Közben… 49 csillagozás

Gobbi Hilda: Közben… Gobbi Hilda: Közben…

Gobbi ​Hilda alakja Blaha Lujza, Jászai Mari és Bajor Gizi neve mellett került be a halhatatlanok sorába, a magyar színjátszás történetébe.
„Minden este megfaragni egy szobrot, szakmai alázattal, érzelmekkel, tudással, mesterséggel, kreativitással” – vallotta szakmájáról. Végtelenül őszinte és kendőzetlen önéletírásában születésétől, 1913-tól pózok nélkül láthatjuk a színészt, a szerzőt, de legfőképpen az embert.
Játékával pedig éppen a színpadi maszkok remekművét alkotta meg, a maskarák és álarcok rejtekében jutott el a szerep lélektani lényegéhez és varázsolta élővé azt. Karaktere nemcsak Mirígy és Szabó néni ikonikus szerepével vonul be a színháztörténetbe, hanem mint a színésztársadalom közösségének szervezője is.
Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a Horváth Árpád kollégium, a Jászai mari és az Ódry Árpád színészotthon.
fanatikus, eltökélt és fáradhatatlan színházcsináló volt, aki az időt évadokban mérte. Az egyik róla… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport

>!
POKET Publishing, Budapest, 2021
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158169523
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631527859
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631523276

Enciklopédia 94

Szereplők népszerűség szerint

Jászai Mari · Bajor Gizi · Gobbi Hilda · Jávor Pál · Seres Rezső · Szinyei Merse Pál · Várkonyi Zoltán

Helyszínek népszerűség szerint

Bakáts tér · Nemzeti Színház


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Cukormalac P>!
Gobbi Hilda: Közben…

Nyáry Krisztián legújabb irodalmi szerelemeskönyve miatt lettem kíváncsi a huszadik század második felének egyik legismertebb magyar színésznőjének életrajzára és habár nem tudtam, mit várhatok a családok, kocsmák, emberek, háborúk, otthonok, temetők fejezetcímektől, végül abszolút pozitív csalódásként, emlékezetes és mélyreható olvasmányélményként tudom jegyezni. off

Gobbi Hildáról rengeteg anekdota, sőt legenda kering, mégis meglepő, hogy egy írásos portré okán nem tolongtak újságírók az öltözője előtt, így 1982-ben maga vetette papírra addigi életének történetét. Mondjuk így legalább megenged(het)i magának a csapongást, összevisszaságot, az idősíkon való lineáris haladás teljes mértékű félredobását, ráadásul kifejezetten olvasmányos, igazán sodró lendületű a stílusa – hosszú távon leköti az embert úgy is, hogy nem feltétlenül egy könnyed kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató mű. Tudjátok például, hogyan kötődik nevéhez a Horváth Árpád Színészkollégium vagy a Bajor Gizi Színészmúzeum? Több minden más mellett ezek is nagy hangsúlyt kapnak a szövegben, átfogó képet adva az előző század kiterjedt, komoly neveket felvonultató színésztablójáról.

A Közben… egy megpróbáltatásokkal teli, ezerrel vibráló, mozgalmas, különleges és roppant sokszínű élet lenyűgöző, megdöbbentően őszinte, hiteles keresztmetszete. Egy amúgy sem szokványosnak vagy egyszerűnek nevezhető gyermek- és ifjúkori felnövéstörténetből második világháborús kalandregénybe csapó elbeszélés és példamutató tevékenységről tanúskodó vallomás barátokról, pályatársakról; mementó a kitartásról, önzetlenségről, hitről, segítségnyújtásról. Örülök, hogy megtaláltam és első megjelenését követően több, mint négy évtizeddel sem tartom porlepte széljegyzetek sokaságának – a sokszor megrendítő és nehéz témák ellenére is felüdülés volt olvasni.

>!
POKET Publishing, Budapest, 2021
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158169523
Bla IP>!
Gobbi Hilda: Közben…

