Éles ​tárgyak 345 csillagozás

Gillian Flynn: Éles tárgyak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.

Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait.

„Szellemes, stílusos, remek első könyv. Igazi főnyeremény.” (Harlan Coben)

Eredeti mű: Gillian Flynn: Sharp Objects

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Alexandra, Pécs, 2016
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633579336 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Alexandra, Pécs, 2016
286 oldal · ISBN: 9789633579749 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Perszephoné


Kedvencelte 27

Most olvassa 28

Várólistára tette 263

Kívánságlistára tette 262

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Az írónő történeteinek receptje, ha úgy nézzük roppant egyszerű, de mégis fantasztikus:
– egy sötét és titokzatos, lehangoló városka, ami ezek mellett mégis olyan mindennapi,
– egy zárt közösség tele pletykákkal és a múltban rejtőzködő csontvázakkal (a csontvázakra átvitt és nem átvitt értelemben is gondolhatunk),
– egy erősen neurotikus főhősnő, zűrös múlttal, akit néha megsajnálunk, de éppen félhetünk is tőle,
– egyéb erősen neurotikus, ijesztően őrült és beteg szereplők,
– és most jön a legfinomabb összetevő, mégpedig a hatalmas nagy, kiszámíthatatlan csavar nevezetű, ami Gillian Flynn thrillerek egyik legfantasztikusabb eleme.

A történetről én nem akarok semmit írni, csak annyit, hogy a végkifejlethez közeledve már esélytelen volt, hogy letegyem a könyvet, a főgonoszok ördögien gonoszak voltak, a nyomozás nagyon izgalmas, a kimaradhatatlan csavarnál pedig annak rendje és módja szerint kellőképpen leesett az állam.

Anyának az volt rögtön az első kérdése, hogy melyik volt a legjobb a három könyv közül, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy én magamban nem hasonlítgattam össze őket, de végül arra jutottam, hogy nem tudok választani, mert mindegyik könyvnek megvolt a maga erőssége és idegborzoló hatása.

Bővebben:http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/gillian-flynn-eles…

6 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Gillian Flynn: Éles tárgyak

A Holtodiglannal az írónő számomra nagy kedvenc lett és ez a regénye is tetszett!
Letehetetlen volt! A maga morbid, gyomorforgató, és beteg módján ez egy jó lélektani krimi.
Imádom Flynn minden könyvében a züllött, megtört karakterábrázolásokat. Camille – lel végtelenül együtt tudtam érezni és nagyon sajnáltam, amiért így elrontották az életét… De tiszteltem, hogy fel mert állni és képes volt a gyógyulás útjára lépni.
A rejtély maga nem volt meglepő számomra, a megoldás már a könyv felénél sejthető volt…. Bár őszintén reméltem, hogy tévedek.
Az a legborzalmasabb, hogy elhiszem, hogy ilyen elképesztő, szörnyű szituáció sajnos valóban megeshet, amiről a kötet szól. :/

1 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nem az a tipikus thriller, amikor az ember a könyv egésze alatt rettegve olvas – inkább lélektani, pszichológiai oldalról érdekes és elgondolkodtató sztorit kap az ember, ami talán még jobban üt, mint a fizikai erőszak….
Véres, kegyetlen jelenetek nélküli történet, a vége mégis váratlan, sokkoló és megdöbbentő – még akkor is, ha az események egy része kiszámítható, a vége kárpótol a maga egyedi és nem várt végkifeljletével.

>!
bokrichard
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nehéz ennek nekikezdenem… Gillian Flynn talán az egyik legfurcsább író, akiről hallottam, merem ezt látatlanul mondani. Nagybetűsen „megosztó” könyvei rengeteg molytársam kezében megfordultak, talán a reklámnak, talán másnak köszönhetően, nem tudom pontosan. És a felének fekete, felének fehér elv bejött: hol azt írják, hogy a nő nem 100-as, és a könyvei sem azok, hol meg azt írják, mennyire jó az írása. Na én meg most zavarban vagyok.

