Legendás ​állatok és megfigyelésük (Harry Potter) 86% 1502 csillagozás

1 csillag levonása a következők miatt:
– A „belefirkálások” nagyon aranyosak voltak, sokszor megmosolyogtattak. Jó lett volna, ha több van belőlük! Chudley Csúzlik – Jobban örültem volna neki, ha minden lény neve le van fordítva. Biztos hasonlóan szellemes fordítások születtek volna, mint amik a Harry Potter-könyvekben vannak. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem engedte az írónő.

Összességében aranyos kis történetet olvashattam a varázsvilágból, amit imádok. Dumbledore előszava megvett kilóra, szerettem ezeket a nagyon bölcs, varázslóknak és mugliknak egyaránt szóló szavakat. Szívesen olvasnék még kiegészítő könyveket, pl. Bathilda Bircsók A mágia története c. könyvét. de még tudnám sorolni

Ez a könyv varázsol… méghozzá álomba. Csalódtam, ugyanis csak a firkák és a kis rajzok viszik el az egészet, a többi meg száraz, mint a kéthetes rozskenyér. Engem nem kötött le, sokszor untam. A nevek jópofák, kár, hogy nem fordították le mindet.
Sokszor éri panasz a magyar kötelező olvasmányokat, hogy reformra szorulnak… háááát, az is biztos, hogy ha a varázsvilágban tényleg ebből tanulnak a kis tanoncok, tutira kevesen választanak majd olyan hivatást, ahol állatokkal kell foglalkozni.

Azt hiszem kezdek függővé válni, pedig még csak két mellék könyvet olvastam a sorozatból.
A filmeket láttam és nagyon szerettem, de most kezdem felfedezni, hogy igen csak kevés, illetve másképpen értelmezett amit láttam és amit olvasok.

Ez a kötet olyan „fajok” létezésére hívja fel a figyelmet, amit még kimondani is öröm, nemhogy tudomásul venni milyen veszélyes, és hol helyezkedik el a mágus világ rendjében.
És ami külön öröm volt a számomra, hogy a sárkányok megkülönböztetése is belekerült.
Sárkány mániás vagyok na!♥

Ezúton és utólag is szeretném megköszönni @Oláh_Zita, hogy nem is olyan régen megajándékoztál evvel a kis csodával!
Valahogy így kell gyengéden téríteni egy olvasni szerető lelket!

Kedvenc!♥

Két dolog miatt olvastam el, egy már ha megnyertem miért is ne. Aztán meg ma megyek moziba megnézni a Legendás állatokat, és gondoltam nem árt egy kis képzettség, még ha nem annyira erről szól majd a film.
Legalább a bestiákat egy kicsit megismertem. :D Bár őszintén bevallom nem sokat sikerült név szerint megjegyeznem. Főleg mert nem nagyon lettek lefordítva. Szerintem úgy jobb lett volna, de ettől még megértem, hogy az írónő nem akarta.
És szerintem sokan vagyunk úgy, hogy még egy kis firkálgatást el tudtunk volna képzelni. Szerintem az jobban feldobta volna a könyv hangulatát. De nekem ettől függetlenül is tetszett. :)
Kíváncsi leszek a filmre is. :D

A régebbi, vöröses kiadás már sok éve a polcom egyik ékessége, azonban eddig csak bele-bele olvasgattam, de teljes valójában még nem olvastam végig.
A 20. évforduló vett rá igazán, a teljes sorozat elolvasásához is meghozta a kedvem.
Harry és Ron jegyzetei a leginkább szórakoztatóak, főleg a Hagridra tett utalások, azokon mindig szakadok a nevetéstől. :D
Az előszó is nagyon tetszett Dumbledore tollából, akárcsak Göthe szavai, tényleg annyira szereti a legendás állatokat, minden leírásából érzékelhető.
A tankönyvszerűség is megvolt, ezzel a néhol már eléggé az olvasóra tukmált információ egyveleg érzetével. De mindig akadt egy humoros történet, amivel feldobódott a hangulat. Biztos, hogy a későbbi filmeknél is sokat fogom forgatni, eddig a furkász a nagy kedvenc. :)
Még kiemelném, hogy a Loch Ness-i szörny állandó feltűnése is nagyon szórakoztatott.
Jó kis könyv, HP rajongóknak kihagyhatatlan. ;)

Noha nem hozta azt a hatást, mint szerettem volna, mégis tetszett. Nyilván nem lehet úgy bemutatni, hogy teljesen azt érezzem, része a Harry Potter világnak, hiszen lényegében ez egy tankönyv. De mégis nagyon érdekes volt. Jó volt részletesebb leírást olvasni azon állatokról és varázslényekről, amelyek szerepet kapnak a könyvekben, ezért nagyon tetszett. Érdekes volt, szerintem jó kiegészítő kötet.

