Forró ​vodkával teli bakancs 3 csillagozás

Válogatás az orosz újrealista kisprózából
Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs

A jelen kötetbe olyan orosz szerők írásai kerültek, akik vagy „hírbe hozhatók” az orosz irodalomtörténet utóbbi két évtizedében jelentőssé vált, úgynevezett újrealista irányzattal, vagy ennek az irányzatnak legjellegzetesebb alakjai. Rendkívül sokszínű társaságról van szó, a legkülönfélébb stílus és világnézet képviselői kaptak helyet ebben a válogatásban. Egy dolog azonban mindenképpen összeköti őket: a posztmodern írásmóddal való szembefordulás, az orosz irodalom realista hagyományának folytatására irányuló írói elképzelés.

A művek szerzői: Teleki Anna, Jurij Poljakov, Oleg Pavlov, Zahar Prilepin, Roman Szencsin

Tartalomjegyzék

>!
Kairosz, Budapest, 2018
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636629762

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Hát, ez most nem igazán.

Pedig mi mással játszhattam volna sok kiváló élménnyel kecsegtető biztonsági játékot, mint egy kortárs orosz szerzők műveit tömörítő válogatáskötettel? Erre tessék, alig pár nap telt el, mióta letettem a könyvet, és – kisszámú kivételtől eltekintve – nemhogy az újonnan megismert szerzők nevére nem emlékszem, de még azt sem tudnám nagyon felidézni, miről szóltak az olvasott történetek. Tehát túl mély nyomot nem hagytak bennem, attól tartok. Öt névre azért mégis erősen emlékszem, az első háromra (Oleg Pavlov, Zahar Prilepin, Roman Szencsin) azért, mert már olvastam tőlük korábban, a negyedikre (Gyenyisz Gucko) meg az ötödikre (Alekszandr Karaszjov) pedig azért, mert az újonnan megismert versenyzők közül ők győztek meg leginkább. Pavlovtól az Orosz trilógiához, Szencsintől A Jeltisev családhoz volt szerencsém anno, mindkét kötetet csíptem, így mertem remélni, hogy most sem ér majd kellemetlen meglepetés. Nos, csalódni tulajdonképpen nem csalódtam, vitathatatlanul ügyes, rutinos, mesterségükhöz értő fiúkról van szó, viszont azt a leheletnyi pluszt, amitől a jó több lesz, mint „csak” jó, ezúttal, úgy érzem, hiába vártam. Főleg Szencsin esetében, aki megint hozta a nyomor krónikáját az orosz vidékről, a nóta tehát nagyjából ugyanaz volt, mint Jeltisevék esetében. Alapvetően persze nincs ezzel baj, hiszen a téma feneketlen kút, viszont az itt közölt történet egyszerűen nincs annyira átütő, hogy a nagy halmaz felejthetetlen darabját lássam benne. Aztán ott van Prilepin. Megvallom, nálam már a Mert mi jobbak vagyunk sem talált be annak idején, talán ha a feléig olvastam tisztességgel, aztán már csak bele-belepillantottam a regénybe, végül mély sóhaj kíséretében az utolsó oldalra lapoztam, és elolvastam a zárszavakat. Az itteni alkotása sem győzött meg igazán, ami a sztorit illeti, bár a stílus és a cím rendben van – utóbbi különösen, ez lett a kötet címe is, amit nem csodálok, valóban rendkívül frappáns. (Apró érdekességként tenném hozzá, megint sikerült a kíváncsiságom áldozatává válnom, avagy dolgok, amikről a lelki békém érdekében inkább nem akarnék tudni. Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy rákerestem, mi a nagy helyzet mostanság Prilepinnel, és látom ám: bizony ő sem tudta megállni, hogy bele ne ugorjon az ukrajnai hirigbe. Jáj. A műve értékelésénél ez természetesen nem befolyásolt, ahogy az sem oszt vagy szoroz, hogy melyik oldal felé hajlik; ugyanúgy kiütést kaptam attól is, amikor a most csak példaként említett, ebben a válogatásban írásával nem szereplő Babcsenko markolt rá a harci zászlóra.)