Zavaromnak 2 tárgya: 1. X-Faktor közben minden jobbnak hat, csak a nyávogást ne halljam 2. Az X-Faktort figyeltem mégis. Olyannyira nem kötött le, amit olvastam. Megpróbálva értékelni is: langyos krimicske beteg nyomasztó világgal, beteg nyomasztó emberekkel benne. Nincs ezzel semmi baj sem, szerintem a mai világ ilyen, a mai pszicho-thrillerek ezekre a feelingekre épülnek. (Sok a beteg a TV-ben is.) De lehetett volna valamivel feszesebb a tempó. A belső monológok, az ódák a Gilette-hez még nekem is meghozta a kedvem a borotválkozáshoz, de az odaszögezés valahogy elmaradt. Lassú tempójú, számomra nem épp túl érdekfeszítő, pedig látom benne, mi is lehet az, amitől a jó értékelés ott van. Hatásosan gyerekekkel történnek a kegyetlen dolgok, hatásosan a főhős és kedves családja belülről kifelé fel van tárva, mint halott a boncasztalon, és szokásosan nem a jól szituált Soho-ból, rendezett körülményekkel, tökéletesen egészségesen felnőve kaptuk meg egyetlen virágszálunkat Kamillát. Na de ennyi is, ami láttam, leszűrtem, mint a könyv lényegét, a nyomozást a sok rinya, és Tokió Hotel érzés elnyomta.

Megpróbáltam, kíváncsiságból. Nem tudom mi lesz Flynn-nel ezután, de LGT-sen nem adom fel. Ám ez „not my cup of tea”, ahogy a művelt orosz mondja.

Ui.: Ja, és a minisorozatot már nem is tudom, bepróbáljam-e…

1 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Gillian Flynn: Éles tárgyak

A Holtodiglan sikere után a kiadók úgy döntöttek, kiadják az írónő többi könyvét is. Erre kiderül, hogy azok sokkal jobbak, mint az, amivel világsikerű lett. Legalábbis a képzeletbeli listám így néz ki:
1. Éles tárgyak
2. Sötét helyek
.
.
.
.15. Holtodiglan
Nem írt véletlenül regényeket kisiskolás korában is? Szívesen elolvasnám, biztos szuperek.
Na de a könyvről: Wind Gap olyasmi nemnormális város, mint Twin Peaks, mindenki ismer mindenkit, mindenki tudja a másikról, hogy nem százas, és mindenkinek van legalább egy sötét titka. Camille szépen el is menekül innen, de aztán sok év múlva vissza kell térnie főnöke utasítására, mert valami nemnormális kislányokat gyilkolászik igen brutális módon, a főnöke pedig megkéri, ugyamnár írjon egy cikksorozatot róla, mint valamikor ottani lakos, mivel biztos ismeri az ott lakókat, így könnyebben megnyílnak majd neki. Vagy nem. Viszont Camille sem véletlenül tiplizett le onnan, úgyhogy nagy duzzogva enged főnökének és visszautazik. Hát igen, ezt tényleg nem kellett volna.
A gyilkos kilétét illetően két tippem is, volt, aztán el is találtam. És zseniális volt a magyarázat, pszichológus ez a nő vagy nem tudom, de olyan szépen le volt vezetve minden.
Maga a sztori kissé szexuálisan túlfűtött, de ez nem az a fajta dolog, ami engem zavar, mert nem nyálaskodtak össze-vissza, hanem a maga profán valóságában lettek bemutatva a dolgok, mert hiába a rózsaszínű lányregények, a valóság az ez, ébresztő, emberek.
Tehát remélem, most éppen azon vannak a kiadók, hogy keresik Gillian Flynn óvódáskori meséit. Vevő vagyok rá mindenképp.