Felettébb hasznos olvasmány ez a könyvecske, hiszen nekünk, mugliknak is ismernünk kell a ránk leselkedő bestiális veszélyeket. Mert hogyan ismernénk fel például a padlásszörnyet, vagy honnan tudnánk, hogyan kell bánnunk a kertünket megszálló kerti törpével? A mű azonban némileg hiányos: a bestiák tudományos besorolásából hiányzik például az energiavámpír ismerős, a rosszindulatú pletykáló és a kiszipolyozó főnök…
Ron Weasley firkálmányai nagyszerűek!

Szórakoztató, érdekes, rövid olvasmány – jobban illeszkedett a varázsvilágba, mint Bogár Bárd.
Megjegyzés: én azért hagytam volna, hogy Ron jobban összefirkálja :)

Tisztában voltam vele, hogy ez végül is egy tankönyvnek minősül, de azért kicsit jobbra számoltam. Viszont egy dolgot tökéletesen elért nálam: ha egy kicsit is hiányzott volna a főiskola, a tanulás, akkor kijelenthetem: mostmár egy szemernyit sem!
Unatkoztam közben, na. Pár helyre magam is írtam volna megjegyzést a margóra.
Persze, voltak benne jó részek, maguk az állatok leírása kifejezetten tetszett, viszont lehetett volna benne mondjuk több illusztráció. Annyira bugyuta neveik voltak szegénykéimnek… legalább egy ábrával adhattak volna nekik egy kis egyediséget.
Kedvencem természetesen marad az unikornis és az orrontó furkász :)
Ez nem lett az én könyvem, de imádom a borítót! Szóval marad a polcom kincse :)

Őszintén szólva, én voltam a környezetemben az egyetlen ellenszurkolója ennek a könyvnek és két társának. Mai napig úgy érzem, hogy a három könyv csak azért készült el, mert a Harry Potter rajongók off úgyis megveszik, holott semmit sem tesz hozzá az egész univerzumhoz. Mármint ez egy tankönyv a Harry Potter könyvekből, ami csak említés szintjén kerül elő!

Lássuk is, mit ad nekünk a Legendás állatok….
A Szerzőről és Albus Dumbledore előszava után a Salamandernek álcázott Rowling próbálta elhelyezni a bestiákat és a legendás állatokat a varázsvilágban. Bár ez a rész kicsit unalmas volt, legalább megpróbálta.
Utána következett az ábécébe rendezett szörnylajstrom. Mindenképpen értékelni kell azt a kreativitást, amivel Rowling rendelkezett, ugyanis olyan fajokról is szó esik, amelyekkel nem találkozhattunk a hét kötetben. Ezek mellett néha „érdekes” anekdoták, visszaemlékezések, és pár rajz is szerepel. Gyakran éreztem azt, hogy milyen jó lenne ebből egy illusztrált kiadás off, ahol lehetne látni ezeket a lényeket, ahogy azt az írónő elképzelte.
Ugyanakkor, mi az isten történt itt?! A fordító menet közben megunta a munkát?
A lények felénél az angol neve került be a könyvbe. Ez különösen bosszantó a sárkányoknál, amikor a norvég tarajossárkány után kapsz egy peruvian vipertooth-t. Nem értem ez hogy történt, amikor a rendes regényekbe olyan kreatív fordításokat alkottak még a szereplők neveire is.
A vége is érdekes. Bemutatják az utolsó lényt, és ennyi volt. Se egy frappáns lezárás, se egy viccesnek szánt megjegyzés.
Apropó, megjegyzések. A könyv elvileg Harry (és Ron) példányának másolata, amit jó diákok módjára ki is dekoráltak egy-egy megjegyzéssel. Ezek között voltak egész jók is, de a harmadik hagridos poén már annyira nem volt ötletes. Ráadásul viszonylag kevés van belőlük, mivel Harryék ugye nem találkoztak az összes lénnyel, de sok utalás van azokra, amikkel igen.