Az egyik értelmező szótár így határozza meg a giccset: „A giccs látszólagos művészi alakítás, amely kellemes érzeteket keltő tartalmi (erotikus, politikai, vallásos, szentimentális) elemekkel pótolja a hiányzó formálóerőt.” Ludwig Giesz szerint, aki eddig a legátfogóbb könyvet írta e témáról, a giccs szó használata igen helyénvaló „művészeti szemét” értelemben.
Hermann Broch úgy véli, hogy a „giccs nem silány művészet, hanem különálló, éspedig zárt rendszer, amely idegen testként ül a művészetek zárt rendszerében, vagy ha úgy tetszik, mellette helyezkedik el”. Ezen kívül a giccs „hazugság, amely… arra az emberre hullik vissza, akinek ilyen hazug és szépítő tükörre van szüksége, hogy benne magára ismerjen”.
Gillo Dorfles és szerzőtársai úgy látják, hogy a giccs mindinkább korunk tipikus megnyilvánulásává vált, olyan hatalomra tett szert, amellyel bajosan lehet szembeszegülni. Kórokozója behatol életünk minden területére, hogy alattomos hatását kifejtve emberi… (tovább)
A giccs 3 csillagozás
Enciklopédia 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
Gillo Dorfles: A giccs A rossz ízlés antológiája
Mi a giccs? Ha valaki kimondja ezt a szót, legtöbbször ilyen képek úsznak be: műanyag fröccsöntött kerti törpe, hófehér paripa vágtat a tengerparton a naplementében, gombolyaggal játszó kiscicát ábrázoló kép, és ehhez hasonlók. Valami gejl dolog. Ebben a tanulmánykötetben ezekről is szó esik, de nem korlátozódik kizárólag a képzőművészetre, szóba kerülnek a reklámok, a turizmus, az irodalom és a zene is. Emellett nem műfajonként, inkább témánként elemzi a giccset, ilyen témakör például a turizmus vagy a keresztény giccs. Sokszínű kötet, habát figyelembe kell venni azt is, hogy mikor íródtak az egyes tanulmányok.
Sokszor élesen fogalmaznak a szerzők, de elgondolkodtató, amit írnak. Vajon csak az a giccs, ami már egyetemesen is giccsnek van nyilvánítva? Lásd a fenti felsorolást. Néha olyan dolgokban is megnyilvánulhat a giccs, amiről nem is gondolnánk, hogy az az. Bár az is igaz, hogy szubjektív a téma, és vitára késztet. Meddig nem giccs valami, mikor van létjogosultsága mégis? Idővel nemessé válhat-e a giccs, vagy giccsessé, ami eredetileg nem az volt? Az is érdekes szempont volt, hogy nem feltétlenül magából a tárgyból kell kiindulni, hanem a giccsemberből, a befogadóból.
Érdekes kötet, már régóta el akartam olvasni, és végre megtaláltam a könyvtárban. Jó a képanyag is, és az utószó, mely egyrészt a magyar kiadásról szó, és arról, hogy 1986-ban mi lehet más, mint a 70-es években, amikor az eredeti olasz kötet megjelent. De érdemes lenne egy 30 évvel későbbi, azaz mai szemszögből is megvizsgálni.
Ami még érdekesség, hogy a szerző, Gillo Dorfles holnap (április 12-én) tölti be a 107. életévét!
Gillo Dorfles: A giccs A rossz ízlés antológiája
Jól közelíti meg a témát, és sokat lehet rajta derülni.
Népszerű idézetek
A giccs lényege az etikai és az esztétikai kategória összetévesztése, a művész nem „jól”, hanem „szépen” akar dolgozni, a szép effektust veszi célba.
67. oldal
Gillo Dorfles: A giccs A rossz ízlés antológiája
Minden értékrendszer megzavarható és felbomlasztható, ha beavatkoznak autonómiájába kívülről: ama keresztényiesség, amelynek papjai kénytelenek ágyúkat és tankokat megáldani, ugyanúgy giccsbe hajlik, mint az a költői mű, amely szeretett uralkodóházat vagy szeretett vezért vagy miniszterelnököt igyekszik dicsőíteni.
62. oldal, Hermann Broch: Giccs és irányművészet (Gondolat, 1986)
Gillo Dorfles: A giccs A rossz ízlés antológiája
Günther Anders, a jelentős kultúr- és korkritikus rámutatott, hogy – ellentétben a széles körben elterjedt nézettel – nem a romantika ébresztette fel elsőnek az érzéket a „rom szépsége” iránt. Valójában a következő „inverzió” történt: a reneszánsz (éspedig az első nemzedék) tisztelte az antik torzót, de „nem azért, hanem annak ellenére”, hogy torzó. Szépséget leltek benne, de „sajnos” (!) csak romos alakjában. A második nemzedék a „szépség romját” a „rom szépségébe” fordította át. És innen aztán egyenes út vezetett a „romok ipari előállításáig”: kerti törpék gyanánt helyeznek ettől fogva romokat a tájba, hogy „megszépítsék” a tájat.
164. oldal
Gillo Dorfles: A giccs A rossz ízlés antológiája
A giccs: menekülés, örökös menekülés a racionálisba.
69. oldal, Hermann Broch: Giccs és irányművészet (Gondolat, 1986)
Gillo Dorfles: A giccs A rossz ízlés antológiája
Hasonló könyvek címkék alapján
- Romano Guardini: A műalkotás lényege ·
Összehasonlítás - Georges Bataille: Az erotika ·
Összehasonlítás - Pier Paolo Pasolini: Eretnek empirizmus ·
Összehasonlítás - José Ortega y Gasset: Az „emberi” kiesése a művészetből ·
Összehasonlítás - Szabó György (szerk.): A futurizmus ·
Összehasonlítás - Moholy-Nagy László: Látás mozgásban ·
Összehasonlítás - Nemeskürty István (szerk.): A film ma ·
Összehasonlítás - Umberto Eco: A nyitott mű ·
Összehasonlítás - Zalán Vince (szerk.): Michelangelo Antonioni ·
Összehasonlítás - Abraham Antoine Moles: A giccs, a boldogság művészete ·
Összehasonlítás