Isten ​és a valóság 0 csillagozás

Teológiai kisesszék
Görföl Tibor: Isten és a valóság

A kötetben szereplő rövid esszék egyrészt a kereszténység egyéni elsajátításából, a ma lépten-nyomon spiritualitásnak nevezett jelenségből próbálnak megvilágítani valamit, másrészt az elmúlt néhány évtizedben jelentős vitákat kiváltó teológiai kérdéseknek erednek a nyomába, végül pedig a kereszténység mai konkrét formájának egyes problémáit világítják meg, az újabb teológiai gondolkodásformáktól kezdve a nagy vallásokkal kialakítható keresztény viszonyon át a kereszténységet érő bírálatokig. A szövegek mögött az a meggyőződés húzódik, hogy nem tesz jót a kereszténységnek, ha túl könnyedén magától értetődőnek tekint olyan dolgokat, amelyek korántsem azok. Abban ugyanis, hogy gyakran oly érdektelennek tűnik mindaz, amit a kereszténység elmond, valószínűleg nem kis szerepet játszik, hogy sokszor körültekintés nélkül hangzanak el állítások a nevében.

Tartalomjegyzék

>!
L'Harmattan, Budapest, 2016
132 oldal · ISBN: 9789634141549

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Loyolai Szent Ignác


Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Dominicana

Akik haldoklókkal foglalkoznak, időnként felfigyelnek arra a különös jelenségre, hogy néhány nappal vagy héttel a haláluk előtt emberek váratlanul élénk érdeklődést kezdenek tanúsítani mások iránt, segíteni próbálnak másoknak, önzetlen gesztusokat tesznek, figyelmet szentelnek mások gondjainak, egyszóval mintha megfeledkeznének a saját helyzetükről, és már csak megindító jóindulattal fordulnának a környezetükben lévők felé. Lényegében a saját erőtlenségükből és tehetetlenségükből fakad, amit tesznek. Belátják, hogy nem tudnak már segíteni magukon, letesznek kisebb-nagyobb céljaikról, hagyják, hogy minden elsüllyedjen körülöttük, amit addig fontosnak tartottak – és ebből a teljes összeomlásból hallatlan világosság, jóindulat, törődés és áttetszőség születik meg. Sok ember esetében a haldoklás folyamata viszi végbe azt, aminek a spirituális úton kellene kialakulnia.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: haldoklás
>!
Dominicana

Hogy mivé lett ez az ókori és a középkori világot szent nyugtalansággal betöltő vágyakozás az újkorban, azt a legélesebben először Blaise Pascal ismerte fel. Az újkor embere nyugtalanságra vágyik, hangzik a Gondolatok egyik jól ismert felismerése, de már a szórakozás nyugtalanságára: mindent megtesz azért, hogy ne kelljen egyedül maradnia belső világának valóban nyugtalanító jelenségeivel, s ennek érdekében a külső ingerek forgatagába veti magát. „Nyomorúságunkban egyetlen dolog nyújt vigasztalást, a szórakozás, és mégis ez a mi legnagyobb nyomorúságunk. Mert főleg ez akadályoz meg bennünket abban, hogy magunkkal foglalkozzunk, és sodor észrevétlenül vesztünkbe.” Mi, modern emberek, képtelenek vagyunk a jelenben élni, állandóan csak a jövőt fürkésszük, s ezért „sohasem élünk, hanem azt reméljük, hogy majd élünk; s mivel állandóan boldogságra készülünk, elkerülhetetlen sorsunk, hogy sohase legyünk boldogok” – hangzanak Pascal józan megállapításai.

