünk olvasóknak nem, majd megtörténik ez a párbeszéd: „- És hogy éri el? – Felhívom telefonon. Ha már ő találta fel.” Nem szó szerinti idézet, de a lényeget lehet érteni. Annyira művi az egész narráció, hogy a hajamat téptem tőle.
– Ezt hívják jogi thrillernek és techno-suspense-nek és megemlítik, hogy Gatsby-félén elénk tárja Amerika luxusát. – Se nem voltak a jogi dolgok érdekesek vagy részletesek, semmit nem tudtuk meg a technológiáról, és a Gatsby-féle dolgok kimerültek abban, hogy van egy 2 oldalas homár recept benne, és gazdagon leírva, hogy ki mikor mit eszik puccos helyeken. De semmi más.
– Ha nem is akar túl technológiai vagy jogi lenni, legalább lehetett volna karakterdráma, de a főhős egy iszonyatosan tesze-tosza alak. Le van írva, nem bemutatva, még a hátsó lábjegyzetben is ki van emelve, HOGY PAUL OKOS ÉS RAVASZ. Ehelyett kínosan buta, és amire azt jegyzi meg Paul, hogy milyen titokzatosan zseniális terv volt az ellenféltől… valójában marha egyszerű. (Meglepőnek találják, hogy nem megfenyegették Edisonék az embereket, hanem lefizették őket. Azta! Micsoda… zsenialitás!)
– A romantika nyálas és hülyeség. A végén a csöpögő és kínosan élettelen párbeszédek hányingerkeltőek.
– Nettó amerikai önfényezés az egész könyv.
– A skizofrénia vicces kellékelem és elegendő karakterjellem egy szereplőnek.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

robinson P>!

Elhatározni, hogy mit ne tegyünk, éppolyan fontos, mint eldönteni, hogy mit tegyünk.
Steve Jobs

2 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Edison szart gyárt, és annyi szart ad el, hogy az embereknek fel se tűnik, hogy mindene szar. Edison a szart találta fel. Én az izzólámpát.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Westinghouse · Thomas Edison
robinson P>!

Néha csak egy bűnöző képes elkapni egy másik bűnözőt.

robinson P>!

MINT KIDERÜLT, Alexander Graham Bellnek nem volt telefonja.

robinson P>!

A szellemi tulajdon addig áll el, mint egy banán.
Bill Gates

robinson P>!

– Fiam, az egy dolog, ha az ember kitalál valamit. Thomas Edison mindenféle vackot tervezett már. Na de olyasmit feltalálni, amit le is lehet gyártani, és ami működik, az bizony egészen más!

robinson P>!

– Nem másoltam le Edison izzólámpa-szabadalmát. Hanem javítottam rajta. Rengeteget. Az én izzólámpám olyan az övéhez képest, mint az automobil egy lovas kocsihoz képest.

robinson P>!

Végső soron milyen egy tudós? Kíváncsi ember, aki kulcslyukon, a természet kulcslyukán át kukucskál, hogy kiderítse, mi történik.
Jacques Cousteau

robinson P>!

Fél tucat, fekete gombos egyenruhát viselő tűzoltó nézett fel hitetlenkedve az égre. Egyikük ösztönösen a gőzzel működő tömlőért nyúlt, a többiek borzongva meredtek a férfira. Soha nem láttak még ehhez fogható tüzet. Ez az elektromosság műve volt.


Hasonló könyvek címkék alapján

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Emma Donoghue: Érzékek tánca
Renée Rosen: Egy nyár New Yorkban
Alma Katsu: Éhség
Anita Diamant: Szajhák és boszorkányok
Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
Beverly Swerling: Álmok városa
Edward Rutherfurd: New York
Colm Tóibín: Brooklyn
Anna Godbersen: Luxe girl