A ​homár páncélja (Utolsó jelentés Atlantiszról 4.) 5 csillagozás

Görgey Gábor: A homár páncélja Görgey Gábor: A homár páncélja

Görgey Gábor hőse a varázslatos Velencében bukkan fel, akár egy régi visszatérő álma, mely szerint ő egyszer, valamelyik évszázadban már élt ebben a városban, misztikus és kísérteties kalandokat élt át. Amíg ő Magyarországon végigjárta a történelem poklának bugyrait, addig Velencében élő öreg barátja ezekben az évtizedekben az élet különböző stációiban is hazájához kötődő magyar. A kétféle élet feszültségeiből áll össze az a kép, mely Görgey regényciklusának fél évszázadot felölelő magyar tablójából nem maradhatott ki. Hiszen az itthon maradottakon kívül a külföldre szakadtak is formálták azt a történelmet, mely közös sorsunk és örökségünk.

>!
Elektra, Szeged, 2008
228 oldal · ISBN: 9789639747494
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1997
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635485107

Enciklopédia 1


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Görgey Gábor: A homár páncélja

Ahogy egyre jobban előre jutok Görgey Gábor az 1945 előtti Magyarországot Atlantiszként aposztrofáló regényfolyamában, úgy érzékelem, hogy méltatlanul, kötetről kötetre egyre kisebb volt(s az ma is) az érdeklődés gondolatai iránt.
Holott akár e negyedik kötetet azok is bátran kezükbe vehetnék, akik az előzményeket nem olvasták. Persze igazi sajátosságait csak azok értékelhetik, akik már jól ismerik a narrátor-főhős korábban megismert kalandjait, akik tájékozottan mozognak családi és szerelmi viszonyai sűrűn szőtt hálóiban.
Ezúttal két fő témája van a regénynek; az egyik részletesebben a kitelepítés időszaka – amelynek bizonyos részleteiről már olvashattam –, a másik egy velencei utazás a nyolcvanas évek végén. Ez a velencei kaland az, ami sajátos látószöget ad a műnek. Velencében ugyanis nemcsak intellektuális (és erotikus) kalandozásainak nosztalgikusan vágyott színhelyére érkezik meg a főhős, de itt szembesül – egy öreg barátján keresztül – azzal is, hogy hozzá (pontosabban szüleihez) hasonló régi értelmiségiek, a nagypolgári-úri Magyarország finnyás ízlésű rétege miként élte meg – nyugatról nézve – a magyar történelem utolsó négy évtizedét. Ma már valahogy magamat is rokon léleknek tekintem.
Velence és Ravenna, mely utóbbiban félnapos látogatást tesz Ádám. S mintha szívemből írna, s élményeimet ismerte volna…Hisz én is rácsodálkoztam az utolsó római császárnő, Galla Placidia szarkofágjára a csillagos mozaik boltozat alatt. Én is ott álltam – szerencsémre már kétszer is – lenyűgözve a San Vitale oktogonjában, csodáltam meg Theodorik mauzóleumát, s éreztem az egymást követő birodalmak mocsárba süllyedésének „illatát.” S ez aztán a „déjá vu”, ő akkor, én most… https://moly.hu/idezetek/1085701
Görgey dokumentumokkal és önéletrajzi elemekkel tarkítva a tiszta fikciót, a regény szuverén világát, egybeszőve a gyötrelmeset és a gyönyörűt, lírai jelentést írt a „képtelen” korról. Akit azonban a kultúrtörténeti, történelmi, irodalom- és művészettörténeti vonatkozások kevésbé érdekelnek, az is élvezettel, izgalommal, kíváncsisággal olvashatja a művet, amely sok szempontból emlékeztet Szerb Antal írásaira, megtetézve persze az ötvenes évek, a kitelepítés, az ávósok uralta Pest félelmetesen pontos képeivel-történeteivel. A szerző sehol nem feledkezik meg a mindenkori irodalmi divatoktól független elbeszélés, az igazi mesélés, az érdekfeszítő történetbonyolítás ősi – olvasóval is megosztható – öröméről.
Utolsó jelentés Atlantiszról – sorozat
1. https://moly.hu/konyvek/gorgey-gabor-vadaszszonyeg/en-es-a-konyv/bla
2. https://moly.hu/konyvek/gorgey-gabor-volt-egyszer-egy-felvidek/en-es-a-konyv/bla
3. https://moly.hu/konyvek/gorgey-gabor-kisertesek-konyve/en-es-a-konyv/bla


Népszerű idézetek

Bla IP>!

