Az ​Úr szukái (A budai hóhér 2.) 96% 37 csillagozás

Lehet elfogult vagyok, de nagyon bírom a Budai hóhért! Most a Margit-szigeten „nyomozott”, betekintést nyertünk a sziget névadójának életébe, sanyargatásaiba, amit magának okozott. Mindezt egy gyilkosság sorozatba ágyazva, az áldozatok pedig ki mások lettek volna mint az Úr szukái, odavagyok ezért az elnevezésért, bárki fejéből pattant ki!
Egy apró megjegyzést azért tennék, kevesebb leírás Regina tökéletes alakjáról, dézsában fürdés, pajkoskodás. Amúgy…… nagyon jó történet. Kérek még érzést hagy maga után.

Olvastam az első részt, nagyon szerettem, és szerencsére a folytatásban sem kellett csalódnom. Időben pontosan ugyanott járunk, ahol az első részben, térben egy picit arrébb, de nem túl messze, a Nyulak szigetén. Az ottani zárdában sorra halnak az apácák, válogatott kegyetlenségek által, amik eléggé hasonlítanak Margit vágyott vértanúságára. Felmerül Margit bosszúja a zárda „életvitele” miatt, de alapos a gyanú, hogy a domonkos rendi szerzetesek keze is benne van a dologban, hiszen van feszültség bőven a rend intézményei között. Aztán persze jön Marcus, és bravúrosan kinyomoz mindent.
A történelmi kor megfestése most is remek (mondjuk ez az első könyv fényében várható is volt), tetszett a késő középkori vallási kultuszok (szentek, ereklyék) és Szent Margit legendájának beemelése, akit ugyan jó pár évszázaddal később avattak szentté, de tisztelete sokkal régebbre nyúlik vissza. És persze a megoldás is pazar, az meg csak hab a tortán, hogy a detektívregények klasszikus fináléja egy jó kis tetemrehívással is meg van spékelve.

Minden krimisorozatnak a második része jobb általában, mint az első, és ennek már az első része is nagyon jó volt.
Akik az első naturalizmusától idegenkedtek, azok számára jó hír lehet, hogy ez sokkal kevésbé durva ilyen szempontból, szinte éppen csak meg van említve a városban felgyűlt sz.r feltakarításának mikéntje, valamint a döglött kutyákat is mintegy mellékesen főzik már csak kondérban.
Budáról is kimozdulunk, hiszen a Margitszigeten járunk, ahol az apácazárdában valaki úgy gyilkolja sorra az apácákat, mintha legalábbis olvasta volna A rózsa nevét. Mivel a budai hóhér egy esetet már sikeresen megoldott, nem kerülheti el a sorsát, hogy megbízzák őt a gyilkosságsorozat kiderítésével.
Az utószóból kiderül, hogy a szerző sok forrásból dolgozott, és akárcsak az első részben, itt is felvonulnak létező történelmi személyiségek. Nagyon jól sikerült ismét a hangulatteremtés. Helyszínként a margitszigeti kolostor szolgál, a történetet pedig áthatja a középkori vallásos hit és babonaság egymás mellett élése. A nyomozás is izgalmas volt spoiler. Marcus is egy hihetetlenül érdekes figura. Noha nyomozóként egyértelműen a jó oldalon áll, mégis csinál olykor kissé vitatható és borzongató dolgokat spoiler.
Nagyon élveztem a könyvet, ajánlom, és várom a következő részt.

Ismét egy izgalmas nyomozással találja szembe magát a budai hóhér,Marcus. A szigeten lévő klastromban sorra halnak meg az apácák, és a királyné bízza meg Marcust,hogy mi áll a gyilkosságok hátterében. A csavaros gondolatmenetek megint beszippantottak,illetve az akkori korszak ábrázolása is csillagos 5-ös nálam.

