Holtodiglan 950 csillagozás

Gillian Flynn: Holtodiglan Gillian Flynn: Holtodiglan

Egy ​meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?

„Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb… (tovább)

Eredeti mű: Gillian Flynn: Gone Girl

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Alexandra, Pécs, 2014
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633574874 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2013
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633571170 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Amy Elliott · Nick Dunne · Margo Dunne


Kedvencelte 198

Most olvassa 78

Várólistára tette 526

Kívánságlistára tette 473

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Gillian Flynn: Holtodiglan

Elöljáróban két apróság.
Először is: nem láttam a Gone girl-t. Nem azért, mintha akut hímtest-irigységben szenvednék az Affleck-fiú sármját látva spoiler – egyszerűen azért, mert rühellem a filmadaptációkat utólag olvasni.
Másodsorban pedig: még mindig hajlamos vagyok a moly címkéi alapján előzetes elvárásokat támasztani egy olvasmánnyal kapcsolatban – ami néha, valljuk be, csapdába csal.
A Holtodiglan adatlapján büszkén virít 10, azaz tíz darab címke, amelyek nagyrészt meg is állják a helyüket. Ráadásul én – a mainstream iránynak bedőlvén – automatikusan a krimi/pszicho-thriller vonalra álltam rá és ebben a talicskában kezdtem leguríttatni magam a hegyoldalról. Tartott is a türelmem egészen addig, amíg az első 50 oldal környékén el nem gondolkodtam rajta, hogy most csináljak egy kétségbeesett hazafutást, vagy a kezemben lévő féltéglával (528 oldalnyi színcelluloid az Alexandrától!) dobjak be egy-két ablakot, netalántán három-négy felest. Ugyanis az én szerény – hozzá nem értő, laikus – mércém szerint, az a krimi/pszicho-thriller indíttatású mű, amelyben a legnagyobb izgalom ott lapul, hogy az olvasó az adott résznél éppen 30, vagy 50 oldallal előre tudja megjósolni a várható bonyodalmakat, hát az a könyv nem teljesítette be a küldetését.
Szerencsémre még időben észleltem a csapdát, és komoly fékezéssel, majd „visszakettő-padlógáz” + finom kanyarkorrekcióval, több molyTársamhoz hasonlóan spoiler, megtaláltam a helyes ösvényt.
Ez a regény kiváló darab – de nem thrillerségében, főképp pedig nem krimiségében. Amy és Nick története egy professzionálisan megkomponált (a „profit-tudatos amerikai bestseller-irodalom” spoiler minden eszközét tökéletesen alkalmazó, Hollywood felé kacsingató) filmvászonra előkészített párkapcsolati regény, amely az alapötletből kiindulva számos zsáner felé mozdulhatott volna, vagy egyszerűen egy visszafogottabb eszköztárral operáló, a gondolatiságot erősítő szépirodalmi művé is válhatott volna. Megvallom, jobban örültem volna a második változatnak.

Mitől zseniális és mitől kommersz mégis?
Gillian Flynn, ez az ártatlan mosolyú, de minden hájjal megkent sikerszerző mintaszerűen alkalmazza a váltott szemszögű és különböző idősíkokba (múlt-jelen) helyezett elbeszélésmódot. Ezzel a technikával a gyanútlan olvasót abba a csalóka illúzióba ringatja, hogy néhol Napló Amy idealizált lábtörlő-feleség szerepébe kell bújnia, máskor pedig Rosszcsont Amy számító, beteg, magányos pszichopata lelkét kell befogadnia spoiler. A töketlen, elkényeztetett, egoista, hiú-buta-férj, Nick szemszöge már csak bonbon a tortán, még ha ebben fedezhető is fel a legtöbb individuum-beli átalakulás spoiler. Szóval lenyűgöző a kivitelezés spoiler.
Kiválóan festett kisvárosi hangulat, a maga kisszerű, pletykás-intrikus, rosszindulatúan manipulatív hátterével, melegágyaként az intim, párkapcsolati zűröknek-bajoknak, amelyek még a legjobb családban is drámává, vagy – ne adj’ Isten – tragédiává izmosodhatnak.
Az ebbe a manipulatív környezetbe ágyazott nyomozás, a kisvárosi zsaruk és a média szerepének, az igazságszolgáltatás befolyásolhatóságának történetbe építése ugyancsak tökéletesen illeszkedik, jók az arányok, ügyes a cselekményszövés. De semmiképpen nem a krimi-szálak feszültsége viszi magával a könyvet, hanem egyértelműen a párkapcsolati pszichológia oldala, amelybe mintaszerűen illeszti Gillian a pszicho vonulatot jelentő Elképesztő Amy paranoid karakterét.

