Azt kell mondjam, hogy nekem bejön Gillian Flynn stílusa. Komor, mocskos, sötét, ijesztő, s sajnos: emberi.
Az amerikai farmer világban játszódó filmek is a szívem csücskei (http://snitt.hu/filmek/a-hallgatas-torvenye-2010, http://snitt.hu/filmek/joe-2013), valahogy magával ragad ez a hangulat, hogy ez is Amerika, nem csak a csillogó felhőkarcolók, puccos éttermek, pénzéhes brókerek. A szegény, mocskos, kiéhezett, elkeseredett Amerika…
A regényt olvasni nem könnyű, de megéri. A szerkezete is zseniális: a jelen E/1-ben Libby gondolatain keresztül elevenedik meg, míg a múltat, egyetlen napot, 1985.01.02-át (és hajnalát) két személyt követve, E/3-ben olvashatunk.
Libbytől rosszul voltam az elején, bármennyire is próbáltam tudatosítani, hogy elképzelhetetlen tragédiát élt át. Ennek ellenére azt éreztem, hogy szándékosan lusta, mihaszna, gonosz. Azután pedig, ahogy egyre többet olvastam tőle, rájöttem, hogy inkább csak fásult, mert érzi, hogy valami nincs rendben, hogy nem stimmel az, amiben egész életében hitt és hinnie kellett, hogy elárulta őt az az ember, akire felnézett, akit szeretett: a bátyja. Rájöttem, hogy azért olyan, amilyen, mert úgy érzi, hogy a vére, a vér, ami benne folyik, az teszi őt gonosszá. Hiszen az apja egy semmirekellő drogos, aki cserbenhagyta a családot, a bátyja meg megölte őket, az agresszió, a gonoszság a vérükben van. Nehéz ellene védekezni, hiszen belülről jön… Ami miatt mégsem tudom őt utálni az az, hogy Libby nem ítélkezik. Libby megérti a rászorulókat, megérti a tolvajt, a kurvát, a gyilkost (nem minden esetben, persze, de nem is ítéli el kapásból. Nehéz ezt spoilerezés nélkül megfogalmazni). Vagy legalábbis megpróbálja. S persze az, hogy végülis felkel abból az ágyból, és utána jár, hogy mi történt 1985. január második éjjelén. Ez hatalmas tett volt, mert nem volt veszélytelen a maradék lelkére nézve, ahogy a bátyja felhívta rá a figyelmét: ha kiderül Benről, hogy ártatlan, akkor Libby bűnös, mert az ő tanúvallomása alapján ítélték el. Ha kiderül Benről, hogy bűnös, akkor Libbynek újra csalódnia kell.
Ben Day-t főleg 15 éves fiúként látjuk és ővele viszont együtt tudtam érezni. Egy dühös kamasz, akinek nincsenek barátai, nincs zsebpénze, csak takarító állása, akit mindig gúnyolnak azok, akiket szeret, az a nő, aki a szerelmének hívja magát, aki csendes, bezárkózik. Aki talán hoz helytelen és meggondolatlan döntéseket, de nem mindig az ő döntései, sokszor inkább csak sodródik, passzív szereplő, hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. Ez persze nem jó, nem helyes, de mégis csak egy 15 éves kölyökről van szó! spoiler
Patty Day pedig egy szerencsétlen anya, egy nő, aki az én koromban már halott volt, egy elúszott farmmal, adósságokkal, keserűséggel . Akinek sokszor a napi élelem megszerzése is gond volt, de a gyerekeit szerette, s értük próbált mindent megtenni. Sajnos nem volt elég.
Ami a könyvben megdöbbentett, az a rengeteg félreértés és szerencsétlen véletlen (akár a Tévedések vígjátéka is lehetne, de persze senkinek nincs kedve nevetni). spoiler
A szegénység megdöbbentő, s a közöny is a szegénység felé. Nem megértéssel fordulnak a szegények felé, hanem még gúnyolják is, lenézik őket. Diondra, aki gazdag, annyira felháborítóan viselkedik, a haverjával együtt, hogy vele kapcsolatban éreztem a legnagyobb dühöt olvasás közben (persze nem csak vele, de vele nagyon). Folyton megalázta Bent, pedig a fiú mindig mellette állt, de a lány csak gúnyolta, kinevette őt. Kedvesebb volt az egyik haverjával, aki szintén csak egy mihaszna kis drogos, egy pénzéhes, kegyetlen buki volt. Na és persze spoiler
Ebben a történetben megint mindenki elcseszett egy alak volt, de a regény ettől még (vagy épp ezért) zseniális, fordulatos, izgalmas, megrázó és megdöbbentő. Nem szoktam, de most még a köszönetnyilvánítást is elolvastam a végén. Ez azért megfogott, és egyet is tudok vele érteni. Gillian Flynn írta a férjének: „Mit mondhatnék egy férfinak, aki ismeri a gondolataimat, és így is képes sötétben aludni mellettem?” Na, igen, mit is?