Most pedig jöjjenek azok, akik számomra megmentették a kötetet. Az orosz hadseregben megesett, nem túl boldogító kalandok mindig felettébb érdekelnek, így nagy reményekkel telve vágtam neki Karaszjov Egy volt karhatalmista feljegyzései című művének, ami szerencsére az „áldatlan állapotokról tragikomikusan” nálam mindig beváló receptje alapján készült, így rögtön meg is győzött. Van vajon Karaszjovnak más hadsereges irománya is? Rárepülnék szívesen. És ha akad itt még erős oszlop, akkor az Gucko Szer… címet viselő novellája. A szívem placcsanva esett a parkettára, miután elolvastam. Mindössze öt oldal, de abban minden benne van. A művet egyébként három fordításban is élvezhetjük (igazán szuper élmény); nekem Kóti Regina munkája lett a kedvencem. Egyébként Poljakov Hogyan rengettem meg a rendszer alapjait? címen futó alkotása sem volt rossz, sőt, jól megírt és szórakoztató, viszont kicsit ambivalens és balanszírozós az egész, ami miatt maradtak fenntartásaim.

ppeva P>!
Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Kicsit jobbra számítottam, de azért voltak benne jó darabok.
A végén bónusz volt az utolsó rövid kis novella háromféle fordításban.


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

A szovjet ember két világban létezett: egy reálisban, amely messze volt az ideálistól, és egy ideálisban, amely messze volt a realitástól.

27. oldal (Jurij Poljakov: Hogyan rengettem meg a rendszer alapjait?)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

1 hozzászólás
Ezüst P>!

Beszélgetni tilos, levelet írni tilos, viszont szabad ülni és gondolkodni. A gondolkodást nehéz betiltani.

250. oldal (Alekszandr Karaszjov: Egy volt karhatalmista feljegyzései)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Ezüst P>!

Az irodalomnak sokféle funkciója és indíttatása létezik, az egyik közülük, mellesleg, nem is kis jelentőségű: tájékoztatni a társadalmat a szerencsétlenségről. Ez a kötelessége. A hatalom kötelessége pedig az, hogy fogja ezeket a jeleket, és változtasson valamit a politikán, a gazdaságon, a szociális mitológián stb. Az a hatalom, amelyik bármilyen kritikára úgy reagál, mintha az rágalom lenne, halálra van ítélve: elveszítette belső fejlődésének energiáját, és hamarosan össze is dől, de nem az alapok megrengetésétől, hanem a saját kimerülésétől.

42. oldal (Jurij Poljakov: Hogyan rengettem meg a rendszer alapjait?)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

2 hozzászólás
Ezüst P>!

Akkoriban ez a vicc járta: a cenzúrára atombomba esett – nem engedték át…

34. oldal (Jurij Poljakov: Hogyan rengettem meg a rendszer alapjait?)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Ezüst P>!

Régi és afféle hű igazság, hogy ha az ember örömtelenül él, akkor az idegen bánattal is megértőbb.

138. oldal (Roman Szencsin: Az ellenkező irányba)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Ezüst P>!

Nem féltem a haláltól, mert nem tudtam, mennyit ér az élet.

257. oldal (Alekszandr Karaszjov: Egy volt karhatalmista feljegyzései)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

ppeva P>!

