Az ​éjszaka fénye 160 csillagozás

Graham Moore: Az éjszaka fénye

1888, ​New York. Ugyan az utcákat még gázlámpák világítják meg haloványan az éjszakában, de az elektromos fény csodája már megszületőben van. Hatalmas vagyon ütheti annak a markát, aki elsőként fog egész városokat fényárba borítani, a verseny pedig igencsak kiélezett. Paul Cravath, a Columbia Egyetemen frissen végzett, tapasztalatlan ügyvéd váratlanul kerül e csatározások kellős közepébe: George Westinghouse bízza meg egy megnyerhetetlen üggyel. Westinghouse Thomas Edisonnal áll perben, a tét egymilliárd dollár, a kérdés pedig, hogy ki találta fel az izzólámpát, és kinek áll jogában az egész országot meghódítani vele?

Az ügynek köszönhetően Paul betekintést nyer a társadalom legfelsőbb rétegébe – a rongyrázós partikba, a Gramercy Park nemesi villáiba és a zárt ajtók mögött történő sötét üzelmekbe. Edison ravasz és veszélyes ellenfél, saját kémhálózatot működtet, a zsebében vannak az újságok és maga J. P. Morgan támogatja. Ezzel szemben Westinghouse-nak szinte semmije sincs… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196426 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634196426 · Fordította: Orosz Anna
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
358 oldal · ISBN: 9789634196792 · Fordította: Orosz Anna

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Nikola Tesla · George Westinghouse · Paul Cravath · Thomas Edison


Kedvencelte 21

Most olvassa 6

Várólistára tette 183

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Mi mással tudott 1888-ban Európa, az öreg hölgy válaszolni Amerika áramháborújára, mint a whitechapeli gyilkosságokkal. Ha morbid is a párhuzam, talán annyiban megalapozott, hogy egyik ügy sem került a mai napig valós nyugvópontra. Ahogyan Hasfelmetsző Jack valódi arca azóta sem vált ismertté, úgy Az éjszaka fényéért vívott küzdelem sem zárult az egymással harcoló feltaláló óriások egyikének egyértelmű, átütő győzelmével. Amint azt, a párhuzamosan olvasott Humboldt és Gauss romantikus tudáshajszája kapcsán már előre bocsátottam, a két regény között eltelt 60-80 év során az emberiség a találmányok terén is végleg elvesztette azt a bizonyos ártatlanságát. Mi sem reprezentálja ezt jobban, mint hogy az áram (avagy a tudósok) háborúját is a pénz, vagyis JP Morgan maga dönti el, illetve zárja le.
Pedig rajta kívül szinte minden fontos szereplő feltalál valamit… Edison feltalálja az iparszerűen működő feltalálást, gyakorlatilag találmánygyárat hoz létre. Tesla „feltalálja” az önmagáért való permanens feltalálást, a zseni agyában folyton izzó, onnan szikrákat lődöző, soha ki nem hunyó parazsat. Westinghouse megalkotja a találmányok csiszolásának, finomításának szisztematikus, kitartó, céltudatos munkára épített, innovációs üzemét, amíg Paul Cravath feltalálja a jövő ügyvédi irodájának működését.

Kezdetben úgy tűnik, mintha a regény az izzólámpa, a váltóáram, vagy az áramtovábbítás különböző lehetőségeinek feltalálásáról, az egymástól sokszor csak apró részletekben eltérő műszaki újdonságok versenyéről szólna. Pedig dehogy.
Ez a regény végső soron arról szól, hogy eddig hogyan lehetett és a jövőben miért kell máshogy, és miképpen…
…kell majd hozzáállnunk az emberiség tudományos-technikai fejlődéséhez. Nikola Teslával talán végképp kimerül a humán génkészlet ösztönös zsenitartaléka? Nem lehet véletlen, hogy a fejezeteket bevezető mottók sorában egy idő után döntő súlyúvá válik a teoretikus Gates vs. Jobs dialógus, mintha csak a szerző az olvasó szájába akarná rágni, hogy bizony a modern kori innovációt már egy ideje nem a feltaláló géniusza, hanem a kereslet piaca és JP Morgan pénztárcája mozgatja fegyelmezetten.

