Az ​utolsó vérfarkas (Az utolsó vérfarkas 1.) 103 csillagozás

Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig.

Eredeti mű: Glen Duncan: The Last Werewolf

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
336 oldal · ISBN: 9786155049682 · Fordította: Huszár András

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Friedrich Nietzsche · Jake Marlowe


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Shanara
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

„Az első gondolat, amely megfogalmazódott bennem a könyv olvasása közben az volt, hogy Glen Duncan ugyanazt műveli a vérfarkasokkal, amit Anne Rice a vámpírokkal. (…) A hangulat kissé melankolikus, a közeli és előre beharangozott végzet rányomja a bélyegét a teljes történetre, minden eseményre és reakcióra. Valószínűleg tehát, akinek Anne Rice írásai megfeküdték a gyomrát, annak Glen Duncan regénye sem fog bejönni.”

„Olyan könyv ez, amely egy ellentmondásos szereplő ellentmondásokkal teli életét írja le. Olyan regény, amely vagy tetszik neked, mert megragad a hangulata, vagy nagyon utálni fogod, mert a stílusa kiakaszt. Megosztó, ellentmondásos, ambivalens: pont, mint a főszereplő két oldala, az állati és az emberi. Tetszett? Nem maradéktalanul. Viszont megérintett valamit a lelkemben, olvasás közben közel éreztem magamhoz a Holdat és általa okozott hatásokat, a következményeket. Most ugyan visszateszem a polcra, de biztosan tudom, hogy le fogom még onnan emelni.”

"Ha nem olvastál még más vérfarkasos könyvet, akkor ezt felejtsd el és keress mást, amivel megalapozod a témában az ismereteidet.
Ha eddig csak erősen romantikus vérfarkasok rózsaszín cukormázas történetei akadtak a kezedbe, akkor gyorsan tedd vissza a polcra ezt a regényt, mert csalódást fog okozni.
Ha viszont bírod a világ és a lélek nagy kérdéseiről szóló, helyenként akcióval tarkított filozofálgatásokat, ha mindezek mellett nem akasztanak ki a trágár kifejezések, akkor ez a te könyved."
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/11/glen-duncan-az-u…

19 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Azt hiszem, engem viszonylag könnyen meg lehet nyerni némi egzisztenciális nyünnyögéssel. Jó, az sem árt, ha néha idéznek pár verset.
Nade komolyabban. Általában nem nézem jó szemmel, ha a szerző nem tudja eldönteni, mi a koncepció, ezúttal Duncan pedig mintha halmozná a lehetőségeket. Egyszer megragadó lírai filozofálgatás, másszor grandiózus fantasztikus világteremtés (nahát, ötletek! jó, kissé banálisak, de mégiscsak létezőek). Egyszer szatirikus hard boiled paródia (nyilván imádtam a burleszk magánnyomozót), másszor komolyan vett thrilleres akció. Egyszer tragikus szerelmi történet (de mennyire végtelenül tragikus!), másszor meg erős gyanú egy írói vágyteljesítésre. Szóval nem hiszem, hogy működnie kellene. Mégis baromira élveztem olvasni.
Nem tagadom persze, hogy ettől még a kötet második fele számomra is elég mélyrepülésnek tűnt az egyre kínosabb fordulatok és érzelmi blöffök halmozásától, de egye fene, tulajdonképpen ezen is jól szórakoztam a stílus és a lendület következtében. Van valami Duncan prózájában, valami ebben a komolyan és tétre vett halhatatlanságban, ebben a zsánerekkel való játékban (kikacsintásokban, utalásokban, nyelvi játékokban), no meg Marlowe alakjában, ami engem simán elvitt ezen a háromszáz oldalon.

>!
lena91
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

A többi értékelést látva vagy bennem van a hiba, vagy a többiekben, de nekem kifejezetten tetszett a könyv.
Végre egy olyan vérfarkasos könyv, ami nem rinyálásról szól, meg töketlen, megváltozni vágyó lényekről, hanem igazi, kemény, gyilkos farkasról.
A könyv elég nehezen indult, egy kicsit féltem is attól, hogy 300 oldalnyi tömény siránkozás lesz, de szerencsére egyáltalán nem így folytatódott. Nagyon tetszett Jake világlátása, ahogy elképzelte és leírta a dolgokat.
Egyébként annyira meglátszik, hogy férfi írta a könyvet:)
Egy teljesen új fajta látásmódot olvashattam a vérfarkasos könyvek történetében, bízom benne, talán leáldozik a nyivákolós, hisztis férfi (és női) főszereplők ideje:)

