Szerepjátszók 26 csillagozás

Graham Greene: Szerepjátszók Graham Greene: Szerepjátszók Graham Greene: Szerepjátszók

Komédiások ​vagyunk valamennyien, mondhatja a drámai feszültséggel telített cselekmények során feledhetetlen alakjaival több ízben is a szerző. Magunk választjuk, vagy belekényszerülünk, de szerepet játszunk az életben, több-kevesebb szerencsével és következetességgel, amint ez színpadon általában történni szokott. Első ízben 1966-ban megjelent regényének szálait ezúttal egzotikus terepen, Haiti szigetén bonyolítja a világhírű író, és hűvös, okos, hősnek aligha nevezhető főszereplőjét első személyében, narrátorként számoltatja be a történtekről. Hűvös azonban az izgalmas légkörben egyes-egyedül az elbeszélő marad, csodálatos művészettel ábrázolt szerelmi viszonyában is tartva cinikus objektivitását. A többi, bravúrosan jellemzett figurát egytől egyig hit vagy cél hevíti, s velük illusztrálja Greene, hogy ma már elkötelezettség nélkül fehérnek, feketének egyaránt elképzelhetetlen az élete a föld minden pontján, s e regényével ismét a tőle megszokott nagy élménnyel ajándékozza meg az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1966

>!
Holnap, Budapest, 2010
316 oldal · ISBN: 9789633469033 · Fordította: Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1989
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747413 · Fordította: Szász Imre
>!
Európa, Budapest, 1967
376 oldal · Fordította: Szász Imre

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Georges Simenon

Helyszínek népszerűség szerint

Monaco


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

regulat>!
Graham Greene: Szerepjátszók

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Greenet.
Megfogott. Egyrészt mert remekül ábrázolja a diktatúra működését, másrészt mert a karakterek, a bemutatott szerepek, szerethetőek.
A cinikus főhős, épp úgy, mint a szélhámos, vagy a naiv politikus…
…és van benne valami nyomasztó, pont mint amilyennek Haitit képzelem az esős évszakban… Papa Doc Duvalier idejében.

>!
Európa, Budapest, 1989
410 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747413 · Fordította: Szász Imre
2 hozzászólás
matthews>!
Graham Greene: Szerepjátszók

A Sztrugackij testvérek Egymilliárd évvel a világvége előtt c. könyvében van utalás erre a regényre, így muszáj volt elolvasni ezt is. Nem egy sodró lendületű történet, de a diktatórikus környezet ellenére a szereplők szimpatikusak voltak – igen, még Concasseur kapitány is. Az olvasásélményen sokat dobott az egzotikus karibi helyszín, továbbá diktatúra ide vagy oda, érzésem szerint az egész történetet átszövi egyfajta szolid, visszafogott humor (gondoljunk csak a szélhámos Jones "őrnagyra").
Első könyv az írótól, van még mit pótolnom.

>!
Európa, Budapest, 1967
376 oldal · Fordította: Szász Imre
Gelso P>!
Graham Greene: Szerepjátszók

ez is nagy kedvencem az írótól, első könyvek közt volt, amiket olvastam tőle, és megkedveltette az írót számomra…

szucsiani P>!
Graham Greene: Szerepjátszók

A Haitire visszatérő szállodatulajdonos, Brown a történet elbeszélője. A hajón ismerkedik meg a jóhiszemű és kissé naiv Smith házaspárral – akik vegetáriánus misszió miatt utaznak a szigetre-, valamint itt tűnik fel a szélhámos Mr Jones „őrnagy” is. Az utasok hamarosan megismerik „Doki Papa” diktatúráját, a titkosrendőrség túlkapásait, brutalitását. Nagyon találó a címe, hiszen szinte valamennyi szereplő elrejti az igazi arcát és titkol valamit, Brown pedig a hűvös és cinikus modorával leplezi igazi érzéseit. Elgondolkodtató és nyomasztó hangulatú olvasmány volt.

Edina_Zimmer>!
Graham Greene: Szerepjátszók

Nekem egyáltalán nem tetszett. Szenvedtem vele. Nem tudtam azonosulni sem a főhőssel, sem a többi szereplővel. Igazság szerint az egész olvasmány nagyon nyomasztó volt, ott sem tudtam nevetni, ahol elvileg humoros részek voltak benne.


Népszerű idézetek

regulat>!

– Én egyszer egy egész szakaszt elvesztettem.
– Hogyan történt? – kérdeztem. Örömmel biztattam Jonest.
– Nem tudom – mondta. – Senki nem tért vissza, hogy elmondja.