Ahogyan maga a regény is rendkívül fegyelmezett írás. Úgy próbál ízig-vérig amerikai bestsellerré válni, hogy roppant becsülendő módon, az ábrázolt karakterek utolsó porcikájáig, az elbeszélt események legapróbb rezdüléséig igyekszik magát tartani a valós történésekhez. Magyarán, Graham Moore úgy kísérel meg egy olvasmányos, történelmi fikciós regényt alkotni, hogy a csupasz tényeket megspékeli a szépen megrajzolt, háromdimenziós karakterekkel, az élettel teli, izgalmas akciójelenetekkel, így alkotva egyfajta sajátos keveréket, tulajdonképpen egy dokumentumregényt, amit Alex Haley, a műfaj klasszikusa úgy határozott meg, hogy faction. A szerző a regény végén a tényektől (fact) való eltéréseket részletesen feltárja az olvasó előtt, ezzel is tisztítva a valós kép irodalmi eszközökkel elmázolt kontúrjait.

Nagyon érdekes, olvasmányos, de számomra kissé túlságosan is „amerikai” kortárs irodalom. Az általam mögé képzelt mondanivaló (nyilvánvalóan az, amit nekem súgtak a sorok) viszont igen erőteljes, fajsúlyos téma.
Nem érdemtelenül vált sikerregénnyé, természetesen ajánlom.

10 hozzászólás
robinson P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Az ősz egyik legjobban várt könyve. A három főszereplő Edison és egykori munkatársa Tesla, és Westinghouse. Zsenik és riválisok is lehetne a könyv alcíme. Az „áramháború” története, háttere a tudósok portréjával és a világ fejlődésére gyakorolt máig tartó hatással.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/10/az-ejszaka-fenye.html

nope>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Gimis koromban nagy lelkesedéssel olvastam a történelmi regényeket, azóta viszont viszonylag ritkán kerül a kezembe ilyen kötet. Az éjszaka fényével kapcsolatban is elég sokat lamentáltam, hogy elolvassam-e, de végül határozottan jól döntöttem.
Az áramháborút követhetjük figyelemmel a könyv lapjain, könnyen befogadható, izgalmas módon. Egy fiatal ügyvéd szemszögéből tárul elénk a történet, amelyben nála sokkal „nagyobb” emberek kapnak központi szerepet.
Kellemesen rövid fejezetek, olvasmányos stílus, teljes mértékben hihető események és karakterek jellemzik a kötetet. Kimondottan tetszett, hogy a végén a szerző összefoglalta, miben tért el a valóságtól, illetve mik voltak azok a vakfoltok, amiket végül teljes mértékben a saját képzeletére támaszkodva pótolt.
Különösen jó volt, amikor röviden írt egy-egy találmányról, érdekes és közérthető módon tette ezt.
A vége talán egy kicsit túlságosan spoiler sikerült ahhoz képest, hogy előtte mennyi-mennyi spoiler, de mivel 90%-ban ez is megfelelt a valóságnak, tulajdonképpen itt a kivitelezés volt talán egy kicsit sok. Ez azonban nem von le a könyv értékéből, ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel, hogyan „jött divatba” a ma használt formátumú áram.

smetalin>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Igazán jól ír. Sokat okosodtam olvasás közben, egyen-áram, váltó-áram és ilyenek, eltudta úgy magyarázni hogy megértsem. Bele sem gondoltam, hogy ekkora harc ment a sok szabadalomért, és volt olyan hogy „áramháború”?
Ki gondolta volna, hogy Bell feltalálta a telefont, de Tesla már azon agyalt, hogy oké, telefon, de lehetne vezeték nélkül is? Mennyi minden járhatott már akkor a fejükben, amik csak később valósultak meg.
Érdekes olvasmány volt, ajánlom azoknak, akiket érdekel az ember akik e találmányok mögött vannak, mert egy jó regényben foglalja össze ezt az író, és nem száraz és unalmas.

