Éles ​tárgyak 608 csillagozás

Gillian Flynn: Éles tárgyak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.

Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait.

„Szellemes, stílusos, remek első könyv. Igazi főnyeremény.” (Harlan Coben)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Alexandra, Pécs, 2016
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633579336 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2016
286 oldal · ISBN: 9789633579749 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Perszephoné · Camille Preaker


Kedvencelte 67

Most olvassa 30

Várólistára tette 343

Kívánságlistára tette 312

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Az írónő történeteinek receptje, ha úgy nézzük roppant egyszerű, de mégis fantasztikus:
– egy sötét és titokzatos, lehangoló városka, ami ezek mellett mégis olyan mindennapi,
– egy zárt közösség tele pletykákkal és a múltban rejtőzködő csontvázakkal (a csontvázakra átvitt és nem átvitt értelemben is gondolhatunk),
– egy erősen neurotikus főhősnő, zűrös múlttal, akit néha megsajnálunk, de éppen félhetünk is tőle,
– egyéb erősen neurotikus, ijesztően őrült és beteg szereplők,
– és most jön a legfinomabb összetevő, mégpedig a hatalmas nagy, kiszámíthatatlan csavar nevezetű, ami Gillian Flynn thrillerek egyik legfantasztikusabb eleme.

A történetről én nem akarok semmit írni, csak annyit, hogy a végkifejlethez közeledve már esélytelen volt, hogy letegyem a könyvet, a főgonoszok ördögien gonoszak voltak, a nyomozás nagyon izgalmas, a kimaradhatatlan csavarnál pedig annak rendje és módja szerint kellőképpen leesett az állam.

Anyának az volt rögtön az első kérdése, hogy melyik volt a legjobb a három könyv közül, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy én magamban nem hasonlítgattam össze őket, de végül arra jutottam, hogy nem tudok választani, mert mindegyik könyvnek megvolt a maga erőssége és idegborzoló hatása.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/gillian-flynn-eles…

6 hozzászólás
szandrabene>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Azt hiszed, hogy tudod, pedig nem is sejted, ez a gondolat ugrott be ahogy bezártam a könyvet. Hihetetlen egy iromány, az írás módja, és stílusa, a nyers modor szinte megdöbbentő. Az olvasó azt veszi észre, hogy rászokott a könyvben szereplő szavakra, arra, ahogy ez a nő közöl. Zseniális. Imádtam. Rég volt már az, hogy nem vettem észre, hogy már a végét olvasom egy könyvnek.
Olvassátok emberek. Kicsit beteg, kicsit nehéz, kicsit dohos, de érdekes, döbbenetes, és megrázó.

2 hozzászólás
KönyvMoly_1989>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

A Holtodiglannal az írónő számomra nagy kedvenc lett és ez a regénye is tetszett!
Letehetetlen volt! A maga morbid, gyomorforgató, és beteg módján ez egy jó lélektani krimi.
Imádom Flynn minden könyvében a züllött, megtört karakterábrázolásokat. Camille – lel végtelenül együtt tudtam érezni és nagyon sajnáltam, amiért így elrontották az életét… De tiszteltem, hogy fel mert állni és képes volt a gyógyulás útjára lépni.
A rejtély maga nem volt meglepő számomra, a megoldás már a könyv felénél sejthető volt…. Bár őszintén reméltem, hogy tévedek.
Az a legborzalmasabb, hogy elhiszem, hogy ilyen elképesztő, szörnyű szituáció sajnos valóban megeshet, amiről a kötet szól. :/

2 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nem az a tipikus thriller, amikor az ember a könyv egésze alatt rettegve olvas – inkább lélektani, pszichológiai oldalról érdekes és elgondolkodtató sztorit kap az ember, ami talán még jobban üt, mint a fizikai erőszak….
Véres, kegyetlen jelenetek nélküli történet, a vége mégis váratlan, sokkoló és megdöbbentő – még akkor is, ha az események egy része kiszámítható, a vége kárpótol a maga egyedi és nem várt végkifeljletével.

Amadea>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

/Mese a sorozatról és a könyvről vegyesen/

Minden olvasónak vannak olyan könyvek az életében, amelyek úgy fel**** az agyát, hogy soha többé nem akarja látni, de az emlékétől nem bír elszakadni és valahányszor eszébe jut, éktelen düh fogja el. Ha most mindenki meglepetten ráncolja a homlokát, akkor kivételes kis méregszütyő vagyok, mert az Én, Charlotte Simmons emlékétől még mindig köpködni támad kedvem, hogy lehet valaki ilyen hülye, b@zmeg, pedig kilenc évvel ezelőtt olvastam.

