Dobj ​el mindent… és olvass! 13 csillagozás

Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Miközben ​még mindig vannak szépirodalmat faló könyvmolyok a környezetünkben, a többség szabadidejében inkább valamilyen digitális eszköz mellett találja meg szórakozását.
Jómagam régóta állítom, hogy ez ellen jobb híján – tényleg csak muszájból, hiszen az olvasóvá nevelés sokkal inkább a családi környezetben kellene, hogy történjen – a tanítók és a magyartanárok tehetnek legtöbbet.

Amikor néhány évvel ezelőtt egy hetedikes csoportot kaptam, rögtön elhatároztam, itt az idő, hogy bebizonyítsam, amiről addig „csak” prédikáltam. Ráadásul az alanyaim teljes mértékben megfelelőek voltak ehhez, mert a 14 gyerekből mindössze egy vallotta magát olvasónak, a többiek – saját elmondásuk szerint – soha (!) nem olvastak kedvtelésből.

A program neve: „Dobj el mindent, és olvass!” A lényege az, hogy a nap bármely szakában megszólalhat egy speciális jelzőcsengő, melyet meghallva minden diák, de a tanárok, sőt a technikai dolgozók is „leteszik a munkát”, és előveszik a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Pont, Budapest, 2013
126 oldal · ISBN: 9789639957626

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mariann_Czenema P
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról – alcíme van a kötetnek, amivel a moly értékelők és én sem vagyok elégedett. Dr. Gombos Péter a HUNRA elnöke, A Magyar Olvasástársaságé, amely immár 25 éves hazánkban. Ezt a könyvet olvasva, de már a Kié az olvasás? című tanulmánykötet olvasásakor megnyerte a szívemet a mondandója.
Míg ez utóbbi tényleg konkrét esszéket tartalmaz, az olvasóvá nevelés különböző aspektusaiból, addig a Dobj el mindent szerintem inkább egy roppantul jól összeszedett olvasónapló, afféle tanári segédkönyv általános iskolai tanároknak.
És hogy mi a fő téma, a mondanivaló, ami összegyűjtésre sarkalta a szerzőt? A kötelező olvasmányok hosszú évek óta húzott, megváltoztathatatlannak hitt, lebetonozott problémája.

(tovább itt: http://czenema.blogspot.hu/2016/11/gombos-peter-dobj-el… )

>!
gybarbii
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

Teljesen egyetértek @poggi értékelésével!
A nyomdai/elütési hibáktól falra tudtam volna mászni! Más könyvek esetén is nagyon zavar, ennél meg pláne kinyílt a kisbicska a zsebemben…
A másik, ami nagyon zavart, az az, hogy a szerző tényleg NAGYON sokszor ismételte magát. És nem csak arról van szó, hogy ez egy esszégyűjtemény, és a különböző esszékben megjelent ugyanaz a gondolat, hanem néha egy oldalon belül olvastam ugyanazt harmadszorra!
A koncepciót én sem nagyon értettem, de ennek ellenére érdekes könyv volt. Sok helyen bólogattam, hogy igen, pontosan…
Bárcsak több irodalomtanár kezébe kerülne Gombos kötete! Engem már általánosban is könyvmolynak hívtak, a kötelezőkön kívül is nagyon sok mindent elolvastam, de Gárdonyival, Jókaival nekem is meggyűlt a bajom, és a felsős kötelezőket NEM szerettem (kivéve talán A Pál utcai fiúkat).
A tanulmányból kiírtam jó pár könyvet, amit majd Öcsikémnek adok szép sorban. Elsőként pl. Az utolsó tündét (ezt olvastam, az egyik kedvencem lett huszon-akárhány évesen is), és A Végtelen Történetet (még nem olvastam, de felkerült az én várólistámra is) :)

>!
Pennmenelien P
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

Olvasásról, olvasáspedagógiáról, tanításról, gyermekekről és nem utolsó sorban könyvekről. Olyan könyvekről, amelyek gyermekeknek való és olyanokról is,amelyek nem. Olyanokról, amelyek mindenkinek valók és olyanok is, amelynek nem. Aztán olyan pedagógus(ok)ról, akik tudnak választani és mernek újítani. Ezért is javaslom olvasásra ezt a könyvet, nemcsak pedagógusoknak, (de főleg nekik).

>!
poggi IP
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

Mibe került volna egy olvasásról szóló könyvet elolvasni egyszer, mielőtt nyomdába megy, és kigyomlálni belőle a banális elgépeléseket ("Észal-Korea" és társai), meg a be nem fejezett mondatokat, és az egymásra rossz sorrendben utaló tanulmányokat? És ha már egy megtükrözött fényképet használnak borítónak, nem lehetne egyszerű Photoshop-mágiával megfordítani a tükrözött feliratokat?

Azért bosszantanak nagyon ezek a külsőségek, mert Gombos okos, szimpatikus ember, jó olvasni az értékeléseit és véleményét és elemzését és tudományos okfejtését (még akkor is, hogyha nem minden esetben értek vele egyet) és nagyon nem méltó hozzá ez a kivitel. Megérdemelt volna valami igényesebbet.

(És ha egy amerikai regényre hivatkozunk, amelyiknek van magyar fordítása – egyébként remek magyar fordítása –, ami egyáltalán nem is annyira kurrens, hogy a tanulmány írásakor ne lett volna még meg, ugyanis 1990-es, akkor miért nem lehet a magyar címét feltüntetni?)

A négy csillag egyrészt a formai hiányosságoknak szól, másrészt pedig annak, hogy nem nagyon találtam koncepciót, hogy miről is akar ez a kötet beszélni. Egymás mellé vannak téve a tanulmányok, de nincs köztük kohézió, a mellérendelés csaknem esetlegesnek tűnik.

3 hozzászólás
>!
Sicc
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

Bírom Gombos Pétert, és a címadó „olvasó programját” is. Ráadásul értékesnek tartja a disztópiákat (aipótukat:), és még elemzi is azokat, amiért külön jó pontot kapott tőlem! Mivel ez egy esszéválogatás volt, már ugrott a szemem az Emlékek őrénél, mivel sokszor ismételte önmagát, de ez nem vont le a könyv értékéből. Biztosan fogom még forgatni.

>!
Jeffi P
Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass!

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

Jók és hasznosak ezek a kötetek, csak.
Az előtte értékelő értékelését olvasva folyamatosan bólogattam. Igen, rengeteg elgépelés volt benne, és ha valaminek van magyar címe akkor az egyszerűség kedvéért, és azért, hogy a nem angolos emberek is értsék, talán nem ártott volna kezdetben is a magyar címet feltüntetni, és nem csak később…
De amúgy egy remek könyv, az összefüggések nekem sem voltak tiszták, hogy egyes fejezetek, hogy és miért követik egymást. Feltehetően nem sok közük volt egymáshoz. A disztópiás rész kifejezetten tetszett.


Népszerű idézetek

>!
gybarbii

Egy 2005-ös felmérés adatai szerint a teljes felnőtt lakosság 60%-a évente egyetlen könyvet sem (!) olvas el (Nagy Attilát idézi: Steklács 2007).

8. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

Ende néven végtelen történetet (Die Unendliche Geschichte) írni, a szerzőhöz méltón ötletes vállalkozás. S mert az író életének legterjedelmesebb, legösszetettebb alkotásáról van szó, megengedhette magának ezt a játékosságot. Ráadásul – ismerve az egész életművet – ez a regény a szerző pályájának csúcsa is.

86. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

Azt talán kevésbé kell bizonygatni, hogy a rendszeresen olvasó tanulók jobban teljesítenek a szövegértési feladatoknál is, s hogy műveltségük, tájékozottságuk óriási előnyt jelenthet betűszegény környezetben felnövő, nem olvasó társaikhoz képest.

8. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

Ennek a következménye egy – Európában alighanem egyedülállóan homogén – kötelező-olvasmánylista. Egyrészt feltűnő, hogy a legfiatalabb mű (Ábel a rengetegben) is elmúlt már nyolcvanéves, másrészt kirívóan sok a 19. századi regény a listában.

9. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

A kortárs művek lehetőséget adhatnak a tanár és diák közötti aktívabb, tartalmas párbeszédre is. Miközben a gyerekekben megvan az igény az efféle dialógusra, csak kevesen merik bevallani például, mit is olvasnak igazán szívesen otthon vagy épp a pad alatt, mert a „szaktekintély” (a magyartanár) gyakran nemcsak nem ismeri, de kifejezetten elítélően nyilatkozik a következő generáció kedvenceiről. Ahelyett, hogy legalább „vitaalappá” tenné.

12. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

Aki, ha csak belekezd Az utolsó tündébe, nehezen szabadul tőle. A regény néhány bekezdés után elragad minket, s amíg nem fejezzük be, mindenhova magunkkal visszük, ragaszkodunk hozzá, mint igényes pörköltfőző a rozmaringhoz…

57. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

S itt gyorsan le kell szögeznünk: De Mari nyilvánvalóan merített Tolkien világából (még inkább mindkettőjük írásainak közös forrása volt a kelta mitológia), ám regényeik stílusa, nyelvezete, de a történetvezetése is alapjaiban különbözik.

58. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
Jeffi P

„Felnéztem a falra, ahova mindig feltesszük az éppen legkeresettebb ifjúsági regények címeit, és azt láttam, hogy az első öt vagy hat könyv mind disztópia.” Az idézet Phyllis Simontól, a legnagyobb észak-amerikai könyvesbolthálózat egyik tulajdonosától származik, 2012-ből (Bethune 2012).

107. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

(Goethe értelmezésében 'klasszikus' az az irodalmi mű, amelynek nem létezik első olvasata. Mert annyit beszélnek róla, hogy nem tudjuk „érintetlenül”, előismeretek, befolyások nélkül olvasni.)

61. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról

>!
gybarbii

A mese szüntelenül változik, s egyre sokszínűbb lesz. Ha van műfaj, melyben évtizedek óta világszínvonalú művekkel jelentkeznek a magyar szerzők, az a mese.

30. oldal

Gombos Péter: Dobj el mindent… és olvass! Esszék olvasáspedagógiáról, gyermek- és ifjúsági irodalomról


Hasonló könyvek címkék alapján

A. Jászó Anna: Csak az ember olvas
Alberto Manguel: Az olvasás története
Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó?
Kamarás István: Légvárak vagy végvárak?
Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Szerb Antal: Hétköznapok és csodák
Ottlik Géza: Próza
Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget
Kosztolányi Dezső: Látjátok, feleim
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének