A ​Fekete Sereg (Fekete Sereg 1.) 78 csillagozás

Glen Cook: A Fekete Sereg

A fáradt, kiélt és dekadens világot szörnyű sokk zökkenti ki tespedéséből. Az évszázadok óta halottnak hitt Úrnő – a legszebb és leggonoszabb asszony aki valaha kitanulta a varázslómesterség ősfortélyait – föltámad sírjából. Vazallusai, a tíz élőholt mágusfejedelem segítségével sötét birodalmat alapít, sorra leigázza az emberlakta országokat, rémuralma ellen mindenütt felüti fejét a lázadás, a felkelők saját varázslóik vezetésével szövetségbe tömörülnek. A véres háborúban egyik fél sem kér és kap kegyelmet. A Fekete Sereg független zsoldoskompánia: kiégett harcosok, cinikus szerencsevadászok, szökevény bűnözők végső menedéke. Azért verekszik, aki megfizeti, ám belső becsületkódexéhez mindig hű marad. Ha egyszer elkötelezi magát, megbízóját sosem hagyja cserben, kitart mellette a keserű végig. Akkor sem tesz másként amikor belekeveredik ebbe a háborúba. És a voksát a gonosz oldal mellett teszi le…

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2000
298 oldal · ISBN: 9639238031 · Fordította: Kornya Zsolt

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Vészmadár


Kedvencelte 26

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Glen Cook: A Fekete Sereg

Egy tartozásom a múlt felé leróva. Erről a sorozatról is itt a molyon hallottam, mikor ez a regény megjelent kis hazánkban, én a Forgotten Realms, és a Dragonlance könyveket faltam. Talán ez nem is csoda, valahogy ilyentájt lett számítógépem, és akkor azon csak a Baldur's Gate létezett, ami szintén a Forgotten Realms világában játszódik.

Ebből a könyvből valamennyit biztos merítettek a mai fiatalok, gondolok itt Lawrencere, és Abercrombiera. Mert bizony itt valaki vagy fekete, vagy fehér. Bepillantást nyerhetünk a Fekete Sereg mindennapjaiba, és a háború kegyetlenségeibe. A bajtársiasságba, hogy nem csak magunkért küzdünk, hanem a társainkért is.
Mindezt Vészmadár krónikás narrátorkodásával. Amely nekem sokszor unalmas volt, mint a sereg mindennapjai is. Persze mikor történés volt, akkor csak úgy pörögtek az oldalak, de ez volt a ritkább eset. A főszereplők közt lezajlott párbeszédek alatt is jól lehetett haladni, mert ezek is nagyon hozzátettek a regényhez. Tipikus seregbeli egymás ugratása, kártyázás és hasonlók.
A világ amelyben járunk igazából arról sem tudunk meg sokat. Mágia is jelen van, bár a vajákosok még igazán nem villogtatták képességeiket. A repülő spoiler jelenlétére kicsit felszaladt a szemöldököm.
A fordítás nagyon jól sikerült, mikor megnéztem, hogy ki volt az illető akkor már nem is csodálkoztam, hogy ilyen jó lett. Általában a nagyon magyarított nevek nem tetszenek, és ez sajnos itt is fennállt.
A rosszak és a mégrosszabbak csatározásaiba pillanthattunk bele Cook által, amely egy nagyon jó kis kezdet volt. Ha régebben olvasom talán jobban tetszik, de azért így sem volt rossz.
Reménykedjünk, hogy a Delta egyszer kiadja ezt a remek sorozatot teljes egészében, mert megérdemelné. Mondom ezt úgy, hogy csak az első részt olvastam. De a következő kettőre is biztos benevezek majd a jövőben.

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 2000
298 oldal · ISBN: 9639238031 · Fordította: Kornya Zsolt
11 hozzászólás
>!
Leonidas
Glen Cook: A Fekete Sereg