wzsuzsanna P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Ezt a regényt kifejezetten azért választottam, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból. Eleve viszonylag kevés történelmi (vagy történelemmel kapcsolatos) könyvet olvasok, ráadásul a híres feltalálók, tudósok életéről is szerény ismeretekkel rendelkezem, azokat is főleg az iskolai emlékeim teszik ki. Ugyanakkor ott volt az a szempont, hogy az Agave Kiadó neve évek óta garanciát jelent számomra arra, hogy az ő gondozásukban alaposan megválogatott, minőségi regényekkel találkozhatok. Graham Moore neve a legtöbb embernek a Kódjátszma című film kapcsán lehet ismerős, ami nekem nagyon tetszett annak idején, így azt vártam, hogy Az éjszaka fénye is visszaadja majd azt a feszültséget és izgalmat, amit ott tapasztaltam. Szerencsés vagyok, mert már megint sikerült egy olyan könyvhöz nyúlnom, ami messze felülmúlta a várakozásaimat, és ami felkerülhetett az év kedvenc olvasmányainak képzeletbeli polcára.
A cselekményünk helyszíne az 1800-as évek végi New York, főhőse pedig egy fiatal ügyvéd, Paul Cravath, aki tapasztalatlansága ellenére a történelem egyik leghíresebb szabadalmi perébe keveredik. Ügyfele, George Westinghouse a kor egyik legbefolyásosabb emberével, Thomas Edisonnal áll konfliktusban, aki az izzólámpával kapcsolatos szabadalma megsértésével vádolja a férfit. Paul, bár nem érti, hogy egy ekkora téttel rendelkező ügyben hogy lehetséges, hogy éppen őt kéri fel jogi képviseletére Westinghouse, kellőképpen lelkes és ambiciózus ahhoz, hogy elvállalja az ügyet. Persze akkor még ő maga sem sejti, hogy az eljárást számos olyan körülmény fogja befolyásolni, aminek sokkal több köze van az intrikához és hatalomhoz, mint az egyszerű törvényekhez és jogszabályokhoz. Ha azt gondolnánk, hogy a regény egy száraz és unalmas bemutatása annak, hogy mi zajlott a per során, és melyik oldal éppen mivel rukkolt elő, hogy bizonyítsa igazát, az tévedésben van. Ugyanis Moore képes volt a létező történelmi alakok és események köré olyan (részben fiktív) cselekményt építeni, ami izgalmak és feszültség terén sok krimin és thrilleren túltesz, mindezt úgy, hogy indirekt módon rengeteg érdekességet és háttérismeretet megtudjunk a korabeli viszonyokról, hatalmi játszmákról, tudományos felfedezésekről és személyekről. (…)
(…)Ha már Paulnál tartunk, nagyszerűen ábrázolta a szerző az ő karakterének fejlődését, illetve azokat az erkölcsi dilemmákat, amikkel szembe kellett néznie a per folyamatában. Kezdetben egy kicsit naiv, óriási bizonyítási vággyal rendelkező fiatalembert ismerhetünk meg, aki az olvasóval együtt próbál lépést tartani az eseményekkel, és kiigazodni abban a csatában, amit az „óriások” vívnak. Hatalmas szenvedéllyel veti bele magát az ügybe, ekkor még a fő motivációját az igazságszolgáltatásba vetett hite jelenti. Kiválóan látható, ahogy a fejezetek során ez a motiváció szépen formálódik és alakul, egészen addig, amíg már Pault szinte kizárólag a győzni akarás hajtja előre. Mivel hamar megkedveltem nyitott gondolkodása és tisztességessége miatt, végig nagyon drukkoltam azért, hogy az átláthatatlan hatalmi harcokban és cselszövések hálójában ne adja fel igazi önmagát, és képes legyen mindvégig felismerni, mikor mi a helyes döntés. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/11/az-ejszaka-feny…

Books_of_Peter P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Tavalyelőtt volt már szerencsém a másik könyvével ( Graham Moore: Bűnösök ) ami nagyon tetszett, így nem volt kérdés, hogy beszerzem ezt a kötetet is.
Az “áramháború”-ról szóló regény Westinghouse és Edison harcát mutatja be az 1800-as évek végén, a váltakozó áram színrelépése az egyenárammal szemben egy kis korhű ábrázolással leöntve.
Természetesen itt is van jogi szál, de a hangsúly inkább a küzdelem mikéntjén van…ármánykodás, korrupció, hamis propaganda és még számtalan eszköz sorakozik fel mindkét oldalon.
Az ötlet a témáról nagyon menő, de nekem kissé vontatott volt, csak úgy folyt a cselekmény, a szerelmi szál is erőltetett volt, talán ott emelkedett meg a pulzusom, amikor a találmányokról (telefon, röntgenkép..stb) volt szó. spoiler

