Őrület ​és szerelem 63 csillagozás

Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.

Eredeti megjelenés éve: 1988

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim

>!
Maxim, Szeged, 2015
272 oldal · ISBN: 9789632616094 · Fordította: Stier Ágnes

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Mary Bee Cuddy


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

kellyolvas P>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

A világért se gondoljátok, hogy ez egy romantikus regény, sőt, olyan kemény és kegyetlen, amilyen ritkán fordul meg a kezemben. A természeti csapások mellett a lélek küzdelmeivel is szembesül az olvasó. Egyébként imádom a road-trip jellegű könyveket, amikor A-ból B-be kell eljutni mindenféle nehézség árán. Nos, itt megkaptam ezt az örömöt, de egy pillanatig se hidd kedves olvasó, hogy bármi is kiszámítható ebben a könyvben. Kaptam a történet során egy-két hatalmas taslit, hogy virtuálisan a fal adta a másikat. És pont ezekért a meglepetésekért volt különleges és emlékezetes olvasmány. Szívből ajánlom a felnőtt olvasóknak.
Bővebben a blogon: http://www.kellylupiolvas.com/2015/04/glendon-swarthout…

Ildó P>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

     Nagyon izgalmas, ígéretesnek tűnő téma, ami a könyv nagy részében jól is működik, olyan időszakba, helyszínbe láthattam bele, amiről nincs túl sok ismeretem, és egészen megdöbbentettek az olvasottak, hogy ilyen valóban megtörténhetett. Aztán a könyv utolsó harmadában olyan mélyrepülésbe kezd a történet, hogy az hazavágja a teljes élményt, azt is, amit odáig szépen felépített. A szereplők hirtelen kifordulnak önmagukból szinte minden előjel nélkül.
spoiler
     Ne akarjunk túl sok információt belesűríteni egyetlen regénybe. Akit érdekel a téma, azt kevesebb is arra sarkallja, hogy jobban utánaolvasson ennek. De így épp az ellenkező hatást éri el vele. De az utolsó fejezet sem lenne feltétlen szükséges. Ezt tényleg a csúcson kellett volna abbahagyni.
     Igazán érdekesek, jól kitaláltak voltak a beteg nők történetei. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy az 1850-es években az első amerikai telepesek valóban beleőrülhettek a hosszú, magányos, éhezéssel gyötrő téli időszakba, mikor a családtagok egymáson kívül alig beszéltek másokkal, mikor nem csak egy betegség, de egy újabb gyermek is hatalmas csapást jelenthetett, mikor legközelebbi szomszéd is csak több órás lovaglásra volt. Aztán jöttek az út során megélt kalandok mint a jégvihar, vagy az indiánok. Ezek mind annyira tetszettek, tényleg kár a végéért.

Roni_olvas>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Glendon Swathout könyve az amerikai telepesek kemény és viszontagságos életének egy apró szeletébe enged betekintést, feltárva azt az elszigeteltséget, azt a kegyetlen és feszültséggel teli légkört, amelyet nap mint nap el kellett viselniük.

A regény rendkívül megrázó és megindító könyv. A főhősökre nehezedő állandó feszültség, a prérit belepő por nyomasztó és fullasztó érzete a könyv elejétől kezdve végigkíséri az olvasót, egy pillanatnyi szünetet sem engedélyezve a nyugalomnak. Szinte mi magunk is fulldoklunk és igyekszünk szabadulni a nyomástól, csakúgy, mint Mary Bee és Briggs…Érezzük, ahogy összenyom, gúzsba köt.

Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy az író megdöbbentő realizmussal tárja elénk a telepesek életét, a mostoha körülményeket, mellőz minden líraiságot, nincsenek allegóriák, csodaszép leírások vagy metaforák, stílusa éppolyan puritán és húsbavágó, mint a téma és a környezet. Ettől válik a könyv egésze egyedülállóvá és különlegessé, Glendon Swathout pedig utánozhatatlanná. Azzá az íróvá, akire később emiatt ráhúzták, hogy regényei mindegyikét eleve azzal a szándékkal írta, hogy a későbbiekben filmre vigyék.

S emiatt az egyedi, férfias, lényegretörő stílus miatt szerettem meg én magam is a Homesmant, s olvastam fáradhatatlanul, mindvégig hatalmas érdeklődéssel és döbbenettel, letaglózva a tartalomtól és lenyűgözve a stílustól. Páratlan könyv, ami sok mindenre megtanít, és sok mindentől eltántorít. Olvassátok!

katen P>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Nagyon kemény könyv ez, de a jófajtából.
Már az első oldalon leszámol az 'A farm ahol élünk' naivan idilli képével, miszerint mily vidám dolog az a kicsi ház a prérin egy fészekalja gyerekkel. Nem az.
És hogy a cím véletlenül se tévesszen meg senki mást: őrület az bőven van itt, szerelem az semmi. (Ilyen idióta magyar címmel is rég találkoztam, pedig azért vannak félrefordítások…)
Bennem maradt ez a könyv, ezeknek az asszonyoknak a sorsa, megtanít körbenézni, és értékelni a szép kényelmes lakást mosógéppel, fűtéssel, jó sorunk van nekünk lányok, nem lehet egy szavunk sem.