3 hozzászólás
>!
robinson P
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Nos… többet reméltem. A vége némileg javított rajta. Olyan semmi különös, nyafizás a közepe… magyarázat keresés, lelkizés, nem volt izgalmas, na. Nem volt szimpatius egy szereplő sem, nem kötött le a történet. Legalább megpróbáltam, köszi, nem kérek ilyet.

9 hozzászólás
>!
Beatrix_Farkas
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Gillian Flynn marad kedvenc. Próbálom magamban sorba rendezni a könyveket időrendben, hogy milyen lett volna, ha úgy olvashatom, ahogy megírta őket, és nem visszafelé, de persze nem megy. Hiába első regény, ez (is) egy mestermű.

Kezdjük a szimpatikus szereplőkkel? Akkor majdnem végeztem is. Flynn regényeiben nem sok szimpatikus ember van, hát itt is kettőt találtam: Camille főnöke, Curry és annak felesége, Eileen, nagyon rendes emberek, s ők tényleg törődnek Camille-lal.

Wind Gap, ez a beteg, beteg hely, nem csoda, hogy Camille elmenekült. Már a légkör is fojtogató, Camille folyton szembesül a múltjával, mivel Wind Gap nem ereszt, szinte az összes gyerekkori barátja, ismerőse továbbra is itt él és dolgozik. Mindenki pletykára éhes, és pletykában nincs hiány, mint ahogy titkokban sem.

Camille-nak is van spoiler Camille féltestvére, Amma nagyon ellentmondásos személyiség, hihetetlen volt néha, hogy csak 13 éves. Itt egy komoly spoiler jön, tényleg ne nyissa ki, aki nem olvasta, de szeretné: Gillian zsenialitása megint megmutatkozott, hiszen csak az utolsó 60 oldal előtt spoiler

Amit nagyon nagyon szerettem itt is, és a többi Flynn regényben, pont az, ami máshol untatni szokott: a rengeteg kitérő. Camille meséli a történetet, s közben rengeteget emlékezik, rengeteg „jelentéktelennek tűnő” spoiler emléket olvashatunk róla, s mindegyik nagyon jól illeszkedik az egészbe, itt nem érzem azt, hogy oké, haladjunk lapozzunk. Illetve természetesen a csavarok csavarja, ami nálam mindig működik: a gyanú, ami hol erősödik, hol halványul, aztán pedig: tudtam! spoiler
Egy szó, mint száz: ami Gillian Flynn nekem jöhet! Nem hiszem el, hogy nem írt a Holtodiglan óta regényt, csak egy novellát, de mondjuk azt is szeretném olvasni magyarul. Sőt, lehet, hogy rászánom magam, és angolul. Gillian Flynn még ezt is megéri.

>!
smetalin
Gillian Flynn: Éles tárgyak

„Szellemes, stílusos,"- én csak a mély depressziót láttam benne, semmi szellemes és stílusos.
Azon gondolkodtam, hogy a gemkapoccsal valamit belekarcolok a bőrömbe, de szerencsére nekem nem ilyen a stílusom.
Lényegében Camille családjáról és róla szól az egész könyv, milyen volt a gyermekkora, az édesanyjával a viszonya, és hogy mennyi gondot okozott nála a húga elvesztése. Nem igazán tudta feldolgozni ezeket, a teste tele volt vágásokkal, szavakkal. Egy gyermek gyilkosság miatt tér vissza szülő városába, és próbálja kinyomozni mi is történt a meggyilkolt lányokkal és természetesen réges-régen gyermekkorában. Nekem sok volt a"rinya" kevés a cselekmény. Nagyon nagy meglepetést sem okozott a végkifejlet.

