A ​kárókatonák még nem jöttek vissza (Szenttamási történetek 1.) 115 csillagozás

Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Mintha már a könyv címe is azt sugalmazná, hogy a regény egyféle jelképiséget, jelképrendszert tartalmaz. Azt, hogy egy elmúlt, de emlékeinek ereje folytán ma is élő, legalábbis feleleveníthető világról szól. Az író három évtizedes, makacsul kísérő és továbbélő élményeiről, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak emlékvilágában, s a mának is van mondanivalójuk.
Az író elsősorban magával a mesével (történettel), a gyermekeknek a cselekményében való részvételével állítja az olvasóját a gonosz és rút világgal szembe. Ez a romlatlan kamasztársaság ösztönösen érzi, keresi, olykor meg is fogalmazza a maga naiv módján az élet magasabb értelmét, a magassághoz, tisztasághoz és emberi élethez vezető úthoz.

Szeli István

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Napkút, Budapest, 2021
154 oldal · ISBN: 9786156283740
>!
Napkút, Budapest, 2021
154 oldal · ISBN: 9786156283511
>!
Osiris, Budapest, 1999
132 oldal · ISBN: 963379692X · Illusztrálta: Tettamanti Béla

4 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Burai J. · Gergián Sándor · Bognár Aranka · Hodonicki Oszkár · Virág Péter


Kedvencelte 26

Most olvassa 2

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, hogy a kárókatonák egyre inkább nem jöhetnek vissza… egy ilyen világba nem. De vissza KELL jönniük. Egyszer vissza KELL hogy jöjjenek. És egyszer talán majd a darvak is…
Nagyszerű történet.

2 hozzászólás
JBollok92 P>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

A legszebb ifjúsági regény, amit eddig olvastam. Szívmelengető, kedves történet, tele szerethető szereplőkkel. A gyerekek itt sokkal központibb szerepet képviselnek, mint a „folytatásban”, a Sortűz egy fekete bivalyért-ban. Gergián pedig, hát, több ilyen ember kellene a világra. Sajnálom, hogy nem lehet 6 csillagot adni.

KBCsilla P>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

De szép volt…
Olvasás közben eszembe jutott Matula Bácsi, és leginkább a saját gyermekkorom.
Amikor még játszottunk a természetben, amikor az volt a legfontosabb, hogy együtt legyünk a barátainkkal.
Sokat kaptunk emberségből, szeretetből és kitartásból.
Ajánlanám a 7-8-os osztályoknak olvasmányként és tapasztalatként.
De a legfontosabb, a kitartás, a szeretet, és az emberség.

3 hozzászólás
Gelso>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Én gyerekkoromból csak a filmet ismertem, de a fő sztorira már nem emlékeztem, csak az üvöltésre egy nagy toronyból egy berekben, vagy egy olyan helyen, mint ahol a Tüskevár játszódik. Nem hiába vésődött belém az ordítás, ill. üvöltés a magasban, a felhők felett, a szélben együtt a többiekkel. Úgy érzem ez az egyik legjobb és legtermészetesebb feszültségoldó… érdekes, hogy a filmből is számomra ez maradt meg maradandóan annyi év után is.

