Sötét ​helyek 389 csillagozás

Gillian Flynn: Sötét helyek

Libby ​Day hétéves volt, amikor az anyját és két nővérét meggyilkolták a kansasi Kinnakee-ben. Libby túlélte a mészárlást, és nagy port kavaró vallomásában azt állította, hogy tizenöt éves bátyja, Ben volt a tettes.

Huszonöt évvel később a Gyilkosok Klubja – egy hírhedt bűnügyekkel foglalkozó titkos társaság – felkeresi Libbyt. Azt remélik, bizonyítékot találnak Ben ártatlanságára. Libby anyagi haszon reményében együttműködik velük: felkeresi azokat, akik akkor éjjel ott voltak a házukban, és beszámol a klubtagoknak mindarról, amit megtud. A nyomozás során lepusztult sztriptízbárokban és elhagyatott városokban keresi az igazságot, és miközben lassan fény derül az elképzelhetetlenre, ugyanabba a helyzetbe kerül, mint amikor minden elkezdődött: újra egy gyilkos elől menekül.

„Gillian Flynn eredeti, borotvaéles ésszel megáldott, maró humorú, lenyűgöző mesélő, akinek komoly érzéke van a hátborzongatáshoz.” (Stephen King)

„A remek thrillerek rajongói a Sötét… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Alexandra, Pécs, 2015
400 oldal · ISBN: 9789633573440 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2014
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633572153 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Libby Day · Ben Day · Debby Day · Lyle Writh · Michelle Day · Patty Day


Kedvencelte 31

Most olvassa 24

Várólistára tette 232

Kívánságlistára tette 195

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

szandrabene>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Rettenetesen nehéz volt ezt a történetet megrágni. Olyan volt, mint egy rágós húscafat egy vendégségben, kiköpni szégyelled, lenyelni nem bírod, ezért csak rágsz, és rágsz, míg be nem áll az állad.
Az írónő stílusa lehengerlő, amit az Éles tárgyak-ban művel, az valami zseniális, itt is jellemzők ezek a vonások, de maga a történet nem tudott lekötni.
Az egész írásmód, „bűzlik a mocsoktól”, pont, mint a szereplők, szinte lehetetlen bárkit is kedvelni közülük, nekem nem sikerült, de ezzel nincs is baj, én imádom ezt a fajta közlést, a züllött emberek párbeszédeit, a füstös, fülledt közeget, viszont az alaptörténet el van húzva, sok sok oldalon keresztül nem történik semmi, sőt még a végén sem kaptunk egy olyan csattanót, amit meg érdemeltünk volna.
Nem volt ugyan elpazarolt idő az olvasása, de nem fog egy életre az emlékezetembe maradni, az biztos.

OctoberRain P>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Nem volt annyira jó, mint a Holtodiglan, de azért majdnem.
Az elejét eléggé untam, nem gondoltam, hogy ebből ilyen jó kis sztori kerekedik.
Libby nagyon unszimpatikus, idegesítő volt eleinte. Nem tudtam megkedvelni, vagy épp sajnálni. 25évvel a történtek után semmi hasznára nem vált a világnak, csak sajnáltatta magát és még mindig a vele és családjával történtekből akart nyerészkedni.
Aztán megjelent Lyle, a Gyilkosok Klubja és beindultak a dolgok.
Fejezetenként váltakozott a múlt és a jelen, ami cseppet sem volt zavaró, nem zökkentett ki az olvasásból.
Diondrától kb.hányni tudtam volna végig. De mondjuk mindenki elég elcs.eszett ebben a történetben, még a gyerekek is ez a Krissi is….jó ég….bár lehetett tudni, mi lesz belőle, ilyen pornós névvel
A vége pedig. Na. Eléggé szíven ütött. spoiler

Beatrix_Farkas>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Azt kell mondjam, hogy nekem bejön Gillian Flynn stílusa. Komor, mocskos, sötét, ijesztő, s sajnos: emberi.
Az amerikai farmer világban játszódó filmek is a szívem csücskei (http://snitt.hu/filmek/a-hallgatas-torvenye-2010, http://snitt.hu/filmek/joe-2013), valahogy magával ragad ez a hangulat, hogy ez is Amerika, nem csak a csillogó felhőkarcolók, puccos éttermek, pénzéhes brókerek. A szegény, mocskos, kiéhezett, elkeseredett Amerika…

A regényt olvasni nem könnyű, de megéri. A szerkezete is zseniális: a jelen E/1-ben Libby gondolatain keresztül elevenedik meg, míg a múltat, egyetlen napot, 1985.01.02-át (és hajnalát) két személyt követve, E/3-ben olvashatunk.
Libbytől rosszul voltam az elején, bármennyire is próbáltam tudatosítani, hogy elképzelhetetlen tragédiát élt át. Ennek ellenére azt éreztem, hogy szándékosan lusta, mihaszna, gonosz. Azután pedig, ahogy egyre többet olvastam tőle, rájöttem, hogy inkább csak fásult, mert érzi, hogy valami nincs rendben, hogy nem stimmel az, amiben egész életében hitt és hinnie kellett, hogy elárulta őt az az ember, akire felnézett, akit szeretett: a bátyja. Rájöttem, hogy azért olyan, amilyen, mert úgy érzi, hogy a vére, a vér, ami benne folyik, az teszi őt gonosszá. Hiszen az apja egy semmirekellő drogos, aki cserbenhagyta a családot, a bátyja meg megölte őket, az agresszió, a gonoszság a vérükben van. Nehéz ellene védekezni, hiszen belülről jön… Ami miatt mégsem tudom őt utálni az az, hogy Libby nem ítélkezik. Libby megérti a rászorulókat, megérti a tolvajt, a kurvát, a gyilkost (nem minden esetben, persze, de nem is ítéli el kapásból. Nehéz ezt spoilerezés nélkül megfogalmazni). Vagy legalábbis megpróbálja. S persze az, hogy végülis felkel abból az ágyból, és utána jár, hogy mi történt 1985. január második éjjelén. Ez hatalmas tett volt, mert nem volt veszélytelen a maradék lelkére nézve, ahogy a bátyja felhívta rá a figyelmét: ha kiderül Benről, hogy ártatlan, akkor Libby bűnös, mert az ő tanúvallomása alapján ítélték el. Ha kiderül Benről, hogy bűnös, akkor Libbynek újra csalódnia kell.
Ben Day-t főleg 15 éves fiúként látjuk és ővele viszont együtt tudtam érezni. Egy dühös kamasz, akinek nincsenek barátai, nincs zsebpénze, csak takarító állása, akit mindig gúnyolnak azok, akiket szeret, az a nő, aki a szerelmének hívja magát, aki csendes, bezárkózik. Aki talán hoz helytelen és meggondolatlan döntéseket, de nem mindig az ő döntései, sokszor inkább csak sodródik, passzív szereplő, hagyja, hogy történjenek vele a dolgok. Ez persze nem jó, nem helyes, de mégis csak egy 15 éves kölyökről van szó! spoiler
Patty Day pedig egy szerencsétlen anya, egy nő, aki az én koromban már halott volt, egy elúszott farmmal, adósságokkal, keserűséggel . Akinek sokszor a napi élelem megszerzése is gond volt, de a gyerekeit szerette, s értük próbált mindent megtenni. Sajnos nem volt elég.

Ami a könyvben megdöbbentett, az a rengeteg félreértés és szerencsétlen véletlen (akár a Tévedések vígjátéka is lehetne, de persze senkinek nincs kedve nevetni). spoiler
A szegénység megdöbbentő, s a közöny is a szegénység felé. Nem megértéssel fordulnak a szegények felé, hanem még gúnyolják is, lenézik őket. Diondra, aki gazdag, annyira felháborítóan viselkedik, a haverjával együtt, hogy vele kapcsolatban éreztem a legnagyobb dühöt olvasás közben (persze nem csak vele, de vele nagyon). Folyton megalázta Bent, pedig a fiú mindig mellette állt, de a lány csak gúnyolta, kinevette őt. Kedvesebb volt az egyik haverjával, aki szintén csak egy mihaszna kis drogos, egy pénzéhes, kegyetlen buki volt. Na és persze spoiler

Ebben a történetben megint mindenki elcseszett egy alak volt, de a regény ettől még (vagy épp ezért) zseniális, fordulatos, izgalmas, megrázó és megdöbbentő. Nem szoktam, de most még a köszönetnyilvánítást is elolvastam a végén. Ez azért megfogott, és egyet is tudok vele érteni. Gillian Flynn írta a férjének: „Mit mondhatnék egy férfinak, aki ismeri a gondolataimat, és így is képes sötétben aludni mellettem?” Na, igen, mit is?

