Brightoni ​szikla 69 csillagozás

Graham Greene: Brightoni szikla Graham Greene: Brightoni szikla

Az angol tengerparti üdülőhely, Brighton nemcsak a csillogó szállodák és éttermek városa. Pinkie, a tizenhét éves kölyök a nyomornegyed lepusztult világából vergődik fényre, hogy bandavezérként elégítse ki gyilkos, pusztító ösztöneit. A fiú úgy áldoz a Sátán oltárán, ahogyan szülei Isten templomában, sötét elméjét a Bűn annyira betölti, hogy sem italra, sem nőkre nincs szüksége: a gyűlölet sivár birodalmában él. Van azonban valaki, aki nem ijed meg romlottságától: a kicsattanó, szeretetre méltó életöröm egy asszony képében veszi föl vele a küzdelmet. Ida Arnold és Pinkie harcának, a Bűn és a Jóság összecsapásának nagy misztériumát írta meg Greene ebben az 1938-ban megjelent regényében, amely szórakoztató meseszövését, műfaját tekintve csakúgy, mint Greene mélyebb szándékainak megfelelően: bűnügyi.

Eredeti megjelenés éve: 1938

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Graham Greene válogatott művei Európa

>!
Holnap, Budapest, 2011
306 oldal · ISBN: 9789633469910
>!
Európa, Budapest, 1988
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747006 · Fordította: Debreczeni Júlia

Enciklopédia 4


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

gyuszi64>!
Graham Greene: Brightoni szikla

2022/11, otthoni polc, 19/59 eddigi értékelés

Lehet, hogy nem ez a szerző leggondolatgazdagabb regénye (emlékszem még például, hogyan érvelt A Nagy Könyv keresésekor Hankiss Elemér a Hatalom és dicsőség mellett). De az biztos, hogy rendkívül érvényesül Greene erőssége, a páratlan atmoszférateremtés. Ebben ő a nagymester, ez a képessége emeli a szépirodalmi elitszerzők közé, és ez a regény tökéletes Greene-féle hangulatfestéssel bír. Az egyszerű stílus ellenére pedig, idősebb fejjel olvasva, erőteljes jellem- és környezetrajzokat leltem – az az érzésem, hogy a szerény forma mintha elfedné a regény tartalmi értékeit.

A könyv kicsit hosszú; megkapjuk benne a világirodalom egyik legerősebb nézőpontváltását (rettegett gyilkos – síró kamasz); 1001 listás és rajta van „Minden idők legjobb krimijeinek” brit- és amerikai 100-as listáján. Szerintem jogosan.

Joxer>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Egy remek és olvasmányos regény a múlt század 20-as éveinek gengszterkorszakáról.
Főhősünk, a fiatal gengszterpalánta, aki nagyra vágyik és azt hiszi, hogy a helyi dörzsölt gengszterfőnökkel is leszámolva ő lesz majd a helyi alvilág új ura. De a számításába hiba csúszik, és onnantól az addigi éles gondolkodása is megbicsaklik, és eluralkodó félelmei miatt hibát hibára halmozva nem a konkurrenciával számol le, hanem saját bandája tagjaival. Ez a hibás döntéssorozat meg is pecsételi a sorsát, és terveivel szemben nem a csúcsra jut, hanem a mélybe, és aztán eléri a vég, ami a körbezárt bika-szerű vagdalkozása és egyre kiszámíthatatlanabb tettei után várható is volt, és csak a bekövetkezésének ideje volt kérdéses.
De ismerve a fiú ideges természetét, vajon máshogy alakult volna-e a sorsa, és elérte volna-e a hőn áhított pozíciót, ha a kitartó tanú nem lett volna állandóan a nyomában?
Egyedül a kis egyszerű pincérlányt sajnáltam, aki bár tudat alatt valahol sejtette az igazságot, de a fiú mellett rá váró életet még ennek tudatában is jobbnak ítélte az eddiginél, hisz neki ez egyfajta kitörési lehetőség volt a nyomorból és az ősei örökös örjöngéseivel teli szülői házból.

