Szerepjátszók 24 csillagozás

Graham Greene: Szerepjátszók Graham Greene: Szerepjátszók Graham Greene: Szerepjátszók

Komédiások ​vagyunk valamennyien, mondhatja a drámai feszültséggel telített cselekmények során feledhetetlen alakjaival több ízben is a szerző. Magunk választjuk, vagy belekényszerülünk, de szerepet játszunk az életben, több-kevesebb szerencsével és következetességgel, amint ez színpadon általában történni szokott. Első ízben 1966-ban megjelent regényének szálait ezúttal egzotikus terepen, Haiti szigetén bonyolítja a világhírű író, és hűvös, okos, hősnek aligha nevezhető főszereplőjét első személyében, narrátorként számoltatja be a történtekről. Hűvös azonban az izgalmas légkörben egyes-egyedül az elbeszélő marad, csodálatos művészettel ábrázolt szerelmi viszonyában is tartva cinikus objektivitását. A többi, bravúrosan jellemzett figurát egytől egyig hit vagy cél hevíti, s velük illusztrálja Greene, hogy ma már elkötelezettség nélkül fehérnek, feketének egyaránt elképzelhetetlen az élete a föld minden pontján, s e regényével ismét a tőle megszokott nagy élménnyel ajándékozza meg az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
Holnap, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789633469033 · Fordította: Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1989
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747413 · Fordította: Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1967
376 oldal · Fordította: Szász Imre

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Georges Simenon


Kedvencelte 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
regulat
Graham Greene: Szerepjátszók

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Greenet.
Megfogott. Egyrészt mert remekül ábrázolja a diktatúra működését, másrészt mert a karakterek, a bemutatott szerepek, szerethetőek.
A cinikus főhős, épp úgy, mint a szélhámos, vagy a naiv politikus…
…és van benne valami nyomasztó, pont mint amilyennek Haitit képzelem az esős évszakban… Papa Doc Duvalier idejében.

>!
Európa, Budapest, 1989
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747413 · Fordította: Szász Imre
2 hozzászólás
>!
matthews P
Graham Greene: Szerepjátszók

A Sztrugackij testvérek Egymilliárd évvel a világvége előtt c. könyvében van utalás erre a regényre, így muszáj volt elolvasni ezt is. Nem egy sodró lendületű történet, de a diktatórikus környezet ellenére a szereplők szimpatikusak voltak – igen, még Concasseur kapitány is. Az olvasásélményen sokat dobott az egzotikus karibi helyszín, továbbá diktatúra ide vagy oda, érzésem szerint az egész történetet átszövi egyfajta szolid, visszafogott humor (gondoljunk csak a szélhámos Jones "őrnagyra").
Első könyv az írótól, van még mit pótolnom.

>!
Európa, Budapest, 1967
376 oldal · Fordította: Szász Imre
>!
Gelso P
Graham Greene: Szerepjátszók

ez is nagy kedvencem az írótól, első könyvek közt volt, amiket olvastam tőle, és megkedveltette az írót számomra…

>!
szucsiani P
Graham Greene: Szerepjátszók

A Haitire visszatérő szállodatulajdonos, Brown a történet elbeszélője. A hajón ismerkedik meg a jóhiszemű és kissé naiv Smith házaspárral – akik vegetáriánus misszió miatt utaznak a szigetre-, valamint itt tűnik fel a szélhámos Mr Jones „őrnagy” is. Az utasok hamarosan megismerik „Doki Papa” diktatúráját, a titkosrendőrség túlkapásait, brutalitását. Nagyon találó a címe, hiszen szinte valamennyi szereplő elrejti az igazi arcát és titkol valamit, Brown pedig a hűvös és cinikus modorával leplezi igazi érzéseit. Elgondolkodtató és nyomasztó hangulatú olvasmány volt.

>!
Edina_Zimmer
Graham Greene: Szerepjátszók

Nekem egyáltalán nem tetszett. Szenvedtem vele. Nem tudtam azonosulni sem a főhőssel, sem a többi szereplővel. Igazság szerint az egész olvasmány nagyon nyomasztó volt, ott sem tudtam nevetni, ahol elvileg humoros részek voltak benne.


Népszerű idézetek

>!
regulat

– Én egyszer egy egész szakaszt elvesztettem.
– Hogyan történt? – kérdeztem. Örömmel biztattam Jonest.
– Nem tudom – mondta. – Senki nem tért vissza, hogy elmondja.

37. oldal

>!
ppeva P

– Bocsásson meg – felelte Mr. Smith udvariasan –, de alkoholhoz sohasem nyúlok.
– Én sem nyúlok hozzá – mondta Jones. – Csak megiszom – és tettel illusztrálta szavait.

