Szerepjátszók 82% 26 csillagozás

– Én egyszer egy egész szakaszt elvesztettem.
– Hogyan történt? – kérdeztem. Örömmel biztattam Jonest.
– Nem tudom – mondta. – Senki nem tért vissza, hogy elmondja.

37. oldal

– Bocsásson meg – felelte Mr. Smith udvariasan –, de alkoholhoz sohasem nyúlok.
– Én sem nyúlok hozzá – mondta Jones. – Csak megiszom – és tettel illusztrálta szavait.

13. oldal

Az írókról mindig azt mondják, hogy életük első húsz éve adja minden élményüket – a többi csak megfigyelés –, de én azt hiszem, ez mindnyájunkra áll.

81. oldal

(…) az üvegajtós könyvszekrényben sorakozó irodalmi művek (orvosi könyveit a rendelőjében tartotta Magiot doktor) ódivatú borjúbőrbe voltak kötve. Szemügyre vettem őket, míg ő kiment, hogy „kezet mosson”, ahogy angolul udvariasan megfogalmazta. Ott volt a Les Misérables három kötetben, Les Mystéres de Paris, melynek az utolsó kötete hiányzott, több roman policier Gaboriau-tól, a Vie de Jésus Renantól, és társai között elég meglepően: Marx Tőké-je, ugyanolyan borjúbőrbe kötve, úgyhogy kissé távolabbról nem lehetett a Les Misérables köteteitől megkülönböztetni.

101. oldal

Kopogtam az ajtón, s csaknem azonnal felhangzott a kapitány hangja, rekedten és parancsolóan mondta, hogy lépjek be.
Legalább nem álmából ébresztettem fel. Feltámasztva ült az ágyában, fehér puplin hálóingben. Nagyon vastag szemüveget viselt, s ettől a szeme olyan lett, mint a törött kvarcszilánkok. Könyvet tartott a kezében, ferdén az olvasólámpa felé döntve. Láttam, hogy egy Simenon-regény, s ez némileg felbátorított – talán annak a jele, hogy van benne emberi érdeklődés.

279-280. oldal

Ismertem a belépő rendőrtisztet. Rohadt alak volt, olyan rohadt, mint bármelyik Tonton Macoute; akkor ember, mint Magiot doktor, és szörnyű ütése volt: sok törött állkapocs tanúskodott Port-au-Prince-ben az erejéről. A szája tele volt aranyfoggal, valószínűleg nem a sajátjával: úgy viselte őket, mint egy indián harcos régen a skalpokat.

283. oldal

– Monacóban születtem – mondtam. – Ez csaknem olyan, mintha az ember semmilyen államnak nem volna polgára.

307. oldal

– Lerobbant a kocsim – mondta. – Megvártam, míg az eső alábbhagy. Ma későn kapcsolják be a világítást.
– Megmotozták a sorompónál? – kérdeztem gépiesen; hozzá tartozott ez a port-au-prince-i csevegéshez.
– Ilyen esőben? Esőben nincs útzár. Az ember nem várhatja el, hogy egy milicista viharban dolgozzék.

311. oldal

Most az egyszer pontosan kapcsolták ki a villanyt, és a vihar úgy özönlött le a Kenscoff oldalán, mintha stopperórával indították volna; megpróbáltam Henry James elbeszélését, a Nagyszerű hely-et olvasni abban a papírkötésű elbeszélés-gyűjteményben, amelyet valaki valamikor régen ittfelejtett; el akartam felejteni, hogy holnap hétfő lesz, de nem sikerült. „Szörnyű korunk vad vizei”, írta James, és nem tudtam, milyen átmeneti szünet zaklatta úgy fel abban a hosszú, irigylésre méltó viktoriánus békében. Felmondott az inasa?

330. oldal

(…) az előttem két lépésre álló Marthára nézve azon is csodálkoztam, miért látszott olyan fontosnak a kettőnk félig összekötött élete. Úgy éreztem, ez az élet teljesen Port-au-Prince-hez tartozott, a sötétséghez, a kijárási tilalom rémületéhez, a nem működő telefonokhoz, a sötét szemüveges Tonton Macoute-okhoz, az erőszakhoz, igazságtalansághoz és kínzáshoz. Némely borokhoz hasonlóan, a szerelmünk sem megérni nem tudott, sem a szállítást nem bírta.

372. oldal