A ​Habsburgok 9 csillagozás

Egy európai jelenség
Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok

A Habsburgok évszázadokon keresztül fontos szerepet játszottak Európa történetében. Jelentőségüket, szerepüket azóta is vitatják, csodálóik és kérlelhetetlen ellenfeleik mindmáig vannak. A két kiváló történész, Gonda Imre és Niederhauser Emil nem csupán a család történetét írta meg, nem is a Habsburgok országainak részletes történetét, hanem azt vizsgálták korszerű szemlélettel és széles körű tájékozottsággal, hogy milyen szerepük volt a társadalmi haladás menetében és a nemzetközi viszonyok alakulásában. A külföldi könyvpiacok állandó slágerei a Habsburgokról szóló könyvek. Minden bizonnyal Gonda Imre és Niederhauser Emil modern szemléletű marxista feldolgozása rangos helyet vív ki a Habsburgokkal foglalkozó nem csekély számú könyv között.
A kötetet gazdag képanyag, s több genealógiai táblázat és részletes térképek egészítik ki.

>!
Pannonica, Budapest, 1998
362 oldal · ISBN: 9789638469755
>!
Gondolat, Budapest, 1987
362 oldal · ISBN: 9632817494
>!
Gondolat, Budapest, 1978
364 oldal · ISBN: 9632807146

1 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Napóleon


Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Alvarando P>!
Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok

A marxista történetírásunk egyik terméke ez a kötet, amely kissé többről szól mint a címben megadott család neve. Az első fele ugyan tényleg a Habsurgokról szól, láthatjuk, ahogy a család megszerzi a német-római császári címet és fokozatosan Európa legmeghatározóbb dinasztiájává válik, miután a spanyol trón is az övéké lesz. Olvashatunk folyamatos küzdelmeikkel a törökökkel, a franciákkal és végigkövethetjük,ahogy a magyar trón is a birtokukba kerül. Láthatjuk amint kihal a spanyol ág, az örökösödési háborúban elvesztik Spanyolországot és Európa közepe lesz csak az övék. Végigísérhetjük ahogy majdnem kihal az osztrák ág is, de Mária Terézia a magyarok segítségét kérve megmenti a német-római császári trónt. Olvashatunk küzdelmükről a francia forradalom és Napóleon alatt, majd Ferenc abszolutizmusáról is képet kapunk. Ezzel le is zárul a könyv első fejezete, egyben az érdekesebb rész és elkezdődik a könyv második fele, érthetetlen módon Ferenc József uralkodása szinte kitölti a könyv második felét. Itt olvashatunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leveréséről, majd az osztrákok nélküli német egységhez és a kiegyezéshez vezető útról. Majd a kiegyezést követően főleg a politikatörténet kerül terítékre osztrák és egy kicsi magyar részről bemutatásra, a gazdaságot, a társadalmat és a kultúrát csak szőrmentén említi, magáról Ferenc Józsefről nagyon kevés szó esik, Rudolf tragédiájának is csak egy oldalt szentelt a szerzőpáros, illetve Sissiről is nagyon keveset ír. Nagyon keveset olvashatunk Ferenc Ferdinándról és az utolsó Habsburg uralkodóról, Károlyról is. A könyv megáll a Monarchia felbomlásánál, az már csak említés szinten van megírva, hogy Károly próbálkozott a magyar trón megszerzésével a háború vége után. Maga a kötet első fele lehetne akár egy mesekönyv is, néha nagyon meseszerűen fogalmaz a fejezeteket megíró Niederhauser Emil, olykor a humort sem nélkülözi, míg Gonda Imre részei egy kicsit szárazabbra és unalmasabbra sikerültek. A kötetet az első fele miatt érdemes elolvasni, a dualizmus történetét más kiadványokból jobban meg lehet ismerni. A szöveget három térkép és öt családfa egészíti ki, külön pozitívum, hogy a végén található névmutatóban pár szót olvashatunk külön a kötetben szereplő személyekről. A kötetet jobban az első fele miatt ajánlom azoknak, akik kíváncsiak a Habsburg-ház történetére!

