This ​Is Falling (Falling 1,) 91% 13 csillagozás

Elállt a szavam, és ez ritkán fordul elő velem. Valami igazán gyönyörűt, valami igazán különlegeset olvastam. Nevettem, sírtam, nevettem és újból sírtam. Egy picit, épp csak egy fél csillagnyit be paráztam, szó szerint kétszázra ugrott fel a cukorkám, amikor az írónő megismerteti velünk Rowe múltját. Akkor azt hittem ennyi volt, mert szerintem igen hamar jött a múlt ismertetése. Óhh de mekkorát tévedtem, mekkorát! Ennél szebb, ennél különlegesebb, nem is lehetett volna ez a történet. És igen, ezek azok a történetek, amelyektől eláll az ember lélegzete, mert amellett, hogy különleges, meg csodaszép, olyan szereplőkkel van tele az oldal, hogy ragyognak kívül belül. Ez a könyv szigorúan a különleges polcomért kiált. Ajánlom nagyon.

A Wild Reckless kapcsán azt mondtam, hogy Ginger Scott útján rátaláltam az egyik legjobb Young Adult könyvre, amit valaha olvastam. Ez alkalommal elmondhatom, hogy általa rátaláltam az egyik legjobb New Adult könyvre is, a ’College Romance’ kategóriában.

Imádtam! Komolyan! Minden sort! Nevettem és sírtam, majd fájt a szívem, aztán újra szakadtam a nevetéstől. Annyi szempontból volt ugyanaz és mégis más ez a könyv, mint az összes többi ebben a kategóriában. Igen, a főszereplő lány ez alkalommal is tragikus múlttal érkezik meg a kampuszra, és igen, a sztársportoló egyből elrabolja a szívét, DE mégis annyi újat tartogatott!

Imádtam a szereplőket. Mind a főszereplők, mind a mellékszereplők annyira szerethetőek voltak. Nagyon tetszett, hogy Rowe múltja végre valami igazán megdöbbentő, és egyedi volt, de talán az tetszett a legjobban az egész kötetben, hogy a döbbenetes tragédia ellenére egy annyira aranyos légkör lengte körül az egész kötetet, hogy komolyan olvadozott a szívem. Egy picit itt-ott cukros volt, de valamiért ennél a könyvnél a legcukrosabb részeknél volt a legnagyobb mosoly az arcomon. :)) Imádtam, hogy Nate nem a ”nőcsábász rossz fiú, akit jó útra térít a szűz lány”, mint ahogy tíz könyvből kilencben így van, hanem egy irtó aranyos srác, aki első pillanattól kezdve elrabolta a szívemet. Engem talán leginkább Cam-re emlékeztetett a Wait for You-ból, ugyanaz az csupaszív, humoros book boyfriend, csak itt a főszereplő lány is hamar belopja magát az olvasó szívébe. :)

Két éve már, hogy Rowe otthon tanuló diák lett, hogy nem tud aludni, és hogy nem is hagyja el az otthonát. Az, hogy több ezer mérföldre a családjától végül megkezdi az egyetemi tanulmányait, élete egyik legnagyobb lépése. Mikor megérkezik az egyetemre, nem tudja, hogy hogyan fogja tudni kezelni ezt az új helyzetet, a sok embert, az ismeretlent. De aztán éjszaka a kollégiumban összefut egy aranyos sráccal, aki egyszerűen nem megy ki a fejéből, és aki egy pillanat alatt új fordulatot visz az addigi életébe. Azonban kérdés, hogy vajon lehet-e hely szívében bárki számára, azelőtt, hogy végleg el tudná engedni a múltat?

A könyv igencsak komoly témát dolgoz fel, egy elképzelhetetlen tragédia túlélőjének mindennapjait, és hogy milyen hatalmas lépéseket kell megtennie, ahhoz, hogy újra visszataláljon az életébe, ami egyszer csak megállt, mint egy elromlott óra mutatója. Ugyanakkor az írónő képes volt megtalálni a tökéletes egyensúlyt a vidámság és a szomorúság között, és könnyed és szerethető tudott maradni a történet. Annyira aranyosak voltak az ugratások, Nate és testvére Ty, és Rowe és a barátnője Cass között. Néha komolyan szakadtam a nevetéstől olyanokat találtak ki. :) Ez a kötet egy inkább könnyedebb hangvételű, ugyanakkor mondanivalót is tartalmazó regény, amely nagyon jó stílussal és jó humorral lett megírva.

Az „egyetemi kampuszos-sportolós könyvek” tipikusan az a kategória, amiből ha olvastál egyet, mindet olvastad, de ez a könyv mégis kedvenc lett, és annyira drukkolok, hogy valamelyik kiadó végre felfedezze ezt a tehetséges írónőt!