Galgóczi riportjait olvasva, személyisége után érdeklődve merült fel bennem az igény, hogy meg kellene ismerkednem Gobbi Hildával is. S csak lekaptam a polcról Közben c. könyvét, amely számos nézőpontból ábrázolja a XX. századot.
Az írás szinte egy színháztörténet, mert Gobbi élete volt a színház, élt-halt érte, s közösségi munkálkodása nyomán olyan máig szóló eredmények is születtek, mint a színészmúzeum, vagy színészotthonok.
De az írás egy kis helytörténet is centrumában a Nemzetivel, s körötte a kocsmákkal, éttermekkel, kávézókkal, ahol Gobbi az életét élte. Miután majd 30 évet a Népszínház utcában éltem le, jót nosztalgiáztam Gobbi történetein.
S az emberek. Sok-sok kedvenc színészem volt kortársa – ahogy részben magam is – Gobbinak. Sőt még jártam is a Nemzeti színházban egy főpróbán, mielőtt lebontották.
Gobbi alakításai közül számomra sok film mellett a Csirkefej öregasszonya emlékezetes. Szívbemarkoló!
Összességében kitűnő írás egy keserű sorsról, igazságszerető és kereső, igazáért kiállni merő lélek keze nyoma, aki szerencsénkre megmutatta a világnak, hogy mit tud.
Nagyon ajánlom!

Mesemondó IP>!
Gobbi Hilda: Közben…

Régóta kíváncsi voltam a könyvre. Családi kapcsolat fűz Galgóczi Erzsébethez, aki Gobbi barátnője (avagy, ahogy nekem mesélték, felesége) volt. Kíváncsi lettem rá, hogyan meséli el a saját szavaival az életét – és közben rengeteget megtudtam a budapesti színházi élet történetéről a 20. század folyamán. Gobbi stílusa közvetlen, olykor egészen szókimondó, nem semmi egy karakter volt, a színpadon és az életben is. Pofátlan, már-már tricksterbe hajló, ízig-vérig színész, néha indokolatlanul vakmerő, máskor végtelenül gyengéden nyilatkozik meg számára kedves emberekről. Van a könyvben egy erős kommunista vonal, de ideológiai szinten – Gobbinak épp úgy meggyűlt a baja a kommunista rendszerrel, mint az előzőekkel, valószínűleg azért, mert valahol mélyen nagyon idealista volt. A könyv legérdekesebb (és legütősebb) részei pont az általa megtapasztalt igazságtalanságokról szólnak, a háború alatt és után – nehéz volt olvasni, mennyi művészt és ártatlan embert darált be a történelem. Gobbi méltón emlékezik meg sokukról, és az egész könyvet áthatja a színház szeretete. Nehezen tudok hasonulni ehhez a világhoz, de az ő szemén keresztül szívesen merültem el benne.
Egy csillagot veszített, mert helyenként annyira csapongott, hogy nehezen tudtam követni, és pont a szorosabb személyes kapcsolatok (pl. Galgóczi) maradtak ki belőle. Néha megemlített egy-egy sztorit, amiről szívesen olvastam volna sokkal többet a sok bemásolt tanácsi végzés meg újságcikk helyett.

3 hozzászólás
Olympia_Chavez>!
Gobbi Hilda: Közben…

A világháborúkat megelőző évek irodalma, színház- és filmművészete számomra mindig egyfajta rég elveszett utolsó aranykorral volt egyenlő. Olyan időszak, ami kiemelkedő teljesítményekkel és alakokkal gazdagította kultúránkat, és aminek szellemét nem tudtuk se megóvni, se továbbvinni. A háborús fogaskerekek pillanatok alatt, telhetetlen mohósággal darálták be ezt a minden rezdülésre érzékeny és finom szcénát. Hála azonban az olyan erős akaratú, tettre kész embereknek, mint Gobbi Hilda, a romokon új korszak és új élet indult. Kicsit talán fakóbb, de céltudatosabb és szervezettebb, mint elődeié volt.

Gobbi Hilda önéletrajzi regénye egészen rendhagyó módon íródott. Nem csak a fejezetek, vagy a felosztás tekintetében, hanem tempójában is. A művésznő magasról tesz a hagyományos rendezési elvekre, az ő könyve, az ő emlékei, hát úgy csoportosítja mondandóját, ahogy neki tetszik. Mondhatnánk jellemző, na és persze jogos is! :) Így aztán úja és újra előkerülnek történetek, korok és alakok, de minden alkalommal más szemszögből, más apropó kapcsán emlékezünk meg róluk, míg végül ki nem kerekedik a kép családról, kollégákról, barátokról és végül magáról Gobbi Hildáról. A művésznő élete, szerelme és családja is a színház volt, így hát egyértelmű, hogy a történetek nagy hányada is e körül zajlik. Mintha utolsó leheletével is inkább a pályát akarta volna megörökíteni és csak részben önmagát. Karrierje így eltörpülni látszik a színház és színművészet létéért és fennmaradásáért folytatott heroikus munkája mellett.
Gobbi Hilda életerejét és tettvágyát tökéletesen szemlélteti fent említett írói stílusa, ami egy percnyi nyugalmat nem talál, űzi hajtja az olvasót, a történeteket, mintha nem lenne holnap. Pont úgy, ahogy Ő is élte az életet. Állandó mozgásban, újabbnál újabb ötletek lánglelkű szószólójaként és megvalósítójaként mégis lazán és közvetlenül. Hol kollégiumot, hol színházat épít, majd színművészeti otthont rögtön kettőt is, végül pedig a Bajor Gizi múzeumot. Ki tudja mire került volna még sor, ha tovább élhet. Nem hagyott teret a rossznak az elmúlásnak, a bánatnak. Várta egy újabb projekt, egy újabb elesett pályatárs! Sokan szemére vetették, hogy a múltban él, pedig egész munkássága a jövőnek szólt.

