Dekameron 377 csillagozás

Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron Giovanni Boccaccio: Dekameron

A Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Hét fiatal hölgy és három ifjú mesél tíz napon át – a pestis elől menekülve – kies vidéki kastélyukban idillikus, szellemes, vidám és erotikus történeteket, amelyek a szerelem mindenhatóságáról szólnak. A nagy számú, színes képanyag híres művészek alkotásai, amelyek a középkortól a barokkig az akkor kor életszemléletét illusztrálják.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai Kossuth · A világirodalom klasszikusai · Irodalmi Fülbevaló · Szerelmes századok

>!
Kossuth, Budapest, 2014
940 oldal · ISBN: 9789630963091 · Fordította: Révay József
>!
Kossuth, Budapest, 2010
940 oldal · ISBN: 9789630963091 · Fordította: Révay József
>!
Európa, Budapest, 2009
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630788564 · Fordította: Révay József

28 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Cupido / Amor / Erósz · Calandrino · Chichibio · Dioneo · Federigo degli Alberighi · Fiametta · monna Tessa · Neifile · Pampinea


Kedvencelte 26

Most olvassa 38

Várólistára tette 234

Kívánságlistára tette 100

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Stone>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Majdnem hétszáz esztendős jó bor. Csak lassan, minden nap tíz kortyban szabad nyeldekelni. Így is a fejébe száll az embernek.
Meg aztán az történt Arrabona városában egy szép tavaszi napon, hogy levette a polcról Lito de Merenga a kötetet, mely hiába tartalmaz könnyeden pikáns történeteket, biz az nem csak deka mértékben mérendő. Esténként fogott neki mindegyik nap tíz történetének, és nem is csodálkozott oly nagyon e majdnem kedves, de biztos, hogy nem szelíd vénleány, hogy a benne foglaltak olyan frissen ábrázolták az emberi gyarlóságot, hogy majdnem elpigmentálódott belé kerek orcája. De maga is ismervén az urak szerszámainak fortélyát, csak egy félmosolyra illette a lapokat a látványra szende, ámde nem szüzek láttán. Midőn elért a kötet végére, jó érzéssel csukta be azt, és örömét fejezte ki a világnak, hogy ez is megvolt, már este is van.

ParadoxH>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Che fai uomo, non sai novella?
Morta e la donna tua. Ch'era si bella.
(Dante)

Ez a könyv bölcső és koporsó. A 14. században végigsöpör Európán a pestis és (az élet humorérzéke mindig morbid) ezzel már félig-meddig meg is teremti a reneszánsz eszményét. Ugyanakkor (erről mit sem sejtve) előrevetíti ennek a kornak a végét is a római erkölcs már ott csirázó, magát magasztosnak feltüntető, de kendőzetlenül torz Janus-arcú rögeszméjével, ahol már nem az erkölcs szolgálja az életet, hanem fordítva, utat nyitva ezzel a Fra Girolamoknak. De szálljunk le a végletek lováról. A lényeg amúgy is a köztes dolgokban rejlik (ezt a mondatot a mű nőalakjai enyhe pírral megmosolyognák).
A könyvben a Szépség megunva az apátságok iniciálés könyveket és liliomteákat rejtő, tüdőszaggató pincéit, feljön a fényre. Ott jár-kel a nép között és argó- meg vulgárlatin nyelven szólal meg, míg lába nyomában kivirágzik… hogy mi is? A szerelem? Tágabb értelemben talán. De ez a szerelem nem hasonlítható a Dantééhez, vagy a Petrarcaéhoz. Nem olyan légies és illékony. Ezt mozgatja a vágy és az érdek, kertajtókat nyitogat, kedveli az intrikákat, nem tud megnyugodni, és csak akkor önzetlen, ha az kifizetődő. Ha ma szembejönne velünk az utcán, akkor összetévesztenénk egy kortárs íróval. Ez a mi lelkünk mása.

ui: Napok óta az jár a fejemben, hogy Boccaccio miért akarta szénné égetni a könyvet?

