Aranyat ​talált 8 csillagozás

Gion Nándor: Aranyat talált

Prózaírói ​életműve idestova három évtizede, 1973-ban elkezdődöt legjelentősebb vállalkozásának utolsó állomásához érkezett el az Aranyat talált című regényével a nemrég elhunyt Gion Nándor. A Virágos katona (1973), Rózsaméz (1976), majd az Ez a nap a miénk (1997) után ez a kötet az utolsó a sorban, s azoknak az éveknek az emberi sorsokba ágyazott történetét, légkörét jeleníti meg a bácskai magyarok életében, amikor Tito „láncos kutyává” változott, s mindezt egy fordulatos, sok humoral, olykor véres humorral és iróniával átitatott kémtörténet keretében. Az ironikus hangvétel mögött a kegyetlen realista szemléletnek a nézőpontja határozza meg a regény, s az egész regényfolyam lényegi mondandóját, s teszi baljós csengésűvé a regény címét is, hiszen milyen aranyat találhatnak ebben a történelmi élethelyzetben, predesztinációban élő kisemberei a Gion-regényvilágnak? Az élet bácskai magyar útjának ez a rossz történelmi és emberi, kisemberi sorsokat kényszerűen formáló determinációja a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Osiris, Budapest, 2002
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 963389350X

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Gion Nándor: Aranyat talált

Nem szeretem, amikor valamit nem látok tisztán. Ez esetben úgy érzem, hiányzik az a bizonyos harmadik kötet, az Ez a nap a miénk. Említett irományt sehonnan sem tudtam eddig elővarázsolni, így marad a találgatás, no meg a tetralógia utolsó kötetének visszautalásai alapján történő mozaikillesztgetés. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy csak a harmadik rész hiánya bizonytalanít el. Mert abból, igyekszem hinni, biztosan választ kapnék néhány égető kérdésre, például arra, hogy a túróba lett Stefiből az SS tagja, ráadásul önkéntes tagja, és miért kezelik a srácot amolyan csintalan tévelygőként, akinek elég lekeverni néhány testvéri pofont, hogy aztán pontot tegyenek a háborús szerepvállalása végére? És mégis mi történik az utolsó oldalakon, amikor hőseink előkaparják a háború alatt elhurcolt Marci által elrejtett ékszereket, majd elosztják maguk között a szajrét?

Rojtos Gallai István megmaradt vagány, eszes fickónak, feltalálja magát, bízzák meg akár a magyarok, akár a jugoszlávok azzal, hogy kémkedjen nekik, ő lazán az orránál fogva vezeti mindkét bandát. Ha néha inába száll a bátorsága, nem mutatja, sosem rest visszadumálni, és csípőből osztja a nyakára küldött legmarconább elvtársat is. Ilyen főhőssel, valamint Gion Nándor mesélőkéjével igen nagy az esélye, hogy egy lendületes, vagány kémtörténetet kapjunk, melyben a nép egyszerű, de furfangos fia parádés módon csinál balekot mindkét térfél aktuális hatalmasaiból. Megkapjuk, ebben hiba nincs, csakhogy említett furfangos fiúból néha túlontúl öntudatos és önérzetes fiú lesz, aki látszólag jócskán többre tartja magát másoknál, ráadásul fensőbbségtudata, tán szándék ellenére, de valahogy mindig inkább a más nemzetiségűekkel (főként oroszokkal és szerbekkel) szemben kezd dolgozni benne, mi több, az ütős replikák a történet haladtával egyre többször zsugorodnak otromba, személyeskedő beszólásokká. Mindez pedig van annyira kellemetlen, hogy idővel egyre kevésbé lehessen figyelmen kívül hagyni, és a kezdeti kedvező benyomás jócskán billegni kezdjen. A végére pedig, nos, marad a teljes tanácstalanság.

(Tanácstalanságom, úgy hiszem, csillagban nem kifejezhető, mert bár a sztori izgalmas – négy csillag minimum –, sok tekintetben nem tudom nem fenntartásokkal kezelni a históriát, így tehát a csillagozás ezúttal jegelve.)

2 hozzászólás
>!
vargajudit P
Gion Nándor: Aranyat talált

Rojtos Gallai István ezúttal kettős ügynök szerepben tündököl. Hazudnék, ha azt állítanám, maradéktalanul értettem, hogy ki kivel és ki ellen van, ennek ellenére nagyon szórakoztató regény. Örülök, hogy ezzel zárult, feloldotta az előző három, főleg a harmadik rész nyomasztó valóságát.