13. oldal

>!
ppeva P

Az írókról mindig azt mondják, hogy életük első húsz éve adja minden élményüket – a többi csak megfigyelés –, de én azt hiszem, ez mindnyájunkra áll.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: író
>!
ppeva P

(…) az üvegajtós könyvszekrényben sorakozó irodalmi művek (orvosi könyveit a rendelőjében tartotta Magiot doktor) ódivatú borjúbőrbe voltak kötve. Szemügyre vettem őket, míg ő kiment, hogy „kezet mosson”, ahogy angolul udvariasan megfogalmazta. Ott volt a Les Misérables három kötetben, Les Mystéres de Paris, melynek az utolsó kötete hiányzott, több roman policier Gaboriau-tól, a Vie de Jésus Renantól, és társai között elég meglepően: Marx Tőké-je, ugyanolyan borjúbőrbe kötve, úgyhogy kissé távolabbról nem lehetett a Les Misérables köteteitől megkülönböztetni.

101. oldal

>!
ppeva P

– Senki sem engedheti meg magának, hogy elriassza az amerikai turistákat. Maguknak szükségük van a dollárokra.
– Ha majd jobban megismer bennünket, rá fog jönni, hogy mi itt nem pénzből élünk, hanem adósságból. Az ember mindig megengedheti magának, hogy megöljön egy hitelezőt, de soha senki nem öli meg az adósát.

102. oldal

>!
ppeva P

(…) az előttem két lépésre álló Marthára nézve azon is csodálkoztam, miért látszott olyan fontosnak a kettőnk félig összekötött élete. Úgy éreztem, ez az élet teljesen Port-au-Prince-hez tartozott, a sötétséghez, a kijárási tilalom rémületéhez, a nem működő telefonokhoz, a sötét szemüveges Tonton Macoute-okhoz, az erőszakhoz, igazságtalansághoz és kínzáshoz. Némely borokhoz hasonlóan, a szerelmünk sem megérni nem tudott, sem a szállítást nem bírta.

372. oldal

>!
ppeva P

– Ő sem fél – mondta Mr. Smith, mintha mentegetőznie kellene, hogy bátornak mutatkozott, ahogy egy férfi mentegetőzhet a feleségétől kapott kissé csiricsáré nyakkendő miatt azzal, hogy mások is viselnek ilyet.

24. oldal

>!
ppeva P

Amikor már jobban megismertem Mr. Smitht, megértettem ezt a sajátos hanglejtést. Rendkívül kényelmetlenül érezte magát, ha rosszat mondtam bárkiről, még ha az illető idegen volt is, vagy ellenség. Úgy hőkölt vissza a beszélgetéstől, mint ló a víztől. Néha azzal szórakoztam, hogy gyanútlanul odavittem az árok szélére, s aztán hirtelen, mintegy ostorral-sarkantyúval, hajszoltam tovább. De sohasem sikerült megtanítanom ugrani. azt hiszem, hamarosan megsejtette, mire megy ki a játék, de sohasem fejezte ki hangosan nemtetszését. Azzal megbírálta volna egy barátját. Jobban szeretett oldalt kitérni.

25. oldal

>!
ppeva P

A kapitány a kabinjában várt – a helyiség éppoly dísztelen és tisztára súrolt volt, mint ő maga, sehol semmi személyes, kivéve egy középkorú asszony nagyított fényképét, aki olyan volt, mintha abban a pillanatban lépett volna ki a fodrásztól, ahol még a jellemét is fazonra szárították a bura alatt.
(…)
Arrébb tolt egy hamutartót, egy cigarettásdobozt, és egy centiméterrel közelebb húzta magához a kifejezéstelen arcú nő képét, akinek a haja mintha szürke cementbe lett volna ágyazva. Az asszony talán önbizalmat adott neki; nekem megbénította volna az akaratomat.

26-27. oldal

>!
ppeva P

Aznap este vacsora előtt bementem a számvevőtiszt kabinjába, már nem emlékszem, miért. Ott ült az íróasztalnál. Éppen egy kotont fújt fel, míg az akkora nem lett, mint egy rendőri gumibot. A végét elkötötte szalaggal, és kivette a szájából. Az asztala tele volt nagy, dagadt phallusokkal. Olyan volt, mintha disznókat mészároltak volna le.
– Holnap lesz a hajóhangverseny – magyarázta –, és nincsenek léggömbjeink. Mr. Jones ötlete volt, hogy ezeket használjuk fel. – Láttam, hogy némelyik hólyagot színes tintával rajzolt tréfás arcokkal díszítette ki. – Csak egy hölgy van a hajón – mondta –, és nem hinném, hogy ráébredne a dolog mibenlétére…
– Elfelejti, hogy a hölgy haladó szellemű.
– Akkor meg nem bánja. Ezek kétségkívül a haladás jelképei.

38. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. R. Tolkien: A babó
Agatha Christie: A Sittaford-rejtély
Arthur Koestler: Sötétség délben
Kate Furnivall: Az olasz feleség
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Isabel Allende: Kísértetház
Dragomán György: A fehér király
Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Agatha Christie: Ferde ház