A szomorúság leülepedett, mint a felkavart por, hamarosan hétköznapi dolgokról kezdtek beszélgetni. Tulajdonképpen mindenki megkönnyebbült. És legitimizálta a „jobb neki így” gondolatával ezt a megkönnyebbülést. Anya noteszében tíz évvel később a következő bejegyzést találta Ádám ezen a napon: „Hűvös, napos idő. Dénes temetése. Utána család.”

71. oldal

Zzsófi>!

– Amikor magamról beszélek, mindig patetikus vagyok. Még nem vetted észre?

104. oldal

Bla IP>!

De most egyelőre ezt az alabástrom oszlopot tapogatva kellene kérni valamit, persze nem amolyan pitiánerséget, itt most felül kéne emelkedni…Na jó, mondjuk: jöjjön el a Te országod. Ez igazán elég emelkedett. Csak hát most még egyelőre idelent kellene valami országféle…Diktatúra nélkül…Uram, add, hogy…

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alabástrom
Zzsófi>!

…Csak éppen rosszkedv terült rájuk, mknt egy fullasztó fóliasátor.

111. oldal

Bla IP>!

Ötvenhat eltiprása és a kegyetlen megtorlás évei után a hatalom bölcsen és cinikusan kiegyezést kínált, és a társadalom elfogadta. Hogyne fogadta volna el, amikor – a világháborút is beleszámítva – negyed százada gyötörték túlméretezett, kegyetlen feladatokkal, áldozatokkal.

52. oldal

Bla IP>!

A tanyán nagy volt az örömújjongás. Amikor Ádám azt is közölte, hogy a szomszádban cigánytelep van, anya azonnal a praktikus oldaláról fogta fel a dolgot:
– Legalább nem kell gyepmester után szaladgálni.
Apa pedig álmodozni kezdett:
– Ha Sztálin előbb találna felfordulni, mint én, legalább lesz, aki azonnal fülembe húzza a nótámat.

35. oldal

Bla IP>!

A Talizmán utcai villából a jászsági tanyán és a mocsányi cigánytelepnél kiutalt helyiségen, majd a szeretetház alamizsnaszobáján át – ide vezetett az út, a bűzhödt kórházi tömegnyomor e két négyzetméternyi szürke lepedőjéig. Melybe aztán begöngyölték, mikor befejezte, hogy egy tovább már nem szűkíthető gödör legyen végre-valahára elidegeníthetetlen otthona.

64. oldal

Zzsófi>!

A halálos betegségek roppant érzékenyek, ha egyszer egy akció nem sikerül nekik, legtöbbször megsértődnek.

97. oldal

Zzsófi>!

Édes nők, mindegyikük egy-egy önmagában érvényes univerzum, mind egy-egy életalternatíva. Csak aztán elkezdődik a kisajátítás mágiája, észrevétlenül, nem is tudod, mikor.

98. oldal

Zzsófi>!

Létezik egyáltalán ez a szabadság? Hiszen életünk minden mozzanatát annyiféle determináció veszi körül. Mintha tömegbe keveredve valamerre menni szeretnénk, de a többiek, megannyi kis determináció, szorosan ránk nyomulnak, sodornak és terelgetnek, egy-egy lépésnyire nagy nehezen tudunk is közelebb jutni arrafelé, amerre menni szeretnénk, de tulajdonképpen arra megyünk, amerre sodornak, és ha néha véletlenül arra sodornak, amerre magunk is menni akartunk, rettenetesen dagad a mellünk a büszkeségtől, mennyire meg tudtuk valósítani a mi kis szabadságunkat.

101. oldal


A sorozat következő kötete

Utolsó jelentés Atlantiszról sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bánki Éva: Elsodort idő
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Bánki Éva: Aranyhímzés
Mátyás Mónika: Pataki Sára naplója
Passuth László: Lagúnák
Szerb Antal: VII. Olivér
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Evva Lena di Reirossi: Boszorkány voltam Velencében
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa
Erdődy János: A fenséges köztársaság nevében