A ​macskaherceg kilencedik élete 95% 120 csillagozás

Régen olvastam ennyire csodálatos mesét. Megmondom őszintén a borítója miatt nem kezdtem vele eddig, nekem nem tetszik. A molyos értékelések nyomán szereztem be, és valóban, minden pozitív értékelés igaznak bizonyult. Az első mese kicsit szomorkásan szép, de annyira fantáziadús, annyira érdekes, és közben elég modern is, de mégis, van benne valami nosztalgikus, egyszóval az író fantasztikusan keveri a hangulatokat az érzéseket, és a mesét a valósággal. Mindeközben pedig úgy mutatja meg Budapestet, ahogy százszor láttuk már, és ahogy sosem.
A második mese ugyanezt teszi Szegeddel. Át-átszalad rajta, mesébe burkolja, jellegzetes helyeket lát el tündérekkel óriásokkal és macskaherceggekkel. Pókhálófinomsággal szövi be a kaland, a szerelem, és a szomorúság, de mégis szép. Tényleg szívfájdítóan csodálatos, de érzésem szerint inkább felnőtteknek való mindkét mese. Jó volt kicsit kívül helyezkedni a valóságon, amíg olvastam.

Budapest, a Liget, Szeged az egész város benne van ebben a könyvben és olyan hangulat, amely mindenkinek jót tesz így tavaszodván.
Tegnap nagyon rám fért egy kis hangulatjavítás és meg is kaptam szerencsére. Ezeknek a köteteknek, a másik ez volt az olvasásával megajándékoztam magam és be is kell szereznek legalább egyiket, hogy az unokáimnak is része lehessen majd benne.
Amikor a városban megállt az idő egy különös tavaszi szerelem története, amely egy ház homlokzatát díszítő szoborkirályfi és a türkiszkék hajú vízitündér között szövődik.

A macskaherceg kilencedik élete pedig Szegedre röpíti az olvasót, a legszebb tavasztündér és a macskaherceg különös kalandja utalás a Liliomfira is.
Szegedi Katalin igazi műalkotásokat hoz létre illusztrációiban mindig igazi alkotótársa a szerzőnek.
A különös női fák nagyon tetszettek.

Imádom Gimesi Dóra meséit, annyira jó hangulatúak, egyediek, kedvesek, bájosak. Ez a kettő is pont olyan volt, mint vártam. Még szeretnék olvasni tőle sokat!

GYÖNYÖRŰ!
Kár, hogy eltörölték a „kortalan mese” címkét, ez is odatartozik. Mese ez az Életről, elmúlásról, szerelemről. Olyan mese, amit szájtátva hallgat kicsi és nagy. Olyan mese, amit igenis fel kell olvasni a gyereknek is, szerintem.* Mert az Életre tanít, arra, hogy a szerelemért érdemes megküzdeni. És csinál butaságokat az ember fia/lánya, de megbocsátással még a halál is legyőzhető. Szerintem érzik/értik a gyerekek az ilyen meséket, kellenek ezek is.
És külön köszönet Gimesi Dórának a szögedi tündérekért, tarjáni óriásokért, a móravárosi manókért! Őket is figyelni fogom ezután!

*6 éves kortól

Gimesi-rajongó lettem két mese és 48 oldal után.
Szükségem van olyan univerzumra, ahol az idős nénikből fák lesznek, ahol a tavasznak meg a víznek saját tündére van, és ahol spoiler hercegek néha macskabőrbe bújva kódorognak. És gyönyörűen illusztrált az egész könyv.

Csodálatos volt mindkét mese! Gyönyörű, szívet dobogtató, édességes finomság! Fennhangon olvastam, és bizony nem szégyellem, nagyon remegett mindkettő vége felé a hangom a meghatottságtól.
Csodálatos nyelvezet, ismerős, ám mégis mesebeli vidékek, és nagyon-nagyon szeretni való szereplők. Elejétől fogva magával ragadó, és lebilincselő mesevilág. Ilyen lenne jó minden estére! Mindenkinek.

Nagyon vártam hogy olvashassam ezt a könyvet, úgyhogy mikor megláttam a könyvtárban az ajánlós polcon, mint a macska a zsákmányára vetettem rá magam.
A kötet két mesét tartalmaz, mondanom sem kell, nem okozott csalódást egyik sem.
Mindkét történet egy-egy különleges szerelmet mutat be. Az első mese Amikor a városban megállt az idő a kőkirályfi és a vízi tündér szerelmét tárja elénk – nem is akármilyen tolmácsolásban. Erre a mesére tényleg igaz az a mondás, „Ha ezek a fák/bokrok/épületek mesélni tudnának!”.
A második mese a címadó A macskaherceg kilencedik élete, amely a macskaherceg és a tavasztündér története. Ez az a mese, ami nem ér véget az „összeházasodtak és boldogan éltek” résznél, hanem ezután jön az igazi csavar. Nagyon ötletes volt ebbe a mesébe egy fél mondat erejéig belecsempészni egy kis utalást az első történet szerelmespárjára.
Tetszett, hogy egyik sem a szokásos tündérmese, mindkét történet olyan édes-bús hangulatú, de igazán szerethető történetek. A szöveg gördülékeny, a mesék jól felépítettek, szóval engem teljesen elvarázsolt.
Szegedi Katalin illusztrációiba pedig szerelmes vagyok, úgyhogy arról hosszasan tudnék áradozni, de rövidre fogom és csak annyit írnék, hogy csodaszép! A mese és az illusztráció méltó párjai egymásnak, igazán igényes mesekönyv született.

Nem csoda, hogy díjnyertes mű. Mindkét mese szívetmelengető volt.
Engem A macskaherceg kilencedik élete című történet fogott meg igazán. Levettek a lábamról az írónő csodás képei Szegedről, a leírt illatok, érzelmek és az egész atmoszféra. Egy kissé szomorkás, de annál édesebb történet tárult elém a szeretetről, a haragról és a fel nem oldott ellentétek hátrányáról.
Köszönöm! :)

A motorozó macska miatt muszáj volt elkezdenünk, de minden varázslatosságával együtt végül magamnak olvastam el, mert ezek bizony nem gyerekeknek szóló történetek.

Két gyönyörű mesét olvashatunk ebben a kötetben, amelyben van szerelem, varázslat, félreértés, katicás tornacipő (én is akarok olyat!), bánat és szomorkodás, amibe még a pesszimista fűz is belekönnyezik. Mert szerelmesnek lenni bizony nem könnyű, hőseink is szembesülnek a nehézségekkel. Szereplőink esendők, néha majdnem feladják, tündérként is emberiek.