Ramos a modern brazil próza egyik legkiválóbb mestere. Emberfarkas című regénye egy nagybirtokos kiskirály első személyben megírt története, egy elhatalmasodó erkölcsi tudathasadás rajza és egy társadalmi osztály külső-belső széthullásának lenyűgöző látlelete. Az Aszály pedig – a brazil Puszták népe – napjaink divatos műfajának a riportregénynek az irodalmi szociográfiájának egyik őse: a félvér pusztalakók életét sűriti drámai képekbe. Ramos feszes, tömör, villodzó stílusa, hűvös, tárgyilagossággal féken tartott szenvedélye, lélektani és társadalmi érzékenysége mindkét művet maradandó élménnyé avatja.
Emberfarkas / Aszály 11 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1953
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Dél-amerikai szöveghez képest Graciliano Ramos meglehetősen eszköztelen, tárgyilagos nyelvet használ – no persze ez csak amolyan relatív eszköztelenség, mert Amadohoz képest eszköztelen, de mondjuk egy norvéghoz képest kifejezetten eszközös. A kötet két kisregénye egymás párdarabjának is tekinthető: az Emberfarkas-ban egy tulajdonképpen tipikusan brazil történetet kapunk – egy kellően gátlástalan fickó a szegénységből kitörve meg sem áll a legfelső kasztig, a földbirtokosok osztályáig. A történet értékén sokat dob, hogy az eseményekről az érintett szájából (illetőleg tollából) értesülünk, ami az erkölcsi relativizmus érzetét kelti az olvasóban. Másrészt nagyon tanulságos Paulo Honório (az elbeszélő) félresikerült házasságának története, ami nagyon jól illusztrálja a spanyolos machizmo sajátosságait, többek között azt, mennyire nem tudnak egyebet elképzelni egy nő számára, mint hogy megmaradjon a klasszikus szerephagyományon belül. Az Aszály ezzel szemben az ellenkező végletet mutatja be, rövid epizódokat a félvér marhapásztor, Fabiano és családja életéből, akiknek sorsát szinte kizárólagosan a szárazságtól és a hatalomtól való rettegés határozza meg. Nekem ez a favoritom a kettő közül, Ramos ugyanis remekül fogja meg azt a beszűkült gondolkodásmódot, amit a beszűkült élet alakított ki Fabianoban, anélkül, hogy bármiféle etikai ítéletet alkotna ezzel kapcsolatban.
Ramos, mint a kontinens írói közül oly sokan, egyfajta baloldali hagyományt követ, és ezzel nincs is semmi baj. Az a társadalmi szakadék, ami Dél-Amerikában tátongott a legmódosabb és legszegényebb osztályok között, nyilván nagy hatással kellett legyen minden magát haladónak tartó gondolkodóra. Ugyanakkor az Emberfarkas-ban ez az üzenet a végére az én ízlésemnek túl tolakodóvá, túl direktté válik. Amúgy tudom ajánlani azt is, jó anyag.
(Más. Nem tudja valaki, hogy ezeknek az egzotikus fordítóknak kellett-e elvégezni valami zoológiai-biológiai tanfolyamot? Mi alapján döntöttek úgy, hogy egy eredeti szövegben szereplő növénynevet csudajfaként azonosítanak? Hogy kerül a brazil bozótba kaméleon? Az eredeti szövegben is ez szerepel, vagy fordítói hiba?)
Az Emberfarkas főhőse egy szegénységből kitörni akaró alak, aki büszke magára, milyen ravaszságok segítségével jutott fel a leggazdagabbak közé. Ott aztán nem találja a helyét, és ezen a magányon felesége sem tud segíteni. A nő öngyilkossága pedig visszataszítja a reménytelenségbe, ahonnan jött.
A másik kisregény, az Aszály egészen más közeget mutat be. Itt is a küzdelem a fő motívum, de egészen más szemszögből.
Népszerű idézetek
Megfigyelték már, mennyi időt vesztegetünk haszontalan kínlódással? Nem lenne jobb, ha olyanok volnánk, mint az ökrök? Értelmes ökrök. Hát van annál nagyobb ostobaság, hogy az ember kedvét leli a kínlódásban? Az? Nem az? Mire való ez? Hogy megkeserítse az ember az életét! Az? Nem az?
108. oldal (Európa, 1980)
A pusztalakó meggyötört lelkén átvillant a gondolat, hogy otthagyja a fiát a nyílt mezőn. A dögkeselyűkre gondolt, a csontmaradványokra, megdörzsölte vöröses, piszkos szakállát, határozatlanul nézegetett körül. Vitória asszony előrebiggyesztett ajakkal mutatott valamerre, mély torokhangon bizonygatta, hogy közel járnak. Fabiano a tokjába tolta a kését, az övébe dugta, lekuporodott, kitapintotta a gyerek érverését, aki, behajlított térdét a gyomráig felhúzva görnyedt s hideg volt, mint a halott. A méreg elszállt, Fabiano megszánta.
140. oldal, Aszály
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bódis Kriszta: Kemény vaj 91% ·
Összehasonlítás - Rab Ferenc: Színes golyók ·
Összehasonlítás - Csörsz István: Sírig tartsd a pofád 77% ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Halállista 95% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: A mi utcánk 94% ·
Összehasonlítás - Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül 93% ·
Összehasonlítás - Roman Szencsin: A Jeltisev család 92% ·
Összehasonlítás - Borbély Szilárd: Nincstelenek 91% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Régimódi történet 90% ·
Összehasonlítás