A ​kárókatonák még nem jöttek vissza 64 csillagozás

Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Az ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Osiris, Budapest, 1999
132 oldal · ISBN: 963379692X · Illusztrálta: Tettamanti Béla
>!
Tankönyvkiadó, Újvidék, 1988
122 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Bálint István
>!
Tankönyvkiadó, Újvidék, 1980
122 oldal · puhatáblás

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Bognár Aranka · Burai J. · Gergián Sándor · Hodonicki Oszkár · Virág Péter


Kedvencelte 15

Most olvassa 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

De szép volt…
Olvasás közben eszembe jutott Matula Bácsi, és leginkább a saját gyermekkorom.
Amikor még játszottunk a természetben, amikor az volt a legfontosabb, hogy együtt legyünk a barátainkkal.
Sokat kaptunk emberségből, szeretetből és kitartásból.
Ajánlanám a 7-8-os osztályoknak olvasmányként és tapasztalatként.
De a legfontosabb, a kitartás, a szeretet, és az emberség.

3 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Nem tudnám megmondani mi az ami különlegessé teszi a könyvet, de legszívesebben egyszerre végigolvastam volna. A gondtalan ifjúság amire visszaemlékszik az elbeszélő, de valahogy mégis érezhető kezdetektől hogy nem annyira felhőtlen ez a kép. És valóban, ahogy többen írják, van egy kis „feketeistvános” beütése a könyvnek, mégis teljesen más.
A vége bennem hagyott egy kis kérdőjelet (nem a kerettörténetre gondolok), de ez legyen az én bajom. Ettől még biztos hogy fogok más könyvet is olvasni az írótól.:)

>!
Gelso P
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Én gyerekkoromból csak a filmet ismertem, de a fő sztorira már nem emlékeztem, csak az üvöltésre egy nagy toronyból egy berekben, vagy egy olyan helyen, mint ahol a Tüskevár játszódik. Nem hiába vésődött belém az ordítás, ill. üvöltés a magasban, a felhők felett, a szélben együtt a többiekkel. Úgy érzem ez az egyik legjobb és legtermészetesebb feszültségoldó… érdekes, hogy a filmből is számomra ez maradt meg maradandóan annyi év után is.

A könyv elolvasása élesebbé tette a valamikori gyerekkori képi és hangi emlék foszlányokat, és összeállt a történet. Számomra mégsem ez a legfontosabb, hanem a szabadság íze és plasztikus érzékeltetése. Fiatalon van még meg a legnagyobb lehetősége a szabadság érzésének, átélésének és megtapasztalásának – jó volt látni ezeken a gyerekeken, hogy ők szabadnak születtek (mint a madár), és a legfőbb törekvésük ezt minél tovább megőrizni. Talán sikerült is nekik, remélem, minél tovább. Szabadon minden fölé emelkedni, szabadon szállni a szélben, szabadon súlytalannak érezni magukat, és gondtalannak lenni, boldognak, önfeledtnek, megkönnyebbültnek…azt tenni, amit és amikor akarunk, akár egy jót üvölteni, ott és annyit amennyit akarunk – és ha még ebben egy (két) felnőtt is partner, akkor az még meg is erősítheti ezt a próbálkozásunkat.
Sajnáltam a gyerekeket, hogy annyi negatív felnőttel hozta őket az élet (Kocsmáros, Ságiék), de szerencsésnek is nevezhetnénk őket, hiszen voltak a felnőttek között, akik nem nézték őket le, egyenrangú félnek tekintették a gyerekeket, és támogatták ötleteiket (Gergián, Keszler doktor).
Érdekesnek láttam, hogy a gyerekek szülei szinte hiányoznak a történetből, talán egy alkalommal kerülnek említésre – de visszagondolva, úgy látom, annak idején a mi gyerekkorunk is eltelt szüleink állandó, nyomasztó és fullasztó jelenléte nélkül – szerintem kényelmesebb életünk volt akkoriban nekünk, mint a mostani gyerekeknek, akik folyton szem előtt vannak, folyton autón szállítva vannak, folyton kísérve vannak – mégis több galiba, probléma és tragédia esik meg velük, mint velünk.
Nekem amúgy a saját gyerekkorom nyarait juttatta eszembe, újra iskolás voltam, átéltem a fülledt, napos, barátokkal töltött nyarak emlékeit, amiből – érdekes – hasonlóan „hiányoztak” a saját szüleink, kevésbé voltak jelen, mint a szülők jelenleg… – jó volt átélni újra ezeket a nyarakat.

„…felmásztunk a gerendákra, és vártuk a naplementét. A napkorong minden alkalommal gyönyörűen megvörösödött, lángra lobbantak a Vágóhíd falai, és mi üvöltöttünk torkunk szakadtából. Burai J. is velünk üvöltött, rendesen, embermódra, ahogyan azt ígérte. Ezután szétszéledtünk, mentünk haza, nagyokat röhögtünk, hangosan beszélgettünk, egyszóval módfelett jókedvűek voltunk.” (54. old.)