37. oldal

ppeva P>!

– Bocsásson meg – felelte Mr. Smith udvariasan –, de alkoholhoz sohasem nyúlok.
– Én sem nyúlok hozzá – mondta Jones. – Csak megiszom – és tettel illusztrálta szavait.

13. oldal

ppeva P>!

Az írókról mindig azt mondják, hogy életük első húsz éve adja minden élményüket – a többi csak megfigyelés –, de én azt hiszem, ez mindnyájunkra áll.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: író
ppeva P>!

(…) az üvegajtós könyvszekrényben sorakozó irodalmi művek (orvosi könyveit a rendelőjében tartotta Magiot doktor) ódivatú borjúbőrbe voltak kötve. Szemügyre vettem őket, míg ő kiment, hogy „kezet mosson”, ahogy angolul udvariasan megfogalmazta. Ott volt a Les Misérables három kötetben, Les Mystéres de Paris, melynek az utolsó kötete hiányzott, több roman policier Gaboriau-tól, a Vie de Jésus Renantól, és társai között elég meglepően: Marx Tőké-je, ugyanolyan borjúbőrbe kötve, úgyhogy kissé távolabbról nem lehetett a Les Misérables köteteitől megkülönböztetni.

101. oldal

ppeva P>!

Kopogtam az ajtón, s csaknem azonnal felhangzott a kapitány hangja, rekedten és parancsolóan mondta, hogy lépjek be.
Legalább nem álmából ébresztettem fel. Feltámasztva ült az ágyában, fehér puplin hálóingben. Nagyon vastag szemüveget viselt, s ettől a szeme olyan lett, mint a törött kvarcszilánkok. Könyvet tartott a kezében, ferdén az olvasólámpa felé döntve. Láttam, hogy egy Simenon-regény, s ez némileg felbátorított – talán annak a jele, hogy van benne emberi érdeklődés.

279-280. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georges Simenon
ppeva P>!

Ismertem a belépő rendőrtisztet. Rohadt alak volt, olyan rohadt, mint bármelyik Tonton Macoute; akkor ember, mint Magiot doktor, és szörnyű ütése volt: sok törött állkapocs tanúskodott Port-au-Prince-ben az erejéről. A szája tele volt aranyfoggal, valószínűleg nem a sajátjával: úgy viselte őket, mint egy indián harcos régen a skalpokat.

283. oldal

ppeva P>!

– Monacóban születtem – mondtam. – Ez csaknem olyan, mintha az ember semmilyen államnak nem volna polgára.

307. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Monaco
ppeva P>!

– Lerobbant a kocsim – mondta. – Megvártam, míg az eső alábbhagy. Ma későn kapcsolják be a világítást.
– Megmotozták a sorompónál? – kérdeztem gépiesen; hozzá tartozott ez a port-au-prince-i csevegéshez.
– Ilyen esőben? Esőben nincs útzár. Az ember nem várhatja el, hogy egy milicista viharban dolgozzék.

311. oldal

ppeva P>!

Most az egyszer pontosan kapcsolták ki a villanyt, és a vihar úgy özönlött le a Kenscoff oldalán, mintha stopperórával indították volna; megpróbáltam Henry James elbeszélését, a Nagyszerű hely-et olvasni abban a papírkötésű elbeszélés-gyűjteményben, amelyet valaki valamikor régen ittfelejtett; el akartam felejteni, hogy holnap hétfő lesz, de nem sikerült. „Szörnyű korunk vad vizei”, írta James, és nem tudtam, milyen átmeneti szünet zaklatta úgy fel abban a hosszú, irigylésre méltó viktoriánus békében. Felmondott az inasa?

330. oldal

ppeva P>!

(…) az előttem két lépésre álló Marthára nézve azon is csodálkoztam, miért látszott olyan fontosnak a kettőnk félig összekötött élete. Úgy éreztem, ez az élet teljesen Port-au-Prince-hez tartozott, a sötétséghez, a kijárási tilalom rémületéhez, a nem működő telefonokhoz, a sötét szemüveges Tonton Macoute-okhoz, az erőszakhoz, igazságtalansághoz és kínzáshoz. Némely borokhoz hasonlóan, a szerelmünk sem megérni nem tudott, sem a szállítást nem bírta.

372. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: Állatfarm
George Orwell: Állati gazdaság
Jacques Roumain: Fekete emberek
V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában
Ian McEwan: A Chesil-parton
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Agatha Christie: Hercule Poirot karácsonya