A reneszánsz palotákban studiolonak hívták azt a helyiséget, amelyben a herceg a kedvenc festményeit gyűjtötte össze, hogy időről-időre közéjük elvonulva meditálhasson vagy olvashasson. Ez a könyv egyfajta studiolo a szerzője, Giorgio Agamben számára, aki filozófus szemmel veszi szemügyre kedvenc művészeti alkotásait. A kiválasztott művekhez írt rövid kommentárok ötvözik a formai leírást, az ikonográfiát és a filozófiai elmélkedést. Szerzőjük tanúbizonyságot tesz művészettörténeti jártasságáról, éles szemmel emel ki fontos részleteket, és kritikus körültekintéssel építi fel gondolatmeneteit. A műalkotások mindeközben kiszabadulnak művészettörténeti vagy muzeológiai kontextusaikból, aminek köszönhetően – legyen bármilyen távoli is a múlt, amelyben keletkeztek – a kommentárok szerzője
képes érzékeltetni az őket jellemző, általuk keltett provokáló jelenlétet. Agamben fejtegetései nyomán érthetővé válik többek között az, hogy miért fogja el félelem Dosztojevszkijt hitének… (tovább)
Studiolo 2 csillagozás
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 4
Hasonló könyvek címkék alapján
- Umberto Eco: A szépség története 95% ·
Összehasonlítás - Radnóti Sándor: Hamisítás ·
Összehasonlítás - Radnóti Sándor: Jöjj és láss! – A modern művészetfogalom keletkezése – Winckelmann és a következmények ·
Összehasonlítás - Romano Guardini: A műalkotás lényege ·
Összehasonlítás - Kiss Pál: Az ember felé ·
Összehasonlítás - Kucsera Tamás Gergely: Túl művészeten, túl emberen ·
Összehasonlítás - Konrad Fiedler: Művészeti írások ·
Összehasonlítás - Boris Groys: Az utópia természetrajza ·
Összehasonlítás - Mácza János: Esztétika és forradalom ·
Összehasonlítás - Tánczos Péter (szerk.): Női reprezentációk ·
Összehasonlítás