A ​félelem minisztériuma 16 csillagozás

Graham Greene: A félelem minisztériuma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arthur ​Rowe bizonyos tekintetben gyilkos. Ő mindenesetre annak tekinti magát, hiába mentette fel a bíróság. Valójában az a bűne, ha ez bűn, hogy nem bírja elviselni a szenvedés látványát, és ezért végül is megmérgezte gyógyíthatatlan betegségében pokoli kínokat szenvedő feleségét. Magányos lelkifurdalásra kárhoztatva él a világháborús Londonban, amelyet naponta bombáznak a németek. Életének az ad váratlan fordulatot, hogy egy jótékony célú vásáron nyer egy tortát – mint utóbb kiderül, végzetes műhiba folytán. Kik követik el a hibát, és miért olyan fontos ez a torta, hogy akár Rowe élete árán is megpróbálnák visszaszerezni? Hogyan keveredik Rowe másodszor is gyilkosság gyanújába, ezúttal azonban olyan gyilkosságéba, amelyről tudja, hogy minden látszat ellenére nem ő követte el? Egyáltalán elkövette-e valaki? A spiritiszta szeánsz véres végkifejletéből a „föld alá” menekülő Arthur Rowe körül egyre több rejtély sűrűsödik. A szánalom megint lépre csalja: egy fáradt öregembernek akar… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1943

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Graham Greene válogatott művei Európa

>!
Európa, Budapest, 1990
306 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630750627 · Fordította: Sipos Katalin

Enciklopédia 1


Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Graham Greene: A félelem minisztériuma

Tipikus Graham Greene regény. A felszínen izgalmas, fordulatos kalandregény. Ha valaki ezen a szinten olvassa, akkor is remekül szórakozhat rajta. Ám mint minden Graham Greene műnek, ennek is van egy sokkal mélyebb rétege. Ez a mélyebb réteg extrém helyzeteket teremt fantasztikus karakterei számára. A regényen finom vörös vonalként tűnnek át az erkölcsi dilemmák, melyek láthatatlanul aknázzák alá a sematikus nézőpontokat. Roppant ingatag felépítmény az egész történet. Efféle művet borzasztó könnyű elszúrni, mert csak kiváló képességű író képes a kényes egyensúlyt megteremteni. Graham Greene számára azonban ez csak ujjgyakorlat. Most sem csalódtam benne.

Maryse>!
Graham Greene: A félelem minisztériuma

Részben különös egzisztenciális kémtörténet, részben krimi, részben, pszichológiai thriller ötvözete a regény, jellegzetes Greene – i pillanatokkal, igazi Greene – i hangulatot árasztó, bonyolult cselekménnyel, nem teljesen hihető, zavaros eseményekkel. Szerintem a kémtörténet szál nemigen vehető komolyan, mondhatnám, hogy súlytalan a pszichológiai thrillerhez képest, ami viszont sötét és igazán érdekesen, árnyaltan tárgyalja, hogy a bűntudat és a múlt hogyan teszi lehetetlenné a boldogságot a jelenben ill., hogy a lelkiismeret és a bűntudat hogyan kényszeríti ki, hogy valaki újrateremtse a saját identitását. A kérdés az, hogy Green főhőse szembe tud -e nézni elkövetett bűnével, tovább tud – e lépni, és ártatlannak tekinteni magát. A szerző még ennél is tovább megy, mert egy elképesztő elemzést is kapunk szánalomról, irgalmasságról, kegyelemről, önzőségről. Az viszont nem volt meggyőző számomra ahogy Green bemutatta a főhős viszonyát a fájdalomhoz és a szenvedéshez. Tetszett, ahogy kibontakozott Arthur Rowe hihetetlen története, amelyben csodásan kiegészítik egymást a tragikomikus elemek, a fanyar és finom humor, a visszafogott irónia, amelyben áradnak a gondolatok ártatlanságról, hazaszeretetről, önámításról, emlékezetről, szerelemről, megtévesztésről és hősiességről, felelősségről saját tettekért, bűnről és bűntudatról, kötelességről és erkölcsről. Csodáltam ahogy a szerző megragadja a bizalmatlanság, a félelem és az árulás mibenlétét. A címválasztás fogós kérdés számomra, értem első megközelítésben a tartalmát, de van ott még más is, valami ahhoz hasonló hogyha valaki érti a szeretet lényegét, az ismeri a félelmet is…
Biztos voltam benne, hogy élmény lesz elolvasni, így is történt, gondolatokat ébresztett és szórakoztatott, szerintem kihagyhatatlan!

dorina_pakai>!
Graham Greene: A félelem minisztériuma

A könyvtárban kóricálva kutattam betűrengeteg után, és a sok-sok-sok fehér borító közül kitűnt A félelem minisztériuma. Nocsak, micsoda cím! – és rávetettem magam, immáron másodjára. Meglepődve tapasztaltam, hogy a könyv régi új (volt); nem sokan nyúltak hozzá ama példányhoz rajtam kívül.
Először azt hittem, valami kis piti összeesküvésről lesz szó… De aztán végigizgultam a könyv 250 oldalát.
Csak ajánlani tudom; olvassátok!