3 hozzászólás
szökött_csincsilla>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Az egyik leggyönyörűbb szöveg, amit életemben olvastam.
voltak persze prekoncepcióim, főleg a film miatt, amit évekkel ezelőtt láttam. Ahogy aztán az lenni szokott, megint az írásos mű javára billent a mérleg, hiszen gyakran megfeledkezünk arról, a szinte minden ilyen esetet jellemző körülményről, hogy a film az irodalmi mű által inspirált szellemi párlat csupán.
Ebben a konkrét esetben a kiválasztott novellák árulkodnak az azokat feldolgozóról. :) A Dekameron ugyanis sokkal több, mint középkori erotikus novellafüzér. Az egy páratlanul precíz pestisjárvány-leírással induló mű fájdalmasan szép és a kor ízlésének megfelelően vicces írásokat váltakoztat, amelynek állandó motívumai az elhanyagolt, ámde huncut asszonyok, a reménytelen szerelmesek, az erkölcsben, jellemben gyenge papok, vagy a könnyen lóvá tehető félnótások.
A legnagyobb meglepetések azonban akkor érik az embert a Dekameron olvasása közben, amikor részben, vagy teljesen eltér az adott novella a fenti típusok kitárgyalásától.
Vannak itt olyan rossz kimenetelű szerelmi történetek, vagy vissza-visszatérő lidérces álmok, amelyek még akkor is képesek magukkal sodorni az olvasót, ha azok egyébként a hímzett falvédők világában helyezhetőek el leginkább.
A Dekameron legnagyobb varázslata azonban mégiscsak annak a rengeteg közös gondolatnak, vágynak, és szorongásnak a tételes felismerése, amelyek a mű megírása idején élt emberekkel minket szorosan összekötnek.

kaporszakall >!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Néha megéri elővenni a klasszikusokat, és lefújni róluk a port, mert felfedezhetjük, hogy valódi érték rejtőzött a porréteg alatt. A Dekameront először kamaszkoromban olvastam, kellő izgalommal, mivel akkoriban – a szocialista prüdéria idején – erotikus tárgyú könyvet, a klasszikusokon kívül, nemigen lehetett találni. S hát ennek a novellagyűjteménynek – valljuk be – legfőbb tárgya a szerelem, annak mind földhözragadt paraszti, mind körmönfont városi, mind trubadúrhangú, átszellemült lovagi formájában. S ugyan mi egyéb szórakozást is lelhetett magának a középkor – javarészt írástudatlan – egyszerű népe? Mikluho Maklaj, a XIX. századi jeles néprajzkutató írta a pápua férfiakról, hogy azok felettébb féltékeny természetűek, mert egyhangú életük egyetlen öröme az asszonynép. Ebben a középkori európai férfiak igencsak hasonlítanak a XIX. századbeli pápuákra…

Persze pusztán a szerelmi téma még nem teszi maradandóvá ezt a gyűjteményt. Boccaccio nagy érdeme, hogy a költészettel szemben visszaadta a próza – az idők folyamán feledésbe merült – rangját, és lehetővé tette, hogy a fennkölt szónoklatok mellett az élőbeszéd, és az érdekes történetmesélés (mely addigra jóformán a népmesék körére szűkült) újra helyet kapjon az 'előkelőbb fajta' irodalomban. Ha az orosz irodalomról azt tartják, hogy Gogol Köpenyéből bújt elő, hát az egész európai novellisztika pedig Boccaccio Dekameronjából sarjadt.

(Hadd tegyem hozzá: a bevezetőben a firenzei pestisjárvány leírása kifejezetten drámai és realista; Defoe, Manzoni és Camus írásaival egyenrangú.)

Minden kezdet (és újrakezdés) nehéz; ez a gyűjtemény sem csupa hibátlan gyöngyszem: némelyik falusi történet túlságosan együgyű, a Calandrino-ról szóló firenzei városi anekdoták különösen bárgyúak, a papok és szerzetesek kéjsóvárságának és kapzsiságának ostorozása egy idő után fárasztóvá válik; egyes lovagregény-szagú fennkölt románcok dagályossága pedig a lassan túlhaladott trubadúrköltemények cirádáit idézi. De a száz novella jó egyharmada erőteljes, eredeti történet, amit nem csupán kultúrsznobériából, hanem pusztán a szórakozás kedvéért is érdemes megismerni.

Sőt, ötvenévenként újraolvasni is érdemes.

graphoman IP>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Uhh, uhh. Kicsinyég sűrű volt ez így, tíz nap alatt.
Mert hát én bizonnyal nem tudtam, hogy emez könyvnek a négyötöde szex, arról való beszéd avagy arra gondolás. :D Ez a gimis oktatás felől bizonnyal nem oly meglepő off – mindazonáltal nékem az volt.
A szexuál- és egyéb etika megérne egy külön esszét, de kellő türelem híján álljanak ehelyt mindössze a legfontosabb tapasztalataim:
– Az asszonyok, leányok és hölgyek megelégülése egyenrangú fontosságú a férfiakéval.
– Kifejezett erőszakot tenni nem illő, azonban bárminemű csalafintaság latba vetésével spoiler mindjárt egészen megkérdőjelezhetetlenné válik a cselekmény.
– A szerelem szó az időnek igen nagy hányadában kéjvágy jelentésben használtatik.
– A nők házasságkötésébe mindenkinek vagyon beleszólása (apa, fiútestvérek, szerelmes, szomszédok, alattvalók, a szerelmes barátai) – az egy érintett, a nő kivételével.