"- Aranka, kedves, maga süthetne nekünk bundás kenyeret. Nagyon meg fogunk éhezni a munkában.
– Szeretnék én is tornyot építeni – mondta Aranka.
– Nehéz lesz magának…
– Kibírom és azt, mait a többiek – vágta rá Aranka sértődötten.
– Tudom – mondta Gergián udvariasan. – Persze, hogy kibírja… Lapátoljon egy kicsit a fiúk után. De aztán süssön nekünk bundás kenyeret, nagyon szépen kérem.
– Rendben van – mondta Aranka. – Bízza csak rám." (75. old.)

„A csikóktól mi is a toronyhoz mentünk. Segítettünk a gödrök kiásásában, a vastag oszlopok földbe helyezésében. Keserves munka volt, sokkal keservesebb, mint a rajzok falba vésése, de mivel nem csináltuk egész nap, nem esett túlságosan nehezünkre. Naponta két-három, legfeljebb négy órát dolgoztunk, utána rohantunk a Vágóhídra, hogy az immár tarka falak között a vörös fényben istenigazából kiüvöltsük magunkat. Az üvöltésben azután megpihentünk.” (77.old.)

Amit a végén hiányoltam, az az volt, hogy csak pár szereplő jövőjének alakulásáról tudtunk meg némi információt: Tamás, a mesélő, aki visszatér, Virág Péter, a jelenlegi vadőr, akitől megtudjuk a gyerekek és Gergián történetének igazi befejezését, Burai J. – aki majd csak lesz a vadőr, és Gergián életművének folytatója (mint amúgy a másik két említett szereplő is az) – de mi van Hodoniczki Oszkárral, vagy Arankával, az egyedüli lánnyal, aki talán a legkevésbé volt szabad a többiek között? Jó lett volna még róluk is hallani…

Köszönöm a @krlany-nak és a Déli Őrség – Vajdasági Magyar Irodalom Olvasóklub mozgalomnak, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy ez a film könyvben létezik; amikor megtudtam – feltétlenül ezt a regényt tűztem ki célul a kihívás teljesítéséhez.

Olyan lehetetlen dolognak tartom a vágóhíd madarakkal, ökrökkel, faliórákkal, cowboykalapokkal, virágokkal és hasonlókkal történő kidíszítését, és olyan egyszerű megoldásának az életünk fekete ill. véres foltjainak eltakarásához, felülírásához. Bár egy vágóhíd sosem egy magasztos hely, és sokszor romokig tud amortizálódni – mégis a gyerekek elviselhetővé tudták tenni ezt a szomorú, de szükséges helyet a rajzaikkal, sőt mi több, élővé az egykori halálosztás helyét; és beillesztették az ottani, környezetbe. Szívesen megnéztem és nézegettem volna akár órák hosszat is…

Hát most ennyi jutott eszembe, meg annyi, hogy egy gyerekszereplő nevét fel sem tudnám idézni a filmből, sajnos… pedig odaillett a 80-as években készült ill. általam látott jó filmek közé…

11 hozzászólás
>!
Aquarius
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Első Gion Nándor könyvem; az élmény visszaadhatatlan. Azokat a műveket szeretem igazán, aminek van mondanivalója számomra. Csodáltam a gyerekek csintalanságát, a lelkesedésüket, az alkotókedvüket, a barátságukat – még ha az utóbbi nem is volt mindig felhőtlen. Nem kell ugyanazt ugyanúgy szeretni, hiszen különbözőek vagyunk. Egyben azonban egyetértettek: megbecsülték, szerették, amit a természet nyújtott nekik.
Egy gyerek tiszteletét ki kell érdemelni. Mindegy, hogy kicsoda, micsoda, csak tudják csodálni. Lehet az zongorajáték, vagy emberség.
Gergián története, szorosan kapcsolódik, összefonódik az emberpalánták mindennapjaival, és kihat egynémelyek jövőjére is. Jók a karakterek, mind a negatív, mind a pozitív oldalon. Megszerettem a kárókatonákat, és elhittem Burai J.-nek, hogy egyszer a madarak visszatérnek.
Van olyan erkölcsi örökség, ami kötelez – még ha az eredmény nem is mindig borítékolható.

>!
Forum, Újvidék, 1977
164 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Bálint István
>!
alaurent P
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Jó volt gyereknek lenni, és szabadon felfedezni a világot és a benne élő embereket. Gion Nándor úgy adta vissza ezt az érzést, hogy belesajdult a szívem a veszteségbe, ami észrevétlen akkor ért, amikor mindez elmúlt – igaz, jött helyette mindig más.
Igazi gyerekkönyv, amit kamaszkorban a legjobb elolvasni, de utána is elég olvasmányos ahhoz, hogy nosztalgikus érzéseket ébresszen az olvasójában. Egyre jobban tetszik Gion Nándor.

