Az ​istenek haragja (Héraklész-trilógia 2.) 9 csillagozás

Szerintem ez egy remek folytatás lett.
A történet sodor magával, újabb és újabb próbák jönnek, ahová hol erő kell, hol furfang vagy találékonyság. Hősünk kitesz magáért. Néha elcsügged, de alapvetően, a kitartása meghozza gyümölcsét.
Mindeközben segít ahol csak tud, a szegényeken, időseken és mindenkin aki nem tud úgy kiállni magáért. Ezért szereti a nép…mert számára ők is fontosak.
Maga a hangulat ismét nagyon jól elkapott. A táj, a városok, a karakterek élőek, láthatóak és megint jó volt olvasni, hiszen annyira szépen adja vissza a környezetet, a z embereket, magát az egész kort hogy letenni is alig tudtam.
Egy két hiba persze van benne, de mindez elnézhető.
Bővelkedik kalandban, van itt dráma és horrorisztikus jelenetek is bőven.
Olvasmányos, érdekes és igen, megyek és haladok is tovább. :)

Mitológia és mitológiából merítő történet bármikor jöhet. De, ha ezt a szálat csendben, a próbatételeket kipipáljuk – igen, annak azért ismerjük, mi a vége :D akkor kénytelenek vagyunk a környezetet is megvizsgálni. Az első rész erősen a gyászra és a gyászfeldolgozásra épült, de a szereplőink részben választ kaptak az őket feszítő kérdésre. Most jönne el a cselekvés ideje – és ez lenne az a vonal, ami a véres – de mindenki által ismert végkimenetelű – próbák mellett izgalommal szolgál. Ezt a szálat viszont elég gyengének érzem azért, mert amikor Héraklész egyszerű és egyenes válaszokat kaphatna, valaki biztos addig húzza az időt, amíg lényegretörő információ 5 fejezettel arrébb kerül elő. Az is valami vakszerencse folytán.

Akkor itt még lenne egy-két logikai bukfenc, például Héra papnője, hogyan döntheti el, mit és mennyit mond, ha egyébként az Istennőjének más a célja. Miért kell valaki nagyságát (Héraklész), azzal emelni, hogy a másikat (Eurüsztheusz) a legszánalmasabb, ostobább, beképzeltebb… stb. stb. szituációkba helyezi, attól valaki nem lesz jó ember, mert a többiek körülötte sokkal rosszabbak.
Aztán, hogy lehet ezt a Megarat még senki nem vágta nyakon a saját érdekében? Mert ilyen nevetséges, bosszúálló és rossz akciókat megtervezni, kész csoda, hogy még senki nem verte orrba…

Szóval vannak itt gyerekbetegségek, de összességében szórakoztató történet.

    Homérosz tovább meséli a próbatételeket, amelyekben a nemeslelkű Héraklész megküzd lelke nyugalmának eléréséért.
    Fordulatos, ám sokszor hátborzongató, helyenként gyomorforgató kalandleírásokat olvastam.
    Hamar bele is fogok/fogtam a folytatásba.

Csillagos 5-ös még mindig. Hozta az első rész színvonalát, miközben továbbra sem szűkölködik kalandban, drámában és horrorisztikus elemekben sem. A hangulat szinte lecsorog a lapokról. Aki szereti a görög mitológiát az bátran vágjon bele a trilógiába! :)