The ​Disappearance of Adèle Bedeau (Georges Gorski 1.) 1 csillagozás

Graeme Macrae Burnet: The Disappearance of Adèle Bedeau

Manfred Baumann is a loner. Socially awkward and perpetually ill at ease, he spends his evenings quietly drinking and surreptitiously observing Adele Bedeau, the sullen but alluring waitress at a drab bistro in the unremarkable small French town of Saint-Louis. But one day, she simply vanishes into thin air. When Georges Gorski, a detective haunted by his failure to solve one of his first murder cases, is called in to investigate the girl's disappearance, Manfred's repressed world is shaken to its core and he is forced to confront the dark secrets of his past. 'The Disappearance of Adele Bedeau' is a literary mystery novel that is, at heart, an engrossing psychological portrayal of an outsider pushed to the limit by his own feverish imagination.

>!
Contraband, 2014
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781908643605

Kiemelt értékelések

entropic P>!
Graeme Macrae Burnet: The Disappearance of Adèle Bedeau

Titokban abban reménykedtem, hogy majd hátha ez is olyan jó lesz, mint a His Bloody Project, ami az egyik kedvenc könyvem volt tavaly – nagyon ki voltam már éhezve valamire, amitől tényleg eldobom az agyam, mert idén még nem olvastam olyat.

És most nem következik semmiféle sajnálatos és drámai fordulat (szerencsére), mert az a helyzet, hogy ettől is eldobtam az agyam, és remélem, jó sok könyvet fog még írni GMB, mert ilyen szuperintelligens, sötéten humoros, az emberek lehetséges működését ennyire pontosan ismerő és ilyen érzékenyen és hatásosan leírni tudó fazonoktól akármennyit tudnék olvasni.

Na szóval. Mint a His Bloody Project, látszólag ez is egy egyszerű detektívtörténet valahol vidéken, a világ zajától távol, eléggé zárt közegben.

A főszereplő, Manfred örök esetlen, kívülálló, mindenféle elfojtásoktól szenvedő, a könnyed (hm, vagy akármilyen) emberi interakciók világában tökéletesen járatlan figura, aki élete minden pillanatában valami rutint követ, és meg van győződve róla, hogy a rutintól való legkisebb eltérés bizonyára mindenkinek rögtön szemet szúrna és valamiféle sötét gyanú árnyékát vetné rá. Nem mintha eredetileg bárki is bármivel gyanúsítaná őt, és nem mintha Manfred (aki mellesleg jólfésült és megbecsült irodai alkalmazott, de nem a Patrick Bateman-, hanem a Meursault-fajtából*) bármi rosszat is csinálna – mégis állandóan bűntudatot érez, és folyton azt várja, mikor kér majd rajta akárki számon akármit.

A számonkérés-féle aztán bekövetkezik, amikor Adèle, a Manfred által naponta látogatott bisztró pincérnője nyomtalanul eltűnik, és a nyomozó természetesen Manfredet is kikérdezi – csak úgy, a normális rendőri munka keretein belül, a férfit semmivel sem gyanúsítva. Ám Manfred hazudik a nyomozónak (hogy miért, az csak lassan derül ki), és innentől kezdve igazán elhatalmasodik az üldözési mániája, hiszen most már mintha tényleg bűnös lenne, és most már mintha tényleg üldözné valaki.

A továbbiakban aztán Adèle eltűnése inkább csak ürügyként szolgál, mert persze GMB-t most sem csak a nyomozósdi foglalkoztatja, hanem az, hogy kinek mi jár az eszében. Úgyhogy szépen fel is tárul pár dolog, ami megmagyarázza, hogy honnan ered(het) Manfred kívülállása, esetlensége, üldözési mániája és állandó bizalmatlansága, de GMB sokkal agyasabb annál, mintsem hogy olcsó kis pop-pszichológiát alkalmazva egyértelmű összefüggéseket teremtsen Manfred ifjúkori traumái és felnőttkori viselkedése között – és ez szerintem nagyon élvezetes, a dolgok nyitva hagyása, s ez az állandó finom két- és többértelműség.

