Don ​Camillo kisvilága 92% 71 csillagozás

Micsoda egy jó könyv volt ez.
Nagyon olasz.
Többnyire frappáns.
Sok helyen vicces és mindenképpen eredeti.

Don Camillo és Peppone örökös, ádáz egymás elleni „harca” sokszor megnevettetett máskor majdnem megríkatott. Szerettem, hogy állandóan ölre mennek, szóban és testileg is gyepálják egymást, de ha valami komoly dolog van, elsők a másik megsegítésében, csak lehetőleg senki meg ne tudja és senki meg ne lássa. Bírtam őket nagyon és az összes többi vérbeli olasz szereplőt is.
Vannak fergeteges történetek benne, amiket nem lehet félbehagyni, annyira izgalmas, annyira jól csűri csavarj a szálakat az olasz vidéki életről Guarechi, hogy sercegett a papír a kezem alatt a gyors lapozásoktól. Olvastatja magát. Aztán persze vannak gyengébb történetek is, meg olyanok amik majdhogynem ismétlésnek tűnnek, persze nem, csak van némi hasonlóság.
Érdekes, hogy erős karikatúrája az akkori olasz politikai helyzetnek, a kommunisták és a reakciósok állandó egymásnak feszülésének: ki tud nagyobbat mondani (hazudni), ki tud jobbat, többet tenni, kinek nagyobb a mellénye, kinek van igaza? Görbe tükröt állít az emberi butaság, mohóság, kapzsiság, meggyőződés elé, felépíti a feszültséget de mindig kihúzza a méregfogát a kényes szituációknak és minden jó ha a vége jó. Általában nem várt fordulatokkal zárja az életképeket. Nem mindig, mert van amikor nem lehet egy-egy túlkapást boldog befejezéssel elrendezni, de ott is valahogy a tisztesség és emberség elő bukkan, még ha nem is mindig magától, még ha kell is egy kis rásegítés, de azért megjelenik és ott van.
Nagyon szerettem az olasz vidéki életről olvasni és nagyon bírtam azt a híres olaszos temperamentumot, ami átsüt a sorokon.

Szórakoztató, itt-ott humoros történetfüzér, szerintem azonban a kapott 93%-kal meglehetősen túl van értékelve.
Az egymáshoz lazán kapcsolódó részek novellákként is olvashatók.

A látszólag csupa humor könyv különös világba vezet el minket. A történetek sokszor csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, és időnként nehéz rájönni, mikor is játszódik a történet. Alapjában véve a 3. világháború után járunk, amikor még vannak aláaknáztt területek, és senki sem csinál problémát abból, hogy a kommunista polgármester és a katolikus papa is fegyverrell fenyegeti meg, vagy tartja sakkban a másikat. Don Camillo és Peppone is halálos ellenségek, de egyik célja sem az, hogy megsemmisítse a másikat. Egyik sem megy el addig, hogy a másik tekintélye meggyengüljön, mert akkor már nem lehetnének méltó ellenfelei egymásnak. Mindkét fél képes arra, hogy belássa, ha tévedett, de attól még ellenségek maradnak. Igazából nem is a két ember a másik ellensége, hanem az egyik eszme a másiknak. Vannak humoros jelenetek, sok esetben komoly mondanivalóval. Jó lett volna a könyvvel egy időben a filmeket is látni, mert nekem most az az érzésem, sok esetben Fernandel hitelesen személyesítette meg az atyát, Jézus hanghordozását is fel tudja idézni az ember, de pl. a két focicsapat közötti meccset tekintve szerintem a Terence Hill-es feldolgozás sokkal inkább visszaadta a „valóságot”. A mai világban is hasznos olvasmány, ha az ember arra akar példát látni, hogy lehet két ember, két eszme úgy halálos ellenség, hogy harcuknak egyszer sem volt célja a másik teljes erkölcsi, fizikai megsemmisítése. Miondenképp el fogom olvasni a többi kötetet is.

Hogy milyen volt? Aranyos humoros, jókedvre derítő, közérzet javító novellafüzér. Az alapvetően jószándékú pap, Don Camillo és a Peppone a helyi párttitkár folyamatos egymás orra alá borsot törő, ám a lényeges dolgokban összefogni képes csapatát mutatja be egy különleges, Pó vidéki kisvilágban.

A legrongyosabb könyvem. :-)
A filmek közül a Terence Hilles nem tetszik, egyáltalán nem adja vissza a könyvet. A Fernandeles egész jó, de azért mégiscsak a könyv az igazi.

Gyermekkorom nagy kedvence volt a Don Camillo filmsorozat, így aztán nem is lehetett kérdéses, hogy előbb-utóbb az eredeti könyv is elolvasásra kerül majd… és hát nem is csalódtam. :)

Nagyon bűbájos könyv, élethű szereplőkkel, és valóságos helyzetekkel. A film után olvastam csak el, de a könyv ezerszer jobb, mint a feldolgozása.

Remek kis darab. Kellően könnyed és kellően egyedi. Előbb láttam a filmet Terence Hillel, utána olvastam a regényt. A film részben más, de mindkettő remek. A könyv persze jobb. Remek sztorik és mély gondolatok. Akár nem keresztényeknek is!

Többször olvastam. Imádnivaló! :)

Szuper könyv! Többször olvastam már, mindig jókedvre derít.