A másik ilyen a Holtodiglan. Hogy valaki ennyire hülyének nézzen és azt higgye, dróton rángathat a szánalmas kis trükkjeivel! Akárhányszor találkoztam az írónő nevével, mindig eszembe jutott ez a számomra óriási bullshit könyv és nem bírtam elvonatkoztatni a benyomásaimtól.

Aztán valaki mesélt az Éles tárgyakból készült sorozatról és innentől mindent a végzet irányított.

Totális addikció. Az a pár ember, aki olvassa a sületlenségeimet – nagyon szeretnék gyakrabban írni, de a napi robot által megnyomorított agysejtjeimbe csak masszív, 2x8+3 órás alvás után sikerül életet lehelni, és hol van még akkor az ebéd –, talán emlékszik rá, mennyire szeretem az amerikai Délen játszódó történeteket. Ezek egy része tobzódik a kegyetlenségben, a sötét vágyakban, a pusztító lelki nyomorban. A forrósággal elkeveredő, felszín alatti romlottságban, amely generációkra visszamenően tönkreteszi az embereket és amiből el se lehet menekülni, mert mindig viszik magukkal azok, akik látják, hogy egy rémálomban élnek.

Egészen másfajta nyomorúság ez, mint az a magyar valóság, ami körülvesz minket, pedig a Dél se csupa fehér oszlopos, tornácos házból áll; nyomorúságos kalyibák, segélyből tengődő, elveszett lelkek, mocskos arcú, vad kölykök, kibelezett aligátorok, furcsa, baljós babonák, a mocsár fölött döngő szúnyograjok, buja flórával körülvett, elhagyatott vidékek mérföldeken át. És patakokban folyó alkohol. Akár vidám, úrihölgyes, akár az egykori rabszolgákkal foglalkozó, akár az igazi, rothadó Delet tárgyaló könyvet olvastam, mindegyikben úgy itták a piát, mint a vizet, fogalmam sincs, hogy bírtak egyáltalán talpon maradni a részegség különböző fokain.

Ezt a világot ábrázolja hihetetlenül szuggesztív módon a sorozat. A zenéje, a képi világa, a hihetetlenül lassú, mégis rettenetesen feszült hangulat, ahol mindenki érzi, hogy az aktuális krízis (a gyilkosságok) kirángatják majd az eltemetett titkokat a földből, a folyóból, a szekrényekből, a falak közül: többé nem lehet úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Többé nem lehet úgy tenni, hogy nem történt semmi. Mindaz, ami az embereket rémálmaikban emészti és amit agresszióval és piálással próbálnak elfeledni, napvilágra kerül. Mindenki megtudja. Mindenki meztelen lesz. És ezek az emberek semmi mástól nem rettegnek jobban, mint attól, hogy elveszítik a látszatot.

A farkasok nem kint ólálkodnak, hanem bennünk lakoznak.

Ezek után persze, hogy el akartam olvasni a könyvet, Holtodiglan-fiaskó ide vagy oda. A sorozat készítői nagyon jól visszaadták a könyv atmoszféráját, néhány apró változtatástól eltekintve tényleg a regény elevenedik meg és ezúttal a magyar szinkront is dicséret illeti (nem csak azért, mert Camille-t itt is „Tacskónak” szólítja a főnöke). Annyira összeforrt a fejemben a két alkotás, hogy szét se tudom választani.

Nem tudom pontosan megmondani, miért okozott nálam akkora függőséget ez a történet, hogy a sorozat után egyből a könyvet is elolvastam, pedig nem könnyen emészthetőek. Van benne valami fájóan ismerős, ami azonos az álmaimban felbugyborékoló sötétséggel. Annyira én vagyok ez a miliő, hogy szinte szégyellem beismerni. Elviselhetetlenül lecsupaszítva ábrázolják az ember mögötti embert – a külvilágnak mutatott, gesztusokkal és önkontrollal felvirágozott ún. társas lény mögötti dühből, indulatokból, elszenvedett és okozott sebek által rángatott ösztönlényt, amivel érző (haha) ember nem nagyon szeretne szembesülni. És nem kellenek ehhez kihúzott fogak, megcsonkított bőr, vagy meggyilkolt kislányok, elég a szereplők mindennapi életébe belenézni.

10 hozzászólás
MissFortune>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nagyon morbid, de a maga módján érdekes volt. Szerencsétlen kislányokat sajnáltam, ők szenvedtek a legtöbbet.
Egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem. Mindenkiben volt valami, amit utálok az emberekben. Camille ivott, vagdosta magát. Adora szemét a gyerekeivel. Amma mindenkit bánt az iskolában.
Adora betegsége durva, nem gondoltam volna, hogy van ilyen. spoiler
Nem volt rossz, de valamit hiányolok belőle.