3 hozzászólás
hcs23>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Be lettem csapva, de istenesen. Na, nem mintha én cseppet sem tehetnék róla, hiszen túlságosan elszálltam Gillian előző két könyvétől, de mindjárt meg is nézem a kiadási dátumokat, h ő mennyire ludas benne.
Na, szóval az van, h a drága megírta az Éles tárgyakat 2009-ben, három évvel később pedig ezzel rukkolt ki, amikor a Holtodiglan még a fasorban sem volt. Úgyhogy maradjunk egy fifty-fiftyben. A jelek szerint körülbelül ilyen fokon (tehát csak félig-meddig, takarékon) izzott ő is akkor, mikor megírta a Sötét helyeket, mert azon túl, h a regény szerkezete, felépítése egészen korrekt (bár lehet, h már kissé sablonos) – és egyébiránt a Holtodiglanéhoz hasonlatos: csak míg amott a különböző nézőpontokból elmesélt történet idővonala viszonylag lineáris, itt élesen elkülönül a múlt és a jelen, párhuzamosan bemutatva a jelenkor nyomozását és a korábbi, valódi történtek bemutatását – , sok mást nem tudnék kiemelni. Gillian brilliáns író, de itt ebből nem sokat mutat. A sötét helyek olyan, mint egy zsákutca, már az elején érezni, h sehová sem vezet, de nem akarsz visszafordulni, így csak reménykedsz, reménykedsz, mígnem beigazolódik minden, amit kezdettől fogva nem akartál tudomásul venni. Az alapgondolattal nincs baj, de a történet közel sincs csúcsra járatva, a végső csavar elnagyolt és inkább kicsit „érdekesen” meglepő, mint megdöbbentő. És a hangulat? Siralmas, de nem úgy, ahogyan kellene. Sokan említik, h mocskosnak érzik magukat utána, én inkább csak szimplán undorodtam, a kettő pedig nem ugyanaz. Én a mérget szeretem, olyan erősen, h szétmarja a torkom, és lassan, de biztosan haladjon lefelé, érezzem a melegét a mellkasomban, rakódjon le mélyen legbelül, ahol addig feszítsen, míg ki nem lehelem a lelkem. Nem mondom, h az Éles tárgyak, vagy a Holtodiglan pontosan ilyen, mégis sokkal kifinomultabb, okosabb, az érzékeinkre sokkal jobban ható „anyagot” tartalmaznak, mint a Sötét helyek. Ez inkább csak a torkomat kaparta, mint egy darabokra tört aszpirin tabletta, kis köptető szirup ízével keveredve a számban, és hányásszaggal az orromban.

Zsu_001>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Nem könnyű olvasmány, félre is kellett tennem néha, de zseniális. Flynn tud írni!

BoneB>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Az első gondolatom a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy az egész olyan szutykos, mocskos. És nem a történet az, igaz az is elég beteges, hanem a szereplők, akiket ha lehetne nagy ívben elkerülnék, mert semmi emberi, semmi normális nincs bennük. Olyan szánalmas az összes.
Libbyvel se tudtam azonosulni, pedig elvileg őt kellett volna sajnálni, mert amit átélt az borzasztó, csoda egyáltalán, hogy így átvészelte az azt követő éveket.
Patty-re is dühös voltam, mert akármennyire szarul megy minden, ahhoz, hogy gyereket neveljünk JÓL, ahhoz nem kell pénz. És akkor nem ilyen elfuserált gyerekei lettek volna, és ez az egész talán nem történik meg.
spoiler
Maga a történet rendben volt, csak a szereplők akasztottak ki.

3 hozzászólás
buzavirág>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Azt nem mondanám hogy levett a lábamról, de mégis olyan örült sztorit sikeredett gyártani az írónőnek hogy csak lestem.
A történetben visszarepülünk a 80-as évekbe, amikor egy családanyát és két gyermekét brutálisan lemészárolnak és a megmaradt két gyermeke közül az egyik börtönbe kerül, a másik pedig lézeng egy kilátástalan életben.
A könyvet szereplőit nem igazán kedveltem meg, szinte valamennyire haragudtam, nem könnyű életet kaptak a sorstól, talán az anyára vagyok a legdühösebb, hogy ilyen „könnyen ” akarta megoldani a helyzetüket. Nagyon sok személyt felsorakoztatott az írónő, mint bűnös, nem is igazán tudtam kitalálni a legvégéig, ezt értékelem, mint ahogy azt is hogy milyen személyiséget épített fel Bennek és „baráti” körének, amihez nagyban hozzájárult a drog és az akkori sátánkultusz. Eléggé nyomasztó és hátborzongató volt, kíváncsi vagyok a filmre is.

Hópárduc P>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Egyáltalán nem könnyű olvasmány. Talán azért is vettem rá nehezen magam, hogy elkezdjem. A történet elég nyomasztó és beteges. Olyan, mintha mocskos lenne. A szereplőket egyáltalán nem kedveltem meg. Kezdve az anyával, aki úgy mond így „szerette volna rendbe hozni a dolgaikat”.
Láttam már a filmet, így nehezebb volt olvasni a könyvet. Szerintem kicsit nehezen emészthető sztori.Drog, sátánizmus….nem az én világom.