>!
MVGYOSZ, 2006
Fordította: Révay József, Jékely Zoltán · Felolvasta: Bodor Tibor
5 hozzászólás
ppeva P>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Először jócskán gyerek voltam még, mikor a lopva a kezembe került. :) Aztán felnőtt fejjel már szabad volt végigolvasnom. Valahol még megvan a szekrények mélyén az a régi, szakadozott, újságpapírba kötött (gondolom, a fiatalság megtévesztésére…) példány is, amit titokban olvasgattam.

alaurent P>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Újraolvasás a könyv, többszöri találkozás, beleolvasás után, hangoskönyvként. Bodor Tibor hangja leköt és a múltba röpít. A múltba, amikor volt idő mesélni, amikor az érvelés nyolc perces monológ volt, amikor az emberek meghallgatták a másikat, odafigyeltek rá, és elmondták a véleményüket a hallottakról, (érted, arra reagáltak, ami elhangzott), amikor mindenkinek megvolt a helye a társadalomban, úr, szolga, polgár, király vagy rabszolga, amikor a bűnösökre lecsapott a törvény, és a csalók megkapták a büntetésüket, de a megcsalást – ha nem pénzért történt – cinkos kacsintással fogadták el, amikor a papi személyek élveteg élete, félrelépései közderű tárgyát képezte, és amikor egy világjárvány elől el lehetett bújni barátokkal, szolgákkal, bőséges ételekkel, pazar kiszolgálással valamely kastélyba.
Varázslatos világ ez, amelyben Boccaccio szerint a nők legalább annyit törik a fejüket a szexen, mint a mai közhiedelem szerint a férfiak, és mély meggyőződésük szerint járt nekik a tökéletes mennyiségi és minőségi kiszolgálás emez dologban, mert ha másban nem is, de ebben egyértelműen egyenrangúak voltak a férfiakkal. A többi dolgokban csak annyira, amennyire rafináltságuk, életrevalóságuk és talpraesettségük lehetővé tette.
Lám, én is a nőket említettem fel, pedig férfiak-nők vegyesen hősei az elbeszélésnek, de érzésem szerint Boccaccio is inkább őket tekintette elsődlegesnek a művében, legalábbis sokkal szeretetreméltóbbnak, okosabbnak, eszesebbnek és tisztességesebbnek – no és persze pajzánabbnak – mutatja őket, mint férfitársaikat. Akit akarnak, megszerzik maguknak. Amit akarnak, elérik, asszonyi furfanggal, hódítással szép szóval, finom erővel.
Boccaccio emberei szépek, kellemesek, tréfásak, néha bumfordiak, csélcsapok és kikapósak, megérik a pénzüket, de emberek. Aki mégsem, az hamar rossz véget ér, és nemigen érdemli ki a sajnálatunkat.
Élveztem a mondatokat, a leírásokat, a részletezettséget, a finomságot, a pontosságot – és ugyanannak a többféle, szabatos megfogalmazását, kifejezését, leképezését. „…annak pedig, ki időtöltésből olvas, semmi sem lehet hosszú, mi megteszi azt a szolgálatot, melyre rendeltetett. A rövid dolgok sokkalta inkább valók a deákoknak, kik nem elverni, hanem hasznosan eltölteni kívánják idejöket…” zárja művét a szerző. A Dekameron pedig megtette nekem azt a szolgálatot, amire rendeltetett, alig vártam, hogy folytathassam.
Boccaccio nagy mesélő, csak legyen rá időnk meghallgatni, és legyen rá fülünk meghallani a rohanás közben. Gondolható, hogy nem lehet véletlen az évszázadokon átívelő népszerűsége, és olvasván, megérthető az oka is. Kicsit antik, kissé ódon, egyszerre túl sok belőle megfekszi az ember gyomrát, de módjával adagolva páratlan élvezet.

