Sárkányvihar (Egyedülálló sárkánylegenda 2.) 83% 12 csillagozás

Füst – kezdte tétován –, én gyakran csodálkoztam azon… Úgy értem, a neved: Füst. Ez nem igazán természetes név, ugye? Nem akarlak megbántani…
– Semmi gond – mondta nyugodtan Füst. – Az az igazság, hogy van egy történet, amely megmagyarázza az egészet. Van kedved meghallgatni?
– Nincs jobb dolgom – vonta meg a vállát Bársony.
– A szüleim nagyon babonás sárkányok voltak. A Tükörvíz déli partján éltünk; ez az a belső tenger, amiről beszéltem. Ma kellett volna odaérnünk. De most még a Tükörvíz sincs ott, ahol kellene… Na mindegy. Az egész partot fák szegélyezték – mi erdei sárkányok voltunk.
– Akárcsak én.
– Tényleg? Ó, igen, te az Üszökhegyen éltél, nemde? Szörnyű lehetett, mikor Lidérc felégette az erdőt; el sem tudom képzelni, min mentél keresztül.
– Megrémültem – felelte Bársony. – Na meg dühös voltam. De folytasd kérlek! Fejezd be a történetet!
– Nem is olyan nagy történet ez. A születésemet megelőző öt évben iszonyatos szárazság pusztított, és az erdő annyira kiszáradt, hogy minden sárkány a vízpartra költözött, mert féltek, hogy tűz üt ki…
– Várjál, kitalálom – mondta Bársony izgatottan. – Abban a pillanatban, mikor kikeltél, az erdő kigyulladt, és menekülniük kellett, ezért neveztek el téged Füstnek. Így emlékeztek a menekülésre.
– Nos, nem egészen – nevetett Füst, aki fokozatosan kezdett ellazulni Bársony kellemes társaságában. – Bár ez jó kis történet lenne. Nem, csak ennyi történt: a szüleim amolyan szerencsehozó talizmánnak választották a Füst nevet, mert féltek a tűztől. Úgy gondolták, ha megteremtik a saját füstjüket, akkor az erdőnek sosem kell kigyulladnia.
Bársony elgondolkodott egy kicsit, majd megrázta a fejét.
– Nekem jobban tetszik az én változatom – mondta végül, amitől Füst újfent elnevette magát, ezúttal kétszer hangosabban.

73-74. oldal

– Ne gondold, hogy legyőztél, fiatal természetes – fújtatta. – Lehet, hogy a varázs szétszóródott, de még mindig itt van, és tudom, hogyan kell rá vadászni, mint ahogy te is tudod, hogyan kell a halakra vadászni. Fogadd meg saját figyelmeztetéseidet, mert a vihar visszajön, ó igen, és a tanácsoddal együtt darabokra tép és szétfúj a világba! Ez az én viharom, sárkány. Ezt ne felejtsd!

40. oldal

Azon az estén talán a jövőt ünnepelték a legjobban.
Itt, a hurrikán középpontjában, ahol minden oly csendes, minden oly békés, amíg… amíg a középpont tovább nem halad, és a hurrikán vissza nem tér.

44. oldal

Teher felsóhajtott, és pár pillanatig nem is tudta, mit mondjon. Annyi minden változott meg azóta…
– Ez a hely – magyarázta hevesen. – Szívfölde. Mikor Jószerencsével meg a többiekkel átutaztunk itt, a varázserő már lecsökkent, de a föld olyan élőnek tűnt. Nem tudom, érted-e. Most inkább halott a táj.

57. oldal

– Teljesen megértetted a szándékomat, Mediel?
– Persze. Mint mindig, most is a halál a célod. Elég utálatos dolog halhatatlannak lenni, de nincs semmi büszkeség az elmúlásban sem, melyre annyira vágysz. A keserűségnek legalább van íze – a halálnak nincs.
– Erről kényelmesen elvitatkozhatnánk akár egy évezredet is, De ide figyelj, Mediel. Nem a bosszúnak van a legjobb íze?

127. oldal

A szeretet tényleg varázs, gondolta mámorában. Ez a varázs jövője e világban.

201. oldal

– Nagy nap ez mindannyiunknak – jegyezte meg Karcsú, és megbiccentette fejét a háta mögött összegyűlt tömeg felé.
Jószerencse elmosolyodott, és bólintott.
– Sok remény repül azokkal a sárkányokkal – mondta egyetértően. – Sokkal több, mint gondolnánk, azt hiszem.
– Fiatalságod ellenére nagyon jó a felfogóképességed, Jószerencse. Adhatok azért egy tanácsot? – Jószerencse újból bólintott, bár elgondolkozott, mi lesz a tanács. – Sose felejtsd, hogy nehezebb hátramaradni, mint elmenni. Ez olyan igazság, amit sokszor érzünk, de ritkán mondunk ki; most jusson ez az eszünkbe, mert nehéz idők várnak ránk!

49. oldal

Minden egyes dobbanás közelebb visz a halálhoz, tűnődött. Hogy bírkóznak meg ezzel a gondolattal a halandó lények?

359. oldal

– Mi a fene folyik itt? – kérdezte Bársony suttogva. Felnézett a fura, fénylő valamire. Még az ő kíváncsisága is kimerült; igazából alig érdekelte, hogy mi áll előttük.
– Nem tudom – felelte Teher mély hangján, ahogy Bársonnyal beszélni szokott –, de bármi is legyen ez, nincs hatalmunk felette. Nekünk, sárkányoknak már egyáltalán nincs hatalmunk; a világ nélkülünk változik.

96. oldal

– Ez a kezdet – nyugtatta Fátyol mindig –, persze, hogy nehéz. De most mindent jól kell csinálnunk, hogy a jövő generációi ne szenvedjenek attól, amitől nekünk kellett szenvedni. – Majd a lányukra mutatott. – Tedd meg ezt a sárkányokért, akik még mindig annyira szeretnek – mondta végül –, de értünk is tedd meg. Áriáért. Ő a jövő.

30. oldal