Szonja_Zemkó>!
Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok

Érdeklődési köreim közé tartozik a Habsburgok története és általában a magyar történelem, ezért ezzel a könyvvel megtaláltuk egymást. Bár tényleg egy olyan korban íródott, amikor más ideológiák járták, ezt mai szemmel próbáltam úgy nézni mint egy adalék az amúgy értékes történészi munkához – a szocialista rendszer szakirodalmi stílusába is bepillantást nyújtott. Továbbá a kortárs történelmi ismeretterjesztő könyvek között nem nagyon van hasonló a témában, ezért jelen pillanatban semmiképp nem tartom elvetendőnek ezt a könyvet, ha a Habsburgokról és Európa nagyahatalmi történetéről szeretnénk egy gyorstalpalót kapni.


Népszerű idézetek

Alvarando P>!

Még jóval a halála előtt értesült arról, hogy egy nyughatatlan Ágoston-rendi szerzetes, valami Luther nevű, egy messzi északi kisvárosban, Wittenbergben 1517. október 31-én 95 vitatételt szögezett ki a várostemplom falára.

31. oldal

Alvarando P>!

A család Európa közepén emelkedett a magasba, a német birodalomban, aztán rátelepedett Európa peremvidékeire Sziléziától Portugáliáig, innen ellenőrizte az európai történelem menetét, innen szólt bele nem is egyszer, minden nehézség, sőt olykor katasztrófa ellenére. Súlypontja, legalább virtuálisan, még mindig valahol a középen volt, a német birodalom táján.

102-103. oldal

Alvarando P>!

1492-ben az uralkodópár elfoglalta a mórok utolsó tartományát és annak fővárosát, Granadát. A félsziget területe felszabadult a mohamedánok uralma alól. Az öröm olyan nagy volt, hogy Izabella megadta a régóta kért engedélyt egy állítólag genovai származású hajósnak, Kolumbusz Kristófnak, hogy szereljen fel három hajót és induljon el nyugat felé India meghódítására. A derék uralkodónő nem értette egészen pontosan, hogyan is lehet az, hogy a Föld gömbölyű, és aki nyugat felé hajózik, ugyanoda jut el, mint aki kelet felé indult el.

27-28. oldal

Alvarando P>!

Károly nyugalmat akart. 1555 októberében Brüsszelben ünnepélyes külsőségek között jelentette be lemondását legrégibb trónjáról (pontosabban trónjairól), Németalföldről. Szép szertartás volt, többen zokogtak, és Károly maga is könnyezett – mint a szemtanúk gondosan feljegyezték. Azután visszament Spanyolországba (milyen régen is járt itt utoljára, hány éve is?), és ott lemondott a spanyol és a nápolyi trónról.

50. oldal

Alvarando P>!

1805 már súlyosabb veszteség volt, mint Campo Formio. A következő évben Napóleon a kis nyugati német államokból létrehozta a Rajnai Szövetséget, saját protektorátusa alatt. Ilyen körülmények között a német-római császárság már nyilvánvalóan illuzórikussá vált. 1806-ban Ferenc lemondott erről a méltóságról, arra hivatkozva, hogy a birodalom védelmének nem tud eleget tenni, nemhogy gyarapításáról gondoskodhatna. A szent német-római birodalom úgy tűnt el, hogy ezt a kortársak nem is méltatták különösebb figyelemre.

154. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1805 · Napóleon

Hasonló könyvek címkék alapján

Falvai Róbert: Erzsébet királyné (Sisi)
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Szabó Margit: Rezső királyfi – Rudolf trónörökös emlékezete
R. Kelényi Angelika: Átkozottak
Vida Péter: Amit a magyar uralkodókról tudni illik
Kiss-Béry Miklós: V. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV. Károly
Thea Leitner: A Habsburgok elfelejtett gyermekei
Stefánia: Császárnénak szántak
Kalmár János: Mária Terézia
Katona Tamás: Budavár bevételének emlékezete, 1849