A ​tiszteletbeli konzul 52 csillagozás

Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Graham ​Greene új regényének színhelye ismét a szerző kedvelt Dél-Amerikája: a ködös, párás, forró trópus, a poros és unalmas kisváros. A fordulatos történet szinte napi aktualitású; akár hírlapi esemény is lehetne. A főhőst, a címben szereplő tiszteletbeli angol konzult gerillák rabolják el – tévedésből, az amerikai nagykövet helyett. Noha az elkeseredett forradalmárok tudták, hogy konzul „értéke” elenyésző a nagykövetéhez képest, nincs más választásuk, mint az ő személyét felhasználni céljaikra; kikényszeríteni a tábornoktól a bebörtönzött hazafiak szabadon bocsátását. A tiszteletbeli konzul akár összegezése is lehetne Greene életművének. A forradalmárrá lett volt papban; a forradalmakban csalódott, közönyössé züllött orvosban; és a részeges, vén konzulban Greene élesen és nagy erővel megrajzolt alakokat teremt, amelyek a regény végsőkig feszített nagy jeleneteiben könnyűszerrel képesek hordozni a szerző súlyos mondanivalóját: az elnyomottak jogairól, a szeretetről és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1976
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630706105 · Fordította: Udvarhelyi Hanna

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

pszichiáter


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

eme>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

A regény helyszíne Dél-Amerika, pontosabban Argentína egy kis települése, ahol az angol kolónia alig pár taggal képviselteti magát. Elszigetelt magányban élnek, miközben körülöttük forradalmak és gerillaháborúk zajlanak. Greene alig pár figura segítségével vizsgálja nemcsak a térségben kialakult helyzetet, hanem a kiélezett szituációkban felmerülő emberi reakciókat, magatartásokat is, társadalmi és morális kérdésekre keresve a választ.
A középpontban négy kiemelt alak áll, összetett, érdekes, jól felépített karakterek, egyszerre negatív és pozitív figurák, egymás ellentétei, akik valahol mégis összetartoznak: a tiszteltbeli konzul, Charley Fortnum, a cinikus realista orvos, Eduardo Plarr, a kiugrott pap-gerillaharcos Leon Rivas és a machismo képviselője, Saavedra regényíró. Valójában mind a négyen némiképp iránytűjüket vesztett, önmarcangoló alakok, még akkor is, ha egyesek ideig-óráig megtalálni vélik életük értelmét, vagy többé-kevésbé jól játszanak el egy-egy szerepet. Mindenek ellenére szimpatikus, csetlő-botló, esendő emberek mindannyian, akik messze vannak álmaiktól, vágyaiktól, ha egyáltalán van nekük ilyen. (És nem mellesleg a körülöttük levő mellékalakokkal együtt remek társadalomrajzra és -kritikára adnak lehetőséget.)
A tiszteletbeli konzul tényleges konzulként próbálja élni, magányos, szeretettelen életét, miközben senki sem veszi komolyan tisztségét, és ő tudatában van ennek. Leon Rivas kilépve az egyház kötelékéből, forradalmárrá válik, és ugyanúgy fentről várja (hiába) az utasítást, a választ, a rendet, mint azelőtt – a saját felelősségre meghozott döntés hiánya tragédiához vezet. Saavedra másodrangú szerző, akinek mániás depressziója fecsegési rohamokban jelentkezik, és aki nemesség, méltóságteljes sors és egyéb machismo blablákkal tele regényeit küszködve, magára erőltetett napi penzumként írja, mintegy életmentő akcióként.spoiler
Greene remek humorát és iróniáját is bevetve mutat rá, mennyit is ér ma az ember, mit kezdhet vélt vagy valós értékeivel és értékrenjeivel.
Plarr kissé kiemelkedik az négyesfogatból – némiképp mindhárom figurával szembenáll, amennyiben sem politika és nyerészkedés, sem hit és forradalmiság, sem művészet, sem szerelem/szeretet nem mozgatja meg. Mindenből kiábrándult cinizmusa mögött bonyolult családi viszonyok állnak, elsősorban egy forradalmárként bebörtönzött, családját magára hagyó apa emléke, akiről nem tudni, életben van-e még.spoiler
Apjához való viszonyának tisztázása mellett a másik három központi alak játszik fontos szerepet Plarr fejlődésében, aki révén különböző nézőpontokkal, értékrendekkel szembesül, melyek hatalom, kiszolgáltatottság, hit, élet és halál kérdésének vizsgálatát váltják ki belőle, önmagával való szembenézésre kényszerítik.