2 hozzászólás
>!
mate55 
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Egy sötét kisváros, háborodott lakóinak nyugtalanító története, főszerepben a „beteges” újságíróként dolgozó Camille áll, aki (pszichiátriai kezelését követően) nyolc év után kénytelen visszatérni rémálomba illő gyerekkora színhelyére. Gillian Flynn azért jócskán tesz arról, hogy az „Éles tárgyak” ne ragadjon le egy szimpla nyomozós történetnél, hanem egy sokkal bizarrabb irányba terelje azt. Nem abban az értelemben, hogy milyen motiváció fűződött a bűncselekményhez, hanem hogy miként váltak a főszereplők azokká, amik. És legalább annyira érdekes, mint a krimi szál maga, annak ellenére, hogy közel sem átlagos emberekről van szó. De a (szülő, gyerek, testvér) szempontok kontrasztja, hazugságok és konfliktusok hálója, a szülőkkel és testvérekkel való, kívülállók számára átláthatatlan viszonyok, az önkép torzulásai nagyon valóságos, nagyon átélhető és ezért nagyon izgalmas. És miközben végigizguljuk a krimit, mindig mintha a valóság esőszagú talaján járnánk. Aztán egyszer csak, reccs, beszakad a jég: világossá válik, hogy ilyen szövevényes, összetett, sok áttétellel működő történet nincs, nem is lehet. Nem krimit olvastunk, és nem is egy amerikai középosztály pszichológiai portréját, hanem egy kiáltást, egy öngyógyító terápiát, ami elég komolyan el tudja hitetni magáról, hogy egy nem mindennapi pszicho-thriller. De ami éppen ezért nem képes katartikus élményt adni, hiszen képtelen pszichék képtelen bűnei nem vezetnek megvilágosodáshoz, sem feloldozáshoz.

>!
Kókuszka
Gillian Flynn: Éles tárgyak

Félresiklott életek regénye. Egy jajkiáltás, hogy mennyire fontos a boldog, kiegyensúlyozott gyermekkor. A rideg, fojtogató környezet pszichés torzulásokat hoz létre. Egy ilyen anya gyermeke Camille, akinek bőrén hemzsegnek a hegek, kínzó gondolatait szavak formájában karcolta testére. Most újra visszatér anyja házába, hogy cikket írjon a fojtogató kisvárosban történt két kislány meggyilkolásáról. Tanúi lehetünk a sötét múlt és a még sötétebb jelen történéseinek.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

    A probléma persze jóval korábban kezdődött. A problémák mindig jóval korábban kezdődnek, mint ahogy láthatóvá válnak.

73. oldal

>!
Madama_Butterfly P

A pulóverem új volt, rikító piros és ronda.

(első mondat)

>!
mrsp

A Jodes nevű lányt kivéve, akinek túl magasan volt a melle ahhoz, hogy ne melltartóbetétet viseljen, a többieké mind valódi volt, telt, ringó és abszolút érett. Az a sok tej, disznóhús, marhahús, amit kiskorukban ettek. Az a sok pluszhormon, amit a jószágokba tömünk. Nemsokára már a kétéveseknek is cicijük lesz.

132. oldal

>!
mate55 

Az ábrándozás veszélyes tud lenni.

258. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ábrándozás
>!
mrsp

Úgy éreztem, feszítenek belülről a könnyek, olyan vagyok, mint egy vízzel csordultig töltött léggömb. Ami csak egy tűszúrásra vár.

50. oldal

>!
mrsp

Egy szép lánynak bármit elnéznek, ha jól viselkedik.

231. oldal

>!
mate55 

Egy ifjú hölgy legyen mindig ura a testének, mert a fiúk képtelenek rá.

127. oldal

>!
mrsp

Szerintem vannak nők, akik egész egyszerűen nem valók anyának. És vannak nők, akik nem valók leánynak.

131. oldal

>!
Beatrix_Farkas

A problémák mindig jóval korábban kezdődnek, mint ahogy láthatóvá válnak.

73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Blake Crouch: Wayward Pines
Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter
Kathy Reichs: Szent csontok
Stephen King: Tortúra
Dennis Lehane: Viharsziget
Thomas Harris: A vörös sárkány
Stephen King: Dolores
Amanda Silver: A kéz, amely a bölcsőt ringatja
Jack Ketchum: A szomszéd lány