4 hozzászólás
bokrichard>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nehéz ennek nekikezdenem… Gillian Flynn talán az egyik legfurcsább író, akiről hallottam, merem ezt látatlanul mondani. Nagybetűsen „megosztó” könyvei rengeteg molytársam kezében megfordultak, talán a reklámnak, talán másnak köszönhetően, nem tudom pontosan. És a felének fekete, felének fehér elv bejött: hol azt írják, hogy a nő nem 100-as, és a könyvei sem azok, hol meg azt írják, mennyire jó az írása. Na én meg most zavarban vagyok.

Zavaromnak 2 tárgya: 1. X-Faktor közben minden jobbnak hat, csak a nyávogást ne halljam 2. Az X-Faktort figyeltem mégis. Olyannyira nem kötött le, amit olvastam. Megpróbálva értékelni is: langyos krimicske beteg nyomasztó világgal, beteg nyomasztó emberekkel benne. Nincs ezzel semmi baj sem, szerintem a mai világ ilyen, a mai pszicho-thrillerek ezekre a feelingekre épülnek. (Sok a beteg a TV-ben is.) De lehetett volna valamivel feszesebb a tempó. A belső monológok, az ódák a Gilette-hez még nekem is meghozta a kedvem a borotválkozáshoz, de az odaszögezés valahogy elmaradt. Lassú tempójú, számomra nem épp túl érdekfeszítő, pedig látom benne, mi is lehet az, amitől a jó értékelés ott van. Hatásosan gyerekekkel történnek a kegyetlen dolgok, hatásosan a főhős és kedves családja belülről kifelé fel van tárva, mint halott a boncasztalon, és szokásosan nem a jól szituált Soho-ból, rendezett körülményekkel, tökéletesen egészségesen felnőve kaptuk meg egyetlen virágszálunkat Kamillát. Na de ennyi is, ami láttam, leszűrtem, mint a könyv lényegét, a nyomozást a sok rinya, és Tokió Hotel érzés elnyomta.

Megpróbáltam, kíváncsiságból. Nem tudom mi lesz Flynn-nel ezután, de LGT-sen nem adom fel. Ám ez „not my cup of tea”, ahogy a művelt orosz mondja.

Ui.: Ja, és a minisorozatot már nem is tudom, bepróbáljam-e…

1 hozzászólás
robinson >!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nos… többet reméltem. A vége némileg javított rajta. Olyan semmi különös, nyafizás a közepe… magyarázat keresés, lelkizés, nem volt izgalmas, na. Nem volt szimpatius egy szereplő sem, nem kötött le a történet. Legalább megpróbáltam, köszi, nem kérek ilyet.

9 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

A Holtodiglan sikere után a kiadók úgy döntöttek, kiadják az írónő többi könyvét is. Erre kiderül, hogy azok sokkal jobbak, mint az, amivel világsikerű lett. Legalábbis a képzeletbeli listám így néz ki:
1. Éles tárgyak
2. Sötét helyek
.
.
.
.15. Holtodiglan
Nem írt véletlenül regényeket kisiskolás korában is? Szívesen elolvasnám, biztos szuperek.
Na de a könyvről: Wind Gap olyasmi nemnormális város, mint Twin Peaks, mindenki ismer mindenkit, mindenki tudja a másikról, hogy nem százas, és mindenkinek van legalább egy sötét titka. Camille szépen el is menekül innen, de aztán sok év múlva vissza kell térnie főnöke utasítására, mert valami nemnormális kislányokat gyilkolászik igen brutális módon, a főnöke pedig megkéri, ugyamnár írjon egy cikksorozatot róla, mint valamikor ottani lakos, mivel biztos ismeri az ott lakókat, így könnyebben megnyílnak majd neki. Vagy nem. Viszont Camille sem véletlenül tiplizett le onnan, úgyhogy nagy duzzogva enged főnökének és visszautazik. Hát igen, ezt tényleg nem kellett volna.
A gyilkos kilétét illetően két tippem is, volt, aztán el is találtam. És zseniális volt a magyarázat, pszichológus ez a nő vagy nem tudom, de olyan szépen le volt vezetve minden.
Maga a sztori kissé szexuálisan túlfűtött, de ez nem az a fajta dolog, ami engem zavar, mert nem nyálaskodtak össze-vissza, hanem a maga profán valóságában lettek bemutatva a dolgok, mert hiába a rózsaszínű lányregények, a valóság az ez, ébresztő, emberek.
Tehát remélem, most éppen azon vannak a kiadók, hogy keresik Gillian Flynn óvódáskori meséit. Vevő vagyok rá mindenképp.