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Ritka béna címet sikerült adni ennek a könyvnek. Értem én, hogy a Homesman nehezen fordítható, de ha már a magyar címnek semmi köze az eredetihez, akkor valami jobbat is ki lehetett volna találni. Vagy legalább olyat, ami nem hangzik ennyire félrevezetően nyálasan, mert engem pl. azért nem érdekelt évekig, mert elkönyveltem rózsaszín romantikusnak. Pajzánkodás és picsogás a prérin, meg ilyenek.
Pedig ez aztán minden, csak nem romantikus. Kendőzetlenül, bármiféle szépítés nélkül mutatja be, hogy milyen nehéz volt a telepesek – különösen a nők – élete a vadnyugaton. És a vadnyugat itt a szó szoros értelmében vad, amit a természet, a táj és az emberek életmódja is tükröz. Eddig sem voltak illúzióim, de most már biztos, hogy nem szívesen éltem volna egy ilyen helyen.
Az író stílusa tökéletesen illik ehhez a nyers valósághoz, nem szóvirágzik, inkább szikár, tömör és egyszerű.
A történet elég sokkolóan és baljóslatúan indult, meg is lepődtem rajta, mert ilyesmire azért nem számítottam. De végig nagyon dinamikus és olvastatta magát, egy nap alatt végeztem is vele. Egyébként is tetszett a sztori utazgatós jellege, még ha nem is tipikus kalandról volt szó.
Érdekes volt, ahogy az őrült nőket bemutatta; engem először egy picit zavart, hogy nem ismerjük a történetüket, de aztán már jó ötletnek tartottam, hogy fokozatosan derültek ki a dolgok a beszélgetések során. Valahogy az sosem fordult meg a fejemben, hogy milyen sokat kellett feláldozniuk a telepesek feleségeinek és milyen elszigeteltségben éltek, mennyire magányosak és feszültek lehettek. De ebből a szemszögből nézve nem is csoda, hogy nem bírták a nyomást, főleg hogy a férjeik se nagyon támogatták őket érzelmileg. Az egy dolog, hogy előteremtették a megélhetésüket, de közben meg akár kimondva, akár kimondatlanul, de ott volt, hogy szüljenek tíz gyereket, neveljék fel őket, vezessék a háztartást és álljanak a férjük rendelkezésére. Szóval én a többégüket teljesen meg tudom érteni.
Mary Bee és Briggs külön-külön lehet, hogy nem is lettek volna különösebben emlékezetesek, így együtt viszont remek párost alkottak. Nagyon bírtam a csipkelődő párbeszédeiket, meg ahogy az út során az előítéletek helyett megismerték a másikat. Oké, hogy nem romantikus könyv, de a lelkem mélyén azért végig szurkoltam némi románcért, olyan jó volt köztük a kémia. spoiler
Kb. az utolsó száz oldalon teljesen más irányt vett a történet, mint amire számítottam, és ugyan nem szeretem a kiszámíthatóságot, de ez kifejezetten ellenemre volt. Meg a befejezés, noha egy ponton túl már számítani lehetett rá, hogy ezzel fogja tetézni az író. spoiler Igazán kár érte.
Összességében azért tetszett, csak szívesen átírnám a végét. De az biztos, hogy a vadnyugat kegyetlenségét tökéletesen sikerült szemléltetnie a szerzőnek. Kár, hogy nem jelent meg más könyve magyarul, pedig érdekes és jó írónak tűnik ennyi alapján, és látszott, hogy alapos munkát végzett, nem csak úgy bedobta a hőseit a vadonba néhány indián közé, hanem mindennek utánajárt. Az ilyet pedig szeressük.
Lehet, hogy egyszer majd megnézem a filmet is, az atmoszférája tetszik az előzetes alapján, de Briggs az én elképzeléseimhez képest túl öreg, holott úgy emékszem, csak 40-50 év körül járt, nem volt ilyen rozoga.
Az biztos, hogy emlékezetes olvasmány volt. Tényleg nagy kár a végéért.

2 hozzászólás
Indie P>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Ne tévesszen meg senkit se a cím! Itt nem kapunk szerelmet…..vágyhatunk rá…de itt az igazi kemény Vadnyugati életet tapasztaljuk meg. A telepesek aki nagy reményekkel térnek erre a földre, asszonyt hoznak a házhoz, gyermeket nemzenek, művelik a földet, közben kivannak szolgáltatva az időjárásnak.
A nyugatról szőtt álmok, nem olyanok mint a valóság! Az asszonyok élete kemény, ha van férjed akkor is, és ha vénkisasszonyként éld az életed akkor is…..

Meg ismerjük négy nő történetét, négy nőjét akik minden tőlük telhetőt megtettek….de a nyugat „szelleme” győzedelmeskedet felettük, és megbontotta elméjüket :(

Ezek után ismerjük meg Marry Bee-t aki vénkisasszony, és egyedül él. Magára vesz egy hatalmas feladatott. Ő lesz aki elkíséri ezt a négy nőt vissza Keletre, hogy utána mindegyik vissza mehessenek valamelyik rokonukhoz, és onnantól ők ápolják őket. Minden tiszteletem Marry Bee-je, ahogy fellépet, és elvállalta ezt a feladatot, megmutatta mennyire erős nő, és egyedül többet ér, mint az a négy gyáva férfi….

Megismerjük Mr. Briggs-et történetük másik főszereplőjét. Ő egy földfoglaló, és Marry Bee-nek köszönheti az életét. Ezért cserébe kísérője lesz ezen az úton. Kis csapatunk el indul, 5 hetes kemény út vár rájuk. Meg kell küzdeniük az időjárással, indiánokkal, és a négy beteg nővel is. Ahogy halladunk velük, minél jobban megismerjük őket, és látjuk ahogy csapattá kovácsolódnak össze.

Halladunk velük együtt ezen a hosszú utón……….

Nagyon tetszett Marry Bee és Briggs szó váltásai, történetei, és ahogy kezdte jobban kijönni egymással.

Majd bekövetkezik amire sose gondoltam volna. Teljesen letaglózót, és nem akartam elhinni!!!! Nagyon szomorú voltam, de megértettem, és elfogadtam, mert a lelkem mélyén érzem ehhez a történethez ez kellet, mert a valóságban is megtörténhetett ilyen. Gondolhatjuk, hogy valaki erős személyiség mert annak mutatja magát, de nem ismerhetjük a belső vívódásait. A lelki fájdalom nagyon erős!!!

Az olvasás után, este azonnal megnéztem a filmet. Szerintem jól adták vissza a hangulatot :) Hilary Swank annyira jó volt Marry Bee szerepében. Volt pár eltérés, a könyvhöz képest, de szemet lehetett hunyni felette.

Azoknak ajánlom akik szeretik az olyan történetet ami nincs cukormázba burkolva. Itt ne várd a hőst aki megment, és ellovagol veled a naplementébe. Itt nem ment meg minket senki, magunkat kell megmenteni, és józanak maradni!!

3 hozzászólás
Profundus_Librum>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

A filmet tavaly láttam, és akkor még fogalmam sem volt róla, ki is az a Swarthout, vagy hogy a film alapja egy regény. Bevallom, nem is annyira győzött meg a film sem – de ennek egyes egyedül a vége volt az oka, ugyanis egészen addig igazi mestermű, amit minden western-rajongónak látnia kéne. Főleg azoknak, akik szerint a Vadnyugat valami idilli, romantikus hely lett volna, ahol a telepesek szabadon éltek, a szerencsevadászok és a sheriffek valahogy csak kordában tartották a bűnözőket, a katonák pedig a háttérben szép szisztematikusan kiirtották a folyton mindenben csak zavaró indiánokat, mint ahogy számtalan westernfilmben láthattuk már. Nos, a The Homesman (és a regény) nem ilyen vidéket és nem ilyen életet mutat be.

Az első negyed óra elég a filmből arra, hogy a „Vadnyugatra vágyódásától” örökre megszabadítsa a nézőket, elvégre kevés kegyetlenebb vidék létezhetett akkoriban a teljesen civilizálatlan, a nevéhez hűen vad Vadnyugatnál. A film komor, lélekölő tónusa, lehúzó jelenetei, alig-emberi párbeszédei természetesen a könyvből sem hiányoznak: Swarthout prózája a velejéig kopár, minden sallangtól mentes, ráadásul képes a helyszínt és a szó szerinti cselekményt brutálisan naturális, mégis lenyűgöző képek formájában a lapokra átültetni, illetve ezen jóval túllépve, az emberi interakciók, drámai hatású lelki törések pontos bemutatására is – mindezt szépirodalmi minőséggel párosítva.