A_S1M0N P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Ez remek volt!
Már az elején megfogott, majd végig magával is ragadt, rendkívül olvasmányos, érdekes, ráadásul úgy 95%-ban igaz is, leszámítva az esetleges dátummódosításokat, illetve az egész per időtartamát.
A szereplők és az események mind valósak és megtörténtek, itt-ott kaptak egy kis színezést és kiegészítést, de ahogy azt a végén Moore összefoglalja, inkább csak a homályosabb foltok miatt kellett belenyúlnia.
Már maga a témaválasztás is roppant érdekes, ami nem más, mint George Westinghouse és Thomas Edison egymilliárd dolláros pere az izzólámpa szabadalmáért, ám ez csak a kiindulási pont, mert lesz itt szó egyen- és váltóáramról (váltakozó), illetve azok felhasználásáról és sok más érdekességről is.
Történetünk középpontjában Paul Cravath áll, aki egy kezdő, tapasztalatlan ügyvéd, ám főleg emiatt is esik rá Westinghouse választása, mert így biztos, hogy nincs köze a hihetetlen hatalommal és pénzügyi háttérrel rendelkező ellenlábasához és annak támogatóihoz.
Paul kezdi beleásni magát az ügybe, próbál fogást találni Edisonon, ám spoiler. Persze közben felbukkan Nikola Tesla is, a furcsa feltaláló, akiről a könyv segítségével érdekes dolgokat tudhatunk meg, valamint később Edison másik legnagyobb ellenfele, spoiler. Érdekes volt látni a háború alakulását, a két oldal ügyeskedéseit, az Edison pénzelte spoiler, ami sokat javított Westinghouse megítélésén.

A kutatások, ügyvédi fogások, a karakterek és a cselekmény mind-mind nagyon érdekesek és izgalmasak, olyan stílusban megírva, ami miatt én faltam az oldalakat.
Különösen tetszett Paul – és vele együtt az olvasó - felismerése, hogy igazából itt nincs spoiler. Itt azért látszott, hogy mind a két fél képes már szinte bármire, míg el nem érkezett a per lezárása.

Paul remekül szervezte meg a dolgokat, igaz, közben spoiler. Nagyon tetszett a megoldása, spoiler.

A lezárás is nagyon jó volt, itt mutatkozott meg igazán, hogy spoiler.

A könyv végén még rövid leírást kapunk szereplőink per utáni életéről, valamint arról, hogy az események jelentős része tényleg megtörtént, még ha nem is abban a sorrendben vagy időpontban, ahogy azt olvashattuk, valamint a szerző által hozzátoldott dolgokról is megtudhatunk ezt-azt, amik akár valóságosak is lehetnek.

Én csak ajánlani tudom a könyvet, főleg azoknak, akiket érdekel a zseniális feltalálók közötti rivalizálás (valamint az ügyvédek harca) egy olyan korban, mely talán az utolsó volt a ténylegesen újdonságként ható találmányok megalkotásában, az utolsó csodák idejében.