3 hozzászólás
Beatrix_Farkas>!
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Gillian Flynn marad kedvenc. Próbálom magamban sorba rendezni a könyveket időrendben, hogy milyen lett volna, ha úgy olvashatom, ahogy megírta őket, és nem visszafelé, de persze nem megy. Hiába első regény, ez (is) egy mestermű.

Kezdjük a szimpatikus szereplőkkel? Akkor majdnem végeztem is. Flynn regényeiben nem sok szimpatikus ember van, hát itt is kettőt találtam: Camille főnöke, Curry és annak felesége, Eileen, nagyon rendes emberek, s ők tényleg törődnek Camille-lal.

Wind Gap, ez a beteg, beteg hely, nem csoda, hogy Camille elmenekült. Már a légkör is fojtogató, Camille folyton szembesül a múltjával, mivel Wind Gap nem ereszt, szinte az összes gyerekkori barátja, ismerőse továbbra is itt él és dolgozik. Mindenki pletykára éhes, és pletykában nincs hiány, mint ahogy titkokban sem.

Camille-nak is van spoiler Camille féltestvére, Amma nagyon ellentmondásos személyiség, hihetetlen volt néha, hogy csak 13 éves. Itt egy komoly spoiler jön, tényleg ne nyissa ki, aki nem olvasta, de szeretné: Gillian zsenialitása megint megmutatkozott, hiszen csak az utolsó 60 oldal előtt spoiler

Amit nagyon nagyon szerettem itt is, és a többi Flynn regényben, pont az, ami máshol untatni szokott: a rengeteg kitérő. Camille meséli a történetet, s közben rengeteget emlékezik, rengeteg „jelentéktelennek tűnő” spoiler emléket olvashatunk róla, s mindegyik nagyon jól illeszkedik az egészbe, itt nem érzem azt, hogy oké, haladjunk lapozzunk. Illetve természetesen a csavarok csavarja, ami nálam mindig működik: a gyanú, ami hol erősödik, hol halványul, aztán pedig: tudtam! spoiler
Egy szó, mint száz: ami Gillian Flynn nekem jöhet! Nem hiszem el, hogy nem írt a Holtodiglan óta regényt, csak egy novellát, de mondjuk azt is szeretném olvasni magyarul. Sőt, lehet, hogy rászánom magam, és angolul. Gillian Flynn még ezt is megéri.


Népszerű idézetek

Futtetenne I>!

    A probléma persze jóval korábban kezdődött. A problémák mindig jóval korábban kezdődnek, mint ahogy láthatóvá válnak.

73. oldal

könyvmorzsa>!

Fontos, hogy az ember szeresse önmagát. A helyes hozzáállás épp olyan ragályos, mint a helytelen.

255. oldal

mate55 >!

Az ábrándozás veszélyes tud lenni.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ábrándozás
Madama_Butterfly>!

A pulóverem új volt, rikító piros és ronda.

(első mondat)

mrsp>!

A Jodes nevű lányt kivéve, akinek túl magasan volt a melle ahhoz, hogy ne melltartóbetétet viseljen, a többieké mind valódi volt, telt, ringó és abszolút érett. Az a sok tej, disznóhús, marhahús, amit kiskorukban ettek. Az a sok pluszhormon, amit a jószágokba tömünk. Nemsokára már a kétéveseknek is cicijük lesz.

132. oldal

Beatrix_Farkas>!

A problémák mindig jóval korábban kezdődnek, mint ahogy láthatóvá válnak.

73. oldal

mrsp>!

(…) egy szép lánynak bármit elnéznek, ha jól viselkedik.

231. oldal

mrsp>!

Úgy éreztem, feszítenek belülről a könnyek, olyan vagyok, mint egy vízzel csordultig töltött léggömb. Ami csak egy tűszúrásra vár.

50. oldal

mrsp>!

Szerintem vannak nők, akik egész egyszerűen nem valók anyának. És vannak nők, akik nem valók leánynak.

131. oldal

Beatrix_Farkas>!

– Néha ha hagyod, hogy mások kihasználjanak, azzal valójában te használod ki őket.

208. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Dot Hutchison: Pillangók kertje
Darcey Bell: Egy kis szívesség
Thomas Harris: A vörös sárkány
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
J. P. Delaney: The Girl Before – A lány a múltból
A. J. Finn: Nő az ablakban
Dennis Lehane: Viharsziget
M. J. Arlidge: Bújócska