Valahogy így képzelek el egy zsoldos seregről szóló regényt. Az írónak nagyszerűen sikerült leírni a sereg szokásait, hagyományait és több mindent megtudunk a múltban lezajlott eseményekről. Vidám kompánia, csupa kérges lelkű, tökös legény. Kemény élet ez, semmi szép vagy felemelő nincs benne. Véres, kegyetlen háborúk sokaságát, unalmas hétköznapok váltják. Ilyenkor a szabadidejüket féktelen szórakozások jellemzik.
Igazán remek hangulatú történet. Az amúgy egész jó sztorit, a nagyszerű humor teszi még élvezetesebbé. Rengeteg a humoros beszólás, a katonák szóban lépten-nyomon egymást szidják, fenyegetik, ami rendkívül szórakoztató helyzeteket teremt. Egyfajta kettősség jellemzi, egyrészt humoros, másrészt viszont rendkívül véres, komor történet. A Sereg hoz pár szerencsétlen döntést, aminek következtében belekeveredik a kor legbrutálisabb háborújába. Többé nem tudják befolyásolni további sorsukat, hiszen csak sakkbábuk egy mocskos játszmában. Ráadásul nem a jó oldalra sodródnak, ha egyáltalán a lázadókat jóknak lehet nevezni. A sorsuk távolról se megnyugtató irányba halad.
A csaták leírása nagyon realisztikus. A harcok folyamán, a szemben álló felek minden tudásukat és tartalékaikat bevetették .Brutálisan kegyetlenek, de mégis remek szórakozást nyújtanak.
A mágia sokszor kerül előtérbe. Ugyan a működéséről sokat nem tudunk meg, de látványos és hatékony fegyver. Mégis a seregben szolgáló varázslók inkább tűnnek egyszerű katonáknak, mint nagy hatalmú vajákosnak. Persze jobban is teszik, ha nem villognak túlzottan a tudásukkal, mert könnyen ők lesznek az elsők, akik meghalnak.
A sodró lendülete ellenére, néha picit szenvedtem. Igazából nem volt gondom a regénnyel, csak Vészmadár gondoltai voltak olykor fárasztóak. Főleg, amikor túl sokat filozofált. A végkifejlet azonban nem tudott meglepni, mivel már jóval hamarabb megéreztem, mi fog történni.
Élvezetes dark fantasy. Érdemes elolvasni.

9 hozzászólás
>!
zamil
Glen Cook: A Fekete Sereg

Na ez igazán kemény tökű fantasy sorozat, az elejétől a végéig lebilincselt. A fekete sereg egy igazi zsoldos alakulat, aki fizet azt szolgáljuk, nincs mérlegelés, csak a saját becsületük, ami ugye egy zsoldos seregnél nem hétköznapi. Itt a rossz oldalt is lehet szolgálni, sőt ezt is kapjuk.
A világ ahol játszódik igen érdekes, de őszintén megmondom, alig tudtunk meg róla valamit, alig van leírás, de valahogy itt nem zavart (pedig engem a hiánya szokott zavarni), ez a könyv másról szólt. Van itt minden ami egy jó fantasy regényben elengedhetetlen, mágia, érdekes szörnyek-teremtmények, sok harc, ami nem csak test-test elleni küzdelem, hanem nagy csatákat, hadmozdulatokat is jelent.
Szóval a regény igazán kényeztet, és mind ez egy krónikás elmesélése alapján.
Azt kell mondjam kihagyhatatlan, nagy élmény.

8 hozzászólás
>!
nrb
Glen Cook: A Fekete Sereg

A könyv egy kihívás keretében került a látókörömbe, és a leírás alapján rögtön fel is keltette az érdeklődésemet. Nagyon örülök, hogy beneveztem erre a kihívásra, mert a regény az utóbbi idők egyik legjobb olvasásélményét nyújtotta.
A történet – ha nem tekintjük, a „gonoszok” oldalán foglalunk állást aspektust – a nincs új dolog a nap alatt kategóriába tartozik, azonban egy klasszikus fantasytől nem is vártam mást, így alapból ilyen mindsettel álltam neki olvasni. A cselekményt néhol döcögősnek éreztem, de még így is abszolút az elviselhető kategórián belülre esett.
A szereplőket nagyon szerettem, igazi jó zsoldos hangulatot teremtettek a regénynek, és szinte hús-vér közelségbe hozták egy-egy hadjárat vagy akció történéseit. A csatajelenetek nem voltak túlírva, így a hiányzó részeket saját kútfőből lehetett betölteni. Ami idegesített a szereplőkben az a Fogadottaktól való folyamatos hidegrázás és félelem, ami minden egyes alkalommal ki lett emelve, és még az idő múlásával sem sikerült senkinek hozzászoknia. Értem én, hogy kemények meg minden, de ennyire azért biztos nem. :) Manó és Félszemű bohóckodásai is nagyon jót tettek a regénynek, ezek a részek ötletesen voltak megírva, és öröm volt olvasni minden egyes részt.
Összegezve nagyon élvezetes regényről beszélhetünk, amelyet érdemes elolvasni, ha szeretnénk egy hadjáratot megtapasztalni otthonról, a szobánkból.