Olvasas kozben lehetetlen volt levakarni a vigyort az arcomrol, tobbszor pedig hangosan felrohogtem. Az elso csok pedig olyan elsopro volt, csak ugy dobogott a szivem. Sirva mosolyogtam kozben.

Imadom, amikor a kifacsart humoru emberek egymasra talalnak, es mikozben mindenki mas idiotanak nezi oket, ok csak nevetnek, semmi es senki nem erdekelve oket :D A pranking haboru eszmeletlenul tetszett.

Annyira izgultam ertuk, nagyon cukik voltak. A kedvenc reszem a regenyekben amugy is az, amikor meg csak vagyakoznak, libaborozve varnak a masik erintesere, osszekapcsolodo tekintetere es az olvaso vegigkovetheti, ahogyan egymasba szeretnek.
Bar azert sulyos temakat feszeget (tragedia, halal, szorongas, felelmek elengedese, tovabblepes stb), mindekozben mesterien balansziroz a komolysag es megnevettetes kozt.

Nem ragozom, mert ugy latom, kicsit csaponganak a gondolataim:)
Olvassatok!

Újra egy egyetemre készülő lányról szóló történetet olvastam, de egy kis csavarral. Most a lánnyal történt a múltban egy tragédia.
Imádtam a főszereplőket és a mellékszereplőket egyaránt.
Rowe lassan de biztosan elindul a gyógyulás után Nate segítségével. Nate igazi álompasi, akihez minden lány szívesen hozzámenne feleségül. Rowe és Nate totálisan össztartoznak.

Nem is tudom mit írhatnék erről a kis könyvecskéről,de az érzéseimet a legtalálóbban talán úgy írhatnám le,hogy ez a történet igazán megmelengette a szívemet és hogy élvezet volt olvasni az első betűjétől az utolsóig.Valószínűleg nem ez az egyetlen ilyen történet,hiszen számtalan hasonlót olvashattunk már,és talán semmi olyat nem tud mutatni amit még nem láttunk máshol,mégis ennek a könyvnek lelke van,amibe képtelenség nem beleszeretni,bármennyire is hétköznapi és elcsépelt már ez a felállás.Pontosan az egyszerűsége,a humora,és a szereplők közötti érzelmek adják az egésznek a gerincét,ez teszi különlegessé és szerethetővé a többi tucat könyv mellett.Végig ott éreztem magam a koleszban a kis csapattal,velük nevettem minden kis szívatáson,vagy éppen szomorkodtam amikor nem mentek jól a dolgok,de erre a rövid kis időre olyan volt mintha én is közéjük tartoznék.Hősnőnk Rowe nem büszkélkedhet könnyű múlttal,mégis a történetünk elején megteszi az első lépést,hogy elindulhasson a gyógyulás útján,és ezt követhetjük mi olvasók végig.Rowe nagyon szimpatikus és szerethető karakter,mindazonáltal nem szabad elfeledkezni a többi szereplőről:Cass-ről,Ty-ról,Paige-ről,akik mind szerves részét adják a történetnek,de különösen Nate-ről nem,hiszen ő a szíve az egész könyvnek.Az első megjelenésétől kezdve szerettem őt,azt ahogy küzd Rowe-ért,hogy segít neki kibújni a csigaházából,és természetesen az hogy milyen fontos neki a lány.Minden közös pillanatukat imádtam,hiszen egyértelmű volt mennyire összetartoznak ők ketten(a furcsa humorukkal együtt :D ) és bár talán Nate-et az apróbb hibái ellenére is kicsit tökéletesnek éreztem,de szeretném hinni hogy ilyen srácok igenis léteznek valahol a világban,mert bizony ezek után nekem is kell egy Nate. :)))
Apránként,és szinte észrevétlenül szerettem bele Ginger Scott könyvébe, hogy aztán a végére érve ne akarjam elengedni,mert nehéz volt elbúcsúzni azok után ahogy a szívemhez nőtt ez a történet,de jobb befejezést nem is kérhettem volna.Így boldog mosollyal az arcomon csukhattam be,és még pár könnycseppet is sikerült elmorzsolnom.Örülök,hogy rátaláltam erre a történetre,mert az elkövetkező években szerintem nem most olvastam utoljára. :)

Nos ez az írónő ügyes. Nem tudnák sokan megcsinálni azt a trükköt, amit ő előrántott itt a kalapból. Nincs benne olyan amit más könyvben ne olvastam volna már, és mégis milliószor jobb mint más könyvek. A szereplők jók, a hangjuk egyedi, a stílus kiemelkedő. A párbeszédek nagyrészt értelmesek. Az intim jelenetek szinte líraiak.

