Corbaccio 3 csillagozás

avagy A szerelem útvesztője
Giovanni Boccaccio: Corbaccio Giovanni Boccaccio: Corbaccio

Hat évszázad távolából is friss és eleven a Dekameron szerzőjének keserű, sőt gonosz nyelvű nőgyűlölő szatírája. Személyes csalódása, szerelmi kudarca adta a mű megírásához az ötletet, s a kis könyvben – ha nem is fogható a Dekameron történeteihez – Boccaccio felvonultatja teljes művészi fegyvertárát, megcsillogtatja csipkelődő kedvét, hol tündéri, hol vaskos iróniáját, vérbő humorát.

Eredeti cím: Il Corbaccio

Eredeti megjelenés éve: 1355

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1968
102 oldal · keménytáblás · Fordította: Jékely Zoltán · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
Világirodalom, Budapest
204 oldal · Fordította: Komor Zoltán, Komor András

Enciklopédia 8


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Giovanni Boccaccio: Corbaccio

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

    Ejj… Ha nem tudtam volna az ajánlásból, anélkül is kitaláltam volna, hogy miféle előzmények vezethettek e könyvecske megírásához… Nem túl épületes motiváció, de mindenképpen jobb, mint a többi, ma is dívó levezetési módszer (piálás, zaklatás, álhírterjesztés, sőt esetenként gyilkosságig fajuló dráma). Azt hiszem, a pornófilmek forgatókönyvíróit is hasonló férfi-frusztrációk ihlethetik, s részben (vagy egészben?) ezek kielégítésére is szolgálnak. „A szerelem útvesztője” akár egy kocsmában is játszódhatna, ahol a sértődött (és már kissé illuminált állapotú) férfiút egy hasonló sorstársa vigasztalja azzal, hogy a nőt a legutolsó, ócska ribancnak hordja le, és mindenféle rossz tulajdonságát részletesen kifejti, de úgy, hogy azt mellesleg az egész női nemre is kivetíti. Mert a nők állatiasak, alsóbbrendűek, ostobák (kivéve, ha a férfit kell orránál fogva vezetni, mert abban viszont zseniálisak, mint látható!)… Szépnek tűnnek, de jobban megvizsgálva az mind hamisság: csak festék és púder, rafinált ruhaneműk által kiváltott illúzió! A nő valójában büdös és mocskos is, sőt a férfival ellentétben még borzalmas, nedvedző és lifegő alkatrészeket is rejteget ruhái alatt! És MIND nimfomán! Stb.
No, ha ez szatíra, akkor is elég fárasztó az egyoldalúsága: én jobb szeretem az olyat, ami az egész emberi fajt egységesen szapulja, és nem tesz különbséget nemek szerint – bármelyik javára.
Egyébként még a legszélsőségesebb nőgyűlölő férfit is sarokba lehet szorítani egy ügyes keresztkérdéssel: ha minden nő k…a, akkor ugyebár az ő édesanyja sem kivétel? – Ilyenkor azért kiderül, hogy valami sántít az elmélettel, he-he.

kuliga>!
Giovanni Boccaccio: Corbaccio

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Nem igazán az én ízlésemnek való mű. Kicsit felháborít, ha a nőket ledegradálják. Nem hiszem, hogy a nők általánosan buták, erkölcstelenek, számítóak, de ha a mai korban is ez a vélemény, nem meglepő, ha a középkorban is így gondolták. Nyílván mindig van olyan nő, akire pedig rá is illik. Mint a férfiak sztereotípiái is ráillenek egyes emberekre, de attól nem olyan mindegyik férfi. Szóval a téma, nem igazán tetszett, a nyelvezete érdekes volt, sokszor megmosolyogtató fordulatokkal, de nem éreztem túl humorosnak, ahogy emlékeztem réges-régi középiskolás emlékeimből.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

…minél több a bámulójuk, annál inkább elhiszik, hogy szépek, s jobban hisznek széptevőik számának, mint a tükörnek magának…

82. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Carmilla >!

A nemességet nem lehet örökbe hagyni, akárcsak az erényt, a tudást, a szentséget, s a többi ilyen értéket sem; úgy illik, hogy ki-ki maga szerezze meg és érdemelje ki, ha bírni akarja.

87. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Carmilla >!