A technikai kivitelezés tökéletességéről még hosszú oldalakon keresztül lehetne ódákat zengeni, de számomra túlságosan amerikanizált spoiler, méretét tekintve pedig 100-150 oldallal túlírt az egész csomag. Minden elismerésem ellenére nekem ez az egész cucc erősen Lila Akác Köz-ízű, ám abból azért mindenféleképpen a jobbik féle áru. :)
Erősen ajánlom azoknak, akik szeretik a modern Amerika beteges társadalmi-szociológiai viszonyait, kedvelik a lélektani kérdések boncolgatását, még ha kissé csalóka módon thriller jelmezbe is legyenek bújtatva.

10 hozzászólás
>!
gabiica P
Gillian Flynn: Holtodiglan

Wow. Ahhoz képest, hogy korábban már láttam a filmet, így tudtam, hogy mi fog történni, végigizgultam az egészet.
Nagyon jól összerakott és kitalált történet volt. Érdekes volt az egész szál, sem az olvasó, sem pedig a film nézője nem arra számít, ami valójában történt. És éppen ezért olyan jó.
Amy spoiler Zseniális volt az egész. A filmben annak idején elhittem, hogy spoiler Nagyon jó volt. Imádtam, még így is, hogy tudtam, mi lesz a vége.

>!
tgorsy
Gillian Flynn: Holtodiglan

Túlzásokba fogok esni.
Zseniális könyv. És nem a pszicho-thriller vonal miatt gondolom ezt. Az is nagyon jó. Szeretem, amikor egy krimiben óramű precizitással illeszkednek a bonyodalmak. Sehol nincs hézag, bukfenc. Dehát ilyen van, tizenkettő egy tucat. Nem nagy ügy. Az írónak csak oda kell figyelni.
Ami engem teljesen elkápráztatott, az a társadalom rajz. Én bizony bátran a Jeltisev család mellé merem tenni. A különbséget-hasonlóságot úgy tudnám ábrázolni, hogy az űrkutatásban az amerikaiak és az oroszok/szovjetek is hatalmasat alkottak. Tudósaik legjava dolgozott a projeckten. De míg az amerikaiak a felfedezéseket visszaforgatták a hétköznapi életbe (kommercializálták), addig a z oroszok hétpecsétes titokként őrízték. Ezt csak arra hoztam példának, hogy míg a Jeltisev család nyomasztó, letaglózó, de remek írásmű. Addig ez a könyv úgy mutatja meg az amerikai társadalom teljes sprektrumát, hogy az izgalomtól, szinte, észre sem veszem.
Én bizony ezt a regényt a 21. század Amerikai tragédiájának tartom.
Dehát azzal kezdtem, hogy túlzásokba fogok esni!

4 hozzászólás
>!
csillagka P
Gillian Flynn: Holtodiglan

Tortúra delux, kicsit finomabb, légiesebb változatban, miközben engem jobb vonz a rózsák háborúja
(aki nem látta gyorsan pótolja) ott legalább ha haloványan is de van esélye a másik félnek, itt nagyon egy térfélen pattogott a labda, sakk-matt ahogy az öregek mondják.
Hihetetlen, csudálatos, tökéletes Amy aki nem tud se szép lenni, se okos, drága egy kanál vízben megfojtandó szülei elérték, hogy szerencsétlennek se normális gyerekkora ne legyen, se olyan természete amivel később valódi teljes életet lehet élni.
Kemény, újságíró vagyok, lábtörlő Nick te férfiak gyöng(y)e, átlagos luzer, te pénzért és pozícióért kapaszkodó, helyzettel visszaélő senki, te szeretnél emberként bemutatkozni ez egy vicc ugye?
Egy biztos a szereplők nem szerethetőek, viszont a történet pereg, a lapok fogynak és van valami félelmetesen megkomponált menetrend a könyvben amitől szinte letehetetlenné válik.
Lányok-fiuk házassági tanácsadónak is kitűnő, fellelhető bennük az összes típushiba amit a párok általában elkövetnek.
Egy biztos sose játssz szerepet senki előtt, mert végül véletlenül úgy maradsz, és azt se tudod eldönteni a végén ki is szeretnél lenni.