Az értékelések alapján egy klassz könyvet vártam és sajnos csalódnom kellett. A történet nem túl eredeti, az írásmód sem az a magával ragadó, a szereplők karaktere nem nőtt túlságosan a szívemhez. A regény pozítivumai, hogy a nyelvezete nem volt tárgár, a két főhős viszonylag keveset áradozott a másik külsejéről és a történetet a két főszereplő nézőpontjából párhuzamosan mutatta be az írónő.

Az idei évem – eddig legalábbis – a romantikus regényekről szólt. Általában @pveronika értékelései alapján válogatok, mert eddig nem csalódtam az általa ajánlott könyvekben.

Ginger Scott This is Falling c. regényével is ez volt.
A könyv kicsit zavarosan indul. Tudjuk, hogy valami tragédia történt, de hogy pontosan kivel és pontosan mi, azt homály fedi. Egyedül az ad támpontot, hogy Rowe (Milyen különleges név ez? Imádom!) hogyan kezeli a helyzeteket, hogy birkózik meg napról napra az emlékekkel és a fájdalommal. Majd képbe kerül Nate, aki természetesen rögtön leveszi a lábáról a lányt (és vele együtt az olvasót), és megtanítja újra élni, bízni és szeretni.

A regény tele van klisékkel, és nem tartalmaz váratlan fordulatokat sem. A karakterek sem igazán egyediek, pláne ami a külsőt illeti. Mindenki gyönyörű, jóképű, magas, vékony, izmos… Semmi változatosság nincs bennük, az egyik pont ugyanolyan, mint a másik. Még a személyiségük is viszonylag egyszerűen beskatulyázható.
Mégis mindezek ellenére lebilincselő volt. Megtalálta az egyensúlyt a komolyság és a cukiság között, így nem vált az egész történet egy habos-babos rózsaszín tündérmesévé. Érinti a PTSD, a fogyatékosság, a felelősség, a bűntudat, az előítéletesség és az elengedés kérdéseit, de nem vált át szentbeszédbe, mert pont megfelelő komolytalansággal megszakítja ezeket a gondolatmeneteket. Ahhoz viszont éppen eléggé érinti a témákat, hogy elgondolkozzon rajta az olvasó.

A legnagyobb erőssége a regénynek a megfogalmazás. Nem veszi magát komolyan, tökéletes hétköznapiassággal mutatja be az egyetemisták életét, személyiségét. Rowe és Nate párbeszédei tökéletesek, nehéz vigyorgás nélkül olvasni őket. A csínyek és a látványos karakterfejlődés pedig csak dobnak a helyzeten.
Bevallom, majdnem a legvégéig csak négy csillagot akartam adni, mert jó volt, de nem éreztem azt a pluszt, ami kiemelné a többi közül. Aztán jött egy olyan érzelemdús jelenet, ahol megtörtem. Az írónő olyan gyönyörűen fogalmazta meg azt a pár oldalt, hogy önmagában azért is megérte elolvasni a könyvet.

IMÁDTAM! Minden egyes betűjét az elejétől a végéig. Kedvenc lett. Egész egyszerűen tökéletes. Érdekes, jól kidolgozott és nagyon szerethető karakterek. Ritkán találok olyan könyvet, amit olvasva együtt tudok lélegezni a szereplőkkel. Ez ilyen volt. Rengeteg emléket is felidézett. Azt hiszem mindenki így lesz ezzel, aki kissé visszahúzódó személyként került kollégiumba. Anno a zuhanyzás kérdése nekem is problémákat okozott. Teljesen együtt tudtam érezni Rowe-al, hogy mindig kereste az ideális alkalmat, hogy lehetőleg egyedül legyen tusolás közben. Ty lenyűgözött, hogy mennyire jól kezeli a kerekesszékes életet és nem hibáztatja érte a testvérét. Az összes játékos szivatás közül a kedvencem az volt, mikor tütüt kellett viselnie, hogy visszakapja Cookiet, de az se volt rossz mikor pinkre festették a srácok szobáját. Bár csak mellékszereplő volt, de Ty lett a kedvencem, így valószínűleg a következő kötetet ennél is jobban fogom szeretni. Nate is belopta magát a szívembe, hogy természetes lányra vágyott a sorban álló cicababák helyett. Paige eleinte ellenszenves volt, de hamar kiderült, hogy több lapul a plázacica máz mögött. Az ikertestvérét, Casst persze jobban kedveltem.

Ez egy tényleg igényesen megírt NA regény. Szép történet, megfelelő mennyiségű drámával, sötét múlttal. Lassan kibontakozó szerelem, egyetemi élet, meg ami ezzel jár.
Csak nekem most valahogy nem erre volt szükségem. Engem néha szabályosan idegesített a szereplők teszetoszasága, de elég hamar túllendültek ezeken a részeken, szóval nem rossz regény. De nem fogom tovább olvasni a sorozatot.