Ez a könyv úgy jó, ahogy van.
Érdekfeszítő krimiszál, benne egy kis vallásos-misztikus vonallal, szeretnivaló karakterek, akik a Háromfa hölgye óta hiányoztak és ez az egész történetet átlengő Mátyás-korabeli hangulat, a megelevenedett középkori Buda és a Margit-sziget!
Egyszerűen annyira magával ragadó ez a nyugodt tempóban kibontakozó mégis feszült nyomozás!
Külön köszönet a 2 térképért! A Háromfa hölgyénél hiányoltam és többször is Google-segítséget kellett kérnem például Logod vagy a Galgenberg elhelyezkedése miatt. Itt meg csak nézegettem és nézegettem, miközben megakadt a szemem azon is, hogy kb a Parlament helyén egy Jenő nevű település állt. Ezeket a feltáruló titkokat annyira szeretem a régi térképeken!
Bármennyire is próbáltam elnyújtani az olvasást, hogy minél később intsek búcsút Marcusnak és Reginának, képtelen voltam „hanyagolni” a történetet.
Remélem, minél több időt tölthetek még a budai hóhér eseteinek olvasásával.
Bár egy értékelés egyedi dolog és mindenki másnál máshogy csapódik le egy történet, nekem ez öt csillag

A háromfa hölgye elolvasása után evidens volt a folytatás, ami kicsit hosszúra nyúlt, ismétlődő részleteket fedeztem fel, de azért tetszett, hiszen a történelmi krimiket kedvelem, így az sem baj, ha Marcus túl intelligens, Regina túl szexi, Hentes túl szelid, Balthasar túl toleráns! Várom a folytatást!

Úristen, ez nagyon ott van! Középkori díszletek közé helyezett, kellően humoros, kellően izgalmas, kellően fordulatos krimi, gyomorforgató hitelességgel uralva a prózát. Szerintem olvassátok! Őszintén remélem, lesz még A budai hóhér sorozatban több darab is, mint ez a kettő.

Ez a könyv még úgy is nagyon rendben volt, hogy én nem voltam a toppon és sokszor kellett visszalapoznom, hogy megértsem, amit a szememmel olvastam (hja, kérem, ilyen coviddal olvasni)
Az első rész elég konkrét ígérete volt egy jó történelmi krimisorozatnak, amit a második rész be is váltott. Az első részben még kissé feleslegesnek tartottam abban a mennyiségben és részletességgel a hóhéri munka leírását, itt tényleg annyira volt benne, amennyire kellett (hisz a történet része, nem lehet széplelkűsködni), de nem tapicskolt benne feleslegesen.
Ráadásul olyat húzott, amit azért kevés történelmi krimi tudott megugrani: mind a történelmi hangulat*, mind a krimiszál teljesen rendben volt, megállta a helyét önmagában is.
*a történelmi hangulat hitelességén cseppet sem rontott, hogy Marcus és Regina viszonyában, különösen Regina oldaláról nagyon sok eléggé mai ki(be?)szólást véltem felfedezni… de mivel Regina amúgy is lázadó természet, öntörvényű lány, ez bőven belefért.
Ügyesen lett kihasználva a dramaturgiai puska is arról, hogy szegény Marcus mennyire nem talál maga mellé segédet… spoiler
Szóval, csak ismételni tudom magam: a nagyon jó első rész után egy még jobb másodikat kaptunk…és nincs kétségem, hogy lesz még folytatás.
Utóirat: mivel ebooként olvastam, nem is néztem meg a borítót, sőt, az első részét sem, mikor azt is ekként olvastam, de itt a moly-on látva, a sorozat határozottan megérdemelne egy jobb borítót, olyat, amivel a könyv azok szemét is megragadhatja, akik nem tudják, hogy mit vesznek kézbe. Pontosabban, hogy egyáltalán kézbe vegyék és ne csak átugorjon rajta a szemük…mert sajnos ez meg az első rész borítója is olyan, hogy tuti nem akadna meg rajta egy pillanatra sem a szemem. Még szerencse, hogy anno az első megjelenése előtt olvastam egy beharangozót a krimipályázat győzteséről, meg részeletet a könyvből…

Most sem csalódtam! Nagyon fordulatos a cselekmény, pörgős, nagyon szépen beleszövi a szerző azokat az információkat, amiket az első részben már megtudhattunk.

Még jobb lett, mint az első! Várom a folytatást! Remélem nem az utolsó következik…