Napok óta egy kortyot sem ivott. Mindenki észrevette, és volt, aki gratulált neki, meg akadt olyan is, aki inkább együtt érzett vele.
– Papuskám, há' mi van veled? Először látlak józannak! – mondta meglepődve egy részeges haverja.
– Mit kell ezen csodálkozni? Nincs ebben semmi jó! – panaszkodott Papó. – Semmi értelme így az életnek. Alszok meg dolgozok. Dolgozok meg alszok.
– Mér'? A piálásnak van értelme? Cseszd meg, öregem! Épp ellenkezőleg, a piálás az élet elvesztése. Úgyis elpiáltad már az életed nagy részét.
Papót nem különösebben hatotta meg, amit mondtak neki, egyre csak azt hajtogatta:
– Nem élet ez így. Semmi értelme, és kész.
De persze nem gondolta teljesen komolyan, a lelke mélyén örült. Büszke volt magára, hogy sikerült megállnia.
Amikor abbahagyta a piálást, egyszerűen elborzasztotta az érzés, hogy most mit is kezdjen az idejével meg magával. Nem tudta, mi mást csinálhatna az iváson kívül a szabad idejében. Nem jutott eszébe semmi, ez volt valószínűleg az egyetlen szórakozása. Az igazság az, hogy a telepen nem volt túl sok lehetőség arra, hogy az ember kifújja a gőzt. Elmehetett volna a hegyekbe sziklát mászni. De ebben a korban már az sem olyan. Meg ki is nevették volna valószínűleg. Vagy foglalkozhatna javítással, barkácsolással, amolyan asztalos mesterséggel, de hát ehhez meg nem nagyon van kedve. Olvashatna talán könyveket, ha nem zárt volna be a könyvtár. De ha jobban belegondolok, akkor se menne oda, ha nyitva lenne, mert biztos hirtelen kitörne a pletyka, hogy Papó könyvtárba jár. Ő pedig félénk volt, szégyellős. Nem szerette, ha rajta csámcsognak. […] Mindenesetre úgy tűnt, hogy előbb vagy utóbb rájön, hogy az állandó piáláson kívül nincs más értelme az életnek.

223-224. oldal, Alekszej Ivanov: Papó

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

ppeva P>!

Meg kell hagyni, Afanaszij mindennel elégedett volt, örökölt a szüleitől egy kiváló tulajdonságot: a leszarom-attitűdöt. És ez valóban ajándék, ha örökli az ember, és nem valamely sorscsapás következtében tesz rá szert.

295. oldal, Gyenyisz Gucko: A hallgatag Afanaszij

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Ezüst P>!

    Történt egy elragadó eset is. Az egyik politikai főosztályos tábornok azt mondta, hogy nem minden Poljakov viszonyul ilyen kritikusan a hadsereghez. Van egy másik Jurij Poljakov, aki nagyon jó szellemiségű és romantikus könyvet írt Georgij Szuvorovról.    
    – Össze kellene ismerkednie vele, és tanulnia tőle! – tanácsolta a tábornok.    
    Amikor megtudta, hogy ezzel a másik, „jó szellemiségű” Poljakovval, hogy úgy mondjam, születésemtől fogva ismerjük egymást, egészen elképedt.    

34. oldal (Jurij Poljakov: Hogyan rengettem meg a rendszer alapjait?)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából

Ezüst P>!

Az előadás nagy sikerrel ment, teltházzal, és ami jellemző volt, hogy a darab befejeződésével azonnal, már a nézőtéren szenvedélyes viták indultak el róla. Lelkes és megsemmisítő vélemények egyaránt elhangzottak. Felszólaltak tanárok és diákok is… Nekem azonban egy tizenhárom év körüli kislány maradt meg leginkább. Felállt, és miközben könnyes szemmel rám nézett, hirtelen azt mondta:
– Mindent pontosan írt le… De akkor miben lehet még hinni?
– Magadban! – válaszoltam vidáman, mert már nagy tapasztalatra tettem szert az olvasókkal folytatott beszélgetésekben.
– Hogyan hihet az ember magában, ha már nem hisz semmiben? – kérdezte a kislány, és izgalmában elsírta magát.

49. oldal (Jurij Poljakov: Hogyan rengettem meg a rendszer alapjait?)

Goretity József (szerk.): Forró vodkával teli bakancs Válogatás az orosz újrealista kisprózából


Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók
Komáromi János (szerk.): Fény és Árnyék
Tóth Ákos: Postagalamb
Bíró Gergely – Erős Kinga (szerk.): Az év novellái 2023
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): Lakótelepi Hófehér
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): Az élet határai
Bakos József (szerk.): Útravaló
Dimenziók 10
Szilágyi Sándorné (szerk.): Kedves