Kilenc ​nap 46 csillagozás

Gilly Macmillan: Kilenc nap

Rachel ​Jenner csak egy pillanatra engedett, csak egy pillanatra fordult el, és ennyi elég volt, hogy nyolcéves fia, Ben eltűnjön.
Vajon mi történhetett azon a szürke, esős délutánon ott az erdőben, ahova csak a szokásos kutyasétáltatásra mentek.
Végzetes hibát vétett Rachel? Vagy bárkivel megeshetett volna? Az anya legrettenetesebb rémálmát éli át, és még a közvélemény is ellene fordul. Nem bízhat meg sem a volt férjében, sem a nővérében, sem a barátnőjében.
Egyedül maradt. Nincs kivel megossza gondolatait, kétségeit, egyre erősödő félelmét, vajon hol lehet Ben, mi lehet vele, egyáltalán él-e még.
A rendőrség nyomoz, de ott is emberek dolgoznak… Az óra pedig ketyeg…

„Ebben a regényben semmi és senki nem az, mint aminek hiszed. Akaratlanul is elgondolkodsz: talán te sem? Szívbemarkoló, letehetetlenül izgalmas regény, téged sem hagy majd nyugodni a gondolat, mi lett a kisfiúval.”
Fejős Éva

A regény Gilly Macmillan első regénye és… (tovább)

Eredeti mű: Gilly Macmillan: What She Knew

>!
Erawan, Budapest, 2017
476 oldal · ISBN: 9786155652264 · Fordította: Pap Ágnes
>!
Erawan, Budapest, 2017
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155652257 · Fordította: Pap Ágnes

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Gilly Macmillan: Kilenc nap

„Gyakran előfordul, hogy az emberek mást látnak bennünk, mint amilyennek mi magunkat képzeljük.”

Első pillantásra megragadott a borító. Nagyon tetszett ez a sejtelmes körvonal, ugyanakkor a fehér szegéllyel elvesztette a komolyságát és egy könnyedebb, mégis elég komoly témával foglalkozó regényt vártam, enyhén limonádé ízűt. Ehhez még hozzájárult a cím betűtípusa is. No, nem ragozom tovább: nem tudtam teljes komolysággal állni hozzá. Pedig kellett volna. Meglehet, hogy az elején nem volt meg bennem a kellő odafigyelés, de pár oldal után már helyre is állt. Nagyon érdekfeszítő, az olvasó lelkét egyre jobban megviselő történetet tartottam a kezemben.
(…)
Ha tehettem volna, egy ültő helyemben végigolvasom. Nagyon jól felépített az egész történet, minden kis momentuma a helyén van. Az események láncolata nagyon jól van vezetve, folyamatosan fent tartja az olvasó figyelmét. Rengeteg olyan kérdést felvet, amin érdemes egy pillanatra elgondolkodni és magunkban átértékelni. Gilly Macmillan már az első könyvében is megcsillogtatja a zsenialitását. Én a végső eseményig képtelen voltam megfejteni, ki állhat az elrablás hátterében. A karakterekbe vetett bizalmam a sorok előrehaladtával úgy csökkent, ahogy Rachel is érzett. Emellett olyan fordulatokkal dolgozik az írónő, hogy az valami fenomenális! Többször is a földről kellett felkaparnom az állam, akkorát koppant meglepetésemben!

Ezt a könyvet ajánlanám mindenkinek, aki szereti a klasszikus értelembe vett krimit, a nyomozás menetét. Ugyanakkor lelkileg készüljetek fel előtte, mert a végére ugyanannyira kétségbeestem én is, mint Rachel, ugyanannyira féltettem a gyermeket! Nem tudtam egyszerűen elvonatkoztatni tőle, hogy ez nem egy valós esemény, létező karakterekkel. Főleg nem úgy, hogyha belegondolunk nap mint nap hány gyermek tűnik el, hányat rabolnak el. Tökéletesen ábrázolja, min megy keresztül a család, s kívánom, hogy senkinek ne legyen része még csak hasonlóban sem!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/04/gilly-macmillan-k…