anesz P>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Bakancslistás könyv volt, és mivel minden hónapban részt veszek novellaolvasós kihíváson, így naponta egy történetet fogyasztottam. Így is volt, hogy abbahagytam kicsit, mert besokalltam tőle.
Nagyon jó az alapötlet és az irányított meseolvasás. Csakhogy voltak olyan napok, amikor annyira hasonlók voltak az egymás után olvasott novellák, hogy szinte meg sem lehet különböztetni őket egymástól. Viszont így is értékeltem a humort, a jó korábrázolást. A papok nem voltak Boccaccio kedvencei, és azt is értem, miért volt botrányos bizonyos korokban ez a könyv. Jobbára szórakoztatóak voltak az elbeszélések, bár messze nem azonos színvonalúak. Egyáltalán nem bántam meg, hogy végigolvastam, a szépirodalmi értéke tagadhatatlan.
Összegyűjtöm egy helyre a reakcióimat:
1. nap: A körülmények, a pestis leírása. Nagyon érdekes az értekezése arról, hogy ki hogy reagál a járványra. Az első királynő, Pampinea szabadon választott témakört ad meg.
1 nap/1 novella : A képmutatás magasiskolája. Kit tekintenek szentnek az emberek egy megtévesztés és a jó hírverést követően? Én tanulságul azt szűrtem le, hogy ne ítélkezzek (lehetőleg sehogy, de leginkább) elhamarkodottan.
nap/2 novella: Mi kell az áttéréshez? Sokszor teljesen más, mint amit gondolunk. :-)
1 nap/3. novella: Nagyon frappáns megoldás egy kényes helyzetben.
1 nap/4. novella: Ez a más szemében a szálkát effektus tipikus esete. Attól még egyik sem helyes.
1. nap/ 5. novella: Nagyon elmés ez a tyúklakoma.
1. nap/6. novella: A képmutatás leleplezése egy elmés mondással. Sokszor a megmenekülés múlik a talpraesettségünkön.
1. nap/7. novella: Jó, ha valaki magára tudja értelmezni a tanmesét, és még jobb, ha ezáltal változtatni is tud a magatartásán.
1. nap/8. novella: Ez is hasonló az előzőhöz.
1. nap/9. novella: Ugyanaz pepitában.
1. nap/10. novella: A látszat gyakran csal. Vége az első napnak, megtudják a következő napi feladatot: jóra forduló történet legyen.
2. nap/1. novella: Itt sem az igazságszolgáltatás vágya volt az erős, hanem az előítéletesség.
2. nap /2. novella: Ezt nevezem igazi önfeláldozó vendéglátónak! :-)
2. nap/3. novella: Ez tényleg olyan volt, mint egy mese! Nagyon tetszett az álruhás királylány sztori!
2. nap/4. novella: Ez a hajótörős történet nem volt olyan kreatív.
2. nap/ 5. novella: Hősünk tanult keserű tapasztalatából és kevésbé naivan állt a következő próbatétel elé. Így meg is menti az irháját.
2. nap/6. novella: Ez nagyon fordulatos, izgalmas volt, bár szinte túl szép, hogy igaz legyen…
2. nap/7. novella ( 20 oldal): Ezt végigszenvedtem. Ez a csaj nem tud mást csak sírni illetve szexelni, az tök mindegy volt, hogy éppen kivel. Közben csak úgy hullottak körülötte az emberek, ő pedig mindeközben ártatlan áldozatnak van feltüntetve? Huh!
2. nap/8. novella: Ez is tetszett, jó felépítésű, kerek novella, ahol az igazság győzedelmeskedik.