7 hozzászólás
>!
csartak MP
Gillian Flynn: Holtodiglan

A történet arra mutat rá, hogy a párkapcsolatok nem normálisak, egyszerűen az emberi természetből adódik. Akit szeretni akarunk, az nem szeret minket, aki minket szeret, az nekünk nem kell. Ha mégis ez a része klappol, akkor az unalomban és a megszokásban élünk a felszínen napról-napra. A kapcsolat elején el lehet játszani, hogy milyen baromi jófej az ember, csak meg ne ismerjék a valódi énjét a másiknak. Erre meg rájön még egy lapáttal ha defektes nevelést kap valaki. Nőgyűlölő apa, teljesítmény kényszeres szülők.. hurrá, tombol az őrület. Vessen szét a belső feszültség, és lehet belevigyorogva hazudni a másik képébe, és magadba zárni, mantrázva a pincébe elzárt feszültségeket. Tegyük ezt még az USA-ba is, plusz egy jó adag eltervelt átverős genyóságot, és kerek a történet. Boldog párkapcsolatot mindenkinek!

4 hozzászólás
>!
makitra MP
Gillian Flynn: Holtodiglan

A kötet elolvasása két dolgot erősített meg bennem. Egyrészt, hogy David Fincher egy zseniális rendező és a Holtodiglan film az egyik legjobb adaptáció, amit életemben láttam, pontosan ugyanazokat az érzéseket keltette bennem, mint a könyv. Másrészt egy tanács: Be careful, be very-very careful if you're in a relationship! Légy óvatos, légy nagyon-nagyon óvatos!

Sokan elmondtátok már előttem, hogy ez a könyv egy párterápia, és ez igaz is. Érdemes mondjuk a közös filmnézés/olvasás után leülni és végigbeszélgetni, mit is vártok el egy kapcsolattól. Közös programokat, társasági életet? Vagy inkább együtt töltött szép délutánok? Valakit, akinek a vállán tudsz sírni? Vagy éppen olyat, aki mindig kihívások elé állít? De nem csak erről szól, hanem arról is, hogy te ki vagy egy párkapcsolatban. Mindannyian változunk, ezt nem tudjuk elkerülni. De mindannyian vagyunk is valakik, pici csomagocskákkal, amit behozunk a közös életbe. És nem mindegy, mi ez a csomag, mennyit osztunk meg belőle és mennyire vagyunk egyáltalán mi tisztában a tartalmával.

Szóval a Holtodiglan valami ilyesmiről szól egy baromi izgalmas és csavaros köntösben. Míg kapkodjuk a fejünket az újabb és újabb fordulatok olvastán, próbáljuk kitalálni, ki mond igazat (vagy mond-e egyáltalán bárki valódit), valójában sokkal mélyebben gondolkodhatunk el az életünkön. És ez egyáltalán nem rossz teljesítmény egy „strandkönyvtől”. Szóval legyetek nagyon óvatosak, mert bemászik a fejetekbe.

>!
Alexandra, Pécs, 2014
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633574874 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
eme MP
Gillian Flynn: Holtodiglan