>!
Zsófi_és_Bea P
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Gilly Macmillan könyvének sötét hangulata engem már egészen a történet elején megfogott, egy eltűnt gyerek, egy kétségbeesett anya, és egy apa, aki lelépett egy fiatalabb nő miatt. Nagyon hamar sikerült ráhangolódnom a könyvre, egy idő után viszont azt vettem észre, hogy hiába pörögnek a lapok, és tetszik a stílus is, a történet nem sokkal jutott előrébb annál, mint ahol az első fejezeteknél tartottunk, de vállat vontam és olvastam tovább, ám véleményem szerint a pörgősebb thrillerek kedvelőinek ez nem biztos, hogy tetszeni fog.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/12/thrilleres-csutort…

>!
Lénaanyukája P
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Kedves E. L. James, és az ő rajongói, hát kérem, egy első könyvnek ilyennek kell lennie, és nem nyálcsorgató mamipornónak. Azért megjegyzem, Fejős Éva ajánlása majdnem elijesztett, mert úgy gondolom, nem azonos az érdeklődési körünk, de hála az égnek, nem dőltem be neki.
A sok címkéből, ami ennek a könyvnek van, nehéz kibogozni, mi is lehet ez, a „magyar nyelvű” és a „gyermekrablás” stimmel, de a „krimi” és a „rejtély” teljesen másodlagos, viszont oda kellene biggyeszteni jó nagy lób@szó betűkkel, hogy „lélektani”. Nagyon jól eltalált írás arról, mi megy végbe a szülőkben, ha eltűnik a gyerekük, milyen hatása van az internetnek az emberekre, mennyire manipulalhatóak a médián keresztül. Az egyedüli gyengesége a könyvnek a rendőr nyavalygása, szerintem az egy kicsit túlzás volt. spoiler De lehet, hogy csak én vagyok dilettáns ilyen ügyekben, mert a nyomozók a könyvekben mind kemény csávók, ez meg ilyen picsogós. Na üsse kavics, más rosszat nemigen tudok én erről mondani, pedig nagyon akartam volna.

5 hozzászólás
>!
Ardena P
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Hát… és megint csak hát. Össze kellett szednem minden kósza emlékemet a könyvről, azt hiszem, az jelent valamit, hogy nem sok maradt meg bennem róla, a mérhetetlen sok üresjáratot és lelki vívódást (mondhatni picsogást) leszámítva. Nem volt annyira rossz, de ha kimondottan lélektani cuccra készülök, és nem valami pörgős, kiszámíthatatlan, rejtélyes ügyre, azt hiszem, jobban tudtam volna élvezni. Bár Fejős Éva ajánlása után még így is azt kell mondanom, hogy abszolút pozitívan csalódtam!
Lehet, hogy ismét csak túl szigorú vagyok, mert valószínű, hogy a valóságban is hasonlóan történnének a dolgok, nyomasztó, hogy mindenki mutogat mindenkire, mindenki okol mindenkit, és a média csak még jobban belekavar az amúgy is zavarosba, de mivel a bűnösünk eléggé kitalálható volt, így sajnos nem rágtam tövig a körmeimet, ami az izgalmon felül maradt nekem, az pedig kevés volt mindenféle szempontból. :( (a két nővér múltja mondjuk tetszett)
Ha lesz még mit olvasni a szerzőtől, biztosan teszek majd vele próbát, mert első könyvhöz képest ígéretes volt. :)

>!
smetalin
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Sok gyermekrablással kapcsolatos könyvet olvastam már, ez a jobbak közé tartozik. Nekem nem voltak üresjáratok, szépen felépített cselekmény bontakozott ki előttünk.
Elrabolnak egy kisfiút, így kezdődik. Majd az édesanya és a nyomozó szemszögéből megtudhatjuk mi is történik ezalatt a kilenc nap alatt, míg……………..
Felváltva élhetjük át, egy aggódó anya megpróbáltatásait amit a közvélemény, a szólás szabadság jogán hangoztat, elítéli, meghurcolja, gyanúsítja Rachelt. Majd a nyomozásba is bepillanthatunk, hogyan hat magukra a nyomozókra ez a hatalmas nyomás, amit a tömeg is a szülők is generálnak, na meg az a tény, hogy nem találják a gyereket. Nincsenek gyanúsítottak, és ez a legrosszabb, sötétben tapogatóznak, majd hirtelen több is lesz!
Az igazi bűnös, akit csak utolsó pillanatban kapnak el (szokás szerint), nekünk olvasóknak megfejthető, ha van már némi tapasztalatunk ilyen téren.
Ez a regény inkább egy lelki folyamatot mutat be, az anya és a nyomozó részéről, itt nincsenek nagy akciók, körömrágós részek, és éppen ezért jó ez a könyv.