4 hozzászólás
cseri P>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Hát egy négyesre jó ez is a krimihétvégén. Érdekes, izgalmasan van megírva, gyorsan olvasható, ki lehet vele kapcsolni. Jól megoldotta a váltakozó idősíkot, ez ember mindig kíváncsi, melyik szál hogyan megy tovább. spoiler

Lanore P>!
Gillian Flynn: Sötét helyek

Az írónő szerintem remekül ért ahhoz, hogy egy adott lelkiállapotot megismertessen az olvasóval, részletesen, alaposan. Ez már az előző könyvében is tetszett, és itt is nagyon jól megoldotta. Maga az alaptörténet – egy családi mészárlás sztorija – csavaros volt, és kiszámíthatatlan, legalábbis engem igencsak meglepett a vége, nem számítottam rá. Amivel mégis bajom volt, az a stílus. Vontatott, feleslegesen hosszúra nyújtott, és azt vettem észre, hogy utálom a szereplőket, mindkét könyvben! Nem azért, mert nem tudok együtt érezni velük, vagy nem értem meg, amin átmentek, hanem egyszerűen a karakterük nem tud közel kerülni hozzám, nem tud igazán megérinteni. Ettől függetlenül kíváncsian várom a többi könyvét is, az alapötletek már önmagukban is megérnek egy misét, és bízom benne, hogy egy kicsit pörgősebb lesz legközelebb.


Népszerű idézetek

LanaRaven>!

Aki titkol valamit, vágyik rá, hogy elmondhassa.

349. oldal

shadowhunter1975 P>!

A kávé remekül passzol a hirtelen halálhoz.

10. oldal, Libby Day Most (Alexandra, 2014)

3 hozzászólás
gwyneira>!

Azt mondják, az ember nyolc éven át áll sorba. Hat éven át pisil. Innen nézve az élet nyomasztó.
Két éven át várakozik orvosi rendelőkben, de összesen csak három órán át nézi reggeli közben Debbyt, aki annyira nevet, hogy a tej kicsorog a szájából. Két héten át eszi a vajban tocsogó, középen még nyers palacsintát, amit a lányai neki sütöttek. Csak egy órán át nézi lenyűgözve, ahogy Ben oda sem figyelve a füle mögé igazítja a baseballsapkáját, hajszálpontosan ugyanazzal a mozdulattal, ahogy egykor a nagyapja tette, pedig ő már Ben csecsemőkorában meghalt.
De hat éven át hord trágyát, és nagyjából három éven át igyekszik kitérni a díjbeszedők elől. Talán egy hónapon át szexel, és ebből jó, ha egy nap a jó szex.

Kapcsolódó szócikkek: Ben Day · Debby Day · Patty Day
1 hozzászólás
Molnár_Nikolett>!

Meglepő, hogy az ember éjjel órákon át hitegetheti magát, hogy minden rendben, nappal viszont elég harminc másodperc ahhoz, hogy belássa, ez nem igaz.

Kkatja P>!

    Nem voltam szeretetre méltó gyerek, és kimondottan ellenszenves felnőtt lett belőlem. Ha lerajzolnánk a lelkemet, egy ákombákomot képzeljenek el, hegyes fogakkal.

9. oldal

MariannaMJ>!

Az öngyilkosság gondolata sok nehéz éjszakán segíti át az embert.

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
1 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Emlékszem, egyszer azt mondtam neki, bárcsak ne szomorítottam volna el ennyire, és erre azt felelte, hogy: De hát megtetted.

255. oldal, Libby Day Most (Alexandra, 2014)

shadowhunter1975 P>!

– Szóval a megnyugvásról szól a dolog, Libby? Szerinted ha megtudod a választ, akkor megnyugvásra találsz? A tudás talán helyrehoz majd? Azt hiszed, a történtek után létezik megnyugvás számodra, szívem? Mondok én valamit. Ne azt kérdezd, mi történt, hanem fogadd el azt, ami történt. Adj nekem békességet, hogy elfogadjam azt, amin változtatni nem tudok. Fohász a Békességért. Nekem sokat segített.

354. oldal, Libby Day Most (Alexandra, 2014)

Kkatja P>!

Bennem van valami gonosz, olyan valóságos, mintha valamelyik szervem lenne.

(első mondat)

mrsp>!

Harmincegy éves vagyok, de most is mindenki éneklő hangsúllyal beszél hozzám, mintha épp festéknyomdázni készülnénk.

13. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Mario Puzo: A Keresztapa
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Danielle Girard: Kihantolt múlt
Michael Connelly: Az Echo Park titka
Stephen King: Aki kapja, marja
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Karen Rose: Vigyázz rám
Karin Slaughter: Kegyetlen kötelékek
Sandra Brown: A csapda