>!
BabusM
Gion Nándor: Aranyat talált

Kicsit tanácstalan vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban. Jó volt olvasni, de a sorozat többi részéhez képest annyira más, és nehéz annyira független műként tekinteni rá, mint amennyire elüt a másik három résztől. A többi regény realista, mégis együttérző hangja helyett itt erősen ironikus a beszédmód, és mintha nem a sorozatban szereplő emberek életének nyomon követése lenne a középpontban, hanem annak a korszaknak a kifigurázása, amelyben játszódik. Ráadásul újra E/1. a beszédmód, úgyhogy most végképp nem értem, miért kellett E/3. személyben írni a második részt. Mindenesetre megbánni nem lehet, ha valaki végigolvassa a sorozatot. Családregény-fanoknak pedig egyenesen kötelező. Tehát, ha valakit érdekel: Virágos Katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk + Aranyat talált = Latroknak is játszott.

>!
Szuszusz
Gion Nándor: Aranyat talált

Az tetralógia első három könyvét gördülékenyebben olvastam, mint ezt…

1 hozzászólás
>!
Jesper_Olsen
Gion Nándor: Aranyat talált

Irónikus párbeszédekben és „emberkedő” szóváltásokban gazdag ez a rész is, de már kicsit sok volt számomra a kémkedés szálainak követése. Ki kivel van, ki ki ellen kémkedik, ki fogja túlélni ezt az egészet? Tényleg ennyire összekavarodott minden a háború után? (Ha igen, akkor ennek nagyon jó ábrázolása ez a regény.)


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

– (…) Maguk ketten voltak a legkedvesebb katonáim.
– Ennek egyáltalán nem örültünk – mondta Tölgyesi Mihály. – Minden éjszakai akcióra minket vitt magával.
– Apró termetű emberekre volt szükségem. Azokat nehezebb kilőni.

15. oldal

>!
Ezüst P

– Maga ölte meg?
– Nem. Ha megölnék minden embert, akit nem kedvelek, túl sok hulla maradna utánam.

193. oldal

>!
Ezüst P

Szép csöndes esténk van, a mocskos dolgokat halasszuk holnapra és holnaputánra.

183. oldal

>!
Ezüst P

– Meg kellett nősülnöm – mondta lehangolódva.
– Másokkal is előfordult már.
– Tyelbabin Mirjanát vettem el feleségül. A híres bánáti partizánlányt.
– Többször láttam már a hölgy fényképét az újságban. Nem éppen világszépség. Bár lehet, hogy csak a maszatos nyomdatechnika ábrázolja előnytelenül.
– A nyomdatechnikánk a körülményekhez képest igen jó. Az élet meg olyan, amilyen.

79. oldal

>!
Ezüst P

Ideje tisztességet tanulnod. Kezdheted azzal, hogy tisztelettel beszélsz a náladnál idősebbekkel. Ahogyan elnézlek, huszonegy-két éves lehetsz, én meg már elmúltam negyvenhat éves, és további pofátlanságért őszinte örömmel befakasztanám a koponyádat.

22. oldal

>!
Jesper_Olsen

Ekkor is ködös őszi reggel volt, én szeretem az ilyen őszi napokat, messzire ugyan nem lát el az ember, de a hangok messzire hallatszanak, és mindenki képzeleghet kedvére, meglepetésekre is számíthat.

55. oldal

>!
Jesper_Olsen

Az orosz nagy, nemes szívű nemzet.
– Talán még én is megkedvelném az orosz embereket – mondtam. – Amennyiben a földjükön maradnának nagy, nemes szívükkel és civil öltözékben. De ha egyenruhát öltenek és idejönnek hozzánk, akkor nagyon rühellem őket.

117. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Azt írja, hogy néha még a fronton is gondolt legkedvesebb nővérére. Énrám. Néha.
– Ez is valami. A fronton néha nagyon elfoglaltak a katonák.

195. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bogdánfi Sándor: Egy merénylő vallomása
Tolnai Ottó: Költő disznózsírból
Tolnai Ottó: Virág utca 3
Bozsik Péter: A pálinka dicsérete és más történetek
Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok
Terék Anna: Mosolyszakadás
Ladik Katalin: Ladik Katalin legszebb versei
Sinkovits Péter: A mutatvány díjtalan
Tóbiás Krisztián: Túliratok
Maurits Ferenc: Néma angyalok