„Így kell ezt csinálni” – mondanám, ha pontosan meg tudnám határozni, hogy mit is. Talán egy bestsellert. A pszichotriller-horror-krimi hármasból az utóbbit fedi leginkább a regény – egy jól felépített, minden mozzanatában kiszámított, minden kis puzzledarabkának helyet biztosító történet. A fő gyanúsított „ártatlansága” ezzel szemben eléggé egyértelmű mindvégig, és a lehetséges gyanúsítottak köre is eléggé szegényes, történetszáluk kidolgozatlan ahhoz, hogy komolyan tudja venni az olvasó.
Persze főként azért, mert a hangsúly máshol van. Az egész regény egy házaspár, Nick és Amy első személyű narratíváinak váltakozására épül. Maga a krimiszál eléggé lassan bontakozik ki, de közben érdekes képet kapunk kettejük kapcsolatáról, családi hátteréről, sőt picit tágítva, a kapcsolataikat, jellemüket meghatározó társadalomról.
A nem működő, elhallgatásokra, elfojtásokra, szerepjátszásokra épülő viszonyok hálózatába gabalyodunk bele, melyben a párválasztás is amolyan zsákbamacska, mely könnyen rémálommá válhat – vagy mégsem.
Komromisszumok, alkalmazkodások, lemondások, színlelés, hazugság, értelmetelen elvárások és szokások, üres gesztusok és rituálék határozzák meg Nick és Amy világát. Amyvel a szülei által ráerőszakolt, már-már beteges megfelelési kényszere kvízkérdésekben láttatja a világot, ahol mindig van helyes válasz, sőt mindig egy lehetséges helyes válasz van. Két gyermekpszichológus szülő gyerekeként lehetne ez másként? Közben felsorakozik az ezeregy Amy – valós, elképzelt és eljátszott Amyk sora: Elképesztő Amy, Jófej Amy, Napló Amy, Bosszúálló Amy meg persze valahol az Igazi Amy.
Nick ezzel ellentétben, ami a szüleivel való kapcsolatát illeti, maga a tagadás – mindenben a gyűlölt apától eltérően próbál cselekedni. Azonban túl gyáva és kényelmes ahhoz, hogy igazi lázadó legyen. Szinte automatikusan igazodik a társadalom szabályaihoz, mert úgy gondolja, akkor nem lehet gond. Legfennebb nehezebb gombostűre tűzni a másik, a lázadó fél gondolatait.
Közben meg mindkettő ír, és egyik sem szerelmes regényt. Úgy a Napló mint a Kettős életek sorsalakító narratívák, melyekben igazság és hazugság keveredik egymással szinte szétválaszthatatanul. Igazi élet-halálharc ez, lelepleződések és leplezések gyilkos összecsapása, harc önmagadért, a termékké degradált státusz ellen, menekülés a címkék elől, a Virginia Wolf-módra kövekkel tele zseb elől, a „Takarít és vérzik. Vérzik és takarít”-tévéhipnózis elől, a talán bűnös férj, az érzéketlen férj, a szívtelenül félrelépő férj skatulyák elől…
Mindez egy gazdasági válságba kerülő, kényelemhez és hazudott álmokhoz szokott társadalomban, amely hirtelen szembesül talmiságaival – anélkül azonban, hogy okulna belőle.
A lezárás, bár meglepőnek tűnik, mégis logikusan következik az előzményekből – ez a sablonokra épülő, ám sablonoktól menekülő kapcsolat egy ámokfutás után sem alakulhat másként. Talán mert nincs másként, nem lehet. Ezekkel a karakterekkel semmiképp.
A regény kétségkívül több, mint egy párkapcsolat krimibe ágyazott ábrázolása, és társadalomrajza – a média manipulatív világának bemutatásával együtt – néhol figyelemreméltó, ennek ellenére gyakran túlírtnak és túlkomplikáltnak találtam – nem bírja meg ez a műfaj, talán az elbeszélő sem a posztmodernkedést, a metát, de még az identitás, önazonosság stb. problematikára való rájátszásokat sem igazán (egy konzekvensebb jellemábrázolást viszont nem bántam volna). Ráadásul thrillerként sem funkcionált nálam, mert egyszerűen nem voltam képes érzelmileg közeledni szereplői felé. Shirley Jacksonnak például három oldal is elég volt ehhez.

>!
Bur3sz
Gillian Flynn: Holtodiglan

Húúúúúú! Ha itt lett volna a közelben Amy, lehet, h kevesebb haja marad. Voltam rá néha olyan dühös….
Fantasztikus regény. Nagyon jól van megírva. És az a kiszámíthatatlan fordulatok sokasága. Letehetetlen! Olvasni kell!