2. nap/9. novella: Ez az álruhás téma úgy látom népszerű az elbeszélők között. Mondjuk ez a kínzás azért durva!
2. nap/10. novella: Na ez a nőszemély igen kéjvágyó volt, a férje viszont tényleg ostoba!
3. nap: Hőseink elköltöznek, kis szünetet tartanak. E napon a novellák témája: olyan emberekről kell mesélni, akik ügyességgel érték el vágyott céljukat.
3. nap/1. novella: Na, ez nem igazán feküdt nekem. Kicsit túlzásokba esett a mesélő.
3. nap/2. novella: Mind a király, mind a szolga nagyon csavaros eszű volt, túljártak egymás eszén. Ez legalább szellemes volt, ha erkölcsileg nem is feddhetetlen.
3. nap/3. novella: Ez az együgyű barát nem igazán segítette Isten országának az építését! És akkor még finom voltam, és nőies.
3. nap/4. novella: Mindig ezek a házasságtörések!
3. nap/5. novella: Ezek a történetek most már tényleg egy kaptafára mennek! Végre valami kreatív ötlet nem lehetne?
3 nap/6. novella: Már megint szerető téma.
3. nap/7. novella: Ez fölöslegegesen volt ilyen hosszadalmas.
3. nap/8. novella: Bár még mindig ugyanaz a téma, de azért ez elég drasztikus módja volt a férj kigyógyításának a féltékenységből. Ráadásul még lóvá is tették. Tanmesének ez sem jó!
3. nap/9. novella: Végre egy jó novella ebből a témából! Nagyon tetszett a feleség hűsége, állhatatossága, furfangossága és kitartása. Pedig a férj, meg sem érdemelte mindezt a makacskodása miatt, de éppen erről szól a szeretet: annak ellenére szeretünk valakit, hogy milyen, nem azért.
3. nap/10. novella: Azért ez nagyon erotikusra sikeredett.
4. nap: Itt Boccaccio kiszól az olvasóinak a kritikák miatt. Különben a negyedik napon Filostrato uralkodik és olyan emberekről lesz majd szó, kiknek szerelme szerencsétlenségbe jutott.
4. nap/1. novella: Azért ez horrortörténetnek is elmenne.
4. nap/2. novella: Úgy látom az egyházi személyekre nagyon ki vannak akadva a mesélők, mert valahogy mindig ők a gonosz szereplők a történetekben.
4. nap/3. novella: Ez a sokszereplős kavarás megzavarta a nyugalmamat. A lényeg, hogy itt sem volt happy end.
4. nap/4. novella: Tengeri támadás és gyilkolászás. Azért ez sem lesz maradandó történet.
4. nap/5. novella: Na, a mesélő gyorsan kinyírta a főszereplőket. Nem is tudtam, hogy a zokogásba bele lehet halni!
4. nap/6. novella: Miért halt meg a férfi? Mi az álmok jelentése? Ez nem igazán derült ki.
4. nap/7. novella: Elég buta volt ez a nőszemély, hogy a mérgezett növény hatásait magán mutatta meg!
4. nap/8. novella: Azért ez nagyon furcsa: szerintem fizikai lehetetlenség az olyan öngyilkosság, hogy visszatartjuk a lélegzetünket!
4. nap/9. novella: Úgy látszik Itáliában nagy divat volt a szerető szívét megfőzni és megetetni a hűtlen asszonnyal, mert már nem először fordul elő.
4. nap/ 10 novella: Oldásként ez egy vicces novella akar lennei, de nekem a hűtlenség még mindig nem vicces.
Következő királynő Fiammetta lesz, aki boldog végű szerelmes történeteket, előtte sok megpróbáltatással és szenvedéssel, vár.