4 hozzászólás
hcs23>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Sokatmondó cím, érdekes témaválasztás, lélegzetelállító borító – csupa olyan dolog, ami vonzza a tekinteteket és kíváncsivá teszi még azokat is, akik nem igazán vannak otthon a fizika világában. A kiadó és a marketinesek jó munkát végeztek, és abban a minőségében Moore is, h egy valóban mindenki számára fogyasztható történelmi regényt tett le az asztalra, ami nem hemzseg a tudományos kifejezésektől, és pont az akar lenni, aminek látszik: egy a XIX. század végén játszódó történelmi regény, ami egyszerre elvarázsol, tanít és szórakoztat.
Ezekből többnyire az utolsó sikerült, köszönhetően erősen cselekményközpontú történetvezetésének (már ha vkit ez szórakoztat). Habár a szerző kísérletet tesz az egyenáram és a váltakozó áram közötti különbség leírására, több hasonlóval nem próbálkozik, és azzal sem foglalkozik, h egy átfogó, részletes korrajzzal tegye élvezetesebbé regényét. A fülszöveget olvasva utólag meglepően kevés a tárgyalótermi jelenet, és a szereplők is leginkább csak hellyel-közzel vannak kidolgozva, kicsit arra számítva, h történelmi alakok révén nyilván mindenki rendelkezik előismeretekkel. A neveket tekintve valószínűleg igen, de ez nyilvánvalóan nem elég ahhoz, h egy átlag olvasó az események sűrűjébe képzelhesse magát. Az áramháborút övező intrikát azonban megfelelően visszaadja, kár, h nem hazudtolja meg önmagát: amerikanizmusa meglátszik azon, ahogyan kimondva-kimondatlanul is állást foglal a harcban.

FélszipókásŐsmoly P>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Először meglepődtem, hogy regényről van szó, amelyben Edison és Tesla mégsem főszereplők. Aztán azon – már a legelső jelenetnél –, hogy milyen jól működik ez Graham Moore kezében. Először megütköztem a szerző azon megjegyzésén, hogy ez egy kitalált történet – de az összefoglalója tisztázta a részleteket. Örömmel tapasztaltam, hogy kevésbé az írói képzelet színezi, mint amennyire tényeken alapul. Kevésbé tetszett, hogy inkább jogi bonyodalmak és egymásnak feszülő társadalmi rétegek súrlódásai mentén haladt, mint szólt a két tudósról. Ennek ellenére könnyedén vont be az acetilénfényű félhomály és a bizarr berzerő világába. Egy pillanatig sem engedte, hogy unatkozzam. Egyedül talán a romantikus szál nem kellett volna bele, de ez is része a történelemnek.

Aztán az értékeléshez végzett infókeresgélésem során azon döbbentem meg, hogy Paul Cravath – a fő nézőpontszereplőnek használt ügyvéd – nagyon is jelentős alakja a történelemnek. Míg a két feltaláló forradalmasította az elektromos áram használatát, ő jogi cégek működtetésére dolgozott ki egy ma is meghatározó gyakorlatnak számító rendszert.

Eleinte zavart, hogy [[https://moly.hu/konyvek/walter-isaacson-steve-jobs-eletrajza|Steve Jobs]] meg Carl Sagan idézetekkel indítja a fejezeteket, de aztán meglett ezeknek is az értelme. A meghökkentő tények egy részét már ismertem, de e regénynek hála, eleven jelenetekként pereghettek le előttem. Tesla szövege és a felbukkanó híres mellékalakok miatt különösen megérte elolvasni.