Gobbi Hilda amellett, hogy nagy színésznő; józan, realista és segítőkész ember is volt. Életét a Nagy Andor-féle tanács szellemében élte: „Hilda! Nem pofázni, dolgozni.” – és Petőfi felismerése által, annak ellenszegülve tette halhatatlanná:

„Egészen más a színész végzete:
Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen -
Ez a jelen; csak erre számolhat,
Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.
Ha a jelennek biztos fövényébe
Le nem bocsátá híre horgonyát,
Elmegy nevével az idő hajója,
És menni fog az örökléten át.”

1 hozzászólás
gesztenye11>!
Gobbi Hilda: Közben…

Gobbi Hilda nagy színész volt, igen nagy közösségi ember – és ha lehet, még nagyobb mesélő. Mert a könyve tele van sztorikkal. Mindenről tud valamit mondani, legtöbbet persze azokról, akik, vagy amik körülvették. A színházról, szerepekről, színésztársakról, színházi dolgozókról, díszletezőről, fodrászról, súgóról. Kocsmákról és kávéházakról. Aztán az otthonokról, amelyeknek létrehozásában ő maga működött közre: a népi színészkollégium, a Jászai Mari és az Ódry Árpád Színészotthon, a Bajor Gizi Színészmúzeum. Világéletében lelkes aktivista volt, emiatt többször megütötte a bokáját, sokaknak nem tetszett viselkedése „ifjú” kommunistaként a Horthy- és a Szálasi-rendszerben, és sokaknak nem tetszett „tapasztalt” kommunistaként a Rákosi-rendszerben sem.
Ő azonban egy túlélő, sok mindent kibírt, végig bujkálta Budapest ostromát, eltemetett sok pályatársat, és kendőzetlen őszinteséggel és kritikával írta meg könyvét, ami helyenként még humoros is. De hát ő a humort is szerette, egy nagyon vagány nő volt, aki férfiként cigarettázott és konyakozott. A könyvhöz sokat hozzátesznek az eredeti fotók már szinte elfeledett színészekről és még eredetibb dokumentumok olyan eseményekről, amikről ő fontosnak tartotta az emlékezést.
Családjáról, származásáról is ír, de igazából amit hiányoltam, az az ő magánélete volt, felnőttkorban. Hogyan élt? Kit szeretett spoiler Hát ezeket a dolgokat megtartotta magának. De akit érdekel a XX. század egyik legjelentősebb magyar színésznőjének munkája és véleménye korról, politikáról, háborúról, emberekről, színészetről, életről és halálról, azoknak feltétlenül ajánlom. A mű élvezetes, olvasmányos, és nem lehet unatkozni se a színlapok szerepfelsorolásán, se a bevágott hivatalos iratokon vagy újságcikkeken.

Szédültnapraforgó>!
Gobbi Hilda: Közben…

Kedveltem a művésznőt, bár akkoriban nem jártam színházban. 16 éves voltam, mikor meghalt. Most olvasva az önéletrajzát, nagyon érdekes, de nehéz élete volt. Tele volt szervezőkészséggel, felkarolt mindenkit. Igaz barát volt! Sok-sok halállal szembesült, szeretett kollégákat búcsúztatott.Megélt 2 világháborút…jó lett volna látni, mai korban, hogyan boldogul. Nagyon bátor nő volt! Isten nyugosztalja!