>!
Almost_Zed
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Na ezért is jó kihívásra olvasni, hogy ne halogasd tovább a kiszemelt könyvet. Mert annyira hálás dolog a silányabbak közt egy gyöngyszemre bukkanni.
Egyszerre égbe emelt és a földbe döngölt. Gyerekkori emlékek elevenedtek meg bennem: portyázások, kalandok, lelkesedés, titkos helyek felfedezése. A természet szeretete, tisztelete Fekete Istvánhoz hasonlatosan szép és érzelmekkel teli. A regény életszerűségének fontos alkotóeleme az a nagy adag drámaiság, ami a kamaszokat kiábrándította a felnőttek világából és tragédiához vezetett. És mégis hinnünk kell benne, hogy egyszer felérhetünk a csillagokig is, és a kárókatonák is visszajönnek.

1 hozzászólás
>!
klaratakacs +SP
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Ahogy olvastam, úgy jöttek töredékeiben vissza a filmnézős emlékek… Kiskoromban minden szünetben leadták és nagyon szerettem nézni, még ha rossz emlékű volt is a vége.
Mai fejjel olvasva is kegyetlennek tartom, ahogy bemutatja a való életet, a természetért, az élőlények jogaiért való hiába küzdelmet. Ma is brutálisan aktuális. A rosszat megtestesítő Kocsmáros képe is mélyen belém ivódott a filmből, most is előjött. De ő legalább megfizetett tettéért.
Rövid, tanulságos történet, egy olyan szabadon csatangolós gyerekkorról, ami ma már nem sok gyereknek adatik meg.

>!
Emmus
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Egy gyönyörű vajdasági történet.
A könyv főszereplője maga az író, aki visszaemlékezik egy ifjúkori nyári történetre.
Itt van lehetősége az olvasónak megismerni vajdaságban élő vízimadarakat, bár mára már biztos sokat változott, a környezetet és az ember-természet, állatvilág kapcsolatát.
A történet nem csak vízparton játszódik a középpontban egy elhagyott, romos állapotban lévő valamikori vágóhíd áll amit a főszereplő és társai állatrajzokkal „díszítenek” ki.
Jelen esetben számomra a vágóhídnak nagyon sok értelmezése van. Egy hely ahol megölték az állatokat, de akár történelmi jelentősége, üzenete is lehet. A lényeg, hogy a regény szereplői megakarják szépíteni a vágóhíd falait, lemosni a hosszú évek alatt rárakódott csúnyaságokat.
Fantasztikus szenttamási történet.

2 hozzászólás
>!
fülcimpa 
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Felhőtlen gyermekkor. Nyár. Csodás. De ez olyan szünidő, amikor a gyermekből hipp-hopp felnőtt lesz.

>!
puszmek
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Tanulságos kis történet, én nagyon szerettem. Ez a letehetetlen regények egyike. Sajnáltam, hogy nem volt időm egyszerre kiolvasni. A történet magával ragadó. Jól esett a természet szerelmeseivel együtt kalandozni, bejárni a tájat. Felemelő érzés volt olyan gyerekekről olvasni, akik ennyire élvezni tudták a környezetük adottságait, élővilágát. Már csak ezért is megéri a mai gyerekekkel elolvastatni, hogy valamelyest átérezzék, milyen szép is kint a szabadban játszadozni társaikkal, s megtudják mi az a bajtársiasság. Emellett arról is tanulhatnak, hogy a jó szándékkal elkövetett csínyeknek is lehetnek rossz következményei, s a gonosz emberekkel néha jobb vigyázni.

>!
Tankönyvkiadó, Újvidék, 1988
122 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Bálint István

Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen

Az embernek szüksége van egy olyan helyre, ahová láthatatlan út vezet.

129. oldal

>!
Jesper_Olsen

Jó az, ha az embernek van egy biztonságos helye. Félrehúzódhat, végiggondolja, hogy mi mindent csinált, és hogy miket kellene csinálnia. Ilyen helyen mindenféle szép dolog eszébe jut az embernek.

36. oldal

>!
Jesper_Olsen

Az olyan kalandfilm, amelyben minden egy nő körül forog, fabatkát sem ér.

15. oldal

>!
Szelén

– Minden ingoványban van egy láthatatlan út – mondta majdnem álmodozva Burai J. – Ez az út általában egy száraz dombra vezet, láthattátok. Ezt az utat kell megtalálni, akkor az ember biztonságosan eljut arra a száraz dombra; elmegy oda, amikor akar, és addig marad, ameddig akar.

>!
puszmek

– Milyen madarak azok ott a fán?
– Kárókatonák – mondtam.
– Gyönyörűek – mondta Burai J. – Sohasem láttam még ilyen szép fekete madarakat.

27. oldal

>!
julicsenge IP

Aranka rendes lány volt, olyan rendes, mintha nem is lány lett volna.

Kapcsolódó szócikkek: Bognár Aranka
>!
Emmus

Három évvel ezelőtt szálltak le az akácfára, s megérezték, hogy itt szeretik őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Holti Mária: Bordásfal
Tamási Áron: Ábel a rengetegben
Németh István: Vadalma / Sebestyén
Mirko Petrović: Branka
Tékiss Tamás: Samu sejti
Szabó Magda: Abigél
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Szabó Magda: Születésnap
Fekete István: Kele / Vuk
Méhes György: Micsoda társaság!