Az ​1944. év históriája 0 csillagozás

1944 március 20-27. A német megszállás másnapján Jurcsek Béla, a németbarátságáról és fasiszta beállítottságáról ismert volt földmívelésügyi miniszer felkeresi Hóman Bálintot, s jelzi: Edmund Veesenmayer, az új német követ, Hitler teljhatalmú megbízottja „kéretni fogja” őt a követségre. Veesenmayer telefonál, Hóman válasza: nem megy, de szívesen látja a követet magánál. A teljhatalmú megbízott azonnal küldi Köhlerrel, a követség tanácsosával névjegyét, üzenvén: tekintse azt látogatása jelének, s adja vissza Hóman a vizitet. Köhler közli Hómannal: az új kormányban a németek helyet szánnak neki. Hóman megy a követségre, közli Veesenmayerrel, hogy egészségi állapota és „Magyarország megszállására való tekintettel nem hajlandó vállalni” a tárcát.

32. oldal

1944 március 31. Eichmann találkozója a Zsidó Tanács vezetőivel. A találkozóról készült egykorú feljegyzésből: (Eichmann) „Tanácsolta, hogy sürgősen lépjünk érintkezésbe valamely gyárral, mert kb három millió sárga csillag elkészítéséről kell gondoskodni… Véleménye szerint kb 70.000 méter anyagra lenne szükség. Tanácsolta…, hogy a jelvényekért kérjen a Központi Tanács díjazást, esetleg három pengőt.
Hangsúlyozta, hogy mindezek a dolgok addig tartanak, amíg a háború tart. A háború után a zsidók szabadok lesznek… a németek megint a régi gutmütigek [jóindulatú] lesznek, és mindent engedni fognak, mint azelőtt…
Nem fogja tűrni a sárga csillag miatt a zsidók bántalmazását és ha ilyen eset előfordulna, jelentsék neki, majd ő el fog bánni a támadókkal”.

44. oldal

1944 április 5. Szálasival történt első találkozójáról ír jelentésében Veesenmayer: „Szálasi egészében csalódást keltett bennem. Szerintem nem őszinte, ügyes taktikus, szellemileg nem különösebben kiemelkedő. A további fejlemények mutatják majd meg, mennyire tudom őt ő politikai céljaimra felhasználni.”

50. oldal

Óvakodj a politikai propagandától. A magyarok ebben szakértők és mindig fel tudnak hozni valami meggyúzú esetet példának.

63. oldal, Magyarországot megszálló brit csapatok számára íródott kézikönyv

Becslések szerint a második világháború alatt közel annyi ember pusztult el, mint a megelőző fél évezred csatáiban együttvéve.

80. oldal

A politikai és vallási üldözés alatt álló német személyekre, és ennek következtében az 1930-ban bevezetett szigorítások módosítására a New York-i szövetségi bíróság már 1933 március 14-én felhívta Roosevelt figyelmét. Ekkor a munkaügyi miniszter, Frances Perkins asszony még azt az álláspontot képviselte, hogy a nácizmus üldözötteit be kell engedni, érdekükben a korlátozásokat fel kell függeszteni. A külügyminisztérium viszont hivatkozott az 1917-es Wilson-vétóra, amely azon elven alapult, hogy ha az amerikai konzuloknak feladatul adnák, hogy állapítsák meg, üldözi-e valamely ország saját állampolgárait, ez azt jelentené, hogy ítéletet kellene mondani egy baráti ország cselekedeteiről, amiből súlyos bonyodalmak származhatnak.

18. oldal

1944 március 19-ig – ahogyan Lévai Jenő „Fehér könyv”-ében és „Fekete Könyv”-ében írta – a megkülönböztető rendeletek és numerus claususok ellenére Magyarország volt – tehát egyúttal Erdély is – „a zsidó menekültek ezreinek, akik a lengyelországi, szlovákiai és romániai vérengzések elől szöktek, egyedüli menedéke”. Sorsuk azonban a németek bevonulása után tragikusra fordult. Szlovákiában 1939-től folyt a zsidóság elhurcolása, 1942 májusáig a 90 000 szlovákiai zsidó lakosból 18 000 – 20 000 maradt életben; Bulgáriában 1941 után 40 000-et tett ki a számuk; Horvátországban és Szerbiában 1943-ra befejeződött a deportálásuk. A Romániában történtek, a zsidóságnak a németek közbenjárását is mellőző kiirtása azért kerülte el a nemzetközi közvélemény figyelmét, mivel őket azonnal megsemmisítő táborokba, pogromok során pusztították el.

72. oldal

1944 június 25. Az SS-el kötött, a Weiss Manfréd-vagyont az SS kezelésébe adó szerződés alapján a Weiss és Chorin család 32 tagja a Lufthansa különgépén Lisszabonba érkezik.

76. oldal

Amíg az első világháborúban ezer lélekre 36, a másodikban már mintegy száz halott jutott.

80. oldal

Túltekintve végül a hazai tájakon, a háborús vérveszteség méretei akkor látszanak igazán, ha azokat Európa népeinek veszteségeivel vetjük össze. Akár a halottak számát, akár azoknak a népességhez mért részarányát tekintjük is, Magyarország Európa államai között az áldozhathozók „élmezőnyébe” tartozik. Sorrendben: a Szovjetúnió (20 millió), Jugoszlávia (1,7 millió) után következik, kevés híján megközelítve a velünk akkor azonos lélekszámú utóbbi országot. Ha pedig a veszteségnek a népességhez mért százalékos arányát nézzük, Lengyelország kiugróan magas hányadát kivéve, Magyarország háborús embervesztesége csaknem azonos fokúnak mondható az előbb említett országokéval.

81. oldal