És GMB annyira plasztikusan ír. Bár E/3-ban ír, mégis sikerül olyan hatást keltenie, mintha Manfred agyában lennénk, ami igen zavarba ejtő, mert a férfi állandó belső monológjai és kételyei és félelmei és összeesküvés-elméletei igen következetes logika szerint működnek, és annyira átérezhetőek, hogy egy idő után már én is konteókat gyártok olvasás közben, és szerintem holnap félve megyek majd dolgozni és azon fogok parázni titokban, hogy vajon tesz-e majd a hátam mögött megjegyzéseket valaki, ha mondjuk nem 8:10-kor, hanem 8:13-kor megyek teát csinálni a konyhába és ezzel megtöröm a szokott rutint.

Szóval ahogy sejthető, ez a regény nem annyira akció-, hanem karakterközpontú, és a legfontosabb karakter persze Manfred. De a többiek is csudás-élesen megrajzolt figurák, és nagyon jó, hogy néha rájuk helyeződik a hangsúly, mert ha 250 oldalon keresztül végig Manfred szemével látnék csak, a végére még a mostaninál is sokkal durvábban paranoid lennék.

A legérdekesebb nem-Manfred szereplő a nyomozó, aki a maga módján szintén örök kívülálló, örökké a mások véleményétől rettegő, imposztor-szindrómás figura, aki Manfredhez hasonlóan hajlamos lehetséges apokaliptikus végkifejleteket felvázolni gondolatban spoiler.

(Meg még mesélhetnék arról is, hogy GMB ebben a regényben is mindenféle extra-izgi plusz értelmezési lehetőségeket teremt azzal, hogy most is úgy csinál, mintha nem is ő írta volna ezt. Ezúttal úgy tesz, mintha egy Brunet nevű francia író kult-regényét fordította volna angolra, és ez a Brunet meg véletlenül eléggé olyan, mint Manfred, viszont nagyon nem szereti, ha bárki is azt gondolja, hogy a regénye önéletrajzi jellegű. Hah – rém izgalmas, na!)

* Van is a regényben elég sok utalás Az idegenre, meg mindenféle egzisztencialista művekre.


Népszerű idézetek

entropic P>!

He had a sudden vision of a future with Alice. They would become lovers. They would maintain their separate apartments, but at weekends they would spend time together, going for country walks or whatever it was that lovers did.

entropic P>!

When the time came to mingle informally, Manfred found himself on the margins, unable to break into any of the groups that congregated around the room.

entropic P>!

Shortly after the death of his mother Manfred had written an essay on The Outsider. 'The real shock of The Outsider,' he wrote, 'is not Meursault's indifference to his mother's death. Rather it is the animosity of others towards this indifference.'

entropic P>!

Manfred had always hated Saturdays. During the week, even if one hated one's job, one went to work because one had to, because there was no choice in the matter. People congregated in their workplaces with a sense of communal resignation. It was relatively easy to give the appearance of being a normal member of society. Weekends were different. One was expected to enjoy oneself, to take part in healthy outdoor pursuits, family or social events. Manfred had never enjoyed such activities.


A sorozat következő kötete

Georges Gorski sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes történetei 2. / Adventures of Sherlock Holmes 2.
Arthur Conan Doyle: The Complete Sherlock Holmes
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – The Complete Novels and Stories I.
Philip Kerr: Berlin Noir
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – The Complete Illustrated Short Stories
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – The Complete Illustrated Novels
Dal Maclean: Blue On Blue
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes and the Mystery of Boscombe Pool
Arthur Conan Doyle – Jennifer Bassett: Sherlock Holmes and the Duke's Son (Oxford Bookworms)
Ian Rankin: Knots & Crosses