8 hozzászólás
>!
ponty
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Nem volt ez rossz. Tisztességes szórakoztató könyv rengeteg információval a vérfarkasok teliholdon túli szexuális étvágyával kapcsolatban.
A stílus ennek megfelelően laza, és bár a poénok nekem nem mindig ültek – annak ellenére, hogy oda vagyok a visszatérő tréfákért, itt különösen a narrátor többszöri ha ez most film lenne kezdetű megjegyzései múltak el kacaj nélkül – javarészt vicces mesének mondható. Volt az a francia bérgyilkos, ő elég jó mellékszereplő szerintem. Az író öniróniáját is ő személyesíti meg, és én szükségét is éreztem, mert Duncan néha bizony belemerült a főhős (és saját maga) kulturális tudásának szükségtelen csillogtatásába. A főszereplő persze több mint 200 éves, tehát némiképp indokolt, hogy sokat látott, művelt farkasember legyen, ugyanakkor viszont rövid ismeretségünk során egyszer sem volt színházban vagy moziban, és úgy általában annyira leköti a merevedése, az életben maradás kérdése, és másoké helyett saját gondolatai, meg a naplóírás (Apropó, van-e értelme egy naplóba beleírni, hogy ma behoztam lemaradásom a naplóbejegyzések terén?), hogy nem könnyű elképzelnem, mikor pallérozódott ki ennyire. Szóval ezt az idő kérdést azért lehetett volna még feszegetni, ha már nem egy szimpla fogakkal, vérrel és izgalommal teli regény volt a cél.

Az alakváltás leírásait szerettem. A témában tapasztalatlan vagyok ugyan, de ezeket a részeket kellően jó hangulatúnak és élőnek éreztem. Talán még többet is el tudtam volna viselni belőlük. Összességében egy kicsit több vérfarkas, egy kicsit kevesebb irodalmi utalgatás, és jobban, nagyobb ívben kitervelt cselekmény még jobbá tehetné a könyvet, de így is ajánlható nyári, fülledt holdtölték frissítő kísérőjének.

2 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Nem igazán találtuk meg az összhangot a könyvvel. Lehet még tart az olvasási válságom, és nagyon finnyás vagyok, semmi sem az igazi mostanában. Vagy csak hihetek a %-nak és tényleg sza…nem túl jó ez a könyv.
A legnagyobb bajom az volt, hogy egyáltalán nem érdekelt a történet. Ezek után nem is ragozom tovább.

4 hozzászólás
>!
NewL P
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Ez nem az én könyvem volt. A nem túl szűzies mondanivaló, és beszédstílus még elment, mert az író vérfarkas leírása meglepően más, mint amiket eddig olvastam, és ez valamennyire elviszi a regényt. De az első kb. 200 oldalon csak az a nyavalygás folyik, hogy már nem akar élni, nincs szeretet, szerelem az életében, túl sokat élt, … (és ezt még mondjuk meg is tudom érteni, mert azért 201 év elég hosszú idő). De aztán jön a nőstény és innen minden megváltozik az életében, bár még ez sem győzött meg igazán arról, hogy tetszik a történet iránya. A könyvet számomra csak a vége mentette meg, mert az ott történtek elég váratlanra sikerültek.

>!
csartak MP
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Ó ha egyszer vérfarkas lehetnék, szét… az egész … Gondolhatta Glen Duncan, aztán megírta a könyvet (a pontozott rész kitalálható) Az író amúgy a könyv végén található kép alapján tök szimpatikus, a külső borító meg meglehetős tetszetősre sikerült.
Egy világunk mögötti világ elevenedik meg a lapokon, többek között az esőáztatta, nyúlós London utcáit járjuk. Főhősünk amúgy laza, igazi világjáró, időmilliomos, nem köti le se munka, se kötelesség, a fantázia és a szexuális játékok szabadon szárnyalnak, csak azt az egy teliholdas napot kell átvészelni. De viszont az elpusztítottak és szétmarcangoltak szellemei üldözik gondolatait és lelkiismeretét.
Kezdésként jön a hír, hogy ő az utolsó. De ellen lehet állni a természetnek, az ösztönnek, és azt mondani hogy elég volt az életből? Számláljuk vissza a napokat a következő holdig. És amikor már túl sok a rinya, a pia, meg a cigi, szex, akkor jön a fordulat és még több, de már mással és másképp. Szerintem korrekt könyv, és eléggé bőven kimondja amit gondol.
Ma éjjel holdtölte van… :)
"Above me, the full moon is shining
and I shoot a sharp look at it.
My eyes are crying,
how could I resist it?" (PenumBra)

5 hozzászólás
>!
Judyt IP
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Nos … úgy érzem, hogy elég sokáig tartott ez a valamivel több, mint háromszáz oldal. Az elején iszonyatosan untatott, s bár a végére egész jó kezdett lenni, azért nem voltam elájulva tőle.