>!
Európa, Budapest, 1988
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747006 · Fordította: Debreczeni Júlia
Berike>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Nem nagyon ismerem Graham Green műveit, egy könyvét olvastam eddig. Gondoltam, egy kicsit tágítanom kell a „látókörömet”, így erre a könyvre esett a választásom. Kedvelem a krimi műfaját, és a Brightoni szikla is beleillik ebbe a kategóriába. A helyszín Brighton angol tengerparti fürdőhelye, ahol nyüzsögnek a kétes alakok, hatalmas a tömeg, állandó a nyüzsgés. Hőse, avagy Pinkie, tizenhét éves, kőkemény, szinte embertelen figura, aki gyűlöli az embereket, a nőket, a szerelmet. A Rose-zal való kapcsolatát jól jellemzi a következő mondat: „Iszonyodva kinyújtotta a kezét; tenyereolyan volt a lány térdén, mint egy hideg varangyos béka…Szájával nem találta a lány száját, és visszahőkölt. Soha nem csókolt még meg senkit.”
Katolikus lévén meg van győződve róla, hogy amúgy is pokolra jut. Pinkie egy piti zsarolóbanda vezére, melynek tagjai a bukmékereket fosztogatják. A vezérség úgy szállt rá, hogy Kite-ot, az idősebb, tapasztalt vezért a helyi konkurens banda tagjai meggyilkolták (ennek a bandának tapasztalt, dúsgazdag, luxusszállóban lakó vezére van, Mr. Colleoni). Bosszúból a Fiú és bandája megöl egy szerencsétlen figurát, Hale-t, akit árulással gyanúsítanak. A gyilkosságot olyan ügyesen követik el, hogy a rendőrség természetes halálnak tartja és lezárja az ügyet, ám az ügynek két bökkenője is van. Az egyik, hogy egy fiatal pincérlány tanúja volt egy fontos részletnek, a másik baj az, hogy rettenthetetlen üldözője támad Ida Arnold, egy életvidám és könnyűvérű középkorú asszony személyében, akinek a meggyilkolt Hale nagyon rokonszenves volt, és nem nyugszik bele halálába…
A regényt nem annyira cselekménye, mint inkább atmoszféra- teremtő ereje teszi emlékezetessé. Remekül abárázolja a nyüzsgő fűrdőhelyet, és tetszik az, ahogyan a karaktereket leírja.

1 hozzászólás
Cukormalac P>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Most mondhatnám azt, hogy nem éppen azt kaptam, amit vártam, de mivel semmi prekoncepcióm és előéletem nem volt a szerzővel, minden bizonnyal hazudnék. (Esetleg annyi, hogy az egyelőre készülőfélben lévő második regény-szerűségemben felbukkan az Utazások nagynénémmel, de csakis azért, mert hirtelen nem jutott eszembe jobb. Zárójel bezárva.) Teljesen véletlenszerű választás volt ez a regény, mégpedig azzal a felütéssel, hogy még úgysem olvastam semmit Greene-től, ideje lenne elkezdeni.

Maga a történet érdekes, jól felvázolt, és hiába nem tudnám túlírtnak nevezni, azért lássuk be, ez a közel négyszáz oldal egy hangyányit sok. A karakterek jellemeit tökéletesen rajzolja meg – sőt, már-már életre is kelnek ezek a számomra rettentően szélsőséges figurák – táj- és hangulatleírásai sem éppen suták, viszont azt a sokszor emlegetett bizonyos pluszt (vagy ha így jobban tetszik: nem-tudom-mit), amitől olyannyira felejthetetlennek kéne lennie, na, azt hiányolom. A főszereplő Pinkie és a gyereklány Rose, valamint Ida Arnold regénye egy szépirodalmi érzékenységgel elkövetett bűnügyi történet, de több sajnos tényleg nincs benne. Így is egy felessel többet kapott tőlem Greene, mint kellett volna, de hát még csak az újév elején járunk, nekem pedig ilyenkor kifejezetten kedves még a szívem. (Előrébb haladva fokozatosan válik kétkedőbbé és gonoszabbá, ilyenkor pedig nem egyszerű ügy megsimogatni a lelkemet.)

Tehát nem rosszkor voltam a rossz helyen, csak egyszerűen nem tudtam sorsközösséget vállalni egyik karakterrel sem, bár pozitívumként mindenképpen felróhatom, hogy megírni – azt sikerült, méghozzá úgy, hogy érdekeljen és vigyen is magával a dolog, csak hát a je ne sais quoi – csak hogy mankóval bicegő franciatudásomat is csepegtessem kicsit – az hiányzott. Mindenesetre ez az olvasás felnyitotta a szememet, szóval könnyen lehet, hogy rövidesen másik művével is próbálkozom majd – mivel több is van ott, ahonnan ezt kihalásztam – és nem adom fel a reményt az iránt, hogy kijövünk mi még jobban is egymással, Mr. Greene.

>!
Európa, Budapest, 1988
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747006 · Fordította: Debreczeni Júlia
entropic P>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Érdekesek itt ezek a nagy kérdések a Jó meg a Rossz körül, és nagyra értékelem a fenséges iróniát, hogy a nagyon-gonosz Pinkie-t általában csak Fiúként emlegetik, nagybetűvel.
(Azért egy kicsit túl egyértelmű itt minden szerintem.)

Pár kérdés azért felmerül:

1. A 88-as kiadásnak azért rózsaszín a védőborítója, mert a srácot Pinkie-nek hívják?

2. Mi van a Brighton-nyalókával? (Lehet, hogy elbóbiskoltam valahol, és pont elkerülte a figyelmemet az, ahol kiderül, miért olyan fontos és rettenetes tárgy a Brighton-nyalóka.)

3. Brighton vajon tényleg ilyen bűnös vagy bűnre csábító, az ember kezéből az irányítást kitépő város? Biztos nem amúgy – csak gyanús, hogy pár héten belül ez már a második regény (a Bunny Munro után), ahol Brighton ilyen.

>!
Európa, Budapest, 1988
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630747006 · Fordította: Debreczeni Júlia
7 hozzászólás
mtanna P>!
Graham Greene: Brightoni szikla

A fülszöveg szerint a Gonosz és a Jó összecsapása adja a könyv magvát. Lehet, hogy az eltelt évtizedek teszik, és a világot másképp látjuk azóta, de a főszereplő Fiú számomra nem a GONOSZ megtestesülése. Én inkább egy szörnyű emlékektől eltorzult kamaszt láttam magam előtt. Aki bár érzi tettei súlyát, soha nem a jó irányt választja. A könyv, bár olvasmányos, nekem kissé már idejétmúlt.

ppeva P>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Nem volt egy szívderítő könyv, annyi biztos. Végig ott billeg a borzalom határán, hol erre, hol arra billen, és mikor már azt hisszük, túl vagyunk rajta, beígér még egy csúnya nagy pofont. Szegény kislány.
Először nagyon örültem, hogy végre egy könyv, ami Brightonban játszódik. De aztán próbáltam ettől minél jobban elvonatkoztatni, hiszen számomra Brighton egy csodákkal teli hely, és nem akartam elveszíteni az én Brightonomat Greene Brightonja miatt…
http://moly.hu/karcok/168964
Végig követtem a szereplőket a mólókon, parti sétányon, belső utcákon, szállodákban, és magam előtt láttam a helyszíneket. Az nem zavart, hogy 60 évvel korábban játszódott a történet, maga a történet viszont nyomasztott nagyon. Szerencsétlen, otthonról szabadulni vágyó fiatalok, az egyiket a szeretetlenség vágya fűti, a másikat a szeretni vágyás. Miért pont egymásba botlanak…

katalins>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Két olvasata van ennek a regénynek. Az egyik oldalon ott van Pinkie és Ida „harca”, egy bűntény felderítése. De nekem sokkal izgalmasabb volt Pinkie tanulmányozása. Az ő bizalmatlansága, hidegvérűsége, kegyetlensége sok gondolkoznivalót adott. Végig azon agyaltam, hogyan jutott el idáig. A szegénység erre nem lehet elég ok. Pinkie antihős, de egy kicsit sem tudok szimpatizálni vele, megérteni a tetteit, és jellemfejlődést sem láthatunk, ami esetleg közelebb hozná az olvasóhoz. Maga a történet és a végkifejlet nekem nem is volt igazán fontos, csak eszköznek éreztem, hogy megismerjük Pinkiet.

