Az ​ókereszténységtől a román korig 2 csillagozás

Kezdem azzal, hogy nagyon hiányos a művészettörténeti tudásom, ugyanis a gimnáziumban kb. az egyiptomi piramisokig jutottunk el rajzórán, az egyetemen pedig a kötelező művészettörténeti kurzuson a 20. századi magyar és külföldi művészetekre, elsősorban festészetre szorítkoztunk. Tehát ezek után, amikor pár éve karácsonyra az egyik barátnőmtől megkaptam ezt az albumot, kicsit furcsán néztem. Most jött el az ideje, hogy elolvassam, és egyáltalán nem bántam meg!
A kötet első fele egy olyan korszakot tárgyal, amit gyakran csak a sötét középkornak hívunk és tulajdonképpen lyukas kornak is tekinthető. Hiszen, a Római Birodalom összeomlott, barbár hordák lepték el Európát, messze még a román stílus kialakulása. Akkor nem is volt művészet? Ez a könyv bebizonyítja, hogy dehogynem! Gyönyörű művek, épületek születnek, hat a tárgyak megmunkálására Bizánc, illetve a gyönyörű barbár ékszerek egy része is megmaradt. Fantasztikus fafaragások, domborművek készülnek, amik elsősorban a templomkapukon maradtak meg. Még nem jellemző a templomokra a túldíszítettség, de hatalmas terek, oszlopok, boltívek kápráztatják el a látogatókat. Kicsit bepillanthattam a kopt művészetbe is.
Nagyon tetszettek a tematikus oldalak, amikor egy-egy téma került fókuszba, például a vadászat témája, a hónapok megjelenítései vagy a kedvencem, a mozaikok.
A kötet második fele a román stílusról szól. Itt is tévedésben voltam, hiszen azt tanultuk, hogy a román jellemzője a vastag falak, a lőrésszerű ablakok és a zömök épületek. Persze visszatekintve a gótikából és a reneszánszból! Viszont ha valaki rátekint a pisai dómra (ami a pisai ferde toronyhoz tartozik, de én még sohasem láttam) vagy a luccai San Martino dómra nem éppen ez a kép tárul eléje. Itt említem meg a gazdagon illusztrált, részletesen elmagyarázott képek sokaságát, ami különben el is várható egy albumtól.
Egyszóval rengeteget okosodtam. Szerintem még olvasok majd a sorozatból, úgyis nyertem a Baranya is olvas című versenyen tavaly egy kötetet, mégpedig a görög művészetet.

Szeretem, hogy részleteket mutat. Olyanokat, amelyeket én nem látok, mert nem tudom, hogy látni kellene, vagy olyan helyen vannak, ami számomra hozzáférhetetlen.