Érdekesen keveredett benne a fogalmazás igényessége és hanyagsága, ugyanis voltak kifejezetten szépen megfogalmazott mondatok – ezek általában a természettel, naplementével ilyesmikkel kapcsolatosak voltak –, de számomra túl sok volt az indokolatlan használata a !!!18-as karika --> spoiler <-- 18-as karika!!! szónak. Ettől aztán marhára nem lesz számomra hű, de horror, meg vérfarkasos. :D

Na de mindegy is, egy olvasásnak jó volt. :D A fülszöveg sokkal érdekesebb, mint maga a történet, jóval többet ígér. Ellenben a százalék tükrözi számomra azt, amit a könyv adni tudott, pedig igazán jó is lehetett volna. Jake-et kifejezetten megkedveltem, és sok mélyebben szántó gondolat is a felszínre került a lapokon, mégis ennek ellenére a tálalás számomra annyira nem volt az igazi, és ezt úgy, de úgy sajnálom! :(

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
336 oldal · ISBN: 9786155049682 · Fordította: Huszár András
>!
makitra P
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

" Az a könyv, amit idézetek hatására akartam elolvasni (köszi @Hush_Campo). Igazi posztmodern műremek, ami minden ízében keveri a stílusokat, az érzéseket, folyamatosan reflektál a popkultúrára úgy, ahogy főhősünk saját magára. […]

Az egész történetet, annak minden bakijával, esetleges kiszámítható fordulatával együtt a stílus viszi el a hátán. Jake szövegei, ahogy próbálja megérteni saját magát, a folyamatosan változó világot, amibe ő annyira mégsem illik bele, mert régi is és új is. Az a mód, ahogy reflektál az életre, a néhol harsány, néhol költői, néhol trágár, de vicces mondatok szórakoztatnak, de annál többet is adnak. Mert akaratlanul is azon kapja magát az olvasó, hogy elgondolkozik, vagy legalábbis gondolkozna, ha az egymást követő események sodrása hagyna időt erre is. Vajon mi mozgat bennünket, mit akarunk a világtól – ezeket a kérdéseket feltehetjük olvasás közben és épp emiatt, többször is levesszük a polcról Az utolsó vérfarkast."

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.hu/2013/11/nyaruto-oszelo.html

6 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Ez egy igazán jó könyv lehetett volna. Az alapszituáció érdekes, az elején úgy tűnt, még jól is van megírva, Jack Marlowe egy igazi tökös karakternek látszott.
Aztán kiderült, hogy az író nem tudja, mit akar kihozni a könyvből: horrort, szépirodalmat, krimit, kalandot, szerelmes regényt? A trágár nyelvezet és a költői képek nekem ebben a regényben nagyon ütötték egymást.
Ráadásul a regény közepétől olyan sablonos, klisés, könnyen kitalálható fordulatok következnek, hogy legszívesebben ordítottam volna az íróval, hogy miért, miért, miért?
Az utolsó vérfarkas olyan, mint egy tizenegyes, amit valaki a kapu felé lőtt 2 méterrel. Szép lett volna, ha a volna nem lett volna ott.

43 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis P

Szeretned kell az életet, mert nincs más rajta kívül.

301. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
1 hozzászólás
>!
csartak MP

Az élet, akárcsak az unalmas részeg irodai bulin, folyton odasündörög hozzád, rád támaszkodik, értelmetlen sztorikkal gyötör, és büdös lehelettel a képedbe röhög saját íztelen tréfáin.

175. oldal

1 hozzászólás
>!
csartak MP

Az eső elállt, az ég pedig röhejesen szépen nézett ki, az egybefüggő réteget alkotó, lisztszerű pamacsfelhőket rózsa- és barackszínűre festették a felkelő nap sugarai. Csak az ifjaknak, az őrülteknek és a friss szerelmeseknek tűnt fel.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felhő
9 hozzászólás
>!
csartak MP

Európában voltam, amikor Nietzsche és Darwin közös erővel kukázták Istent, és az Egyesült Államokban, amikor a Wall Street ütött-kopott aktatáskává és elnyűtt cipővé redukálta az amerikai álmot.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Hush_Campo

Úgy éreztem, ha magára hagyom a lelkiismeretével, az olyan lesz, mintha összezárnék egy gyereket egy pedofillal.

>!
Hush_Campo

Gyerekkorban az emberek kegyetlensége ríkatja meg az embert, felnőttkorában meg a kedvességük.

>!
Shanara

Ha választani kell, hogy én vagy a világ, akkor a világ már áshatja is a sírját.

219. oldal (Agave Könyvek, 2012.)

>!
Francica

Kétszáz év után mit számít még néhány nap? De nem, a világegyetem már csak olyan, hogy évtizedeken át tök méltányos, aztán egyik napról a másikra zéró toleranciát hirdet.

21. oldal, 3. fejezet

>!
Francica

– Attól még, hogy az élet értelmetlen, élhetjük úgy, hogy legyen jelentősége.

113. oldal, 19. fejezet

>!
csartak MP

Nincs is jobb a fiatalok vérénél és húsánál. Érezni a remény pimasz ízét.

18. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Darren Shan: A vámpír inasa
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Susan Ee: World After – Túlélők világa
Stephen King: Álom doktor
Darren Shan: Gyilkos születik
Chuck Wendig: Halálmadarak
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Darren Shan: Zom-B Alvilág
Isaac Marion: Eleven testek