sunflowerseeds>!
Gobbi Hilda: Közben…

Nem tudom megmagyarázni, miért vettem meg ezt a könyvet. Amikor kiadták Poketben, először nem érdekelt, aztán egy live-ban azt hiszem Hasi olyan lelkesen beszélt róla, hogy csak muszáj voltam végül magamévá tenni. Bár ha csak azon múlna, mit veszek meg, hogy Hasi mennyire lelkesedik, nyilván meglenne az összes Poket, még A kisherceg is, ami három másik kiadásban van meg. Megvettem Latinovitsot is, mégis ezzel kezdtem, ez is érthetetlen számomra. Úgy álltam neki, hogy reggeli olvasnivalónak jó lesz. Az ébredés utáni fél órás könyvnek, míg este olvasom majd „az igazi könyvet”. Aztán magába szippantott és ez lett végül az egyetlen könyv, reggel-este. Mindössze néhány nagyobb fejezetre van szétosztva és nem is igazán lehet fejezetek közben letenni. A részeket, sőt, szinte az egész könyvet csak egy egészként lehet befalni. Jó volt belelátni egy színész lelkébe, szakmájába az ő szemszögükön keresztül. Az ember mindenfélét elképzel a színház intézményéről kívülállóként, pusztán „fogyasztóként”, de valójában nincs igazán tiszta képünk, mi történik mire egy-egy darab színpadra kerül és hány ember dolgozik rajta előadásról-előadásra, nem csak a színpadon, de a kulisszák mögött is. Erről sokkal kevesebbet beszélnek a művészek, mint mondjuk az átélésről, meg hogy mit jelent egy-egy szerep. Érdekes volt a csapongás, hogy az események nem mindig időrendi sorrendben következtek, mégis így volt kerek egész. Nem tudok elégszer hálát adni a sorsnak, hogy nekem nem kellett megélni a világháborúkat. Elképesztő lehetett leélni egy életet, ami lefedte a két világháborút, majd ’56-ot, megélni ennyiféle borzalmat, korszakot, politikát és eszményt és mindemellett ilyen elkötelezetten kitartani a színművészet, a magyar kultúra mellett…

mikkromakka>!
Gobbi Hilda: Közben…

Nem is gondoltam, hogy egy önéletírást ennyire szeretni fogok, de Gobbi Hilda úgy látszik, ehhez is jól értett. Plusz kellett hozzá egy olyan életút, mint az övé. Amilyen sorsa volt, mind családilag, mind a háború alatt, inkább szomorúnak gondolnánk, de ő mindezt meg tudta úgy élni, hogy mindig volt, ami előrevigye, és még csak nem is önös érdekek vezérelték, hanem a színház szeretete, mások segítése, még akkor is, amikor ő is rászorult, mert folyamatosan rászorult. Szép gondolatokat fogalmaz meg, és megidézte nekem a múlt század első felének fővárosát, művészéletét. Eddig nem tudtam, hogy miért van pont az ő üldögélő szobra a Nemzeti Színház parkjában annyira hangsúlyosan elhelyezve, most már nyilvánvaló.

szeretemakönyveket>!
Gobbi Hilda: Közben…

Isten tudja miért de rettentően érdekes személyiségnek tartom Gobbit. Szuggesztív, meghatározó személyiség.. alapélmény a könyv.

cashews>!
Gobbi Hilda: Közben…

Érdekes dolog az élet, ki képes az események láncoltatát helyes sorrendbe rakni?
18 éves voltam, mikor dédanyám meghalt, a lakását kiürítették és a könyvespolcáról én ezt az egy kötetet emeltem le. Semmi másom nem maradt dédanyám után, talán csak a köménymagos leves íze. Gobbi Hilda neve nem volt számomra ismeretlen, hiszen az ő hangját szólalt meg Cafrinka anyó a Szaffiból, akitől a máig legkedvesebb mondást datálom. Így szól: „Aki azt kéri, amit nem kaphat, az azt kapja, amit nem kér.” Első olvasásra nem hatott meg nagyon, még a háborús rész sem. Eltökéltem kerestem lapjai közt apai nagyapámat, aki színpadi díszítőként dolgozott és a családi legendárium szerint jóban volt Gobbival, bár annyira mégsem, hogy a könyvben említést tegyenek róla.
Az azóta eltelt években persze sok minden történt. De miért ilyenformán? Nagyapa miatt? Ez a könyv is alakított valamicskét? Aztán most újraolvastam, már színházi emberként. Ez nem csak annyit jelent, hogy színházban dolgozom, mert ez jóval több egy munkahelynél.
„Az én családom meghalt, megszűnt, nincs, elvitte az idő – de kárpótlásul egy el nem múló, örökké élő család tagja lettem: a Színházé!”
Szívesen olvastam volna még a családjáról, valamit a szerelmi életéről, jobban a hétköznapokról, mint ennyi adatot, szikár, száraz tényt. Érdekes volt belesni a kulisszák mögé, találkozni azokkal az embertípusokkal, akik ma is színházszerte léteznek az országban.


