Julianus 4 csillagozás

Gore Vidal: Julianus

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ennek ​a külföldön nagy sikert aratott történelmi regénynek a hőse Flavius Claudius Julianus római császár, Nagy Constantinus unokaöccse. Noha keresztény hitben nevelkedett, már ifjúkorától fogva az újplatonizmus lelkes követője volt. A trón elfoglalása után a kereszténység ellen fordult, és a régi hellén vallás eszméinek és intézményeinek feltámasztására törekedett. Keresztényellenes intézkedéseiért kapta az Aposztata ("hitehagyott ") melléknevet. Célját nem tudta elérni, mert a keresztény egyház akkor már jelentős politikai hatalommá vált; intézkedéseit halála után eltörölték. A történelemnek ezt a rendkívül érdekes alakját hozza emberközelségbe Gore Vidal. Hiteles forrásművek alapján, nagy megjelenítő erővel rajzolja meg Julianus portréját és a korabeli társadalomnak azokat a hatóerőit, amelyek végül is a bukását okozták. Az erős sodrású, izgalmas fordulatokban bővelkedő regény szuggesztív erejét fokozza, hogy a szerző magát Julianust szólaltatja meg, akinek naplótöredékeihez… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1969
594 oldal · Fordította: Róna Ilona

Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

ártatlan · borbély · császár · eunuch · Julianus · paraszt · perzsa · püspök · római császár · szerzetes


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
SteelCurtain
Gore Vidal: Julianus

Talán szerencsésebb lett volna Gore Vidal részéről, ha egységesebb formát választ regényének. Többször, főként a vége felé megtört az elbeszélés. Igen bosszantó, mert a téma rém izgalmas. Egy római császár, Nagy Konstantin unokája, aki gondos keresztény nevelésben részesült. És ugyanez a császár, aki látványosan szakít a kereszténységgel és visszatér a hellén istenekhez. Egy császár, aki csak filozófus szeretett volna lenni, és aki kora kiemelkedő hadvezére lett. Egy rövid életű császár, aki a történelem megszállottja volt, s akit agyonhallgattak, s megpróbálták kiírni a történelemből.
Nyilvánvalóan tudománytalan lenne fölvetni azt, hogy mi lett volna ha… Viszont nem hagy nyugodni a kérdés, hogy volt e reális esélye Julianusnak megvalósítani a kereszténység visszaszorítására irányuló terveit, vagy csak korai erőszakos halála akadályozta meg azokat? A szerző inkább az esélytelenséggel ért egyet, de ez az outsider uralkodó mégis annyira fel tudta forgatni a világot, s oly félelmet keltett a püspökökben, hogy emléke ellen a rágalmak bevetését sem tartották elégségesnek, csak a legdurvább módszert, a feledésre ítélést. Szerencsére a feledés páncélján is lehet réseket találni.

3 hozzászólás
>!
Őri_András
Gore Vidal: Julianus

Imádom a római történelmet és mostanában valahogy – épp ezért – nagyon sok római tárgyú történelmi regény vagy értekezés kerül a kezembe. Mégis, sokszor futok bele olyan témába, ami számomra szinte teljesen ismeretlen még. Gore Vidal Julianusa egy olyan császárt mutat be, aki megpróbálta, utoljára, és kívételesen békés eszközökkel, visszaszorítani a kereszténységet.

Ha most Mark Twain turistái helyében lennék, akkor megkérdezném magamtól, hogy: sikerült?

Nekem Julianus különösen szimpatikus fickó a könyv alapján, mert jómagam is zsigeri ellenérzésekkel viseltetem a kereszténység ellen. Nem mondhatnám, hogy hívő családban nőttem fel, sőt, de elsősorban nem ez határozza meg az ellenszenvemet. Még meg is kereszteltek, sőt egy ideig csak profitáltam a dologból, mert évente jött valami pap jellegű csóka és hozott egy tábla csokit. Inkább nugátot, ez akkortájt volt, mikor még nem nyaltuk államilag körbe az egyház seggét. De a nugát jó volt, beszélgetnie a pappal meg anyunak kellett, szóval részemről korrekt volt a viszony.

Aztán később nagyon elkezdett érdekelni minden ami vallás, mert nem értettem, hogy miként lehet hinni. Olvastam én mindenfélét, többek közt a Bibliát is, mert gondoltam annál adekvátabban nem ismerhetem meg a kereszténységet (btw, kíváncsi lennék, hogy hány templomjáró olvasta el a Bibliát), de nem jutottam sokra vele.

A legfőbb bajom, hogy nem tudok irracionális dolgokat elfogadni. Az egész vallás meg irracionális. Mindegyik.

A kereszténységnek vannak nagyon jó elemei, az alap tanítása egyáltalán nem elvetendő morális szempontból. De igazából ez szinte minden egyház tanításaira igaz. Ami nem tetszik nekem, az a kereszténység a gyakorlatban. Hogy ne menjek messzire a jelenlegi kormányban ott ülnek a keresztény demokraták és egyszerűen tenyérbemászóak, mert úgy érzik, hogy ők tudják, hogy miként kell élni és mert ők tudják, ezt rá akarják kényszeríteni másokra is. És meg is teszik. Működésében a kereszténység pont annyira szimpatikus, mint a kommunizmus, elméletileg fasza dolog, a bőrünkön érezni már nem annyira az.

Na és most kapcsolódnék be a könyvhöz és Julianushoz, hogy lassan már vagy tizenöt éve (jó ég!) olvastam a görög-római mitológiáról, az ő isteneikről és egyszerűen elvarázsolt. Tetszett, hogy az istenek emberiek, hogy a történetek igazából egyértelmű példabeszédek, hogy mit ne csinálj. Nem ismeri ma már senki, hogy gyakorlatban milyen lehetett a pantheon idején élni, de az sokat mond, hogy büntetés nélkül lehettél ateista. Meg, hogy merhettél gondolkodni evidenciákon is. Amikor a kereszténység volt hatalmon az ilyenért máglyára küldtek.

Általában azt gondolom, hogy a vallásnak, mint intézményes véleményformálónak nincs helye a tudományos világképen alapuló új világrendben. Állati nagy erőfeszítések kellhetnek egyházi szinte(ke)n, hogy ne akarjanak belegondolni az olyan dolgokba, mint a Hubble teleszkóp, vagy a robbanómotor, a neutrínó meg még sorolhatnám. Hogy lehet ezeket a dolgokat kezelni, ha közben a Bibliában meg Pál leveleiben találod az életedhez a támaszt. Hogy? Énnekem nem menne.

fotó: http://www.flickr.com/photos/bart_rick/5570000243/

A Julianus könyv arról szólt, hogy jött egy császár, már túl későn, aki azt mondta, hogy a kereszténység markába adni a világhatalmat hiba, és állítsuk meg az idő kerekét, adjunk esélyt újra a sokszínű vallási életnek, amiben a keresztények csak egyek a sok között.

A történelemben nincsenek “ha” dolgok. Julianusnak nem sikerült és sose tudhatjuk meg, hogy miként változott volna a világ, ha sikerül neki. Tuti, hogy nem az lenne, mint most. Egyébként Julianus elég zavaros fejű emberkének tűnik a könyv alapján, olyan lelkes fiatalnak, aki kicsit túlgondolja a misztériumokat. Mindenesetre nem járt jól visszamenőleg a megítélésével.

Azt hiszem még sose olvastam ez előtt Gore Vidaltól semmit, és a stílusa nem nyűgözött le igazán, de olvasható könyv volt. Nem mondanám igazán regénynek, történelmi regénynek, mert megfogta Julianus fennmaradt naplóit és levelezését és átszerkesztette, kipótolta, satöbbi. Adott egy értelmezést Julianus cselekedeteinek. A történelmi regényekben szokott lenni plusz izgalom, mellékszereplők, amik izgalmassá, olvasmányossá és letehetetlenné teszik a könyvet. Ez itt nincs.

A téma iránti elfogultságom miatt adtam 4 csillagot neki a molyon, pedig hármat érdemelne.


Népszerű idézetek

>!
SteelCurtain

Miért is olyan fontos, hogy létünk folytatódjon a halál után? Senki sem vonja kétségbe azt a könnyen igazolható tényt, hogy születésünk előtt nem léteztünk. Miért kell hát félnünk attól, hogy ismét azzá leszünk, amik eredetileg voltunk? Magam sem sietek eltávozni. De semmit sem tartok oly igazságosnak, mint ezt az egyet: semmi leszek. Hogy is félhet valaki a semmitől?

Kapcsolódó szócikkek: halál · semmi
1 hozzászólás
>!
SteelCurtain

Sajátságos, hogy még olyanok is, akik állítólag a filozófiának és a szellem ápolásának szentelik életüket, mennyire behódolnak a hatalomnak, színleg megvetik a hatalmasokat, de valójában nagyon is vonzódnak a kormányrúd mellett ülőkhöz.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
SteelCurtain

A parasztok mindig eltűnnek szem elől, mihelyt fegyvereseket látnak: minden katona ellenségük.

Kapcsolódó szócikkek: paraszt
>!
SteelCurtain

Az okos mindenkor sokkalta nagyobb esztelenségekre képes, mint az ostoba.

Kapcsolódó szócikkek: esztelenség
>!
SteelCurtain

– Hermész nevére, hol lehet itt vizelni? – Ily fenséges szavakkal köszöntött be az új római császár Keletre.

Kapcsolódó szócikkek: római császár
>!
SteelCurtain

– Az adóztatás terén hajtsd be mindenkor, ami jár nekünk. Ne mutatkozz engedékenynek ama városokkal és községekkel szemben, amelyek hátralékban vannak. Már szokásból is siránkoznak. Adószedőidről tételezd fel a becsületességet, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Bár soha nem tisztességesek, de eddig még senki nem találta meg a módját visszaéléseik kiküszöbölésének. Míg a beszedett összeg nagyobb részét neked szolgáltatják be, ne elégedetlenkedj.

Kapcsolódó szócikkek: adó
1 hozzászólás
>!
SteelCurtain

Nincs a világon könyörtelenebb ember egy keresztény püspöknél, ha az “eretnekség” leküzdéséről van szó, mert ők e névvel illetnek mindent, ami véleményükkel ellentétben áll.

Kapcsolódó szócikkek: eretnekség · püspök
>!
SteelCurtain

Következetlenek, de hát a logika sohasem tartozott a keresztény hit erős oldalai közé.

Kapcsolódó szócikkek: hit · logika
>!
SteelCurtain

Constantinus sohasem volt igaz galileánus; csupán arra használta fel a kereszténységet, hogy kiterjessze uralmát az egész világra. Ravasz ember volt, hivatásos katona, meglehetősen műveletlen, a filozófia végképp nem érdekelte, fonák ízlését hitelvi vitákban élte ki; nagy gyönyörűséggel élvezte a püspökök eszeveszett handabandázását.

Kapcsolódó szócikkek: kereszténység
>!
SteelCurtain

A világbirodalom trónusán a képzelődés is ténnyé válhat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Saylor: Birodalom
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.
Móra Ferenc: Aranykoporsó
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.
Popper Péter: Pilátus testamentuma
Révay József: A párduc
David Gibbins: Total War: Rome – Karthágónak vesznie kell
Frideczky József: Roma Aeterna
Aleksander Krawczuk: Nagy Konstantin
Grüll Tibor: Pontius Pilatus