Ezer ​Fiak (The Horus Heresy 12.) 86% 29 csillagozás

„Az egyetlen jó a tudás, és az egyetlen gonosz a tudatlanság.”
– Azekh Ahriman

– Ez szánalmas próbálkozás volt! – szólalt meg, szavaiból csöpögött a gúny. – Az esztelen űrvadászok is meg tudnak ilyesmit idézni.

A hegy több, mint tízezer éve létezett, az ágaskodó földtömeget nagyobb hatalmak hívták életre, mint amelyet Aghoru bármely ma élő lakója akárcsak elképzelni tudott volna.

Kallista sikoltozott, a szavak pedig zubogtak belőle, miközben a hőmérséklet tovább zuhant.
– Már túl késő… a Farkas az ajtóban áll és vérre szomjazik. Ó, a Trón… ne, a vér! A Hollók, látom őket is! Az elveszett fiúk és egy Vérholló. Megváltásért és tudásért esedeznek, de megtagadják tőlük! Egy testvért elárulnak, egy testvért megölnek. A legszörnyűbb hiba a legnemesebb szándékkal! Nem történhet meg, de meg kell történnie!

– Szívből sajnálom, barátom – mondta.
Lemuel lerázta magáról a kezet, és ellépett Ahriman mellett az ajtó irányába, kezeit szorosan Camille köré kulcsolta.
– Ne érj hozzám! – köpte – Többé nem vagyunk barátok. Nem is tudom, hogy valaha azok voltunk-e.

– Boszorkánymester – köpte Wyrdmake.
– Csak ennyi mondandód van számomra, öreg barátom? – Kérdezte Ahriman keresztbe fonva karjait. – Sértések?

Egy süvöltő farkas ugrott rá, mire Ahriman egy boltlövedéket helyezett el a koponyájában. A test a lába elé zuhant, ő pedig elborzadva hőkölt hátra, mikor látta, hogy nem farkas volt, hanem egy iszonyatos bestia páncéltöredékekben, mintha egy harcos teste alakult volna át valamiféle borzalmas pokolszörnnyé.
– Mi a Hatalmas Óceán szerelme! – kiáltotta Hathor Maat, ahogy egyre több vonyító, emberi farkas lendül támadásba.
– Wulfen! – kiáltotta, boltertöltények áradatát zúdította a rohamozó bestiák tömegébe.
– És még minket neveznek szörnyetegnek! – ordította Hathor Maat.

Rönk híd ívelt az áron át,
Kelt szél bontotta lobogó,
A farmernép hadrendbe állt,
S világgá szállt a puskaszó.

Custodesek – mordult. – Nem olyan kemények.

490. oldal

A Fenrisen nincsenek farkasok