Mindez egy tragikomikusnak induló, majd igazi határhelyzetbe és tragédiába torkolló gerillaakció apropóján történik meg.spoiler Az elbeszélő remekül érzékelteti a látszat és valóság kettősére épülő, képmutató világ minden komikumát és tragikumát, az áldozatokat követelő értelmetlenségeket és hiábavalóságokat, az egyes ember kicsinységét, jelentéktelenségét, szűk mozgásterét, tévedéseit, küzdelmeit önmagával és a külvilággal. Meg a néha váratlanul bekövetkező szinte csodaszámba menő gesztusokat. Valami régen elfeledett rend és törvény felcsillanó visszfényét. De vajon érdemes-e az áldozat? Vagy abszurd és felesleges?

Különösen érdekesek voltak Plarr és Rivas beszélgetései, erkölcsi, hitbéli problémafeltevései, boncolgatásai, a létre való reflektálások. Az ahogy a regény folyamán hitek vesznek el és talán találtatnak, ahogy szerepek cserélődnek… spoiler Fortnumot is nagyon megkedveltem a szeretetben való hithez való ragaszkodása miatt. (Bár az italt azért elzárnám előle, és csak porcióra adogatnám, mert ami sok, az sok, és mint tudjuk, minden a mértéktől függ.) Nem véletlenül kapcsolja őt össze Greene a szerelmi szál* révén is a szeretetere, érzésekre képtelen, ezek után sóvárgó Plarral – nem csak Clara alakja miatt, hanem az apa-fiú motívum miatt is.
Szeretem, ahogy Greene első pillantásra inkább krimiszerű, fordulatos cselekményű regényeiből ilyen mélységekbe merül, még akkor is, ha néha klisékkel is dolgozik.

* amit itt, megkönnyebbülésetekre, az értékelés hosszúsága miatt mellőzök. Talán majd egyszer…

regulat>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Újraolvasás.
Még mindig jó, csak közben eltelt jó néhány év… Hogy mi változott?
Most valahogy nem a pap, az orvos, és a diplomata moralizálása volt a fontos. Holott akárhogy nézzük, az a regény fő értéke. A „mit áldozunk fel miért?”. Erkölcsileg mi igazolható, egy nagyobb cél érdekében?

…és most valahogy mégsem.
Most valahogy az egész történet mögött meghúzódó apa-fiúk kapcsolatok, a lázadás, a ragaszkodás… a kimondva, kimondatlanul a háttérben meghúzódó örökség gondolkodtatott el. A mozgatórugó… Meglett férfiként furcsa ezen elgondolkodni, de amolyan kötelező gyakorlat. Úgy látszik.

De mint mondtam a történet is jó. Még mindig. Feszült. Ahogy a jelen és a múlt folyamatos előrehaladásával közeledünk a, pontosabban A pillanathoz.

…és valahogy ma már nem tartom züllöttnek Plarr doktort, együttérzek Charley Fortummal… még talán meg is értem, és Rivas atyát a kiugrott gerillának álló papot is érteni vélem. Ez utóbbi megijeszt… mert ez a napi politikában mutat hasonlóságot Dél-Amerikával. Olyan ez mintha a leendő „tábornokok” már itt lennének, vagy tán itt is vannak.

>!
Európa, Budapest, 1976
298 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630706105 · Fordította: Udvarhelyi Hanna
Maya>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Sokáig várakozott, többször előkészítettem a legközelebbi olvasmányaim közé, kétszer elutazott velem ide-oda, ugyanúgy hazajött. Bár mind a kétszer nekifogtam, de nem tudtam átlendülni az elő oldalakon. Aztán a https://moly.hu/esemenyek/sepsiszentgyorgyi-molyklub-7 -on közös olvasmánynak sorsoltuk ki. Meglepődtem, mikor az első pár „nehéz” oldal után egész érdekesen alakult a cselekmény. Valami mégis hiányzott, bár nem tudnám megmondani, hogy mi.
Az ember gyakran döntéseket kell hozzon. Mi a fontos? Mit vagyunk hajlandóak feláldozni és miért? Megéri? Hogy ítélnek meg mások most vagy a jövőben a döntésünk miatt?
Mi az igazság? Meddig mehetünk el a saját igazságunkért? Megoldás-e az erőszak? Meddig számít valami elhallgatásnak, hol kezdődik a hazugság, egymás, vagy önmagunk becsapása? Hol kellene megállni, beismerni, hogy tévedtünk?

ju_Li>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Graham Greene egyik legjobb könyve az eddig olvasottak közül.
Fordulatokban eseményekben gazdag olvasmány.
Jól megformált szereplők küzdelme az igazságért , az egyenlőségért és a szeretettért.
Nekem nagyon tetszett.

pelika_Bp >!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Az orvos nagyon ellenszenves volt nekem. A papot kedveltem

husza68>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Bevezetés: jó
Tárgyalás: jó
Befejezés: jó
De valami hiányzott!