3 hozzászólás
>!
vicomte P
Glen Cook: A Fekete Sereg

Kemény, cinikus világ. Kemény, cinikus zsoldosok.
Egy könyv, amelyben, ha valaki rohadéknak látszik, akkor az is, mert a látszat nem csal. Meglehet, mégis neki szurkolunk, mert az ellenfél még nála is nagyobb rohadék.
Minden pátosz és álságos moralizálás nélküli, igen csak szaftos, de hiteles párbeszédekkel teli regény.
Az olvasása közben folyton az volt az érzésem, hogy a szerző összeházasította a fantasyt és a realista vietnámi háborús filmek hangulatával, amiből egy – számomra – igen tetszetős szerelemgyerek született. ;)

3 hozzászólás
>!
Hanaiwa
Glen Cook: A Fekete Sereg

Az egyik kedvenc könyvem. Dark fantasy klasszikus. Nincsenek hófehér, tisztalelkű szereplők, jóságos varázslók, édibédi hobbitok. Kemény, kérgeslelkű harcosok a „pozítív” hősök, akik ráadásul a rossz oldalon állnak. Múltjuk homályos, csak a bajtársiasság köti össze őket, a zsiványbecsület. A rosszak se azok a hagyományos orkszerűen csúf, teljes szívvel utálható negatív figurák. Sőt az Úrnő egy misztikus, varázslatos, vonzó személy, akinek örök magányát csak a regény főhőse érzi meg.
Keménykötésű regény ez, nem az a fajta ami egy téli estén mellédkucorodik egy bögre kakaóval, hanem amelyik rádrúgja az ajtót és beereszti a sötét, baljós hideget…

2 hozzászólás
>!
ftamas
Glen Cook: A Fekete Sereg

Na ez a könyv odavágott. Egy fantasy világ, viszonylag kevés leírással, de itt nem is a világ bemutatáson van a lényeg. Kapunk egy történetet és egy háborút, amelybe belekerül a fekete sereg. Zsoldosok és bűnözők, bizonyos zsiványbecsülettel. Nincs mellé beszéd, olyanok amilyenek, és azt szolgálják akit akarnak. Néha rosszat szolgálnak, néha jót. Kőkemények, nem hősök, hanem túlélők. Nem villogni akarnak a külvilág felé, hanem győzni. Nem verekszenek, csak ha muszáj. Van benne merénylet,párviadal, harc, csata és háború. Mindezt megfűszerezve mágiával, nagy hatalmú lényekkel és hangulattal. Mert ennek a könyvnek a lényege a hangulat amelyet tökéletesen át is ad.

>!
snowwolf
Glen Cook: A Fekete Sereg

Jó kis military fantasy. Steven Erickson-hoz hasonlóan ez is beledob a világának kellős közepébe, de lassan kibogozódik az egész. Olvastam az egész sorozatot, az első rész nem annyira kiforrott, de a többi rész messze jobb.

>!
bfg3 P
Glen Cook: A Fekete Sereg

Lehet, hogy ezzel többeket meglepek, de én ezt a könyvet untam. Az elejét legalábbis. Körülbelül a kétharmadáig a zsoldoscsapat helyőrségről helyőrségre vonul, és mikor épp nem vonul, akkor vérben forgó szemekkel zsugázik. Nagyon izgalmas. A hegységben vívott csata volt az első, amikor azt éreztem, hogy valami történik is, és onnantól azért volt elég akció.
A másik gondom az volt, hogy a fülszöveg ütősebben adta elő az elvileg központi csavarnak szánt dilemmát, mint maga a könyv. Egy ilyen kifordított ötletet szerintem kétféleképp lehet kibontani. Az egyik, ha a gonosz oldal tényleg gonosz, és a szolgálatába szegődő zsoldosokat tényleg a legkevésbé sem érdekli, milyen rémtetteket követnek el ők vagy mások a szolgálatában. A másik, ha a történet során válik nyilvánvalóvá, hogy a gonosz-jó típusú moralizálásnak semmi értelme nincs, és mindkét fél csak a maga érdekeit követi, bárkin átgázolva. Ez viszont csak akkor üt igazán, ha a szereplők az olvasóval együtt jönnek rá erre, és nem működik, ha előre tisztában vannak vele, és két oldalanként egy cinikus megjegyzést elsütve az arcodba nyomják.
A könyv szerintem ott szúrta el, hogy mindkettőt megpróbálta megcsinálni, és a kettő nem fért össze. Az Úrnőt, bár személy szerint követ el kegyetlenségeket, egyáltalán nem látjuk rosszabbnak bármilyen hatalomvágyó, gátlástalan uralkodónál, aki hódítással akar birodalmat szerezni magának. Az is kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a lázadók vezérei is legalább ekkora rohadékok (ha a követőik nem is), és ezen az eléggé előkészítetlen utolsó fordulat sem segít.
Végső soron felemás érzéseim vannak, mert egyfelől az ötlet jó, de elpocsékolták, a világ, bármilyen kevés derül is ki róla, nem tűnik érdektelennek, és azért a beszólások elég humort adagolnak az olvasmányossághoz.
Azt hiszem, adok még egy esélyt a folytatásnak.

