Egy képregényhős, egy kultfigura, korunk hőse, az legyen olyan, akire felnézhetünk. Aki minta. Példa. Valamint előkép.
Szelídség hassa át gyöngéd lényét, szeresse felebarátait, mert a szeretet egyike a még megmaradt, a még MŰKÖDŐKÉPES értékeinknek.
És… És mondok én valamit. Legyen… TANÁR.
Igen! Legyen tanár, aki kedves, intelligens lurkók tucatjait vezeti kézen fogva, az élet bugyrainak útvesztőjén. Át.
Aki türelemmel, bölcsességgel, átézéssel hallgatja meg embertársát, és ha kell, finom, határozott útmutatást ad őneki. Nem is biztos, hogy SZAVAKKAL.
Tettekkel inkább.
Hisz „egy szál virág néha szebben beszél”…
Bár, ha meggondoljuk, egy képregényhős, egy kultfigura, korunk hőse lehet másmilyen is.
EGÉSZEN másmilyen.
Maradjunk annyiban, hogy azért legyen tanár.
És most lapozzunk.
Ha kérhetném, inkább ÖNÖK menjenek előre.
Láng István, a Kretén főszerkesztője