14. oldal - Szent nyugtalanság

Kapcsolódó szócikkek: Blaise Pascal · nyugtalanság · szórakozás
>!
Dominicana

(…) a szemlélődő életstílus nem feltétlenül ellentétes a tevékenységgel, és nem az a szemlélődő, aki minden gyakorlati tevékenységformától tartózkodva csak Istenben akar eltűnni. Magától értetődő lenne ez? Ha valakit már vonzani kezdett Isten élete és valósága, annak számára korántsem magától értetődő, hogy Istenen kívül más is foglalkoztathatná. De a valódi belső élet, a valódi spiritualitás bámulatos paradoxonja, hogy aki egészen belső közelségbe került Istennel, annak hirtelen „kifelé” fordul az élete. Jézus és a Szentlélek kegyelmi szempontból teljesen normális logikája ez. Ahogyan Szent Ignác kortársa, Teréz is döbbent lelkesültséggel kiált fel, amikor az imádság legbelső, izzó magváról beszél: azért kell a legbelsőkig hatolnunk az imádságban, hogy valódi tettek, gyakorlati lépések fakadjanak belőle!

24. oldal - Hétköznapok termékeny sivataga

>!
Dominicana

Szent Ignácnak meggyőződése volt, hogy Isten közvetlenül akar kapcsolatba lépni az emberrel, vagyis nem akar kizárólag közvetítők, közbülső tényezők és áttételes kapcsolati formák útján érintkezni vele (és nemcsak a középkorban voltak, de ma is vannak olyan teológusok, nem is kevesen, akik képtelenségnek tartják Isten megtapasztalását, nem is beszélve a közvetlen istentapasztalatról). És mindenkinek ezt a tapasztalatot kívánta felkínálni. Különleges tény, hogy a katolikus egyházban külön szerzetesrend jött létre azzal a céllal, hogy eljuttassa az embereket ehhez a tapasztalathoz. (…) Ignác tudta, hogy az emberi életben számtalan olyan tényező fejt ki hatást, amely el akarja nyomni, háttérbe akarja szorítani és el akarja homályosítani a szóban forgó közvetlenséget, s ezért e veszélyeztetettség tudatában intette a tapasztalás fontosságára az övéit.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Loyolai Szent Ignác
>!
Dominicana

Az élet átrendeződésének folyamatát másrészt valószínűleg a nagy megrázkódtatások indítják el. A lelki élet kérdéseivel foglalkozók közül nem mindenki hajlandó elfogadni, hogy pozitív értéke lehet annak, ha valakinek összeomlik az élete (elszegényedik, tönkremegy a házassága, elveszíti a munkahelyét, meghalnak élete legfontosabb személyei vagy köznevetség tárgyává válik). Pedig azok közül, akik komoly megrázkódtatáson mentek keresztül, s valamilyen csoda folytán ép ésszel és józan kitartással kibírták azt az időszakot, amelyet korábbi életük törmelékei alatt zihálva és fuldokolva kellett eltölteniük, sokan egyáltalán nem kívánkoznak vissza korábbi, látszólag zavartalan és békés élethelyzetükbe.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megrázkódtatás · tragédia
>!
Dominicana

Egy-egy megpróbáló esemény lerántja a leplet arról, hogy mennyire torzító lencsén szemlélte korábban az ember a világot, mennyire elmaradt a saját lehetőségeitől, mennyire méltatlanul élt a gondoskodás, az együttérzés, a segítségnyújtás, a tiszta gondolkodás, az öröm és a kreativitás mérhetetlenül hatalmas emberi lehetőségeihez képest, egyszóval mennyire nem úgy élt, ahogyan élni érdemes. Sokan tönkremennek, ha efféle tragédia éri őket, és akik aggódva szemlélik őket, csak abban bízhatnak, hogy a végső erővesztés, az öregkor és a halál majd feloldja azt a csomót, amely élhetetlenné tette az életüket. Mások viszont kétségbeesetten kapaszkodni próbálnak valamilyen láthatatlan fényszálba, erőtlenségükben is élni akaró erejükkel nem törődnek bele a tragédiába, perbe szállnak az életüket irányító erőkkel, szűkölve könyörögnek megoldásért vagy éppen néma szikársággal megmaradnak az elviselhetetlenben, és ilyenkor egy idő után az élet valóban elindul valamerre, bár rendszerint csak akkor, ha valamilyen spirituális igény szolgál támaszul számára.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megrázkódtatás · tragédia
>!
Dominicana

