Zeusz ​fia (Héraklész-trilógia 1.) 6 csillagozás

Glyn Iliffe: Zeusz fia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Héraklész, a történelem egyik legnagyobb hőse, akit lelki és testi ereje révén mindenki jól ismer, szörnyűséget követett el. Egykor pompás élete romokban hever. Utolsó mentsvárként felkeresi az orákulumot, aki új küldetést jelöl ki számára: vezeklés gyanánt esküdt ellensége rabszolgájává kell válnia.

Tizenkét lehetetlennek mondott feladat vár rá, amiken keresztül visszanyerheti jó hírét, azonban ehhez szörnyekkel és más mitikus bestiákkal kell megküzdenie, a végsőkig, sőt talán azon túl is feszegetve a határait. Az istenek bábjává, pontosabban Zeusz büszkeségének és Héra féltékenységének áldozatává válik…

Vajon meg tud küzdeni a kihívásokkal? Túlélheti a feloldozáshoz vezető utat?

A méltán népszerű író, Glyn Iliffe lenyűgöző trilógiájában az olvasók felejthetetlen kalandra indulhatnak a szörnyek, mítoszok és istenek világában, miközben egészen új szemszögből ismerhetik meg Héraklész feladatainak többször is feldolgozott regéjét.

>!
Delta Vision, Budapest, 2021
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953600 · Fordította: Tüzér Judit

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Homérosz


Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

FélszipókásŐsmoly >!
Glyn Iliffe: Zeusz fia

Glyn Iliffe magyar nyelven teljesen ismeretlen volt korábban, de meglepően jó felfedezés volt a Delta Vision részéről, hogy az ő, viszonylag friss, 2018-as trilógiáját választották. Elmondható az is, hogy az ókori görög közegben otthonosan mozog a szerző, Odüsszeusz kalandjainak hatkötetes sorozata off előzi meg Héraklész történetét off A két sorozat lazán kapcsolódik egymáshoz, e regény azzal a jelenettel nyit, hogy az ithakaiak nagy lakomával ünneplik Odüsszeusz visszatérésének évfordulóját, és a vendégül látott (megvakult) Homéroszt arra kérik, hogy regéljen nekik, ő pedig a hősök leghíresebbikét választja.

Pozsgay Gyula az eredetit sokszorosan felülmúló borítót készített ez úttal is: link

Első gondolatom az volt, amikor egy ismerős név – Iolausz, a hős hű barátja és fegyverhordozója – köszönt vissza az oldalakról, hogy a 90-es évek Herkules sorozatába csöppenek vissza (csak Kevin Sorbo helyett, mondjuk, Gerald Butlerrel), és hamarosan feltűnik Xéna és Autolikusz is. Ez adott egy kellemes nosztalgikus hangulatot az egyébként lendületesen haladó, szép leíró részekkel gazdagított cselekményhez. A szerző szándéka az volt, hogy Héraklész kevésbé megszokott – emberi, esendőbb, indulatos, kétszer is rabszolgává váló, olykor női ruhákba öltöző(!) – oldalát mutassa be. Valóban isteni származású, valóban emberfeletti erővel megáldott, valóban különleges lényekkel szemben küzdve hősies próbákon áll helyt találékonyságával és testi képességeivel, ám lecsupaszítva a mondai túlzásoktól, realista ábrázolást kapunk. Low fantasy, mágia nélkül, mégis mitikus hangulattal. Olyan férfiról olvashatunk, aki olykor gyarló döntéseket hoz, küzd a káosz ellen, ám többször is megadja magát az őrületnek, spoiler. Ezeket a tulajdonságokat, történetelemeket nyilván nem teszik bele az iskolásoknak szánt mitológia-tankönyvekbe, mégis érezhető, hogy valódiak, hozzá tartoznak a karakterhez, illenek a heves jelleméhez, és fontos tanulságokon keresztül fejlődésének is jelentős mozgatójává lesznek. Érdekesség, hogy szó esik az olümposzi pantheon előtti ősi istenekről és tudatmódosító gombafőzet fogyasztásról is.