>!
mokus33
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Rengeteg értéke volt ennek a könyvnek, és sok minden megfogott benne. Kezdem azzal, hogy anyaként olyan könyvet olvasni, amiben gyermekeket ér/érhet baj, mindig megrázó, többféle érzelmet kivált belőlem, természetesen elsősorban együttérzést, aztán örömöt, hogy nem velem történik, majd félelmet attól, hogy én is kerülhetek esetleg olyan helyzetbe, amikor aggódhatok a gyerekeimért.
Az érzelmeken túl izgalmat kaptam ettől a regénytől, nagyon jól felépített könyv, szépen bontakozik ki a cselekmény, nem hatásvadász módon csepegteti az információkat, hanem minden mozzanat a helyén van ahhoz, hogy krimiként megállja a helyét. Tetszett, hogy megmutatta a könyv azt is, mi történt a szereplőkkel az események után egy évvel, spoiler
Mindezen túl tényleg mély lélektani könyv is, hatásosan mutatja be hogy egy ilyen helyzetben mit él áll a szülő, hogyan viselkedik a környezet, és sajnos az is nagyon tényszerű, ahogy azt mutatja be, hogy a közvélemény hogyan reagál egy ilyen esetben. Nagyon könnyen ítélkezünk kívülállóként, anélkül, hogy ismernénk a pontos körülményeket, ebben természetesen a média is nagy szerepet játszhat, mint jelen könyvben is. Valahol rémisztő, milyen hatásokat tud kiváltani a tömegvélemény, a média hatása mennyire erős tud lenni, anélkül, hogy bárki is felelős lenne az okozott káros hatásokért.
Hatásos és összetett könyv volt tehát, krimit szerettem volna olvasni, de a fentiekből látszik, hogy sokkal többet kaptam, ezért tetszett leginkább.

>!
Zsoofia
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Valahogy sikerül csak olyan krimiket/thrillereket olvasnom az elmúlt időszakban, amiben elveszett / meghalt gyerekek vannak és az anya a fő nézőpontkarakter. Nem tudom, miért izgat ez a téma ennyire, de instant leveszem az ilyen könyveket a polcról. És ez a választásom VÉGRE teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Úgy terveztem, hogy ezt a könyvet fogom jövő héten ingázó-olvasni, de ehelyett lemaratonoztam egy este/reggel alatt.

Izgalmas krimi volt, talán a legrealistább abban az értelemben, hogy egy percig sem éreztem azt, hogy ez egy fiktív nyomozás. Ahogyan az emberek reagáltak dolgokkal, a vádaskodások, hogy néha a segítő szándékkal többet ártunk, mint használunk, hogy akkor is akadályozzuk a nyomozást, amikor nem akarjuk, ez eszméletlenül hatásos volt és meggyőzött. Egy-két elem (pontosabban Nicky spoiler meg a demens Ruth) eléggé a szívembe talált. Olvasatta magát, imádtam. Nagyon kellemes csalódás volt a kötet vége spoiler

Ha hibákat kéne keresnem, akkor kettőt tudok kiemelni, az egyik a fordítás. Volt benne pár nagyon magyartalan mondat, elsősorban a rosszul elhelyezett igekötők miatt. A másik meg, amit nem értettem, hogy miért támadta meg mindenki Rachelt. Nem hiszem, hogy olyan provokatívan, vagy rosszul viselkedett volna, hogy megérdemelte volna mindezt – bár köztudott, hogy interneten keresztül mindenki marha okos az erkölcsi fellegvárából, könnyen vádaskodik.