A közvetlen istentapasztalat azt a felismerést szüli meg újra és újra, hogy Isten, a valóság és az élet több, mint aminek eddig gondoltuk. Isten, a valóság és az élet felfedezésének örömteli dinamikája fejeződik ki abban a célkitűzésben, hogy érdemes mindent Isten nagyobb dicsőségére tennünk, akinek az élete, bárhová jutottunk is el már a hozzá fűződő viszonyban, mindig fog még meglepetéseket tartogatni számunkra.

26. oldal

>!
Dominicana

Az elmúlt száz évben sok olyan embert találunk, akik úgy imádkoztak, hogy egyszerűen kiszolgáltatták magukat Istennek: mivel le voltak nyűgözve a nagyságától, a nagyszerűségétől és a jóindulatától, és mivel felismerték, hogy nem tudják teljesen kiismerni, inkább rábízták, hogy irányítson mindent. Felismerték, hogy sajnálatos módon az imádságunk sokszor csupán abból áll, hogy a terveinket, a szándékainkat, a vágyainkat és a bosszúságainkat tükröző cselekvési programot terjesztünk Isten elé: meghatározzuk, mikor, mit és hogyan tegyen. Sokkal egyszerűbb (bár más szempontból persze sokkal nehezebb), ha egyszerűen engedjük, hogy a tetszése szerint cselekedjen.

22. oldal - Az erőtlenség tapasztalata az imádságban

>!
Dominicana

Élelmiszerbolt. Mélygarázs. Templom. Iskola. Játszótér. A templomok, a vallásos élet meghatározó eseményeinek helyszínei különösebb feltűnés nélkül illeszkednek a lakókörnyezet egyéb épületei és területei közé. (…) Könnyen lehet, hogy maga Isten is ugyanilyen magától értetődő tényezője számos keresztény ember életének. Könnyen lehet, hogy problémamentesen beépül a szülők, a barátok, az ismerősök, a felekezeti társak és a nemzet viszonyrendszerébe, ahol kijelölt helye, átlátható szerepe és biztos tekintélye van. De valóban magával Istennel van dolga annak, aki súrlódásmentesen be tudja illeszteni őt életének számos tényezője közé, magával Istennel van dolga, a felfoghatatlannal, a szenttel, a birtokbavehetetlennel és elkönyvelhetetlennel, ha Isten egyszerűen támasz a támaszok között, kapaszkodó a kapaszkodók között, tekintély a tekintélyek között és biztonság a biztosítékok között?

23. oldal - Hétköznapok termékeny sivataga

Kapcsolódó szócikkek: Isten
>!
Dominicana

Szent Ignác egyik alapvető tapasztalata volt, hogy a kereszténységben a legkevésbé sem magától értetődő többé a szent és a profán területét élesen elkülönítő vallási szemléletmód. Mint minden igazi keresztény spiritualitás, a jezsuita lelkiség is titokzatos kapcsolatot lát Isten és a világ között, s nem feltételezi, hogy van olyan pozitív pillanat, van olyan értelmes cselekvés és van olyan normális életforma, amelynek ne lehetne köze Istenhez.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Loyolai Szent Ignác

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Csengődy Lajos: A lélek halhatatlansága
Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája
Vivianne Crowley: A jungi szellemiség
Hierotheos Vlachos: Bevezetés a keleti keresztény lelkiségbe
Henri Boulad: A halálban ugyanis megszületünk
Patsch Ferenc: Katolikus spiritualitás – Tabuk nélkül
Lev Gillet: Az ortodox lelkiség
Graham Howes: A szakralitás művészete
Anselm Grün – Alois Seuferling: Egységben a teremtett világgal
Jacques Le Goff: Assisi Szent Ferenc