VÉGE AZ ELSŐ KÖTETNEK.

5. nap/1. novella: Ilyet sem hallottam még: szerelemtől valakinek megjön és nem elmegy az esze!
5. nap/2. novella: Ez olyan semmilyen volt.
5. nap/3. novella: Azért ez nagyon mesésre sikerült, a vége pedig kissé összecsapott lett.
5. nap/4. novella: Ez a fülemüle igazán jelentésbeli átalakuláson ment keresztül.
5. nap/5. novella: Érdekes volt a fordulat a történetben.
5. nap/6. novella: Szó szerint a halál markából szabadultak ki a szerelmesek, már oda voltak kötözve a máglyára.
5. nap/7. novella: Ez az anyajegyről felismerés már többször előfordult. Az örmény vonal újdonság volt.
5. nap/8. novella: Igazán érdekes módja a szerelem felkeltésének! :-)
5. nap/9. novella: Azért ez a sólyomevés nagyon durva! De mindent a szerelemért!
5. nap/10. novella: Most nem tudom, hogy felháborodjak, vagy undorodjak.
6. nap: Elisa uralkodása alatt olyan történeteket hallunk majd, amiben a főhős valamilyen talpraesett válasszal szabadul meg veszedelemből.
6. nap/1 novella: A tapintatos úrhölgy megmenti útitársát a kínlódástól. Csak azt furcsállottam, hogy miért a nő gyalogol, az állítólagos lovag pedig lovagol?
6. nap/ 2. novella: A jó üzletembernek már akkor is talpraesettnek kellett lennie.
6. nap/3. novella: Nincs szerencsém felfogni ennek a novellának az értelmét. :-)
6. nap/4. novella: Ezt a darus történetet már valahol hallottam, de attól még nagyon szellemes.
6. nap/5. novella: Kínunkban nevetünk?
6. nap/6. novella: Ötletes a kérdés megválaszolása.
6. nap/7. novella: A női egyenjogúság előharcosai a 14. században.
6. nap/8. novella: Én is sokszor tapasztalom, hogy sokan nem értik az iróniát.
6. nap/9. novella: Ez is kissé zavarosnak tűnik nekem.
6. nap/10. novella: Aki mindenből ki tudja dumálni magát. Mondjuk ezek az ereklyék mindig is tragikomikusak voltak, így nem bántam a paródiát.
7. nap: Dioneo uralkodása alatt olyan asszonyokról mesélnek, kik akár szerelemből, akár azért, hogy valami bajból menekedjenek, megcsalják férjüket, akár rájött az, akár nem.
7. nap/1. novella: Ez a szamárfejes forgatás nagyon meglepő volt.
7. nap/2. novella: Elemei már voltak előző novellákban.
7. nap/ 3. novella: Szép kis jellemzés ismételten a szerzetesekről!
7. nap/4. novella: Mindig jól kiszúrnak a hűséges férjjel.
7. nap/5. novella: Ez a gyóntatós trükk újdonság volt.
7. nap/6. novella: Nagyon furmányosak ezek a hűtlen asszonyok.
7. nap/7. novella: Attól tartok ez a téma már igencsak kimerült, de nemsokára vége!
7. nap/8. novella: Csak a szegény szolgálólányt sajnálom, teljesen ártatlan, mégis maradandó sérüléseket szenvedett.
7. nap/9. novella: Itt is szegény megcsalt férj szenvedett a legtöbbet, nem csak lelkileg, de fizikailag is.
7. nap/10. novella: Na, ez aztán jó felmentés!
8. nap: Lauretta uralkodása alatt arról mesélnek, hogy miképpen járnak túl minden nap az emberek egymás eszén.
8. nap/1 novella: Pórul jár a kapzsiság!
8. nap/2. novella: Na, a pap jól becsapta ezt a nőszemélyt!
8.nap/3. novella: Csak a szegény asszonyt sajnálom: eleve ilyen ostoba férje van, és akkor még el is verik!
8. nap/4. novella: Ez tetszett, pórul járt a gaz csábító.
8. nap/5. novella: Végre valami változatosság!
8. nap/6. novella: Ez most nem mulattatott annyira.
8. nap/8. novella: Na, ez enyhén szólva is erotikus volt és a bosszú joga, de a következmény???
8. nap/7. novella: Ez a bosszú nagyon durva volt.
8. nap/9. novella: Azért ezekhez a „tréfákhoz” nagy adag rosszindulat is kell, ezért nem tetszenek.
8. nap/10. novella: Itt egyetlen szimpatikus szereplőt sem találtam.
9. nap: Emilia uralkodása alatt szabadon választott a téma.
9. nap/1. novella: Valaki nem hallgat a szép szóra…
9. nap/2. novella : Na,nem vethetnek egymás szemére semmit!
9. nap/3. novella: Az ostobaság határtalan…
9. nap/4. novella : Azért a pofátlanság úgy látszik határtalan… És még ő a hős?
9. nap/7. novella: Nem kell ott is bonyodalmat gyanítani, ahol nincs is!
9. nap/5. novella: Ezek a hogyan szúrjunk ki azokkal, akik nálunk kevésbé okosak novellák számomra egyáltalán nem szórakoztatóak, sőt visszatetszést keltenek.
9. nap/6. novella: Ezzel a módszerrel akarta elnyerni a leányzó kezét??
9. nap/8. novella: Ezek a bosszúállásról szóló novellák engem nem igazán szórakoztatnak.
9. nap/9. novella: A másik szereplőre is kíváncsi lettem volna, hogy ő hogyan valósítja meg a kapott tanácsot.
9. nap/10. novella: Az ostobaság tényleg határtalan.
10. nap: Pamfilo uralkodása alatt olyan történeteket kell mondani, ahol valaki nagylelkűen vagy nemesen gondolkodik.
10. nap/1. novella: Ez a novella kissé zavaros volt nekem, mert nem derült ki, mitől is balszerencsés ez a lovag.
10. nap/2. novella: Ez már igazi nagylelkűség, de meg is lett a jutalma!
10. nap/3. novella: Ezt nevezem én önzetlenségnek és egy barátság kiindulópontjának!
10. nap/4. novella: Szerelemben a nagylelkűség. Ez a versengés hová fog fajulni?
10. nap/5. novella: Ezek a nők azért ide-oda lettek ráncigálva.
10. nap/6. novella: Nagylelkű király, aki nem hisz, hogy körülötte forog a világ.
10. nap/7. novella: Ezek szerint csak reménytelenül szerelembe kell esni egy királyba, és minden vágyunk teljesül?
10. nap/8. novella: Miért kellett ezt ennyire húzni? Különben a sztori jó lenne, de ez a szószátyárság kicsit dühítő volt.
10. nap/9. novella : Ez most tetszett. Volt benne humor, mágia és persze nagylelkűség.
10. nap/10. novella: Ez verses formátumban volt ismerős nekem. Az egész kötetből ez a kedvenc! :-)