medizonka>!
Graham Moore: Az éjszaka fénye

Szépen felépített, korrekten megírt történet egy, az emberiség történetében mérföldkőnek számító technikatörténeti találmányról. Valójában sokkal többről van itt szó, ahogy történet kibontakozik és éppen ez a szép benne, hogy sokoldalú mondanivalójú, több szempontból körüljárt tudománytörténeti regényt olvashatunk közérthető nyelven. Jómagam nem vagyok villamosmérnök, de még csak mérnök sem, hogy pontosan le tudnám követni az egyes áramtörténeti találmányok részletes működési elvét. Valójában nincs is rá szükség, hiszen annyira köznyelven igyekszik átadni a szerző, hogy ez a szaknyelvvel kevésbé felvértezett olvasó számára sem megterhelő. Ez máris egy nagy dicséret a szerzőnek. Maga a cselekményszövés sem marad száraz, hiszen nem a tudósok, feltalálók életrajzát kapjuk díszcsomagolásban, hanem egy cselekményben, háttérrajzban gazdag történetet. A főszereplő is „ csak ” véletlenül keveredik az áramháborúnak nevezett esemény középpontjába, hiszen Paul Cravath egy frissen végzett pályakezdő ügyvéd, aki keresi élete nagy lehetőségét. Leginkább az ő szemszögéből láthatjuk a nagy feltalálókat, Thomas Edisont, Nicola Teslát és megbízóját, George Westinghouse-t. Szintén Moore írói vénáját dícséri, hogy kellő arányban vezeti be olvasóját, a korszak két zsenijének életmódjába, mindennapjaiba, családi hátterébe és munkásságába és megfelelő arányban kapunk ízelítőt magukról a találmányokról is. Szépen fel van építve az erkölcsi tanulsághoz vezető út: tartson bármeddig is az áramháború, de egy biztos mindenki tett hozzá a jövő korszak technikájához,a modern nagyvállalatok és az ipari technológiák kibontakozásához. Mindemellett kiemelnék két fontos momentumot a regényből, amivel tudatosan reflektál jelen korunk vívmányainak/ belharcainak árnyoldalára is a szerző :
1. A regény elején, amikor Cravath először megy Westinghouse-hoz látogatóba tanúja lesz, amint egy ember elevenen elég egy lámpaoszlopon a Brodway felett. Egy részt mint írói megoldás remek átvezetés egy letűnőben lévő korszak ( gázlámpák világa, tökéletlensége) és egy újkorszak nyitánya ( villanyizzók világa , térnyerése ) között. De ezen túl már a legelején rávilágít ( szó szerint !) arra, hogy nincsenek, nem lehetnek tökéletes találmányok. Hiába jó valami az emberiség nagy részének, mindig lesznek gonosz elmék, akik továbbgondolják és negatív célokra használják fel azt. Például ma már tudjuk, hogy a villanyizzók feltalálásától csak egy gondolatnyira van a villamosszékek feltalálása. A hatásokat és mellékhatásokat pedig nem kell részletezzem.
2. Minden egyes fejezetet egy -egy idézet vezet be valamely híres feltalálótól. A kötet második felétől már „ csak” Bill Gates és Steve Jobs gondolatai vannak a fejezetek élére kiemelve. Ami tulajdonképpen lehetne egy regény a regényen belül, a jelenkori technológiai fejlődés két meghatározó alapfigurájának vitája bontakozik ki szépen reflektálva a korabeli „ áramlovagok ” gondolataira. Néha az volt az érzésem, mintha Moore inkább szerette volna Gates és Jobs vitájának könyvét megírni. Mondjuk azt is szívesen elolvasnám, ha hasonló stílusban megírná.
Összességében, ha nem is letehetetlen , de mindenképpen érdekfeszítő, izgalmas,tartalmas , könnyen követhető regényt olvashattam a technikatörténet egy kiemelkedő korszakáról és jeles képviselőiről.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Elhatározni, hogy mit ne tegyünk, éppolyan fontos, mint eldönteni, hogy mit tegyünk.
Steve Jobs

2 hozzászólás
robinson P>!

Néha csak egy bűnöző képes elkapni egy másik bűnözőt.

gesztenye63>!

Edison szart gyárt, és annyi szart ad el, hogy az embereknek fel se tűnik, hogy mindene szar. Edison a szart találta fel. Én az izzólámpát.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Westinghouse · Thomas Edison
robinson P>!

MINT KIDERÜLT, Alexander Graham Bellnek nem volt telefonja.

robinson P>!

A szellemi tulajdon addig áll el, mint egy banán.
Bill Gates

robinson P>!

Végső soron milyen egy tudós? Kíváncsi ember, aki kulcslyukon, a természet kulcslyukán át kukucskál, hogy kiderítse, mi történik.
Jacques Cousteau

robinson P>!

– Fiam, az egy dolog, ha az ember kitalál valamit. Thomas Edison mindenféle vackot tervezett már. Na de olyasmit feltalálni, amit le is lehet gyártani, és ami működik, az bizony egészen más!

robinson P>!

– Nem másoltam le Edison izzólámpa-szabadalmát. Hanem javítottam rajta. Rengeteget. Az én izzólámpám olyan az övéhez képest, mint az automobil egy lovas kocsihoz képest.


Hasonló könyvek címkék alapján

Flora Harding: Erzsébet és Fülöp
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Eve Curie: Madame Curie
Jack Fairweather: Az önkéntes
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben
Robert Harris: Tiszt és kém
David Grann: Megfojtott virágok
Colin Woodard: Kalózköztársaság
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok