Graham Greene, akit a magyar olvasók eddig jobbára regényíróként ismernek, novellistaként sem marad el a legjobbaktól. Novelláinak világa is éppoly sokszínű, mint regényeié, amelyeknek témái természetesen sokszor visszatérnek az elbeszélésekben is: sérülékeny lelkű, kiszolgáltatott gyermekekről és serdülőkről, emberpróbáló erkölcsi döntésekről és kudarcba fúlt életekről, férfi és nő kapcsolatáról, elmaradt találkozásokról szólnak iróniával árnyalt, melankolikus történetei. Itt van azonban a másik Greene is, a Legyen szíves a férjét kölcsönadni, és A hazajáró Josephine, e jellegzetes, olykor kesernyés humorú történetek szerzője is. A Válogatott elbeszélések a mintegy fél évszázados írói pálya legkitűnőbb novelláit tartalmazza, amelyeknek legtöbbje most jelenik meg először magyarul.
Az utolsó lehetőség 9 csillagozás
Eredeti cím: Collected Stories
Eredeti megjelenés éve: 1972
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa
Enciklopédia 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Szeretem az olyan köteteket, amelyekben a történetek valami miatt megmaradnak bennem és ezért érdemes újraolvasni őket. Vagy azért, mert jó a cselekmény, vagy azért, mert érdekes a nyelvezet. A 25 írásnak kb. a harmada volt ilyen, és ez nekem kevés. A négy kedvencem A hazajáró Josephnie, A zsák meg a foltja, Különleges megbízatás és a Legyen szíves a férjét kölcsönadni.
Kicsit többet vártam Greene-től, de nem voltak rosszak a novellák. Nekem talán túl depressziósak voltak, most valahogy nem estek jól. Később talán újraolvasom őket.
Népszerű idézetek
– […] Amit az ember gyűlöl, azt meg kell áldania. Emlékszem, egyszer én is nagyon gyűlöltem valamit, egy óriási szürke patkányt, mert halomra ölte a csibéimet. Végre sikerült beszorítanom a sarokba, és akkor kinyújtottam a kezemet, és áldást mondtam rá. Meg is döglött hamarosan, mert elgázolta az autójával a papunk.
24. oldal
Amikor vége szakad az úgynevezett „szexuális életnek”, akkor már csak annak a szerelemnek van érvényessége, amelyik el tudott fogadni mindent, minden csalódást, botlást, hűtlenséget, még azt a szomorú felismerést is, hogy a vége felé a sok vágyakozástól csak egy marad meg: a társ utáni vágy.
161. oldal
Igazán borzasztó, mily kevéssé változunk. Hányszor elő nem fordul, hogy egy ősrégi ismerős, akit negyven éve láttunk utoljára, mint a szomszédos összefarigcsált, összetintázott pad lakóját, elénk toppan az utcán, kéretlen emlékezetével! Csecsemőkorban is magunkkal hordozzuk jövőnket. Viseletünk vajmi kevéssé változtat meg, ruhánk is csak jellemünk uniformisa, s jellemünk csakoly kevéssé változik, akár az orrunk formája, vagy a tekintetünk.
Voltaképpen borzasztó, 235. o.
…az embernek még megköszönni is levélben illett a dolgokat, nem pedig várni addig, amíg elmondhatja, mintha bizony levélben nem lehetne hazudni. […] Nagyon is jól lehetett hazudni levélben, csakhogy az ilyen hazugság még állandósult is, megmaradt bizonyítéknak az ember ellen, s hitványabbá tette, mint az élőszóval mondott valótlanság.
Az alagsori szoba, 295. o.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jeffrey Archer: Árulkodó nyomok 91% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: S ezen áll egy mese 91% ·
Összehasonlítás - Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III. 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A karácsonyi puding esete 89% ·
Összehasonlítás - William Somerset Maugham: Az oroszlánbőr 89% ·
Összehasonlítás - Veress István (szerk.): A macska ezer arca ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Karácsonyi krimik 87% ·
Összehasonlítás - Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I–II. 89% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Az utolsó szeánsz 87% ·
Összehasonlítás - Az elátkozott kert 89% ·
Összehasonlítás