Gabriella_Györe>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Sokadik regény, már nem meglepő a jó karakterrajzolás. A történet fordulatos, meglepetésekkel szolgáló: a befejezés előtt ötven oldallal egészen más kifejletre számítottam. A közjóért vagy egynél több emberéletért beáldozandó emberélet morális kérdését egy kiugrott pappal és egy magát hitetlennek valló orvossal vitattatni meg kiérlelt írói ötlet. A lány alakja ingadozó megmutatkozásaiban is meggyőző; a szerelem érzésére képtelennek tűnő ember féltékenysége a szerelmesre, s az érzések felismerésének folyamata találóan megírt. A távoli provinciákba szorult nagyon megfogyatkozott angol kolónia mindennapjainak ábrázolása tetszett. A regényíró (Saavedra) alakja, a machismo eszméjének kifigurázása/kérdőjelezése és mégis bele-belekeverése a történetbe újabb irodalmi szál, amivel Greene más regényében is találkoztam már. Mégis untam valamiért.

zombie67bp>!
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul

Csak azért nem adok rá maximális pontszámot,mert a kétharmada körül kicsit hosszas fejtegetésbe bonyolódott az író a hitről. :D
Egyébként jól kitalált történet,s a végkifejletben a csavar is remek !
Ez volt első olvasmányom az írótól,de nem az utolsó,legalábbis remélem.


Népszerű idézetek

regulat>!

Vagyunk így néhányan… csak lassan melegszünk fel… nem olyan könnyű ám szeretni… elkövetünk egy csomó baklövést.

297. oldal (Európa, 1976)

Maya>!

– Amit az ember szokásból mond, az nem jelent semmit.

245. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szokás
Maya>!

Akik elvesznek a szemünk elől, képzeletünkben szépen öregednek meg.

157. oldal

Maya>!

[…] az ember szemében iskolatársai sosem nőnek fel.

29. oldal (Európa, 1976)

regulat>!

– Barátból nem lehet jó pszichiáter.

58. oldal (Európa, 1976)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · pszichiáter
Maya>!

– Mindenkinek megvan a maga mértéke. Én ugyan senkinek sem vetem a szemére, ha nem osztja az enyémet. Ez a mérték szinte bele van építve az ember szervezetébe, mint bérházba a lift.

138. oldal

Maya>!

Ha még soká itt maradok, egészen megkedvelem az argentin whiskyt, csakhogy sokkal csalókább ám, mint a skót, nehéz eltalálni a helyes mértéket. Maga ezt nyilván nem értheti, atyám, de minden italnak megvan a maga mércéje – kivéve a vizet, persze. A víz nem ivásra való. Berozsdásodik tőle az ember belül, vagy tífuszt kap. Nem jó az se embernek, se állatnak, legfeljebb azoknak a büdös lovaknak.

226. oldal

Maya>!

Megtanulod a szabályokat, aztán rájössz, hogy nem alkalmazhatók semmiféle emberi viszonylatra…

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szabály
_ada>!

Te hiszel az evolúcióban, Eduardo, pedig olykor az emberiség egész generációi fejlődnek vissza állattá.

Harmadik fejezet

Maya>!

Az élettelen tárgyak gyorsabban változnak, mint az emberek.

46. oldal (Európa, 1976)


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A boszorkánylány
Lee Child – Fiona Davis – Clare Mackintosh – Jill Mansell: Esti iskola / Babaház / Az igazság pillanata / Elmondhatatlanul
Ben Elton: Pattogatott vérfürdő
Stephen King: 11.22.63
Ed Falco: A Corleone család
Mark Winegardner: A Keresztapa bosszúja
Lee Child: Hőség
Philip Agee: CIA napló – A cégen belül
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Patrick Larkin: Moszkvai kór