Az Őrület és szerelem NEM romantikus „szerelmes” regény, sőt, nem is igazán jó kalandregény, hanem kőkemény lélektani dráma, realista fejlődésregény western-köntösben – amiből az igazi, klasszikus akciójelenetek teljesen hiányoznak.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/08/glendon-swar…

RosszQtya P>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Érzelgős, gyenge szívű hölgyek nagy ívben kerüljék el ezt a könyvet, mert sírás lesz belőle.Szóval, ez egyáltalán nem egy lányregény, nagyon komoly történet, tele szívfacsaró dolgokkal. Kicsit Westernesebbre számítottam, de nem baj, így is nagyon tetszett.
Elképesztő, hogy igazából egyetlen pozitív figura sincs benne, mégis tudtam őket szeretni.

Bea_Könyvutca P>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Az egész könyv olyan volt, mintha röviden, gyorsan, velősen elmesélném valakinek egy könyv tartalmát, lényegét. Nem tudtam elmélyülni benne, hiányoztak a szívet, lelket megérintő érzelmek. Szeretem az utazós történeteket, de ebben a könyvben nem használta ki az író az ebben rejlő lehetőségeket. Lehetőséget arra, hogy beleéljem magam, izguljak a szereplőkkel, lássam a szememmel a tájat. Amiben egy kicsit elmélyült az leginkább Mary lelkivilága volt, de abban sem annyira, hogy megérthessem azt, ami történt. Értem én, hogy kegyetlen volt ez a világ, hiszen ezek az asszonyok is azért őrültek meg, kegyetlen a halál, és kegyetlen az életben maradás, de akkor ezt éreznem is kellett volna, szívbemarkolóan.
Folytatás itt: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/08/glendon-swarthout-…

anni_olvas>!
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

A könyv 2/3-áig azt hittem, hogy ez lesz az egyik legújabb kedvencem, de ott egy olyan érthetetlen és tragikus fordulat következett be, ami szó szerint megrázott, megrendített, és félre is tettem a könyvet pár napra. A regény címe romantikus sztorira hajaz, ám ez a történet kőkemény, nincs könyörület. Szuper volt!


Népszerű idézetek

LAndi P>!

A férfi eltűnődött, hogy mi lehet a magány fokmérője.

25. oldal

Évi87>!

Briggs megtanulta már, hogyha egy fehérnép akár éjjel, akár nappal diskurálni akar, semmi sem állíthatja meg.

184. oldal

Belle_Maundrell>!

– Nem hagyhatom, hogy berúgjon négy védtelen nő közelében.
– Ha nem rúghatok be azoknak a nőknek a közelében, az én eszem megy el.

81. oldal

Belle_Maundrell>!

Hogyha a sors vad szele
Kietlen tájra fúj,
Szerelmem oda is követ,
Vedd szívem zálogul.

Hisz' neked adtam én,
Vedd szívem zálogul.

(…)

Ha sorsod jóra fordul,
Szívem mire kér?
Szólj, és én indulok,
Szívem a tiéd.

Ha semmivé lennék,
Eskünk akkor is él,
A sírodba akkor is
Vidd mindkettőnk szívét

Vidd mindkettőnk szívét
Szerelmünk ott is él.

183-184. oldal

Belle_Maundrell>!

Április.
Bőséges napsütés. Tengerkék ég, a felhők akár a tollak, a madárdal magasban szelte a kék eget.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: április
LAndi P>!

A tiszteletes véleménye szerint mindent egybevetve Mary Bee Cuddy csodálatra méltó ember volt.Eltűnődött, hogy felér-e vele valaki.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mary Bee Cuddy
Belle_Maundrell>!

– (…) Az emberek halálról és adókról beszélnek, de ha őrültekről van szó, elkushadnak.

65. oldal

Belle_Maundrell>!

– Amelyiknek rángatózik a füle, tudja, hogy róla beszélünk. Ő a Gondolkodó, a másik a Dolgos. De kellene nekik név. Hogy hívjuk őket?
– Én nem használok neveket.
– Ó! Hogy hívja a lovát?
– Lónak.
– Lónak – felelte a nő.
– Lónak – ismételte a férfi.
– Ez minden?
– Ez minden – ismételte a férfi. – Engem nem izgat, hogy bárkinek-bárminek nevet válasszak.
– Értem – Mary Bee végiggondolta. – Nos, az én kancám Dorothy, a testvérem után.

131. oldal

Belle_Maundrell>!

Briggs újra elindult a szekérrel. Olyan férfi volt, aki nem várt időre, dagályra, vagy viperanyelvű asszonyokra.

145. oldal

holle>!

Ha mások elbuktak, drága, erős asszonyok, akiket férfiak szerettek, akkor ő, az egyedülálló, szeretetlen, hogy őrizte meg az ép eszét?

26. oldal, A begyűjtés (Maxim, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Julius Horwitz: A. N. naplója
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Michael Blake: Farkasokkal táncoló
Michael Punke: A visszatérő
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
Clara Bensen: Poggyász nélkül
Terri Farley: Renegát
Lauren Brooke: Minden változik
Che Golden: Szederke eladó
A. L. Lassieur: Unikornis