A könyv elolvasása élesebbé tette a valamikori gyerekkori képi és hangi emlék foszlányokat, és összeállt a történet. Számomra mégsem ez a legfontosabb, hanem a szabadság íze és plasztikus érzékeltetése. Fiatalon van még meg a legnagyobb lehetősége a szabadság érzésének, átélésének és megtapasztalásának – jó volt látni ezeken a gyerekeken, hogy ők szabadnak születtek (mint a madár), és a legfőbb törekvésük ezt minél tovább megőrizni. Talán sikerült is nekik, remélem, minél tovább. Szabadon minden fölé emelkedni, szabadon szállni a szélben, szabadon súlytalannak érezni magukat, és gondtalannak lenni, boldognak, önfeledtnek, megkönnyebbültnek…azt tenni, amit és amikor akarunk, akár egy jót üvölteni, ott és annyit amennyit akarunk – és ha még ebben egy (két) felnőtt is partner, akkor az még meg is erősítheti ezt a próbálkozásunkat.
Sajnáltam a gyerekeket, hogy annyi negatív felnőttel hozta őket az élet (Kocsmáros, Ságiék), de szerencsésnek is nevezhetnénk őket, hiszen voltak a felnőttek között, akik nem nézték őket le, egyenrangú félnek tekintették a gyerekeket, és támogatták ötleteiket (Gergián, Keszler doktor).
Érdekesnek láttam, hogy a gyerekek szülei szinte hiányoznak a történetből, talán egy alkalommal kerülnek említésre – de visszagondolva, úgy látom, annak idején a mi gyerekkorunk is eltelt szüleink állandó, nyomasztó és fullasztó jelenléte nélkül – szerintem kényelmesebb életünk volt akkoriban nekünk, mint a mostani gyerekeknek, akik folyton szem előtt vannak, folyton autón szállítva vannak, folyton kísérve vannak – mégis több galiba, probléma és tragédia esik meg velük, mint velünk.
Nekem amúgy a saját gyerekkorom nyarait juttatta eszembe, újra iskolás voltam, átéltem a fülledt, napos, barátokkal töltött nyarak emlékeit, amiből – érdekes – hasonlóan „hiányoztak” a saját szüleink, kevésbé voltak jelen, mint a szülők jelenleg… – jó volt átélni újra ezeket a nyarakat.

„…felmásztunk a gerendákra, és vártuk a naplementét. A napkorong minden alkalommal gyönyörűen megvörösödött, lángra lobbantak a Vágóhíd falai, és mi üvöltöttünk torkunk szakadtából. Burai J. is velünk üvöltött, rendesen, embermódra, ahogyan azt ígérte. Ezután szétszéledtünk, mentünk haza, nagyokat röhögtünk, hangosan beszélgettünk, egyszóval módfelett jókedvűek voltunk.” (54. old.)

„- Aranka, kedves, maga süthetne nekünk bundás kenyeret. Nagyon meg fogunk éhezni a munkában.
– Szeretnék én is tornyot építeni – mondta Aranka.
– Nehéz lesz magának…
– Kibírom és azt, amit a többiek – vágta rá Aranka sértődötten.
– Tudom – mondta Gergián udvariasan. – Persze, hogy kibírja… Lapátoljon egy kicsit a fiúk után. De aztán süssön nekünk bundás kenyeret, nagyon szépen kérem.
– Rendben van – mondta Aranka. – Bízza csak rám.” (75. old.)

„A csikóktól mi is a toronyhoz mentünk. Segítettünk a gödrök kiásásában, a vastag oszlopok földbe helyezésében. Keserves munka volt, sokkal keservesebb, mint a rajzok falba vésése, de mivel nem csináltuk egész nap, nem esett túlságosan nehezünkre. Naponta két-három, legfeljebb négy órát dolgoztunk, utána rohantunk a Vágóhídra, hogy az immár tarka falak között a vörös fényben istenigazából kiüvöltsük magunkat. Az üvöltésben azután megpihentünk.” (77.old.)

Amit a végén hiányoltam, az az volt, hogy csak pár szereplő jövőjének alakulásáról tudtunk meg némi információt: Tamás, a mesélő, aki visszatér, Virág Péter, a jelenlegi vadőr, akitől megtudjuk a gyerekek és Gergián történetének igazi befejezését, Burai J. – aki majd csak lesz a vadőr, és Gergián életművének folytatója (mint amúgy a másik két említett szereplő is az) – de mi van Hodoniczki Oszkárral, vagy Arankával, az egyedüli lánnyal, aki talán a legkevésbé volt szabad a többiek között? Jó lett volna még róluk is hallani…

Köszönöm a @krlany-nak és a Déli Őrség – Vajdasági Magyar Irodalom Olvasóklub mozgalomnak, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy ez a film könyvben létezik; amikor megtudtam – feltétlenül ezt a regényt tűztem ki célul a kihívás teljesítéséhez.