>!
mazsoka P
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Végig izgultam, az első oldaltól az utolsóig. Mindenki gyanús volt, kivéve a tényleges gyermekrablót. Hiába, szokni kell ezt a műfajt. Érdekes volt látni, hogy a tragédia hogy változtatja meg az emberi kapcsolatokat. Egy rosszul értelmezett gesztus, szó milyen ellenségeskedést vált ki olyan emberekből, akik fotelből, karba tett kézzel figyelik az eseményeket. Sejtettem, de most bizonyságot nyert számomra, hogy a média milyen iszonyatos bűverővel rendelkezik. A regény több nézőpontból mutatja be a kis Ben eltűnésének körülményeit és a nyomozás folyamatát.

>!
veronika_emm P
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Kicsit sokaig tartott, mire a könyv vegere ertem, de: Rendkivül jol összerakott, valtott szemszögü olvasmany, mely borzolja az idegeket. Tul sok mindent nem tudok rola elmondani, anelkül, hogy spoilereznek :) viszont egy pontot levonnek, mert engem nem tudott kellökepp lekötni a könyv.

>!
Dianka
Gilly Macmillan: Kilenc nap

Nagyon érdekes volt, megrázó, nagyon „valóságos”, mintha tényleg egy megtörtént eseményt dolgozna fel. Meglepett, hogy úgymond három szálon fut a cselekmény, egy az anya szemszögéből, egy a nyomozati szál, a harmadik pedig a nyomozónak „az eset” utóhatásait, érzelmeit írja le (amit elég furcsának találtam, nem egy szokványos dolog). Személy szerint én kicsit hosszúnak éreztem, sok volt az olyan információ, körül-és leírás, amit feleslegesnek éreztem, de a cselekmény végig lekötött, elég hosszú, tartalmas, de megterhelő Kilenc nap volt ez. Megértettem és együtt éreztem Rachellel , annyi negatív hatás éri, nem elég hogy eltűnt a fia , nem tudja feldolgozni a válást, csalódnia kell a nővérében és a barátnője is cserbenhagyja, sőt a bizalma is elveszik irántuk így egyedül szenved, tetejében még a társadalom is kritizálja, megbélyegzi, vadidegenek megkérdőjelezik a fia iránti szeretetét, „az anyai jogait”. El tudom képzelni, hogy a valóságban tényleg így megy a nyomozás, futják a felesleges köröket, hajszolják a semmit (amit amúgy muszáj) és semmitmondó, üres frázisokkal nyugtatják a hozzátartozókat. Azért a nyomozati szálat, azaz a „másik oldalt”is „jó volt látni” voltak meglepő, rendkívüli fordulatok, azért bennem még maradtak megválaszolatlan kérdések.


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Gyakran előfordul, hogy az emberek mást látnak bennünk, mint amilyennek mi magunkat képzeljük.

(első mondat)

>!
Niitaa P

A bizalom már csak ilyen. Ha elvész, onnantól kezdve másként viszonyulunk az emberekhez, elkezdünk óvatoskodni, és átgondoljuk, hogy milyen információkat is osszunk meg velük.

367. oldal

>!
Niitaa P

A túléléshez elengedhetetlen a remény.

391. oldal

>!
Lénaanyukája P

Ha az ember túl nyíltan beszél borzalmas dolgokról, az emberek elhúzódnak.

>!
Niitaa P

Amiben én gyenge vagyok, abban te erős lehetsz.

267. oldal

>!
Niitaa P

Vannak dolgok, amik egyszerűen túl súlyosak ahhoz, hogy mások számára elviselhetőek legyenek.

467. oldal

>!
Niitaa P

Az ember megtanulja, hogy a hibákon nem szabad sokáig rágódni (…)

87. oldal

>!
Niitaa P

Nem mindig van értelme a dolgoknak (..)

236. oldal

>!
Niitaa P

Vannak események, vannak bizonytalanságok, amelyek a sírig hordozunk, és amelyek bármelyik pillanatban ránk törhetnek, felforgathatják az egész életünket.

450. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dennis Lehane: Hideg nyomon
Greg Iles: Huszonnégy óra
A. J. Waines: Lány egy vonaton
Mark Gimenez: Gyerekrablás
Harlan Coben: Hazatérsz
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Joe Hill: NOS4A2
Mary Higgins Clark: Ha kimondod a nevem
Mary Higgins Clark: Hová tűntek a gyerekek?
Winston Groom: El Paso