Népszerű idézetek

SteelCurtain>!

Egy kuvik kiáltott a sötét, sík mezők fölött; az autó tompított fényszórója csak az út menti sövényt érintette, nem hatolt be messzebb az éjszaka tágas térségeibe: a sövény olyan volt, mint a még felfedezetlen területek szélén lévő színes sáv a térképen. Azon túl éltek az ismeretlen törzsek: egy nő épp gyereket szült, patkányok szaglásztak ételeszsákok között, egy öregember haldoklott, két ember most először látta egymást lámpafénynél; mindaz, ami ebben a sötétségben történt, olyan mélységesen fontos volt, hogy az ő küldetésük eltörpült mellette – ez az erőszakos, felszínes hajtóvadászat, ez a papirmasé kaland, amely negyvenöt mérföldes sebességgel robog el az emberi lét mély, természetes, közös tapasztalásai mellett.

SteelCurtain>!

A különbség az – folytatta Hilfe –, hogy ezekben az időkben a gyilkosság kifizetődő, s ha valami kifizetődik, akkor tekintélyre tesz szert. A megtollasodott angyalcsinálóból nőgyógyász lesz, a megtollasodott tolvajból bankigazgató. A barátja nem tart lépést a korral. – Hilfe szelíden tovább magyarázott, nagyon halvány kék szeme rendületlenül és rendíthetetlenül nézett a világba: A maguk ódivatú gyilkosai félelemből, gyűlöletből öltek… vagy akár szeretetből, Mr. Rowe, és nagyon ritkán anyagi előnyökért. Ezek az indítékok nem elég tiszteletre méltóak. De ha az ember pozícióért gyilkol, az már más, mert ha egyszer megszerezte azt a pozíciót, senkinek sincs módja az eszközeit kritizálni. Ha a pozíció elég magas, senki sem zárkózik el a vele való találkozástól. Gondoljon csak arra, hogy hány államférfiújuk parolázott Hitlerrel.

SteelCurtain>!

Mikor rájött, hogy meg akarják gyilkolni, döbbent sértődöttség vett rajta erőt: a gyilkosság aktusa őhozzá tartozott, mint a jellemének része, és nem azokhoz az emberekhez, akik a régi békében éltek – ahonnan Rowe-t száműzték –, s ahol oly nyilvánvalóan otthonosan mozgott Mrs. Bellairs, a lifegő kalapos hölgy és a Sinclair nevű lelkész. Az egyetlen dolog, amivel szemben egy gyilkosnak biztonságban kellene éreznie magát, az a gyilkosság – az ilyen emberek részéről.

SteelCurtain>!

A konvenciókkal teli világ szinte irtózott a gyilkosoktól, de a gyilkos a saját szemében csak olyan, mint a többi közönséges ember, aki vagy teát, vagy kávét iszik reggelire, aki szereti a jó könyveket és talán szívesebben olvas életrajzokat, mint szépirodalmat, aki mindennap ugyanakkor fekszik le, aki igyekszik egészséges életmódot folytatni, de szorulásra hajlamos, aki vagy a kutyákat, vagy a macskákat szereti, és aki kialakította a véleményét a politikáról.
Csak ha a gyilkos jó ember, akkor mondható irtózatosnak.

SteelCurtain>!

– A saját országukban is megcsinálták. Kartotékoltak minden vezető személyiséget: szocialistákat, diplomatákat, politikusokat, munkásvezetőket, papokat – majd benyújtották az ultimátumot: megbocsáttatik minden, és a feledés homályába merül – vagy jön a közvádló. Nem lepne meg, ha ideát is ugyanezt tették volna. Kialakították a Félelem Minisztériumát, amelyben rendkívül jó államtitkárok dolgoznak. Nemcsak abban áll ez, hogy egyes embereket a hatalmukba kerítenek, hanem olyan általános légkört teremtenek, hogy az ember úgy érzi, nincs egy lélek sem, akiben megbízhat.

Enola87 P>!

Kevés olyan gyilkossági módot ismert, ami nem csúnya. A gyilkosság sokkal elegánsabb volt, ott a gyilkos dolga, hogy elkerülje a megdöbbenést, a gyilkos óriási erőfeszítésekre képes, csak hogy a halált csöndesnek, békésnek, boldognak tüntesse fel.

Kapcsolódó szócikkek: ölés, gyilkolás

Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: N vagy M
Jeffrey Archer: Apám bűne
Jeffrey Archer: Párbaj
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
María Dueñas: Öltések közt az idő
Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat
Agatha Christie: Hercule Poirot munkában
Frederick Forsyth: Ikon