Olyan lehetetlen dolognak tartom a vágóhíd madarakkal, ökrökkel, faliórákkal, cowboykalapokkal, virágokkal és hasonlókkal történő kidíszítését, és olyan egyszerű megoldásának az életünk fekete ill. véres foltjainak eltakarásához, felülírásához. Bár egy vágóhíd sosem egy magasztos hely, és sokszor romokig tud amortizálódni – mégis a gyerekek elviselhetővé tudták tenni ezt a szomorú, de szükséges helyet a rajzaikkal, sőt mi több, élővé az egykori halálosztás helyét; és beillesztették az ottani, környezetbe. Szívesen megnéztem és nézegettem volna akár órák hosszat is…

Hát most ennyi jutott eszembe, meg annyi, hogy egy gyerekszereplő nevét sem tudnám felidézni a filmből, sajnos… pedig odaillett a 80-as években készült ill. általam látott jó filmek közé…

11 hozzászólás
szucsiani P>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

A könyv visszarepített gyermekkorom világába, amikor sokkal szabadabban élvezhettük a nyarakat mint a mai gyerekek. Visszahozta a Hernád parti játékok, a fák közötti bújócskák emlékét. A víz illatát még most is érzem az orromban.
Számomra ez szabadságérzés köszön vissza a könyvből, és a természet szeretete, a madarak iránti rajongás, a gyermeki igazságkeresés.
Tanulságos, magával ragadó történet.

Boglárka_Madar>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Nem tudnám megmondani mi az ami különlegessé teszi a könyvet, de legszívesebben egyszerre végigolvastam volna. A gondtalan ifjúság amire visszaemlékszik az elbeszélő, de valahogy mégis érezhető kezdetektől hogy nem annyira felhőtlen ez a kép. És valóban, ahogy többen írják, van egy kis „feketeistvános” beütése a könyvnek, mégis teljesen más.
A vége bennem hagyott egy kis kérdőjelet (nem a kerettörténetre gondolok), de ez legyen az én bajom. Ettől még biztos hogy fogok más könyvet is olvasni az írótól.:)

Aquarius>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Első Gion Nándor könyvem; az élmény visszaadhatatlan. Azokat a műveket szeretem igazán, aminek van mondanivalója számomra. Csodáltam a gyerekek csintalanságát, a lelkesedésüket, az alkotókedvüket, a barátságukat – még ha az utóbbi nem is volt mindig felhőtlen. Nem kell ugyanazt ugyanúgy szeretni, hiszen különbözőek vagyunk. Egyben azonban egyetértettek: megbecsülték, szerették, amit a természet nyújtott nekik.
Egy gyerek tiszteletét ki kell érdemelni. Mindegy, hogy kicsoda, micsoda, csak tudják csodálni. Lehet az zongorajáték, vagy emberség.
Gergián története, szorosan kapcsolódik, összefonódik az emberpalánták mindennapjaival, és kihat egynémelyek jövőjére is. Jók a karakterek, mind a negatív, mind a pozitív oldalon. Megszerettem a kárókatonákat, és elhittem Burai J.-nek, hogy egyszer a madarak visszatérnek.
Van olyan erkölcsi örökség, ami kötelez – még ha az eredmény nem is mindig borítékolható.

>!
Forum, Újvidék, 1977
164 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Bálint István
alaurent P>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Jó volt gyereknek lenni, és szabadon felfedezni a világot és a benne élő embereket. Gion Nándor úgy adta vissza ezt az érzést, hogy belesajdult a szívem a veszteségbe, ami észrevétlen akkor ért, amikor mindez elmúlt – igaz, jött helyette mindig más.
Igazi gyerekkönyv, amit kamaszkorban a legjobb elolvasni, de utána is elég olvasmányos ahhoz, hogy nosztalgikus érzéseket ébresszen az olvasójában. Egyre jobban tetszik Gion Nándor.