9 hozzászólás
>!
gab001 P
Gillian Flynn: Holtodiglan

Nagyon tetszett a film, mert egészen elképesztőnek tartottam a fordulatokat és szeretem az ilyen előre-minden-eshetőségre-felkészülünk típusú megoldásokat. Szóval lelkesen álltam neki a könyvnek, sokat vártam tőle. Aztán rá kellett jönnöm, hogy bizony a film a nyomába sem ér, mert annyival jobb olvasni. Tele van apró részletekkel és gondolatokkal, amelyek olykor egészen megváltoztatták a film során kialakított véleményemet. Eleinte túl részletesnek éreztem, de a végére már szinte szorítottam, hogy még egy-két fejezettel hosszabb legyen, még több minden férjen bele. Az írónő stílusa és gondolatmenete egészen lenyűgözött, a történet beszippantott és a karakterek annyira élnek, hogy sokszor jártak náluk a gondolataim még akkor is, ha épp nem olvastam. Hátborzongatóan hihető.

>!
Alexandra, Pécs, 2013
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633571170 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Shanara
Gillian Flynn: Holtodiglan

Sokáig nem tudtam, hogy mit is gondoljak erről a könyvről. Az nem volt kérdéses, hogy kitűnő és mesterien összerakott történet, de pont ugyan ennyire beteg és egyedi is. Az biztos, hogy nem sok hasonló történettel találkoztam eddig.
A regény bemutatja egy párkapcsolat alakulásának minden lépcsőfokát, kihangsúlyozza a szereplők egyedi jellemvonásait, illetve azok különbségeit, felhasznál minden titkot, emléket, elfojtott dühöt, próbára teszi az emberismeretet, kiélezi a helyzetekre adott reakciókat.
Ez nem krimi, hanem thriller, igazi lélektani thriller, mindent megmozgató küzdelem, elkeseredett és kétségbeesett csata, amelynek mindkét fél egyszerre az okozója, hadviselője és szenvedő alanya.
Ha elolvasod ezt a könyvet, akkor a továbbiakban máshogy fogsz tekinteni a párkapcsolatokra, akár még a sajátodra is. Garantálom, hogy ez a történet többször döbbent meg, mint gondolnád, kifacsar, földbe döngöl és biztosan máshogy végződik, mint amire számítottál. Nem lehet visszaadni az érzést, amit a könyv olvasása közben áthat, ezt olvasni kell.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/08/gillyan-flynn-ho…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chrissie

Tamponreklám, mosóporreklám, intimbetét-reklám, ablaktisztító-reklám. Az ember azt hihetné, a nők mást sem csinálnak, csak takarítanak és véreznek.

313. oldal

3 hozzászólás
>!
Márkus_Ágota

Más, ha igazán szeretsz valakit, és más, ha azt szereted, amit elképzelsz róla.

34. oldal

>!
házisárkány

Az álom olyan, mint a macska: csak akkor közelít hozzád, ha nem veszel tudomást róla.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · macska
>!
cassiesdream

És ha mindannyian szerepet játszunk, nem létezhet lelki társunk sem, hiszen többé már lelkünk sincs.

99. oldal

>!
Tufuka

Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el.

16. oldal

>!
Shanara

Az emberek hinni akarják, hogy ismerik a másikat. A szülők hinni akarják, hogy ismerik a gyerekeiket. A feleségek hinni akarják, hogy ismerik a férjüket.

124. oldal (Alexandra, 2013.)

>!
Márkus_Ágota

Megölte a lelkemet, amit bűncselekménynek kellene tekinteni.

305. oldal

>!
cassiesdream

Már értem, miért használják annyi horrorfilmben ezt az eszközt: a titokzatos kopogtatást. Azért, mert olyan súlya van, mint egy rémálomnak. Az ember nem tudja, mi van odakint, de azt igen, hogy ajtót fog nyitni.

388. oldal

>!
Shanara

Míg a feleségek álma a papucsférj, a férfiak ezzel ellentétben olyan asszonyról ábrándoznak, aki kedves, dögös, laza, imádja a szexet és szeret inni.

76. oldal (Alexandra, 2013.)

>!
Chrissie

Szerintem minden házasságban ezek a kérdések tornyosulnak viharfelhőként: Mire gondolsz? Hogy érzed magad? Ki vagy te? Mit tettünk mi egymással? Vajon mit fogunk még tenni ezután?

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság

Hasonló könyvek címkék alapján

Paula Hawkins: A lány a vonaton
Pierre Lemaitre: Téboly
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Andrew Klavan: Ne szólj száj
Stephen King: Dolores
Dennis Lehane: Viharsziget
Amanda Silver: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
Stephen King: Tortúra
Peter Straub: Tudom, ki vagy
Dean R. Koontz: Rettegés