Kisgyermekkel ​a lágerben 2 csillagozás

Megrendítő kis könyvecske. A lehető legegyszerűbb szavak, egy fiatalasszony és férjének harca egy ukrán lágerben. Megejtő őszinteséggel ír arról, a borzalmakat a stílussal valamelyest tompítva, ami ebben a kegyetlen, zárt világban történik.
Túlélésüket annak köszönhették, hogy emberségesek, együttérzők maradtak, de ha az kellett, hát könyörtelen önuralmat tudtak gyakorolni. Több lágerregényben olvastam az éhségről, ami a legkibírhatatlanabb kínzatás a foglyok számára, ép ésszel fel nem fogható, itt is központi helyet kapott. Marhaborsó, híg leves, laboda.
A fiatal párnak volt egy kisbabája, Katica, akinek életben tartása minden félelmüket és szorongásukat felülírta, és segített abban, hogy ne haljanak meg. Mindezt úgy, hogy már a lágerba menetelés közben sok csecsemőt elejtettek az elgyötört asszonyok a sáros úton, akik anya híján ott pusztultak el, és Rózsa, az ifjú anya ennek szemtanúja volt. Valami ilyesmi lehet az anyai szeretet, amikor tűzön-vízen át kitart valaki, és minden erejét összeszedve az élet felé fordul. Ismét olvastam a gondolatot, hogy ilyen időkben kivész minden öngyilkos.
Egy trappra végigolvastam, mert a sorokon átsugárzik, hogy minden szava kőkeményen megélt valóság, és én az ilyeneket nagyon kedvelem. Véletlen, hogy ez a könyv tegnap szinte repdeső szempillákkal, szégyenlősen szólongatott a könyvtári polcról, hogy kivegyem? Nem hallottam róla, még a molyon sem volt regisztrálva, de megérte a fáradságot.