Freud ​húga 31 csillagozás

Goce Smilevski: Freud húga

Ausztria ​német megszállása után a nyolcvankét éves Sigmund Freud Londonba emigrál. Magával viszi a feleségét, gyermekeit, a sógornőjét, a kezelőorvosát és annak családját, a két cselédjét és még a kutyáját is – négy idősödő húgát viszont Bécsben hagyja.
Közülük a legfiatalabb, az 1867-ben született Adolfine az egyetlen, aki soha nem ment férjez és gyermeke sem született. Ez a könyv az ő történetét beszéli el, küzdelmes gyermekkorától kezdve a bécsi “Fészek” elmegyógyintézetbe való önkéntes bevonulásán át egészen a gázkamrában lelt haláláig.
A híres testvére árnyékában élő húg sorsán keresztül feltárul előttünk a századfordulós Bécs zárkózott világa a csipkeruháival és fülledt vágyaival, irodalmi szalonjaival és bonctermeivel. Egy város és vele egy civilizáció, mely Adolphine-hoz hasonlóan maga is a fegyelmezett normalitás és a féktelen őrület közötti vékony határmezsgyén táncolva sodródik a végső összeomlás felé.
A fiatal macedón szerző regénye 2010 irodalmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Libri, Budapest, 2012
346 oldal · ISBN: 9789633101230 · Fordította: Czinege-Panzova Annamária

Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
saribo P
Goce Smilevski: Freud húga

Szép és szomorú könyv. Egy kislány életének története, aki történetesen pont Freud húga volt, de sorsát és élete alakulását az határozta meg, hogy legkisebb és valószínűsíthetően nem várt gyermek volt, ezért anyja kiskorától fogva nem szerette, eltaszította magától és ennek egész élete során hangot is adott, nemcsak éreztette vele. Voltak barátságok, szerelmek az életében, de alapvetően minden vágya kielégületlen maradt. Bár bátyjával nagyon szoros volt a kapcsolata gyerekkorában, igazi bizalmasok voltak, de Freud mégsem menekíti ki őt, mint ahogy a többi húgát sem a németek álltal megszállt Bécsből,.Néha kissé soknak éreztem a filozófiai értekezéseket benne, de érdekes könyv volt.

>!
HoneyBunny
Goce Smilevski: Freud húga

Szép könyv! Gyönyörű borító, mind a védő, mind az igazi, keménykötés, belül szép minták, kis szalag könyvjelző…izé…ja hogy a tartalom…arról nem akarok beszélni.
Nem akarok arról beszélni, hogy még csak egy fél éve vagyok anya, de már most sokkal érzékenyebb lettem lelkileg, és nem akarok arról beszélni, hogy szinte fizikai fájdalmat okoznak az olyan témák, amikor gyerekek sérülnek, akikből sérült felnőttek válnak, nem akarok olvasni diszfunkcionális családokról, csalódott szerelmesekről, betegségről, nem akarok olvasni magányról halálról, haláltáborokról. Nem akarok olvasni ilyenről, mert nem akarom, hogy ilyenek legyenek!

4 hozzászólás
>!
cseri P
Goce Smilevski: Freud húga

Elég ronda egy könyv, már ami a borítót illeti, ráadásul totál megtévesztő, mert ebben a történetben aztán a világon semmi rózsaszín nincs. Benne van a világ tíz legnyomasztóbb könyvében. Szerintem tökre nem tárul föl a századfordulós Bécs világa, azért ez egy igen nagy túlzás a fülszövegíró részéről, ellenben szegény Adolfine élete folyamatos trauma. Nagyon rosszul hatott rám. :((

>!
tees06
Goce Smilevski: Freud húga

Nagyon tetszett a könyv, bár már hónapokkal ez előtt olvastam. Legfőképpen az tetszett hogy Adolphine szemszögéből olvashattunk mindent és az egész mű keretben van. Az is egy jó ötlet volt, mondjuk így már az elején megtudtuk hogy mi is fog történni. Viszont sokkal inkább az volt a fontos, hogy mi közben mi történt és nem pedig hogy mi lett a vége. Másrészt nekem tetszett a könyvben az is, hogy sok mindent megtudhattunk Freudról, mert nekem sok minden új dolog volt róla. Nem gondoltam volna hogy ennyire semmibe vette a családját. Érdekes lenne ebből a könyvből egy filmváltozatot is készíteni.