Népszerű idézetek

Bla IP>!

Sztanyiszlavszkij híres mondása: " Kétféle színész van: karakterszínész és rossz színész.

1 hozzászólás
Carmilla >!

Három generációra visszamenőleg igazolni kellett a „fajtiszta” származást. Olasz származású vagyok és görbe az orrom. Kommunista is voltam. Görbe orr és kommunistaság, ez egy kicsit sok volt. Ennélfogva a beadott iratok nem voltak elegendők, nekem ötödíziglen kellett igazolnom származásomat. Jaj, de szerettem volna látni az arcukat, amikor német ük-ük szüleim horogkereszttel lepecsételt keresztleveleit megkapták. Tehát maradtam keresztény és kommunista, valamelyes német vérrel, ami még bosszantóbb volt.

145. oldal, Háborúk (Szépirodalmi, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Gobbi Hilda · keresztény · kommunista · származás
Carmilla >!

A színész két sírban nyugszik, ha meghal: egyik a föld, másik a feledés. (Jókai Mór)

293. oldal, Otthonok (Szépirodalmi, 1982)

Kapcsolódó szócikkek: Jókai Mór · sír · színész
pötty>!

Nekem ebben szerencsém volt. Nem voltam soha szép, akkoriban azt mondták: érdekes. De valljuk be őszintén, ez annyit jelentett, hogy csúnya. Hallatlan luxus, fényűzés volt ez, mert nem okozott gondot az öregedés.

Kapcsolódó szócikkek: öregedés
latinta P>!

    A színpad nem versenypálya – azt hagyjuk az olimpikonoknak. A dupla szereposztás gátlások élesztője, amitől vagy túlkel a kenyér, vagy sületlen marad.

79. oldal, Családok (POKET Publishing, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: színpad
latinta P>!

„Megvetem azt a társadalmat, amelyben a becsületes és igaz nyakát szegi és a gaz győzedelmeskedik. Győzedelmeskedik és dúskál a nemzet adójából maga és egész talpnyaló hada.”

345. oldal, Otthonok (POKET Publishing, 2021)

1 hozzászólás
gesztenye11>!

Kocsmák és kávéházak. A tiszta és koszos emberi érzések lerakodóhelyei.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: érzések · kávéház · kocsma
gesztenye11>!

Tehát megalakult a Színészkamara. A magyar színésztársadalom, ha akart, ha nem, kénytelen volt belépni. Természetesen zsidók és félzsidók meg sem kísérelhették felvételüket. Viszont a keresztények részére ez fejvesztés terhe mellett kötelező volt.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: keresztény · kötelezettség · Színészkamara (1939) · zsidók
gesztenye11>!

Németh Antal kétszer-háromszor behívott minket Major Tamással az irodájába, és megmutatta a hol a Vallás- és Közoktatási Minisztériumból, hol más felelős szervektől kapott igen éles hangú levelet vagy utasítást: nézzen utána a baloldali színészeknek, nevezetesen Major, Várkonyi, Gobbi magatartásának, mert bejelentések érkeztek, hogy ezek a rendszer ellenségei és szervezkednek. Német, miután megmutatta a levelet, összetépte, és az orrunk előtt a papírkosárba dobta. Igen megtisztelő módon figyeltek bennünket.

170. oldal

gesztenye11>!

(Az akkor még megindítóan bátor és tisztes szándékú Péter Gábornak. Az illegalitásban tanúsított viselkedése olyan mély hatást tett rám, hogy később hosszú ideig képtelen voltam tudomásul venni a másik Péter Gábort. Könnyebb volt azt hinnem, hogy mindenért Rákosi Mátyás a felelős, akit Péter Gábor egy serdületlen kamasz rajongásával tisztelt. Csakhogy egy felnőtt ember tetteiért senki más nem tehető felelőssé!)

188. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László (szerk.): Arcok iskolája
Szinetár Miklós: Önéletrajz-szerűség és egyebek
Huszti Péter: Srác a kakasülőn
Zórád Ernő: Egy vándorfestő ifjúságai
Zórád Ernő: Pest-Budai mozaik
Antal Imre: Pami
Jávor Pál: Egy színész elmondja
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Garaczi László: Hasítás
Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül