Az ​utolsó lehetőség 9 csillagozás

Graham Greene: Az utolsó lehetőség

Graham Greene, akit a magyar olvasók eddig jobbára regényíróként ismernek, novellistaként sem marad el a legjobbaktól. Novelláinak világa is éppoly sokszínű, mint regényeié, amelyeknek témái természetesen sokszor visszatérnek az elbeszélésekben is: sérülékeny lelkű, kiszolgáltatott gyermekekről és serdülőkről, emberpróbáló erkölcsi döntésekről és kudarcba fúlt életekről, férfi és nő kapcsolatáról, elmaradt találkozásokról szólnak iróniával árnyalt, melankolikus történetei. Itt van azonban a másik Greene is, a Legyen szíves a férjét kölcsönadni, és A hazajáró Josephine, e jellegzetes, olykor kesernyés humorú történetek szerzője is. A Válogatott elbeszélések a mintegy fél évszázados írói pálya legkitűnőbb novelláit tartalmazza, amelyeknek legtöbbje most jelenik meg először magyarul.

Eredeti cím: Collected Stories

Eredeti megjelenés éve: 1972

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa


Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Ardnazil>!
Graham Greene: Az utolsó lehetőség

Szeretem az olyan köteteket, amelyekben a történetek valami miatt megmaradnak bennem és ezért érdemes újraolvasni őket. Vagy azért, mert jó a cselekmény, vagy azért, mert érdekes a nyelvezet. A 25 írásnak kb. a harmada volt ilyen, és ez nekem kevés. A négy kedvencem A hazajáró Josephnie, A zsák meg a foltja, Különleges megbízatás és a Legyen szíves a férjét kölcsönadni.

Venuszcica1981>!
Graham Greene: Az utolsó lehetőség

Kicsit többet vártam Greene-től, de nem voltak rosszak a novellák. Nekem talán túl depressziósak voltak, most valahogy nem estek jól. Később talán újraolvasom őket.


Népszerű idézetek

sophie P>!

Aki megérte azt az életkort, amikor már csak egy jó kis bor, egy jó kis sajt és egy kis jó munka kell az embernek, az beleszeret az őszbe.

141. oldal - Legyen szíves a férjét kölcsönadni!

Kapcsolódó szócikkek: ősz
imma P>!

– […] Amit az ember gyűlöl, azt meg kell áldania. Emlékszem, egyszer én is nagyon gyűlöltem valamit, egy óriási szürke patkányt, mert halomra ölte a csibéimet. Végre sikerült beszorítanom a sarokba, és akkor kinyújtottam a kezemet, és áldást mondtam rá. Meg is döglött hamarosan, mert elgázolta az autójával a papunk.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: áldás
1 hozzászólás
Ardnazil>!

Amikor vége szakad az úgynevezett „szexuális életnek”, akkor már csak annak a szerelemnek van érvényessége, amelyik el tudott fogadni mindent, minden csalódást, botlást, hűtlenséget, még azt a szomorú felismerést is, hogy a vége felé a sok vágyakozástól csak egy marad meg: a társ utáni vágy.

161. oldal

Ardnazil>!

Ami az ifjúnál gyávaság, az öregnél bölcsesség, de az ember olykor restelli bölcsességét.

Jól nevelt emberek, 121. o.

Ardnazil>!

Van valami az ártatlanságban, ami miatt az ember sosem törődhet bele, hogy elveszíti.

Az ártatlanok, 279. o.

Ardnazil>!

A bűn, ha mindenki látja, csak félig-meddig bűn, és az ártatlanság, ha mindenki előtt titokban marad, csak félig-meddig ártatlanság. Akinek titkai vannak, annak előbb-utóbb bűnei is lesznek

Minden rossznak gyökere, 42. o.

Ardnazil>!

Más a férfi légkör és más a női; ez a kétféle légkör pedig a megfelelő helyen, a hitvesi ágyon kívül bajosan fér meg egymással.

Minden rossznak gyökere, 43. o.

Ardnazil>!

A hadsereg […] az elképzelhető legegészségesebb munkahely, természetesen csak semleges országban, mint a miénk. A rendszeres hadgyakorlatok nagyon jótékony hatásúak, erősítik az idegeket, tisztítják a vért…

Különös országról álmodom, 61. o.

Ardnazil>!

Igazán borzasztó, mily kevéssé változunk. Hányszor elő nem fordul, hogy egy ősrégi ismerős, akit negyven éve láttunk utoljára, mint a szomszédos összefarigcsált, összetintázott pad lakóját, elénk toppan az utcán, kéretlen emlékezetével! Csecsemőkorban is magunkkal hordozzuk jövőnket. Viseletünk vajmi kevéssé változtat meg, ruhánk is csak jellemünk uniformisa, s jellemünk csakoly kevéssé változik, akár az orrunk formája, vagy a tekintetünk.

Voltaképpen borzasztó, 235. o.

Ardnazil>!

…az embernek még megköszönni is levélben illett a dolgokat, nem pedig várni addig, amíg elmondhatja, mintha bizony levélben nem lehetne hazudni. […] Nagyon is jól lehetett hazudni levélben, csakhogy az ilyen hazugság még állandósult is, megmaradt bizonyítéknak az ember ellen, s hitványabbá tette, mint az élőszóval mondott valótlanság.

Az alagsori szoba, 295. o.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Árulkodó nyomok
Jeffrey Archer: S ezen áll egy mese
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
William Somerset Maugham: Az oroszlánbőr
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I–II.
Agatha Christie: Az utolsó szeánsz
Az elátkozott kert