2 hozzászólás
>!
dsaci
Glen Cook: A Fekete Sereg

Nagyon tetszett, végre egy kemény történet, ahol nem csak nyavalyognak. Pörgős, egyáltalán nem tucat történet és remek karakterek. Kicsit az elején furcsa volt a stílus, de hamar bele lehet rázódni.

Remélem egyszer kiadják újra, új borítóval (kb. olyan stílussal mint a Glen Cook: Chronicles of the Black Company borítója, ami nagyon tetszik), mert a mostanit nem tudom elvonatkoztatni Mátyás királytól…


Népszerű idézetek

>!
ppayter

Önjelölt gazemberek nincsenek, csak önjelölt szentek, hordaszám.

102. oldal - Harmadik rész: Karmos

7 hozzászólás
>!
Hanaiwa

Aki érzelmi alapon választ pártot, az ebben a balhéban a lázadókhoz áll. Ők harcolnak mindazért, amit a népek állítólag nagyra tartanak: szabadságért, függetlenségért, igazságért, jogokért.
Csupa szubjektív illúzió, amivel be lehet vadítani a tömegeket.
Nekünk is megvan a helyünk az összképben: mi vagyunk a gonosz zsarnok pribékjei. Átlátunk az illúzión, és szarunk arra ami mögötte van

>!
ppayter

Hivatásos harcosok vagyunk, tehát rühelljük a csatákat.

192. oldal - Ötödik rész: Szikla

>!
ppayter

A jól elhelyezett rémhír. A kis hazugságok. Itt-ott egy leheletnyi zsarolás és megvesztegetés. Ezek a legjobb fegyverek. Harcolni csak akkor kell, ha az ellenség már nyakig ül a szarban. Nagyon jó taktika és néha még be is válik.

99. oldal - Harmadik rész: Karmos

>!
RZednik

Elbeszélgettem pár percig Kedvessel. Megindítóan őszinték a gondolatai, ami igazán üdítő változatosság ebben az álnok, kétszínű, hazug és kiszámíthatatlan emberekkel telezsúfolt világban.

>!
ppayter

Égi intés és baljós előjel akadt elég, mondja Félszemű.

(első mondat)

>!
RZednik

Messziről lerítt rólunk, kik vagyunk, és az is, hogy veszett kedvünkben érkeztünk. Ez nem krumplijárőr volt. Ők kerülték a bajt; mi kerestük.

>!
RZednik

Ott áll a Toronyban, észak felé néz. Karcsú kezét összekulcsolva tartja a keble előtt. Halk szellő lopakszik be az ablakán. Felborzolja hajának éjszínű selymét. Arca szelíd ívén könnygyémántok szikráznak.
A tulajdon szavaim tódultak az elmémbe, ahogy több mint egy éve papírra vetettem őket. A saját románcom jelenete tárult elém, a legapróbb részletekig híven. Nem úgy, ahogy megírtam; úgy, ahogy elképzeltem.

>!
ppayter

A Fekete Sereg a világ ellen. Mindig így volt, mindig így is lesz.

193. oldal - Ötödik rész: Szikla

>!
agresszor

Mi csak akkor verekszünk,ha muszáj.Szeretünk egy darabban maradni.Márpedig a balhé,az ronda dolog,tudod,az embereknek baja szokott esni közben.

211. oldal- Hatodik rész: Az Úrnő


A sorozat következő kötete

Fekete Sereg sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Steven Erikson: A Hold udvara
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Greg Keyes: Született Királynő
Victor Milán: Dinoszauruszurak
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget