A ​díva bosszúja 4 csillagozás

Görgey Gábort novelláskötetét vettem le a polcról, mert korábban olvasott életrajzi regénysorozata – írások is megtestesítik éleslátását és igazolják meséi, sztorijai realizmusát, az életből ellesett pillanatok drámáit. Görgey pedig kitűnő dramaturg.Írásaiból több is megfogott, megmosolyogtatott, vagy épp könnyet csalt a szemembe. Ilyen volt például az Arzén című, amelyben Zénó nevű, magyar vizslája életét és a szomorú alkonyt és véget írta meg. De a Hagyaték, a Császár-szalon, a Kapcsolat, mind-mind kitűnő miniatűrök, egy korábbi kor légkörét idézik, amelyre érdemes nosztalgiával visszagondolni.

Helyes kis novellák ezek, rövidke és frappáns mind, ráérős sztorizgatás. De hát úgy harminc éve íródtak, akkoriban ráérősebb volt a világ is. Kicsit más dolgok foglalkoztatták az embereket, másképp éltek, és másképpen is beszéltek. Senki sem rendel ma már feketét, senki sem nevezi a haragosát ostoba fráternek. A postás már nem jár gyalog, és senki sem szólítja a barátját öregemnek.
A témát tekintve egészen változatosra sikerült a kötet, vannak vicces darabok, megindítóak, meghökkentőek is. És van egy-két bosszantóan sablonos is, de azokat is meg lehet mosolyogni.
–
Különben azokat bírtam, amelyben valaki valakivel kicsit kibabrált (mint pl. a Díva bosszúja), ezek szinte korabeli kabarétréfáknak is elmentek volna. De az igazi kedvencem – azt hiszem felejthetetlen darab – a Hagyaték című. Egy idős néniről szól. Szeretne valamit hagyni maga után, de igazából se vagyonkája, se egyéb kézzel fogható. S akkor eszébe jut a lottó, és eszébe jut, hogy ha előbb nem, a halálos ágyán majd biztosan eszébe fog jutni az a bizonyos öt szám.

Találomra kaptam le a polcról, novellákra vágytam. Szerencsés választásnak bizonyult, nagyon megragadtak a történetek és az előadásmód. Egyszerű, de velős kritikát fogalmaz meg az összes, valahogy azon a hangon szólal meg, amit nagyon tudok értékelni. Nem utoljára vettem a kezembe, az biztos.