NoirDésirer I>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Hát ez valami hihetetlen volt… lehet nagy marhaságra vállalkoztam amikor kitaláltam, hogy én márpedig elolvasom az összes kötelezőt… ezt még amúgyis kilencedikben tanultuk, borzalmas volt…
Eleinte jól elszórakoztam a részletesen leírt pestisjárványon meg az első napon, de utána elkezdtem mélységesen gyűlölni… hát mekkora marhaságok történtek már!! Egy nő megette a szeretője szívét, egy másik meg elültette a halott hapsija fejét, az idióta fiú meg, aki az apjával nőtt fel egy hegyvidéki kunyhóban lazán elhitte hogy a nők azok libák… de az ötödik nap környékén valahogy elkezdtem élvezni ezt az őrületet, és már vártam hogy haladhassak vele… rengeteg novella annyira unalmas volt, hogy egyszerűen el is felejtettem, de lett pár kedvencem a végére:
-Mindegyik amelyikben szerepelt szegény Calandrino, bár egy kicsit sajnáltam azért.
-Amikor Bruno elhitette az idióta orvossal hogy tagja egy titkos társaságnak ahol csodálatos élményekben lehet része, aztán beöltözött fenevadnak és megismertette az orvost Árnyék Széki úrnővel. :)
– Amikor az idióták elhitték hogy a pap át tudja változtatni az asszonyt kancává…
– Amikor kiderült hogy miért csak egy lábon állnak a darvak.
Meg az nagyon nagyon vicces volt hogy az idiótákat Fajankónak meg Tökfilkónak meg Tökkelütöttnek nevezték… :)
Az biztos hogy nem olvasom el az egészet soha többet, de egyébként egy éltreszóló, csodálatos élmény volt!! :)

10 hozzászólás
Aurore>!
Giovanni Boccaccio: Dekameron

Egy hős fakír vagyok. Végigolvastam. 4 röpke hónap alatt. Egyszer a szicíliai barátomnak viccesen azt találtam mondani, Boccaccio jobban tette volna, hahogy mégis elégeti emez novellákat, amint azt tervezte, miről is Petrarca barátja lebeszélte. Nem győzött kacagni elmés mondásomon.

A végigolvasás mellett szólt, hogy:
* 20 éve el szerettem volna olvasni,
* azóta várt a polcomon,
* mégiscsak egy klasszikus,
* VLCS-projekt,
* könyvet a Moly óta félbe nem hagyunk.

A végigolvasás ellen szólt:
* nehézkes, álrégies fordítás,
* a masszív savanyúkáposzta-íz,
* az egymásra rémesen hasonlító, egy kaptafára íródott novellák (szerintem sokat nem is Boccaccio írt, hanem a korban közkeletű történetek lehettek),
* amikor a hölgyek „kacagtak” az elmondottakon, olykor visszalapoztam, mi volt olyan vicces, később felhagytam ezzel (komolyan, ez olyan hatást keltett bennem, mint a nevetőgép),
* untam.
Fakírság – Unalom 1:0.

>!
Európa, Budapest, 1963
812 oldal · keménytáblás · Fordította: Révay József, Jékely Zoltán

Népszerű idézetek

Gelso >!

De miként gyakorta megtörténni látjuk, hogy minél csekélyebb a reménység, annál inkább megnövekszik a szerelem.

216. oldal Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 3/2

Tiger205>!

Minden harc és háború az élet megsemmisítésére tör. Egyetlen harc van, mely nem pusztulást, hanem termékeny életet jelent: a harc, amelyet a szerelmes férfi a nő ellen visel
Forró

(első mondat)

18 hozzászólás
ParadoxH>!

Ifjú hölgyeim, valamint derűs éjszakákon a csillagok ékességei az égboltozatnak, és tavaszidőn a virágok a zöldellő réteknek s a lombosodó fák a domboknak, akképpen ékességei a dicséretes erkölcsöknek s az értelmes beszélgetéseknek a talpraesett mondások, melyek, mivelhogy rövidek, jobban illenek a nőkhöz, mint a férfiakhoz, valaminthogy a szószátyárkodás inkább a férfiakhoz, mint a nőkhöz illendő.

Hatodik nap - Első novella

4 hozzászólás
Holdbéli_nyúl P>!

A másik az a kő, melyet mi, kövekhez értő emberek Heliotrop-kőnek nevezünk; fölöttébb nagy erejű kő, mivelhogy azt, ki magánál hordja, mindaddig, míg nála van, senki sem látja ott, ahol nincs.

120. oldal

Zzsófi>!

Vegyétek úgy e borzalmas kezdetet, mint vándor zordon és meredek hegyet, melynek lábánál szépséges és kellemes síkság terül, melyben annál nagyobb gyönyörűsége telik, minél fáradságosabb volt a felkapaszkodás és a leereszkedés.

Első nap

Gelso>!

A lány keservesen búslakodott mind előbbi, mind mostani szerencsétlensége miatt; azonban Marato, kezében a Szent Dagadóval, mellyel Isten ajándékozott meg bennünket, oly igen megvigasztalta őt, hogy a leány összemelegedett vele…

144. oldal Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 2/7

1 hozzászólás
Gelso>!

Azért hát mindegyikük úgy bámulta őt, mint valami csodát, különösképpen pedig a herceg, ki alig tudta elhinni, hogy halandó teremtés: és miközben bámulta és azt hitte, hogy ezzel kielégíti forró sóvárgását, nem vette észre, hogy a szerelemnek mérge, melyet szemeivel ivott, szerencsétlenségére oly igen átitatta, hogy halálosan beleszeretett a leányba.

146. oldal Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 2/7

3 hozzászólás
Gelso>!

– Madonna, sok olyan ember van, kik miközben abban fáradoznak, hogy a Paradicsomba jussanak, másokat juttatnak oda anélkül, hogy észrevennék

231-232. oldal Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 3/4

Dora P>!

És némelyek akképpen vélekedtek, hogy a mértékletes élet, a mindennémű kicsapongásoktól való óvakodás igen megnöveli az ellentálló erőt eme bajjal szemben; és társaságokba verődtek és mindenki mástól visszavonultan élték napjaikat; összegyülekeztek és bezárkóztak ama házakba, melyekben nem volt beteg, s élvezték a legfinomabb ételeket és a legpompásabb borokat, de igen mértékletesen és mindennémű kicsapongás nélkül; nem álltak szóba senkivel, hallani sem akartak semmi külső hírt sem halálról, sem betegekről, hanem muzsikával és egyéb mulatságokkal szórakoztak, már amihez hozzájutottak. Mások ellenkező véleményen voltak, és azt állították, hagy ha nagyokat isznak és dőzsölnek, és dalolva, tréfálkozva ide-oda csavarognak, és mindennémű vágyukat kielégítik, amennyire csak tudják, s kacagnak és csúfolódnak azon, ami történik, az lesz a legbiztosabb orvosság e szörnyű baj ellen; és amit így mondottak, azt tőlök telhetőleg valóra is váltották; éjjel és nappal hol egyik, hol másik kocsmába mentek, telhetetlenül és mértéktelenül ittak, ezt pedig legtöbbnyire idegen házakban cselekedték, ha éppen megszimatolták, hogy ottan valami kedvökre és ínyökre való akad. És ezt könnyűszerrel megtehették, mivelhogy mindenki ebek harmincadjára hagyta magát is, vagyonát is (mintha csak életének végső órája ütött volna); ennek okáért a legtöbb ház közös tulajdonná vált, és az idegen, ha egyszer betelepedett, úgy gazdálkodott bennök, mintha ő lett volna a házigazda; és ím ez állatias elszántságokban kerülték a betegeket, amennyire csak módjokban volt.

1 hozzászólás
Gelso>!

Igen megörvendezett ezen Garbo királya, s nagy tisztességgel elküldött a leányért és nagy örömmel fogadta őt. Az pedig, ki már nyolc férfival talán tízezerszer ölelkezett, szűz leány gyanánt feküdt melléje, s elhitette vele, hogy valóban az; s királynő gyanánt hosszú időn által boldogan élt együtt vele. Annak okáért mondották: elcsókolt csók nem vész kárba, megújul a hold módjára.

160. oldal Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. 2/7


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

E. T. A. Hoffmann: Éjféli mesék
Anne L. Green: Elfojtott indulatok (novella)
Bodnár Alexandra – Monos Anett – M. Z. Chapelle (szerk.): Sssh!
Ruby Saw: Nézz rám!
Anne L. Green: Elvakult szerető
Elyn Vee N.: Love me, Dylan! – Szeress, Dylan!
Julia Quinn: És boldogan éltek
Elyn Vee N.: Santa Night
Vi Keeland: Enyém leszel
Sarina Bowen – Elle Kennedy: Epic – Pazar