>!
gomboca
Goce Smilevski: Freud húga

Kicsit sem volt rossz, de azért nem kap több csillagot, mert rájöttem, hogy nem ez az én műfajom. Ennyi az egész. Amúgy korrajzként nagyon jó!

>!
Erika_Nagy_2
Goce Smilevski: Freud húga

A Freud család és azon belül is Adolfine története megrázó és brutálisan őszinte. A tudós báty és annak elfordulása a testvéreitől, egyszerűen felháborító. Amikor a listát olvastam, melyben felsorolta a „megmentendőket” és még a kutyája neve is rajta szerepel, de a húgait nem írta fel rá, akkor megdöbbentem. Az emberi lélek nagy tudora, a pszichoanalízis atyja egyszerűen elfordul a családjától és még a történelem eseményeit sem hajlandó figyelembe venni. Egyszerűen halálra ítéli a húgait. Megdöbbentő és felkavaró könyv.

>!
Joeymano
Goce Smilevski: Freud húga

egyelőre még megpróbálom összeszedni a gondolataimat… addig is, nekem nagyon tetszett.

>!
Fapicula
Goce Smilevski: Freud húga

Hát valahogy nem. Az eszem azt súgja, hogy jó könyvnek kellett volna lennie, de nem érzem annak. Zavart, hogy sokszor visszatért ugyanolyan kifejezésekhez, hasonlatokhoz, mint például a szoptatás – nagyon sokszor hozza fel a történetben, olyan helyeken is, ahogy egyáltalán nem is illik oda.
Először megijedtem, hogy már megint belefutottam egy holokauszt témába, amit nem szerettem volna olvasni, mert mostanában kicsit megcsömörlöttem tőle. Szerencsére csak az első fejezet szólt arról. A 2, 3 és 4 fejezet kifejezetten tetszett, úgy gondoltam, hogy mégiscsak egy jó könyv fog kikerekedni. Ugyanakkor az 5, 6 és 7 megint nem tetszett. Túl sok volt benne a képzelgés, elkalandozás, filozofálgatás, néhol oktalan okfejtés.
Összességében kicsit mérges is vagyok a könyvre, mert szerintem tipikus esete annak, hogy a kevesebb néha több.

>!
Papp_Sándor_Zsigmond I
Goce Smilevski: Freud húga

helyenként kifejezetten erős, költői szöveg. csak a tudálékosság és a szilánkos, nem kellően átgondolt szerkezet jelentősen elvesz a könyv erejéből. erre szokták mondani: sokkal több volt benne.

bővebben itt: http://nol.hu/megmondok/20130202-tudalekos_kolteszet


Népszerű idézetek

>!
motyi11 P

Lépdeltem a halál felé és azt ismételgettem magamban a halál csak feledés semmi más.

343. oldal (7. fej.)

>!
rosa_canina

Mi voltunk az első generáció, mely a >szexualitás< szó 1869-es létrejötte után született.

100. oldal (3. fej.)

>!
rosa_canina

– Nem élvezi. Szenved. – Tiltakoztam.
– Élvezni, szenvedni, egyre megy. Élvezkedik abban, hogy szenved – mondta a bátyám.

174. oldal (4. fej.)

>!
Nora_Mezofi

Minden normális ember
egyformán normális,
minden őrült
a maga módján az.

>!
gomboca

… a legmagasabb cél, melyre az emberiségnek törekednie kell, az, hogy mindenki a legkevesebb szorongással élhesse az életét, és hogy e cél megvalósulásához minden embernek hozzá kell járulnia.

337. oldal

1 hozzászólás
>!
lolitahaze

Az őrültség néha menekülés a fájdalomból a tompaságba, néha pedig a fájdalomból a még nagyobb fájdalomba.

221. oldal

>!
Nora_Mezofi

Lassan közelítettem meg, s egyszer aztán játszani hívtam az ő árnyékát az enyémmel. Ősz volt, és én így szóltam hozzá: „Az árnyékaink akkor is összeérhetnek, ha mi nem érünk egymáshoz.” S árnyékaink játszani kezdtek.

>!
rosa_canina

– De hiszen te győzködtél, hogy semmi ok a menekülésre.
– Nem is menekülünk, csak egy időre elutazunk.
– Mikor indulunk?
– Martha, Anna és én június elején.
– És a többiek? – kérdeztem. A bátyám hallgatott. – Pauline, Rose, és én mikor utazunk?
– Ti nem utaztok.
(…)
Néztem a papíron a neveket.
– Olvasd föl nekem is – mondta Pauline.
Hangosan olvastam. A listán szerepelt a bátyám, a felesége, a gyermekeik a családjukkal együtt, Sigmund feleségének a húga, rajta volt mindkét cseléd neve, és a bátyám orvosa a családjával együtt. S végül, a lista legvégén: Sophie.
– Sophie – nevetett Pauline, és arra fordult, ahonnan Sigmund hangját hallotta az imént. – Persze, a kutyádtól soha nem válnál meg.

1. fej.

>!
lolitahaze

Az árnyékok, mintegy sejtelmeként annak, hogy talán mi is egy másik létező árnyékai vagyunk, olyasvalakié, aki örök titok marad számunkra, amíg vissza nem térünk hozzá, olyan csodák, amelyek a hétköznapokban többnyire észrevétlenek maradnak,

71. oldal

>!
lolitahaze

– Az őrület olyan, mint amikor veszélyben van az ember, segítségért kiáltana, de egy hang sem hagyja el a száját: a torka és a nyelve megfeszül, az ajkai kinyílnak, de hiába. A veszélyben lévő mellett is vannak emberek, csak háttal állnak neki és nem tudhatják, mi történik vele, különböző irányba néznek, különböző táj van a szemük előtt, különböző égre esik a pillantásuk. Igen, különböző égre nézünk.
– Az őrület olyan, mint az evező, amely víz helyett a falnak ütődik, és újra nekiütközik a falnak, újra és újra csak a falnak…
– Az őrület egy pont, amely egy helyben állva szalad.
– Az őrület kilincs nélküli ajtó.
– Az őrület az, amikor te valamit zöldnek látsz, a többiek pedig próbálnak meggyőzni, hogy az piros.
– Az őrület az, amikor mindenki azt várja, hogy beszélj, és követelik, hogy beszélj, és beszélsz, beszélsz, beszélsz, de senki nem hallja, és a szád nem engedelmeskedik: be van csukva, miközben egyfolytában beszélsz, beszélsz és beszélsz, és mindenki azt hiszi, őrült vagy, mert azt várják, hogy beszélj, te pedig hallgatsz, hallgatsz és hallgatsz, és ők nem hallják, ahogy beszélsz, beszélsz, beszélsz.
– Tökéletlenül életre kelt bánu.
– Álom hullik a szembogárba. Szembogár hullik az álomba.

255. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsivko Csingo: Hogyan öltem meg a pajtásomat
Blazse Koneszki: Markó temploma
Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Katri Lipson: A fagylaltos
Ófeigur Sigurðsson: Jón története
Tomáš Zmeškal: Az ékírásos szerelmeslevél
Tome Momirovszki: Szilfák kora
Tanja Kinkel: A bábjátékosok
Dušan Šimko: Kassai maraton