Genesis 8 csillagozás

Kislány koromban iszonyat nagy Sláger rádió függő voltam. Jobban bejött, mint a Rádió 1. A hintaágyban heverészve lettem szerelmese Phil Collins illetve a Genesis munkásságának. A könyvtárban nem igazán találtam velük kapcsolatosan irodalmat, de szerencsére a munkahelyemen találkoztam egy kedves idős úrral, akinek gyűteményében ott lapult ez a könyv. Még aznap mikor szóba jött a Genesis, elhozta nekem. Amint időm jutott rá, belevetettem magam.
Olvasva a Genesis genézisét ismét azzal szembesültem, ami a Rolling Stones könyv forgatása közben is zavart: borzalmasan keveset tudtam a kedvenc klasszikusaimról.
Bár tudtam, hogy Peter Gabriel is tagja volt a bandának, fogalmam sem volt róla, hogy ennyire mélyen beteg volt a zenében illetve a színpadon. Természetesen ismét beizzítottam az összes olyan dalt, amely említésre kerül a könyvben, hogy közelebb kerüljek az olvasottakhoz. Az „első Genesis” számomra sokkal elvontabb volt és egy picivel nehezebben is emészhetőbb, ettől eltekintve zseniálisak. Egészen mást produláltak mint a korukbeli zenészek.
Aztán egyszer csak feltűnik a történetben az az ember, aki miatt lényegében a kezembe vettem ezt a kötetet: Phil Collins. A se nem szép, se nem különleges egyéniség, ám annál nagyobb tehetség a dobok mögött, aki végül az együttes tagjainak lemorzsolódásával, és a Genesis stílusának újraformálásával igazán a csúcsra juttatja az együttest. Kilép a dobok mögül (bár véglegesen sosem válik meg tőlük) és valami igazán mást mutat, mint az extravagáns Gabriel. Sokkal letisztultabbak a dalok, sokkal szerethetőbbek, populárisabbak.
A Genesis sztori megírásával nincs bajom. Az író sokkal inkább a szakmai dolgokra helyezte a hangsúlyt, inkább erről ír, próbálja megértetni az olvasóval, hogy mit is hallgat. Hozza a kötelező információkat, hogy ki, hogyan, miként került kapcsolatba az együttessel, de szerencsére semmi bulvár. Kellően elegendő fénykép van a zenekarról, nagyon tetszenek, bár nagyon zavaróan vannak elhelyezve a szövegben, talán ezért is az egy csillag minusz. Úgyhogy összegezve 4 csillag a könyvnek, az együttesnek pedig egy hatalmas csillagos ötös és maximális RESPECT!

Tipikusan a netkorszak előtt íródott biográfia. Igyekszik a lehető legtöbb infót összegyűjteni, de a könyv leghangsúlyosabban az albumok dalaival foglalkozik nagyon szubjektív szemszögből… Azt majd én eldöntöm, hogy magáról a zenéről mit gondolok, mert az igazán ízlés kérdése. Ennek ellenére mégis azt mondom: eléri a célját az írás, mert az ember csak nekiáll meghallgatni a Genesis-életművet 1986-ig. :) Hogy mást ne mondjak: gyakorlatilag végig fejhallgatóval a fejemen olvastam.