alaurent P>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Nem a szokásos könnyed Greene-nel találkozunk ebben a regényben, ami tulajdonképpen egy krimi. Olyan krimi, amelyben tudjuk, mi történt, tudjuk a tettest is, a rendőrség nyugodt, mert nem lát okot nyomozásra, és mégis, akad valaki, akinek gyanúsak a dolgok. Az egész történet Brightonban játszódik, pár nap leforgása alatt, és ez a pár nap sok embernek megváltoztatja az életét.
A regénynek atmoszférája van, ott vagyunk a parton, a mólón, az ődöngő, pihenésre, kikapcsolódásra, kalandra érkezett emberek között, ott a kisstílű gengszter mellett, aki mindenhatónak képzeli magát már tizenhét évesen, megrészegülve egy ölébe hullott lehetőségtől. És pontról pontra követhetjük, ahogyan felőrlődik a magabiztossága, lefoszlik a hatalom róla, és marad az a szánalmas figura, aki előtte volt. Greene sebészi pontossággal tár fel lelkeket, néha már nyomasztóan pontos és kíméletlen megfogalmazással mutatja be az igazi ént, ami az emberben rejtőzik. Mindezt úgy, hogy nem kegyetlen és elítélő – legalábbis nem mindenkivel. Az álszentséggel, embertelenséggel, kegyetlenséggel nem bánik kesztyűs kézzel, de akiben az emberséget, a szeretetvágyat is látja, annak sokat elnéz és megbocsát. Brighton a valóságban bizonyosan nem ilyen szánalmas, nyomorúságos hely volt a harmincas években, mint amilyennek a bűnözők szemszögéből látjuk, és amit ég és föld választ el a regény legpozitívabb figurájának, az ügyet végkifejletig taszigáló Ida Arnold Brightonától. Egy biztos, bárhová is megyünk, a lelkünk árnyaihoz tesszük azt hasonlóvá – ezzel Greene bizonyára egyetértene, olyan plasztikusan tárja elénk a regényében.
Még egy nagyon mesteri húzás az írótól: a befejezés, ami úgy happy end, hogy nem szeretnénk némelyik szereplő bőrében lenni…

marlowe>!
Graham Greene: Brightoni szikla

Példabeszédszerű történet – a téli brightoni napsugárhoz hasonlóan halovány noir beütéssel. Olvasás közben zavaró árnyékban éreztem magam, amelyből a könyv végéig nem tudtam kijutni.


Népszerű idézetek

Maya>!

Végül az embernek mindig tanulnia kell.

210. oldal

Sapadtribizli>!

– Kér egy csésze teát? – A szoba falait padlótól plafonig kibélelték az akták. Egy kis ablak sok év háborítatlan porrétegén keresztül a szem elé tárt egy másik héztömböt, melyen az ablakok ugyanolyan elrendezésben porosan bámultak vissza, mint egy tükörből. Döglött légy csüngött egy szakadt pókhálóban.
– Nem szeretem a teát – válaszolta Ida.
– Hát ez nagy szerencse. Úgyis csak egy csésze van – mondta Molly, és teletöltött egy kicsorbult csőrű vastag, barna mázas cserép teáskannát.

Első rész, 3. fejezet, 62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tea
Maya>!

Az embert utoléri az élet… néhány elvakult pillanatra még azt is elhiszi, hogy ez valami jó dolog.

350. oldal

Maya>!

Az ember nem hagyhatja, hogy egy barátjának rossz elképzelései legyenek.

354. oldal

Maya>!

– Nem is olyan rossz az élet.
– El ne hidd, hogy így van – mondta a Fiú. – Majd én megmondom, mi az élet. Börtön, az, hogy nem tudod, honnan szerezzél pénzt. Férgek, szürkehályog, rák. Az emeleti ablakból hallja az ember a nyüszítésüket – az élet az, hogy gyerekek születnek. Az élet lassú haldoklás.

360. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
Maya>!

[…] ő is megdöbbent azon, amit tett. Mintha túl messze ment volna egy úton, amelyen csak egy darabig akart utazni.

208. oldal

Maya>!

(..) minden változás csak romlás.

339. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
ppeva P>!

Valahol egy nő énekelt: „Amikor Brightonból felhozott a vonat”: Guinnessen érlelt hang volt, egy hang a kocsmából.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
2 hozzászólás
Maya>!

A jó világ az volna:
Rosszat tenni, s többé nem tudni róla.
Thomas Dekker: AZ EDMONTONI BOSZORKÁNY

Mottó

Maya>!

[…] mindig pénzbe kerül, ha az ember meg akarja tudni az igazságot […]

59. oldal (Európa Könyvkiadó, 1988)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Éjféltájt
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Agatha Christie: A Sittaford-rejtély
Agatha Christie: A láthatatlan hóhér
Agatha Christie: Szemfényvesztés
Agatha Christie: Poirot mester bravurja
Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Agatha Christie: Valaki hiányzik
Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
John Fowles: A lepkegyűjtő