Az első kötet (kis alakú, rendes betűmérettel, így viszonylag gyorsan elolvasható; a végén a mitikus alakokat bemutató névjegyzékkel és a szerző rövid összefoglalójával) Héraklész három próbáját mutatja be a tizenkettőből: a némeai erdőben áldozatokat szedő szörnyoroszlánt (a sima oroszlánnál nagyobb, okosabb, jobbára sebezhetetlen), a sokfejű mocsári rém (Hüdra) és a kerüneiai szarvasünő levadászása. Sokszor meglepő ráadás részletekkel, írói szabadsággal szőtt fordulatokkal és érdekes nézőpontból élhetjük át az ismert jeleneteket.

Számomra egyértelműen az év egyik legkellemesebb fantasy könyve lett. Nem azért, mert olyan nagyon újat adott volna e műnemben, vagy klasszikusokkal vetekedne kidolgozottságával, hanem mert úgy adott könnyen fogyasztható, szórakoztató élményt, hogy ötletes elgondolásaival meglepett.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Glyn Iliffe: Zeusz fia

Elolvastam és kész.
Elolvastam és elég hamar el fogom felejteni.
Egy teljesen átlagos közepes ponyva, ahhoz már túl sok fantasyt olvastam, hogy meglepjen.
Nem volt benne semmi extra fordulat, nem volt semmi bene ami meglepett volna.
El fogom olvasni a köv. részt is, de ha a kiadó valami oknál fogva nem adná ki nem lennék szomorú.

donzella P>!
Glyn Iliffe: Zeusz fia

Kellemes meglepetés volt ez a történet. Egyrészről sokra értékeltem, hogy az eredeti mitológiai történetet nem csavarta ki, másrészről ügyesen oldotta meg, hogy Héraklész és az ő próbáíról és szenvedéséről szól, de láthatjuk – és együtt is érezhetünk azokkal a rokonokkal, akik megélték a tragédiát, próbálják gyászukat feldolgozni és magyarázatokat találni, ki-ki a maga módján.
Héraklész maga pedig sem a megtestesült jó, sem a másik véglet, aki csak vérgőzös csatában hősködve érzi magát otthon. Vannak rossz döntései, mint bárki másnak, felfortyan, ha szerinte hátráltatják, ugyanakkor önzetlenül segít a rászorulóknak.


Népszerű idézetek

FélszipókásŐsmoly >!

Homérosz regélni kezdett:
– Szólj, Múzsa, a tébolyról, ami lesújtott Héraklészre, Zeusz híres fiára, és a szörnyűséges tettről, amire sarkallta. Szólj a tragédiáról, ami miatt leggyűlöltebb ellenségének rabszolgájává kényszerült lenni, és a nehéz próbákról, amiket ki kellett állnia.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Homérosz
FélszipókásŐsmoly >!

Volt valami természetfölötti légköre a helynek, mintha maguk az istenek még mindig itt lennének. Nem Artemisz, Dionüszosz vagy bármelyik olümposzi: az ősi istenek, akik az első napokban jártak a földön.

159. oldal - Az erdő mélyén

FélszipókásŐsmoly >!

– Még a legélesebb kard sem lenne hasznodra az ellenséggel szemben, akit Héra kijelölt.
– Nem számít, milyen erős, bátor vagy képzett a fegyverforgatásban, egy ember sem sebezhetetlen a bronzzal szemben.
– Talán így van, de az ellenfeled nem ember. Még csak nem is állat, habár első pillantásra oroszlánnak tűnhet. Ám valójában nem e világi teremtmény. Ekhidna méhének rothadt gyümölcse.

125. oldal - Az első feladat

BBetti86 >!

– Amíg nem teszi próbára magát egy ütközetben, amíg nem néz szembe a saját halála eshetőségével, addig egy férfi sem tudhatja, milyen a természete.
– De én legalább hajlandó vagyok vállalni a megmérettetést.

290. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Katherine Arden: A boszorkány éjszakája
Robin LaFevers: Sötét diadal
S. A. Chakraborty: Bronzváros
Jack Vance: Lyonesse 2. – A zöld gyöngy
Elizabeth Lim: Fénytörések
Poul Anderson: A tengernép gyermekei
Michael Crichton: Ködsárkányok
Michael Crichton: A 13. harcos
Cassandra Clare: A hercegnő
Bányai D. Ilona: Boszorkánykör