…Ezek a csecsek, vagy azért, mert igen sokat fejték-cibálták, vagy mert saját súlyuk nyújtotta meg őket, természetes helyükről oly rendkívüli módon elszakadtak és eltávolodtak, hogy ha csüngeni hagyta, talán, de nem is talán, a köldökét verték, méghozzá oly üresen és ráncosan, mint egy hólyag; és isten uccse, ha Firenzében is úgy viselték volna a kámzsát, ahogyan Párizsban: csecsét, kacérságból, a hátára vethette volna, franciásan.

70. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Kapcsolódó szócikkek: mell
Carmilla >!

De hogyan akarod, hogy valaki azt szeresse, aki nem tetszik neki? Ha tehát olyasvalakibe szeretsz bele, akinek nem tetszel, nem a szeretett személy hibája, ha ebből bajod származik: bizony a tied, mert választásod balul ütött ki.

9. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Carmilla >!

Látnod kellett volna tehát, hogy a szerelem lelket elvakító, eszet meghibbantó, emlékezőtehetséget tompító, sőt sorvasztó szenvedély; a földi javak elherdálója, a testi erő elpusztítója, ifjúkornak, öregségnek egyaránt ellensége; bűnöket nemző és üres keblekben lakozó halál; minden értelem, rend és mindenféle állandóság nélküli dolog; beteg elmék botlása s az emberi szabadság elsüllyesztője!

32. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Carmilla >!

Tökéletlen állat a nő, ezer olyan szenvedély megszállottja, melyre csupán emlékeznem is kellemetlen s visszataszító, nemhogy beszélnem róla: ha úgy néznének rájuk a férfiak, ahogyan kellene, bizony csak olyan sóvárgással és étvággyal nyúlnának hozzájuk, mint többi természetes és elkerülhetetlen szükségletükhöz; s fölös terhüktől szabadulva, éppoly gyorsan iszkolnának onnan, amily sietősen odaloholtak, elvégezvén azt, ami által a gyarló emberi nemzet erőre kap, azonképpen, ahogyan ezt az embereknél sokkal jobban minden más állat is elvégzi. Nincs állat, mely a nőnél tisztátalanabb volna; még a sárban fetrengő disznó sem éri el az ő ocsmányságukat; s ha valaki ezt tagadná, tekintse testrészeiket, képzelje el a titkos helyeket, ahol ők szégyenkezve rejtegetik ama szörnyű szerveiket, melyekkel fölös nedveik eltávolítását végzik.

33. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Kapcsolódó szócikkek: nők
Carmilla >!

[…] És legelőször a férfiak szabadságára vetik ki hálójukat, magukat azon kívül, amit a természet szépségben vagy külsőjükben kölcsönzött nekik, még ezer kenőccsel és festékkel is pingálván; és zsírosan fekete hajukat vagy kénnel, vagy főzetekkel, de leggyakrabban a napsugárral teszik hasonlóvá az arany szálaihoz; és vagy fonatokban veri hátul a farukat, vagy vállukon omlik szerte, vagy a fejükre fordítják fel, és magukat még csábosabbnak remélve kontyba rakják; s táncokkal, dalokkal mutogatván magukat, nem folyton, csak olykor-olykor: a horgot jól elrejtvén a csalétken, a nyomorultakat, akik köréjük gyűlnek, úgy megfogják, hogy többé el sem engedik.

34. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Kapcsolódó szócikkek: hajfestés · hajviselet
Carmilla >!

De figyelmeztetlek: aki két szájat csókol, úgy dukál, hogy az egyik büdös legyen.

36. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

Carmilla >!

Nincs az a szeme-folyós, reszketős kezű és fejű, taknyos aggastyán, akit férjül ne fogadnának, ha gazdagnak tudják; bizonyosak benne, hogy úgyis hamarosan elözvegyülnek, s az ágyban addig sem emennek kell őket kielégíteni.

40. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője

1 hozzászólás
Carmilla >!

Legyen az életed kedves neked, s azon igyekezz, hogy hosszabbá tehesd.

10. oldal (Magyar Helikon, 1968)

Giovanni Boccaccio: Corbaccio avagy A szerelem útvesztője


Hasonló könyvek címkék alapján

Francesco Petrarca: Francesco Petrarca daloskönyve
Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai
Benyhe János (szerk.): Dél-európai népek irodalma
Harmónia és életöröm
Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete I-II.
Nyáry Krisztián (szerk.): Nem kötelező 2. – Tiltott irodalom
Ágai Ágnes (szerk.): Mesék a szerelemről
Sienai Szent Katalin: Misztikus levelek I.
Ladányi-Turóczy Csilla (szerk.): A tavaszidő édessége
Ludovico Ariosto: Az eszeveszett Orlando I-II.