Komédiások vagyunk valamennyien, mondhatja a drámai feszültséggel telített cselekmények során feledhetetlen alakjaival több ízben is a szerző. Magunk választjuk, vagy belekényszerülünk, de szerepet játszunk az életben, több-kevesebb szerencsével és következetességgel, amint ez színpadon általában történni szokott. Első ízben 1966-ban megjelent regényének szálait ezúttal egzotikus terepen, Haiti szigetén bonyolítja a világhírű író, és hűvös, okos, hősnek aligha nevezhető főszereplőjét első személyében, narrátorként számoltatja be a történtekről. Hűvös azonban az izgalmas légkörben egyes-egyedül az elbeszélő marad, csodálatos művészettel ábrázolt szerelmi viszonyában is tartva cinikus objektivitását. A többi, bravúrosan jellemzett figurát egytől egyig hit vagy cél hevíti, s velük illusztrálja Greene, hogy ma már elkötelezettség nélkül fehérnek, feketének egyaránt elképzelhetetlen az élete a föld minden pontján, s e regényével ismét a tőle megszokott nagy élménnyel ajándékozza meg az… (tovább)
Szerepjátszók 26 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1966
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Graham Greene válogatott művei Európa
Enciklopédia 3
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 2

Kiemelt értékelések


Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem olvastam eddig Greenet.
Megfogott. Egyrészt mert remekül ábrázolja a diktatúra működését, másrészt mert a karakterek, a bemutatott szerepek, szerethetőek.
A cinikus főhős, épp úgy, mint a szélhámos, vagy a naiv politikus…
…és van benne valami nyomasztó, pont mint amilyennek Haitit képzelem az esős évszakban… Papa Doc Duvalier idejében.


A Sztrugackij testvérek Egymilliárd évvel a világvége előtt c. könyvében van utalás erre a regényre, így muszáj volt elolvasni ezt is. Nem egy sodró lendületű történet, de a diktatórikus környezet ellenére a szereplők szimpatikusak voltak – igen, még Concasseur kapitány is. Az olvasásélményen sokat dobott az egzotikus karibi helyszín, továbbá diktatúra ide vagy oda, érzésem szerint az egész történetet átszövi egyfajta szolid, visszafogott humor (gondoljunk csak a szélhámos Jones "őrnagyra").
Első könyv az írótól, van még mit pótolnom.


A Haitire visszatérő szállodatulajdonos, Brown a történet elbeszélője. A hajón ismerkedik meg a jóhiszemű és kissé naiv Smith házaspárral – akik vegetáriánus misszió miatt utaznak a szigetre-, valamint itt tűnik fel a szélhámos Mr Jones „őrnagy” is. Az utasok hamarosan megismerik „Doki Papa” diktatúráját, a titkosrendőrség túlkapásait, brutalitását. Nagyon találó a címe, hiszen szinte valamennyi szereplő elrejti az igazi arcát és titkol valamit, Brown pedig a hűvös és cinikus modorával leplezi igazi érzéseit. Elgondolkodtató és nyomasztó hangulatú olvasmány volt.


Nekem egyáltalán nem tetszett. Szenvedtem vele. Nem tudtam azonosulni sem a főhőssel, sem a többi szereplővel. Igazság szerint az egész olvasmány nagyon nyomasztó volt, ott sem tudtam nevetni, ahol elvileg humoros részek voltak benne.
Népszerű idézetek




(…) az üvegajtós könyvszekrényben sorakozó irodalmi művek (orvosi könyveit a rendelőjében tartotta Magiot doktor) ódivatú borjúbőrbe voltak kötve. Szemügyre vettem őket, míg ő kiment, hogy „kezet mosson”, ahogy angolul udvariasan megfogalmazta. Ott volt a Les Misérables három kötetben, Les Mystéres de Paris, melynek az utolsó kötete hiányzott, több roman policier Gaboriau-tól, a Vie de Jésus Renantól, és társai között elég meglepően: Marx Tőké-je, ugyanolyan borjúbőrbe kötve, úgyhogy kissé távolabbról nem lehetett a Les Misérables köteteitől megkülönböztetni.
101. oldal




Kopogtam az ajtón, s csaknem azonnal felhangzott a kapitány hangja, rekedten és parancsolóan mondta, hogy lépjek be.
Legalább nem álmából ébresztettem fel. Feltámasztva ült az ágyában, fehér puplin hálóingben. Nagyon vastag szemüveget viselt, s ettől a szeme olyan lett, mint a törött kvarcszilánkok. Könyvet tartott a kezében, ferdén az olvasólámpa felé döntve. Láttam, hogy egy Simenon-regény, s ez némileg felbátorított – talán annak a jele, hogy van benne emberi érdeklődés.
279-280. oldal




Ismertem a belépő rendőrtisztet. Rohadt alak volt, olyan rohadt, mint bármelyik Tonton Macoute; akkor ember, mint Magiot doktor, és szörnyű ütése volt: sok törött állkapocs tanúskodott Port-au-Prince-ben az erejéről. A szája tele volt aranyfoggal, valószínűleg nem a sajátjával: úgy viselte őket, mint egy indián harcos régen a skalpokat.
283. oldal




– Lerobbant a kocsim – mondta. – Megvártam, míg az eső alábbhagy. Ma későn kapcsolják be a világítást.
– Megmotozták a sorompónál? – kérdeztem gépiesen; hozzá tartozott ez a port-au-prince-i csevegéshez.
– Ilyen esőben? Esőben nincs útzár. Az ember nem várhatja el, hogy egy milicista viharban dolgozzék.
311. oldal




Most az egyszer pontosan kapcsolták ki a villanyt, és a vihar úgy özönlött le a Kenscoff oldalán, mintha stopperórával indították volna; megpróbáltam Henry James elbeszélését, a Nagyszerű hely-et olvasni abban a papírkötésű elbeszélés-gyűjteményben, amelyet valaki valamikor régen ittfelejtett; el akartam felejteni, hogy holnap hétfő lesz, de nem sikerült. „Szörnyű korunk vad vizei”, írta James, és nem tudtam, milyen átmeneti szünet zaklatta úgy fel abban a hosszú, irigylésre méltó viktoriánus békében. Felmondott az inasa?
330. oldal




(…) az előttem két lépésre álló Marthára nézve azon is csodálkoztam, miért látszott olyan fontosnak a kettőnk félig összekötött élete. Úgy éreztem, ez az élet teljesen Port-au-Prince-hez tartozott, a sötétséghez, a kijárási tilalom rémületéhez, a nem működő telefonokhoz, a sötét szemüveges Tonton Macoute-okhoz, az erőszakhoz, igazságtalansághoz és kínzáshoz. Némely borokhoz hasonlóan, a szerelmünk sem megérni nem tudott, sem a szállítást nem bírta.
372. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- V. S. Naipaul: A nagy folyó kanyarulatában 88% ·
Összehasonlítás - George Orwell: Állatfarm 94% ·
Összehasonlítás - George Orwell: Állati gazdaság ·
Összehasonlítás - George Orwell: 1984 – Állatfarm – Hódolat Katalóniának ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: Tréfa 85% ·
Összehasonlítás - Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe 91% ·
Összehasonlítás - Ismail Kadare: Az Álmok Palotája 81% ·
Összehasonlítás - Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve 80% ·
Összehasonlítás - Ian McEwan: A Chesil-parton 88% ·
Összehasonlítás - Ian McEwan: Vágy és vezeklés 84% ·
Összehasonlítás