kolika>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Gyermekkorom nyarain én is sokat csatangoltam réten, mezőn, újra és újra felfedezve a vidéket, újabb és újabb játékokat, elfoglaltságot eszelve ki magamnak és lelkes csapattársaimnak. Sok esetben csak a sötétedés vetett haza, hogy aztán másnap újra folytassuk a kalandokat. A könyvbeli szereplők is ilyen gondtalan, a maguk szórakoztatásra kitalált játékokat űznek, s mindezt teszik olyan csodás környezetben, amelyről olvasni is öröm.
Egy kicsit hiányoltam, hogy kevés felnőttet szerepeltet az írás, de ezek közül is leginkább egyetlen ember emelkedik ki pozitív példaként. Persze, ha eszembe jut, hogy gyermekként mi is leginkább magunk közt szerettünk játszani, akkor teljesen természetes ez a világ.
Hangulatos történet, amely rengeteg nosztalgikus érzést ébreszt.

Almost_Zed>!
Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Na ezért is jó kihívásra olvasni, hogy ne halogasd tovább a kiszemelt könyvet. Mert annyira hálás dolog a silányabbak közt egy gyöngyszemre bukkanni.
Egyszerre égbe emelt és a földbe döngölt. Gyerekkori emlékek elevenedtek meg bennem: portyázások, kalandok, lelkesedés, titkos helyek felfedezése. A természet szeretete, tisztelete Fekete Istvánhoz hasonlatosan szép és érzelmekkel teli. A regény életszerűségének fontos alkotóeleme az a nagy adag drámaiság, ami a kamaszokat kiábrándította a felnőttek világából és tragédiához vezetett. És mégis hinnünk kell benne, hogy egyszer felérhetünk a csillagokig is, és a kárókatonák is visszajönnek.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Jesper_Olsen>!

Az embernek szüksége van egy olyan helyre, ahová láthatatlan út vezet.

129. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

A trágyadomb mellett egy élénk színű büdösbanka tüsténkedett, talán lótetűre vadászott, dühösen ránk meresztette a bóbitáját, amikor a közelébe mentünk.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: trágyadomb
2 hozzászólás
Jesper_Olsen >!

Jó az, ha az embernek van egy biztonságos helye. Félrehúzódhat, végiggondolja, hogy mi mindent csinált, és hogy miket kellene csinálnia. Ilyen helyen mindenféle szép dolog eszébe jut az embernek.

36. oldal

Chöpp >!

– Felhők jöttek az éjszaka – bölcselkedett Aranka. – Felhők jöttek, és leszálltak a földre.

133. oldal

julicsenge IP>!

Aranka rendes lány volt, olyan rendes, mintha nem is lány lett volna.

Kapcsolódó szócikkek: Bognár Aranka
Jesper_Olsen >!

Az olyan kalandfilm, amelyben minden egy nő körül forog, fabatkát sem ér.

15. oldal

Chöpp >!

– Menjünk fel a gerendákra. Majd mindjárt meglátod, hogy miért üvöltözünk.
Megragadtuk a rozsdás vaskampókat, és felkapaszkodtunk a vastag gerendákra, a nyugati oldalra, az üvegcserepek alá. A napkorong ekkor már vörösödött lent nyugaton. A Vágóhíd falai izzani kezdtek. Aztán egyszerre mintha lángot vetettek volna. Lángba borult a régi Vágóhíd, lángoltak a vörös falak, parázslottak a vastag gerendák, parázslott, lángolt kezünk, lábunk, az arcunk, a meztelen felsőtestünk. Gyönyörűséges és félelmetes volt ilyenkor a régi Vágóhíd. Üvölteni kellett.
És mi üvöltöttünk torkunk szakadtából, visszhangzott a Vágóhíd, minden égővörös volt, még a fogaink is vörösek voltak, mintha nyers húst ettünk volna. Csapkodtuk a gerendákat, himbálóztunk ott fent a magasban, úgy üvöltöttünk.

41. oldal


A sorozat következő kötete

Szenttamási történetek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dániel Anna: Margot királyné gobelinjei
Csukás István: Nyár a szigeten
Kertész Erzsébet: Gyönyörű nyár
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Padisák Mihály: A csúcs mindig fölöttünk van
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
Fekete István: Kele
Mirnics Zsuzsa: Órásköz 12
Maros Edit: A szívemben titokban